Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Dénes György: Téli fák.
  2018-03-17 06:36:44, szombat
 
  Dénes György:

Téli fák.


Porzik a hó, a táj fehér,
felhők alól villog a tél
s a fák csak állnak csendesen,
bölcsen és engedelmesen.

Az ő életük jajtalan
és dideregnek hangtalan,
ég felé tárják águkat,
siratgatják virágukat.

Egyszer majd télbe érkezünk
és mi is ilyen fák leszünk,
állunk borzongva, jajtalan,
dérütötten, virágtalan.

Irodalmi Szemle, 1958.
 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
Dénes György: Most a remény is szép ajándék.
  2018-03-12 06:02:48, hétfő
 
  Dénes György:

Most a remény is szép ajándék.


Hasztalan minden öreges szándék,
nagy várakozás kora ez.
Most a remény is szép ajándék,
de mikor érünk közelebb
hozzád ó, sóvár emberi szív,
ó, igaz összetartozás ! ?

Vajúdik, forrong a világ;
én hiszek benned béke, béke,
s új Bábelt épít szívemben
a népek testvérisége.
A vér bemocskolt mindnyájunkat
s álltunk a Koponyák hegyén;
lehajtunk hozzád, tiszta forrás,
ó, ments meg minket, szent Remény !

Csillagok szikráznak felettem,
fényükből szövök álmot
s viszem a sűrű éjszakában
a felmosolygó lángot.

Irodalmi Szemle, 1958.
 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
Dénes György: botorkál szívem a télben
  2018-02-04 08:35:53, vasárnap
 
  Dénes György:

botorkál szívem a télben


Habos hegyek, zúzos fenyők,
hűvös izzásban forr a föld,
jegek alatt halvány füvek,
tenyérnyi zöld.

Mi ez a hideg lobogás,
lelkek varázsa?
A fákat, szakállas fákat
görcsös indulat rázza.
Ringatóznak, remegnek,
vetkőznek gyenge bőrre,
ingujjban dideregnek.

Botorkál szívem a télben,
kristályhó építi tornyát,
égszirom zizzen az ágon:
hívogat tiszta mennyország.

Irodalmi Szemle, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
Dénes György: búvik már a lélek
  2018-02-03 08:54:31, szombat
 
  Dénes György:

búvik már a lélek


Bozontos éjből fényre sodortatva,
se félelemre, se nehéz haragra,
csak, mint az állat, ösztöneit váltva:
árvulok valami keserű halálba.

Indul a nyár is, lassan őszbe érik,
búvik már a lélek maga ketrecébe,
kétségek malmain, szerepet cserélve
mindig igazatlan, mindig béna szájjal.

Tévedéseimben oldott keserűség,
lelkendezés dermedt hamuja a hűség,
szívemre szorítsd a kezed, boldog isten,
az lök a mélységbe, ami volt: a nincsen.

Nem az idő érik, csak az ember döbben
oktalanságára, homlokát lesunyja,
képzelt igazában bénán fuldokolva
felfedi sebhelyes, meztelen ágyékát.

Feledtetni kéne, de ki feledtessen,
hisz a szeretet is magatehetetlen,
a fény, ami benned űzte rossz játékát,
parttalan vizekre veti az árnyékát.

Irodalmi Szemle, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
Dénes György: Baljós üzenet
  2017-01-23 08:44:03, hétfő
 
  Dénes György:

Baljós üzenet


Amíg az elmém dallal áltatom,
orvul rámtör a testi fájdalom,
fonák állapot: sóhaj, hűs mosoly,
erőltetem, hogy nem vagyok komor.

Mégsem térhetek ki a test elől,
mert benne vagyok s lassan összedől,
s a romok alatt én leszek a rom,
a világtestben elhasznált atom.

Hát így üzen az elmúlás, a vész,
s bárhogy hősködöm, kibírni nehéz,
sajog halánték, mellkas, izület,
fölperzselnek a belső tüzek.
 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
Dénes György: mondd hogy nem reménytelen
  2017-01-22 09:09:37, vasárnap
 
  Dénes György:

mondd hogy nem reménytelen


mondd hogy nem reménytelen
és nem véges a vég
s még itt a földön elfeledjük
a test őrületét

mondd hogy mulandó a bánat
és a fájdalom gyógyít
megtartják kegyes istenek
az élet hitvallóit

mondd hogy a halál karja
örök tavaszba ringat
s léthei réten újra
álmodjuk álmainkat
 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
Dénes György: Behunyt szívvel
  2008-10-19 19:25:46, vasárnap
 
  Dénes György:

Behunyt szívvel


Jó lesz a földet szépen elfeledni,
amit szerettem, többé nem szeretni,
behunyt szívvel hallgatni estelente,
az őszi eső mint suhog a csendre.

Szárnyat bont a köd
Rácsok között, falak között
kuporog a gyönge lélek.
Hallgatod az esőcsepp-időt,
ahogy lüktetve forr a véred.

Hallgatod az esőcsepp-időt
a nyirkos, beteg testben szótlan.
Gomolyog, szárnyat bont a köd,
félszeg álmok hevernek holtan.

Nincs rése sűrű éjszakádnak,
ahol egy csillag szemet nyitna,
a sors mosolyát eladja másnak
és nem fogad már soha vissza


 
 
0 komment , kategória:  Dénes György  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 1453 db bejegyzés
Összes: 31350 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3237
  • e Hét: 42265
  • e Hónap: 210952
  • e Év: 1045873
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.