Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Haraszthy Lajos: Utazom . . .
  2018-07-22 09:59:44, vasárnap
 
  Haraszthy Lajos:

Utazom . . .


Dús aratás. Sárga, kövér keresztek
Ontják kipergő, aczélos szemük'.
Nyár forró lege délibábot reszket
Köröskörül a síkon mindenütt.
Én elhagyok mindent s a füst beárnyal;
S mint a kit vár titkos mennyország.
Vissza se nézve, szétnyílt szárnynyal
Tovább, előre
Repülök hozzád.

Felhőtlen égbolt, tűz a nap sugára.
Fullaszt a levegő, ég a vonat:
Lankad az ember és lankad a pára:
Még messze a hűs. enyhe alkonyat.
Cserepes, szomjas a vén föld, e katlan
S lomb, fű, virág tikkad a jajban :
Csak én száguldók lankadatlan
- Tovább, tovább - bár

Tűnnek a perczek és fogynak az órák
És a sok mértföld egyre kevesebb.
Megállott sorsom időmutatóját.
Pedig oly hitvány, már-már leesett,
Pergeti gyorsan kicsi tündér újja,
Pergeti a Jövő elébe
S mulasztott multam míg elfújja.
- Mulasztott élet -
Vaj' utolér-e.

De te, míg én eszem a messzeséget
És az elrohanó időt falom
S lelkembe kínzó kérdéseket éget
Valami névtelen, zord hatalom.
Hogy a mikor szemtől-szemedbe nézek,
Mi vár: Soha, vagy Mindörökkön
S közelegvén, mit dalol a véred,
- Hajrá, vaktába -
Érzed-e jöttöm?


Vasárnapi Ujság 1912. szeptember 15.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A bérkocsis-ló.
  2018-04-04 07:24:05, szerda
 
  Haraszthy Lajos:

A bérkocsis-ló.


Valamikor rég hír és dicsőség
volt büszke álmom s egész világ
bennem köszöntse versenyek hősét,
a diadalmast: a Paripát.

De sorsom más lett, a mének átka :
abrakkal megvett a nagy Igás.
A szent szilaj tűz sehol sincs már ma
s ha látom, bánt a csikói láz.

Irigylem őket, mert mindje táncos.
. . . Csattan az ostor durva marokban,
sörényem fonva a végibe.

Bérkocsit húzok az állomáshoz
s vissza naponta, míg a robotban
kiadom párám, én vén gebe.

kultura_1911. julius 25.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A taposó malomban.
  2018-03-30 08:14:17, péntek
 
  Haraszthy Lajos:

A taposó malomban.


Szűk szárazmalmát Robot nagyúrnak
taposom egyre hallgatagon
csak környös-körbe. S tőrei szúrnak
a szöges örvnek a nyakamon.

A garaton míg lángliszt jár másnak,
addig a lelkem őrölöm én ;
szürke agyamnak élei vásnak
s pora megül a malom kövén.

Főm verejtéke, vérkönnyes ár
s agypor - miket ha így összegyúrnak,
ez az én tésztám: fekete sár.

. . . Tőlem a lét míg tovaoson,
én szárazmalmát Robot nagyúrnak
taposom egyre, csak taposom.

kultura_1911. julius 25.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Az aranyember
  2018-03-27 08:04:09, kedd
 
  Haraszthy Lajos:

Az aranyember


Vézna a karom, keskeny a kezem,
Vékony az ujjam . . . ideges, erőtlen :
Ott domborul csípővé nehezen,
Hol két hosszú íz tapad reszketően;
S a hogy lüktet a vér kék erekben,
A hús ijedt-vonaglón meg-megrebben.
Hiába, hiába . . .
Aranynyá válik mégis minden,
A mihez érek e gyönge kezemmel,
Mert én vagyok az aranyember.

E gyöngeségem teremtő erő . . .
Mit meg se látnak : hitvány semmiségek,
Pompás aranykincsként kelnek elő
Létlen múltjukból, ha hozzájuk érek,
Mint tűzből a főnixmadár, a büszke,
Mikor megszüli önnön hamvas üszke
Hiába, hiába . . .
A Természet, az ősi Törvény
Bágyadt kezemnek ellentállni nem mer,
Mert én vagyok az aranyember.

Mi volt előbb: porszem, darabka kő,
Bűvös mágus-lelkem máglyás tüzében
Aranynyá izzítja át éltető
Lángom s míg magam, égvén, beleégem :
Az ujjamon át csörgedez rohanva
Dalok szent olvasztott aranyfolyamja.
Hiába, hiába. . .
Mentül tovább megyek, nyomomban
Az aranyár dagad, nő, mint a tenger,
Mert én vagyok az aranyember.

S hogy elnézek e sárga tengeren
- Arany előttem és arany utánam -
Csak aranyam van s nincsen kenyerem
S egy foltnyi sár, hol megpihenjen lábam.
Kenyeret s földet, jaj, seholse látok,
Körülfog arany-álom, arany-átok.
Hiába, hiába . . .
A sár előtt leomlok mégis
Szent borzadályos, gyászos félelemmel,
Mert én vagyok az aranyember.

Vasárnapi Ujság 1911. márczius 26.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Mint drága hangszert . . .
  2018-03-12 06:09:53, hétfő
 
  Haraszthy Lajos:

Mint drága hangszert . . .


Mint drága hangszert, mely már rég pihen,
kitártam és eléd tettem szívem.
Kezed végigfut a húrok során
és játszol rajta, mint a zongorán.

Mit, nem tudom még. Tán csak dalszeszély,
vagy himnusz, mely öröklétről beszél:
akkord foszlány, mely gyorsan hangzik el,
vagy szent zsoltár, amiben hinni kell ?

S játszván, mi rejlett mosolyod mögött ?
Játék, mely pajkos kedvbe öltözött ?
Vagy kedved mélyin komoly láng lobog>,
amit beléje a Végzet dobott ? . . .

Hol énekek éneke átvonult,
te láttad a nyílt hangszeren a húrt;
de ö, mig rajta a dallam fakadt,
nem látta, mi vezérli ujjadat.

Ígéret, álom, ábránd, sfynxmosoty . . .
tán teljesül vagy semmivé foszol . . .
Tévedt sugár borús ősz hajnalán . . .
bizonytalan talán . . . talán . . . talán.

Prágai Magyar Hirlap, 1922. december 24.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Eolhárfa.
  2018-02-07 09:16:16, szerda
 
  Haraszthy Lajos:

Eolhárfa.


A tenger partján, az eóli szélen,
Imbolygón tükrözve magát a mélyben,
Bús hárfa mered föl a víz alól.
S hogy húrjain a szél átlibben épen,
Dallamos, mélyzöngésü zene szól.

Szilaj erővel, fölzokogva zúg a
Hárfa húrján valami ősi fúga.
De nem emberlény szólaltatja meg.
Csak a vihar, melyben borongva, búgva,
Zizegve, zengve, zúgva megremeg.

A lelkem ez az ős eóli hárta.
Nem emberkéz, mi dallamát kiváltja.

De - mely húrjain bőszen robog át -
Az élet bús vihara csap le rája
S pengeti, hogy a zúgó tengerárba.
Harsogja diadalmas, szűz dalát.

Vasárnapi Ujság - 1909. január 31.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Harc a multtal.
  2017-12-02 04:20:25, szombat
 
  Haraszthy Lajos:

Harc a multtal.


Lelkem, a sóvár, a vad, a szilaj,
Újörök üdvösségü mennyért harczol
S még meg nem vívott diadalt akar.
S éles tollkardom sima, fehér
Papirost karczol.

Ha már hiszem, így senki sem dalolt
S a dalom maga a betelt Jövendő ;
Mind beleszól, a ki élt, a ki Volt
S látom, beléje dalolt a Mult.
S a harczom meddő.

Hiába Ézaué a kezem,
Csak Jákobé s erőtelen a hangom.
Megújra csak hiába vérezem,
Ha visszajárnak ó énekek
Újhúrú lanton.

Újra meg újra visszajár a dal . . .
Nekem is az fáj, a mi ükapámnak.
Vérző sebem ódon, csak más a jaj.
Itt nincsen másnak életjoga.
Csak ős Halálnak.

Új szavakban fölszaggatott sirok
Sikongnak. Tompa jajjuk lesz a sirom.
Örök átkom : a Múlttal nem birok
S a meddő harczban elvérzem egy
Fehér papíron.

Vasárnapi Ujság 1914. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Parázs a hamu alatt.
  2017-10-22 07:15:19, vasárnap
 
  Haraszthy Lajos:

Parázs a hamu alatt.


Vagyok a véghetetlen szürkeség,
Vetélkedem bízvást a színtelennel;
Fakó közömbösségbe fulva rég,
A ki tűzégető lánggal nem ég:
A málló testet öltött hamu-ember.

Kihűlt a hamu, szürke, vén, sivár;
Lazán szétporlik, hideg, dohos, pálladt.
Sohase fog többé lángolni már ;
A tűzanyagtól lángolást ki vár,
Ha piros üszke már hamuvá sápadt ?

Csak rejtve, mélyen a hamu alatt,
Mint valami rég eltemetett átok,
A kit megőriz fojtó kripta-lak,
Pislákol egy utolsó lángfalat,
Egy szikra parázs, egy apró zsarátnok.

De addig csak, míg egyszer jő a szél
És szítja váltig, szítja egyre jobban :
Halódó szikra új életre kél
És önnön vérben izzó fényinél
Világfölgyújtó vészes lángra lobban.

S mig táplálják az életviharok,
Segítségért dadognak síró hangok,
A tűzörvény gomolygva kavarog,
És néhány gyáva, reszkető marok
Félreveri az öreg vészharangot.

Vasárnapi Ujság 1910. október 16.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Vénasszonyok nyara.
  2017-10-02 06:59:22, hétfő
 
  Haraszthy Lajos:
Vénasszonyok nyara.


Hűvösek járnak, vége a nyárnak,
Már hetek óta itt van az ősz.
Sárgult falombja hull, hull halomra
S a napnak gyakran felhő előz.

Ma még omolnak, ki tudja: holnap
Nem űl-e el mind a sok sugár.
Ha kék az ég is, hideg van mégis
S a nap oly metsző, van foga már.

Szél tánczos kedvén fölkerekedvén,
Lejtnek a zörgő hullt levelek :
Vöröslik, sárgul a tar faágrul
A többi s végül szint' lepereg.

Kék párafátyol a légen álfoly
S napfénybe reszket a levegő.
Zokogva hintett nyájas tekintet
Könnyek fátylán át így tör elő.

Fénybe, sugárba csillanva száll a
Tünde, pehelylágy póbszövedék
S fénylő fehéren könnyű szekéren
Suhan hol messzebb, hol közelebb.

Úszva kerengnek imbolygó leplek :
Vénasszonyoknak hazug nyara . . .
Jön hűs lehellet s a lenge pelyhet
Foszlánynyá tépve űzi tova.

És kelnek, szállnak lelkembe fátylak,
Finom a selymük, hímjük arany;
Ó dőre, álnok, szent vágyak, álmok
Pókszövedéke én vén nyaram.

S ha hirtelen kél őszi hideg szél,
A fátylak tépve szétfoszlanak
S álomverőfény bús szeretőjén :
Rajtam az élet nagyot kaczag.

Vasárnapi Ujság 1907. október 27.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A föld
  2017-07-17 06:59:38, hétfő
 
  Haraszthy Lajos:

A föld


Iromba öregbetűs levelet
Kaptam hazulról ép minapán.
Azt írják, kint a Csukmán újra vett
Darabka földet az édesapám.
Még több a munka, küszködnek erősen ;
Szegény édesanyám, nem nyugszik ő sem.
Pedig sokat vesződött életében
S a pihenés bizony már rája férne

Tán jobb lett vón, ha a föld visszatart
S velük ott fognám én is az ekét.
Törnék töretlen fekete ugart
S termő méhébe magot hintenék.
Boldog volnék ekémnek szarva mellett.
Mint a pacsirta, mely fönt énekelget
S munkámból, míg ős paraszt módra élek,
Sarjadzanék az életadó élet.

Kelő nap már a földön lelne és
Kezemben a kasza pendülne meg;
Suhintásomra dőlne a vetés :
Arany kalászban dús acél szemek.
Az új kényért, mit verejtékkel, vérrel
Szereztem, megtörném s osztanám széjjel.
S ki a napi kényért megadta: áldva,
Büszkén néznék a boldog kis családra.

De így, acél-ekém bár szántogat,
Barázdám talaja nem televény.
És hasztalan szórok magot, sokat,
Nem hoz kalászt, konkoly terem helyén.
Nincs aratásom, leperzsel a város,
A terméketlen, zűrös, a vásáros.
S a mely sül lángján apostoli tűznek:
Lelkem kenyerét kik eszik, elűznek.

Vasárnapi Újság 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2037
  • e Hét: 15448
  • e Hónap: 34693
  • e Év: 1990110
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.