Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-18 17:03:25, péntek
 
  Kamarás Klára: A POHÁR



Maradj még! Olyan régen jártál nálam...Még annyi mondanivalóm van... Nézd csak meg ezt a vitrint... Látod, itt tartom az emlékeimet... Ez egy herendi csésze, kicsit csorba a széle, de ha ügyesen helyezem el, nem is látszik... azt a szívet meg búcsúban vettük...hú de régen... a fényképeket is ide tettem...a kagylóhéj keret igazi balatoni emlék... Hogy lenne giccs?! Ugyan! Én szeretem!

Most kicsit üres az egész... Hiányzik a pohár... Tudod melyik! Neeem? Akkor még ezt is el kell mesélnem. Ülj le még pár percre! Meg kell hallgatnod... Nyugodtan, persze hogy nyugodtan... Teljesen nyugodt vagyok...

Hidd el... Nem maradt más kézzelfogható emlékem dédanyámtól, csak az a ragyogó pohár....utolsó darabja egy értékes készletnek, melyet lakodalmi ajándékként kapott és számomra valami furcsa keverékét jelentette a szerelemnek és a történelemnek. Sokáig a vitrinben tartottam, középen, a fő helyen, mint létezésem bizonyítékát és talán okát, szinte dédelgettem, ahogyan mások a nemesi származást bizonyító sárga papírokat, kutyabőröket.

Péter? Hogy jön ez ide? Péter tévedés volt. Egy idegen világ.

Lehet, hogy apróság, de kettőnk kibékíthetetlen ellentétét legjobban dédanyám poharával bizonyíthatom...bizonyíthatnám, ha erre még egyáltalán szüksége lenne valakinek.

Péter úgy jött mint a forgószél, mint egy hirtelen nyári vihar...Bemutatták és azonnal úgy éreztem: végre! Ő az igazi. Persze tudom, hogy mindig így kezdődik...

Két hét múlva már hozta a motyóját: odaköltözött hozzám. Eleinte észre se vettem, hogyan vesz mindent birtokba. Bepakolt a fiókjaimba, arrébb húzott egy asztalt...átrendezte a foteleket...Tehette, én dolgoztam, ő szinte egész nap otthon volt.

...Mit csinált?! Mit tudom én!

Írt, mindig csak írt... Honnan tudjam én azt, hogy mit írt! Párszor akarta mutatni, ...meg hogy majd felolvassa...de volt is nekem időm ilyesmire! Örültem, ha legalább egy krimit el tudtam olvasni az ágyban... abba is beletelt néha három hét is, mire végére értem.

Pénzt? Azt kapott néha valahonnan. Úgy látszik, akadnak még olyan pihentagyúak, akik buknak az olyan unalmas firkákra, amiket az ilyen péterféle alakok követnek el ... Na nem?

Eleinte... nem mondom, hogy nem imponált: költő.. vagy író, meg ilyesmi. Meg aztán mire hazaértem, a lakást is mindig rendbeszedte. Ezért a kényelemért sokmindent elnéztem neki akkor is, amikor az első nagy lángolás már muladozni látszott. Csak ne akart volna mindent átrendezni körülöttem!

... Naponta ismétlődtek a szóváltások.

Kértem, hogy hagyja abba. Ne nyúljon semmihez... Így szoktam meg. Így szeretem. Ne akarja a megszokott életemet teljesen felfordítani... És ne nyúljon a vitrinemhez! Az istenért, legalább a vitrint hagyja békén!

Aztán egy délután... Képzeld csak el! Hazaérek fáradtan, mint egy igásló...és mit látok?! Ott áll Péter a konyha közepén és iszik! Hogyhogy mit iszik? Vizet, mint mindig, nem ez a fontos... hanem, hogy miből iszik! Ott áll a konyha kellős közepén és vizet iszik a dédanyám kristálypoharából! Mindig nagyon tapintatos voltam hozzá, de akkor hirtelen fejembe szállt a jó ideje visszafojtott elégedetlenség:

- Van neked eszed? Hát konyhában vizet ... kristályból kell inni? - vissza is tettem a poharat a helyére.

Azt hiszed megértette? Azt hitte, csak vicc ...vagy mit tudom én: makacskodás. Akinek nincs stílusérzéke, annak az ember hiába beszél, hogy kristályból pezsgőt, vagy vörösbort lehet csak, de azt se akármilyent...és főleg nem a konyhában...!

Minden nap előszedte azt a nyavalyás poharat. Végül meguntam, hogy naponta ugyanaz és ugyanaz és hiába. Már nem szóltam, csak megpróbáltam másfelé nézni... hogy ne is lássam a konyhaasztalon a pöttyös vizeskancsó mellé tett talpas poharat.

Hogy én voltam a rossz? Mit mondtam én? Semmit.

Már régóta nem szóltam semmit. Se a pohárról, se a stílusról. Másról se. Egyik este mégis összecsomagolt! Nem akartam hinni a szememnek. A konyhaajtóból visszanézett, de nem tette le a bőröndjét.

Elfordultam, hogy ne lássa rajtam, mit érzek. Remegő kézzel töltöttem csurig dédanyám kristálypoharát... nem tudtam szólni , csak ittam...ittam a vizet.

Még visszaszólt: -- Azt hittem, a fejemhez akarod vágni! - ennyi volt a búcsú, azzal elment.

Elejtettem a poharat. Vége. Ha már el kellett törnie annak a gyönyörű pohárnak, azt hiszem tényleg jobb lett volna, ha Péter fejéhez vágom... Hát nem igaz?

Már indulsz? Te is elmész? Mért hagy engem mindenki egyedül...?
Mért nem lehet engem szeretni?
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára: A POHÁR  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3226
  • e Hét: 32793
  • e Hónap: 77865
  • e Év: 2019145
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.