Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-18 17:28:43, péntek
 
  Elena : A téli bakancsok



A téli bakancsok
Ismét eljött az év vége és vele a december. S a december is magával hozta örömeit. A szeretet ünnepeit.
Mint minden évben most is elérkezett december eleje. Ez mindig megdobogtatta szívét. Bár már ötvenes évei előtt álló férfi volt, ennek ellenére még mindig szinte gyerekes türelmetlenséggel várta az év utolsó hónapját. A kedvenc ünnepei ekkor voltak: a Mikulás és a Karácsony. Nemcsak azért, mert ilyen alkalmakkor összejött a család, hanem azért is, mert szerettet ajándékozni.
Most is, mint már régóta minden évben, előkereste piros subáját, sapkáját, fehér szakállát, piros zsákját a szekrény legeldugottabb zugából. Igaz, a gyerekek már régen felnőttek már, mégsem volt szíve kidobni alkalmi kabátját. Minden évben megkérték barátai, hogy december 5-én látogassa meg őket, hadd örüljenek a gyerekeik és unokáik. És ő minden évben eleget tett ennek a kérésnek. Az utóbbi években viszont szinte már mindenkihez be kellett mennie. Így szinte észrevétlenül, de ő lett a kis város Mikulása, a gyerekek nagy örömére. Egyedül talán azt sajnálta, hogy idén még nem esett a hó.
Elérzékenyülve nézte piros kabátját.
- Milyen koszos! - ámult el, majd elindult a fürdő felé, hogy megtisztítsa.
Mikor végzett a ruha tisztításával és már fel is öltözött, akkor toppant be felesége és gyermekei.
- Hát ez a piros ruhájú, ősz szakállú öregember meg kicsoda? - kérdezte tréfálva felesége és megigazította férje ruháját. Büszke volt rá, hogy minden évben önzetlenül vállalta a Mikulás szerepét.
A felnőtt gyerekeik is sokszor besegíttetek Mikulás idején édesapjuknak. Tisztelték és nagyon szerették. Éppen ezért, idén egy meglepetéssel is kedveskedni akartak neki.
- Nagyon jól nézel ki ! - mondták,majd egyenként puszit nyomtak a Télapó piros orcájára.
Apjuk nevetve fogadta a dicséreteket, majd az előtérbe indult, hogy megtöltse üres zsákját azokkal a csomagokkal, amiket saját maga és családja készített a gyerekeknek. Családja segített a hátára emelni a súlyos zsákot. Végül ajándékként egy- egy szaloncukrot adott a Mikulás a feleségének és gyerekeinek.. Azok meghatottan fogadták az ajándékot, de most ők is készültek valamivel.
- Idén mi is készültünk ajándékkal. - a beöltözött Mikulás figyelmesen hallgatta őket. - Tudjuk, hogy a téli cipőd, amit ilyenkor használni szoktál, tönkrement. Szeretnénk egy új bakanccsal hozzájárulni, hogy a feladatodat elvégezhesd .- s azzal egy vadonatúj bakancsot adtak át a piros orcájú Mikulásnak. Ő boldogan húzta fel lábára. Sejtette, hogy családja sokáig gyűjtögethetett a téli cipőre. Hiszen sosem vetette fel őket a pénz. Majdnem napról napra éltek.
Vidáman búcsúzott szeretteitől és útnak indult. Minden házba be kellett mennie. Az ünnepekkor a legtöbb házba vendég gyerekek érkeztek. Olyan rokonok, akiket az ember évente csak egyszer vagy kétszer lát.
Az első ház, ahová betért, a szomszéd háza volt. Megállt. Megigazította ruháját és szakállát. Majd csöngetett. Fiatalember nyitott ajtót. Betessékelte. Ő belépett a meleg lakásba. Izgatott gyerekzsivaj fogadta.
- Hohoho. Szervusztok gyerekek. Megjött a Télapó. - mondta és belépett a nappaliba, ahol már ott álltak egymás mellett a kisebb és idősebb gyerekek.
- Gyere, ülj le Télapó! - szólt az egyikük. Ő leült, levette hátáról súlyos terhét és a szék mellé tette.
A felnőttek noszogatták gyerekeiket, hogy mondjanak verset vagy mondókát. A gyerekek eleinte kissé félősen, majd egyre inkább felbátorodva mondták, amit a Mikulás közeledtére megtanultak, hogy aztán majd megkaphassák jutalmukat. A Télapó egyenként ölébe ültette és figyelmesen végighallgatta őket. Szíve megtelt melegséggel, az ünnep varázsával, ahogy hallgatta a verseket.
Mindegyik gyermeket megdicsérte. Majd odaadta nekik a csomagot, amiben volt dió, mogyoró és minden földi jó.
Boldogan nézte a zacskókat izgatottan bontogató, de ugyanakkor az örömtől kipirult arcocskákat. Elköszönt és ment tovább. Még sok házba el kellett jutnia. Sok embert akart megajándékozni, nemcsak gyermekeket, hanem felnőtteket is. Nagyon elfáradt, mire az utolsó házból is kijött. Nem fázott. Jól felöltözött és a bakancs is melegítette.
- És most hová megy Télapó? - kérdezte vendéglátója, amikor kikísérte. Az alkalmi Télapó ránézett és elmosolyodott.
- Nincs több ház ? - felelt kérdéssel a kérdésre. Nem akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan végzett volna. Mindig ez történt. Sose akarta befejezni az ajándékozást. Szeretett örömöt szerezni másoknak. Nem akarta, hogy befejeződjön a küldetése.
- Talán pár lépéssel arrébb még van egy ház, ahová betérhet. - fogott kezet a Mikulással a férfi, majd bement a lakásba, ahonnan vidám gyerekhangok szűrődtek ki.
A Mikulás a mutatott irányba indult. Emlékei alapján még kellett, hogy legyenek házak. S jól emlékezett. A kis város utolsó lakjához ért. Egy öreg, rozzant viskóhoz, de az ablakon kiszűrődő melegen pislákoló fény hívogatta. Kopogott, de nem jött válasz. Másodszori kopogásra egy öreg néni bújt ki az ajtón. Ősz hajszálai ezüstösen megcsillantak a házból kiszűrődő fényben.
- Jó estét. Én a Télapó vagyok. - mondta hangosan.
Az öreg néni elkerekedett arccal nézett rá, majd így szólt:
- Öreg, gyere csak! Az ajtónk előtt áll a Télapó!
A hívó szóra egy öreg férfi kukucskált ki az ajtón. Most már együtt néztek a Mikulásra. A Mikulásnak öltözött férfi jobbnak látta, ha kedvesen mond valamit.
- Én a Télapó vagyok és úgy hallottam, hogy maguk különösen jók voltak. Ezért is vagyok most itt. Szeretnék ajándékot adni maguknak.
Az öreg házaspár betessékelte a szegényes berendezésű szobába.
- Mit adhatnánk mi? - tudakolták,de ezt a kérdést inkább maguknak tették fel, mintsem a Mikulásnak. Nem vártak vendéget. Már régóta nem volt vendégük. Gyerekeik rájuk sem nyitották az ajtót. Már nem is tudták volna megmondani, mikor volt utoljára látogatójuk Mikulás napján. Magatehetetlenül néztek egymásra.
A Nagyszakállú egyáltalán nem volt zavarban. Úgy érezte magát, mintha régi, kedves ismerősökhöz jött volna, bár az idős házaspárt nem ismerte. Sose látta őket, pedig egy városban laktak. Szimpatikusnak találta az öreg párt. Egyszerű ruhájuk miatt is. Hiszen az asszonyon barna színű blúz, szoknya és fekete pontó volt, az öreg apón pedig sötét ing és nadrág és... A Mikulás szeme megakadt az öregember cipőjén. Az öreg és rongyos cipőn, amin lyukak éktelenkedtek. Hirtelen eszébe jutott egy ötlet.
- Tudnának adni egy pohár vizet? - kérdezte - Nagyon szomjas lettem. - magyarázkodott.
Az öreg házaspár egymásra nézett és bólintott. Nagyon megörültek, hogy valahogy mégis megköszönhetik a Mikulásnak, hogy betoppant hozzájuk.
- Azonnal hozunk vizet. - s azzal kimentek a szobából.
A piros ruhás megvárta, amíg a két öreg átmegy a konyhába.
Nem várta meg, amíg visszaér az öreg házaspár. Pár pillanat múlva kilépett cipője nélkül az utcára. Nem volt hideg. Nem fázott. Valami melegítette. Vastag zoknijában lépkedve tartott hazafelé. Életében most először érezte magát igazán boldognak és elégedettnek. Vidáman dudorászni kezdett egy karácsonyi éneket.
Hirtelen valami hideg ért az arcához. Felnézett. Hópelyhek szállingóztak az égből. Nevető, csilingelő, apró hópelyhek.
 
 
0 komment , kategória:  Elena : A téli bakancsok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2243
  • e Hét: 26904
  • e Hónap: 71976
  • e Év: 2013256
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.