Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-19 12:23:43, szombat
 
 


EÖRSI ISTVÁN Kossuth-díjas író
MEGTÖRTÉNT ESET



1

Szilveszter éjszakáján E. I. szellemi segédmunkás bánatában, amiért szerelmese férjestül a bolgár tengerpartra röpült, cifrázni kezdte papírtrombitáján a Rákóczi-indulót. "Vak Pali Vak Pali mindent lát", zengte a tágas téren, háttal a szoborcsoportnak, és a tengerparti üdülőre gondolt, szinte látta is, hogy Hédike pezsgőspohárral a kezében a férjéhez simul az ágy szélén, miközben utolérhetetlen technikával lerúgja jobb lábával a bal cipőjét és viszont.

A dallam hallatára Kossuth Lajos leugrott a talapzatáról, és kopogó, merev léptekkel megindult a körút felé. Itt a közboldogság kirívó jelei fogadták: trombitaszó és konfettizápor, térdig érő szemét, nyüzsgő, harsogó, fiatal sokadalom. A tömeg a hasáig sem ért, de ez senkit sem zavart, azt hihették, hogy maszkot visel és gólyalábakon közlekedik. Ha csókolódzó párokat vagy járda szélén okádó honfiakat látott, meghökkenten kapta fel a fejét. Megállapította, hogy idegen világ veszi körül, a férfiak és a nők egyaránt valami tokfélébe bújnak ruha helyett, az utcákon pedig önműködő gépek rohangálnak. Felrémlett benne, hogy hátha idegen bolygón kötött ki, de a Duna-partról megpillantotta a kivilágított Lánchidat. "Ezt jól kiagyalta a nemes gróf - gondolta elismerőn -, hogy a nyű essék belé." A víz felé tartott, mert egyedül akart maradni, de ahogy áthaladt egy kis parkon, egyenruhás férfi jött szembe vele. Vállas ember volt, vastag, őszülő bajusz villogott az orra alatt. "Te vagy az, Márton" - kérdezte, mert egykori huszárját vélte felismerni benne. "Honnan tudja a nevemet - hangzott a válasz -, és miért tegez maga engem, nem őriztük együtt a disznókat." Kossuth visszagyűrte a szájára toluló indulatszavakat. "Megkövetem kegyelmedet - mondta -, milyen nap van ma?" "Tréfás ember maga" - hangzott a megenyhült válasz. Kossuth zavarba esett. Agyába hasított a kérdés: hogy kerül ő ide Olaszországból? Hogy elűzze zavarodottságát, a lényegre tért. "Aztán szabad-e a magyar?" - kérdezte. - "Leheljen rám" - hangzott a bajusz mögül. Engedelmeskedett, mire Márton hátra tántorodott a széllökéstől. "Aztán az a vérszopó tömeggyilkos él-e még?" - kérdezte Kossuth. - "Melyik?" - "Hát a Ferenc Jóska." - "Olyat nem ismerek." Kossuth mellében boldog madarak kórusa harsant. "Akkor a német kitakarodott már" - ezt inkább megállapította, mint kérdezte, majd sarkon fordult és elindult, amerre legsűrűbb a nyüzsgés. A bajszos ember hüledezve bámult utána. "Ez a sok hazalátogató magyar" - morogta -, "meghagyták nekünk, hogy legyünk velük udvariasak, de megbolondítják az embert."
2

Amikor E. I. megfordult, meglátta a szoborcsoport közepén a főalak hűlt helyét. Bolondos ötlettel felmászott a talapzatra, és egy szempillantás alatt bokáig belefagyott a nyomba. Eleinte ki akarta tépni magát a dermedt kőből, de elaludt a hiábavaló erőfeszítéstől. Álmában egy faházban feküdt az ágyon, a hősugárzó vörös fénykörében, és Hédike pongyolában behozta a gőzölgő puncsot.

Trombitaszóra nyitotta fel szemét. A felsorakozott katonazenekar félköréből két tiszt vált ki, kezükben virágkoszorú; mögöttük két civil úr lépdelt. Hideg, havas szél fújt, egyikük sem pillantott fel rá. A virágot a talapzat elé helyezték, majd egy rövid beszéd is elhangzott, melyben egy most függetlenné vált, érthetetlen nevű ország népe kifejezte hódolatát a magyar szabadság nagy bajnokának. E. I. csak azért nem vált szoborrá a rémülettől, mert már éjszaka azzá vált. A fúvósok újból rázendítettek, kiguvadó szemmel jéggé fagyott hangokat röptettek ki tölcséreikből - az egyik homlokon találta E. I.-t. Alig vonult el a küldöttség, kopogó lépteket hallott maga mögött. Új riadalom tört rá, emberfeletti erővel próbálta kiszabadítani magát kőfogságából, ekkor vállára bronzmancs nehezedett, roppant lökést érzett, "Hédike!", kiáltotta és a koszorúkra zuhant.

1979
 
 
0 komment , kategória:  EÖRSI ISTVÁNMEGTÖRTÉNT ESET  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2321
  • e Hét: 11110
  • e Hónap: 90668
  • e Év: 2031948
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.