Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-19 12:41:53, szombat
 
 


Álom



--Messze a kéklő hegyen is túl, sűrű erdő szélén, tarka mező közepén él Zsófi, a bice-bóca kislány. Szőke hullámos haján arany Szinben játszik a napsugár. Őz barna szeme szomorúan kémleli a kéklő eget. Egyedül magányosan biceg a Zöld mezőn. Tarka pillangókat követ, és gyakran leül a mező közepén hullámzó kék tó partjára. A tó tiszta vizéből felbukkanó halakkal beszélget.
-Kicsiny lelkének annyira fáj a sántasága, hogy elkerüli a vele egykorú gyermekeket. Magányba menekül, a mező és a tó ad neki némi megnyugvást. Szép halacska emelkedik ki a vízből.
-De jó nektek-sóhajt fel Zsófi-nincs lábatok és soha nem lesztek sánták!
Ezüst pikkelyes halacska dugja ki orrát a tóból és megszólal.
-Imádkozzál Istenhez, Ő megsegít! Ő, meggyógyítja a lábad!-majd lebukik a tó fenekére és eltűnik a mélyben.
Zsófi tágranyílt szemmel néz a halacska után, majd rövid idő múlva hűvös szél kerekedik. Zsófi feláll és haza biceg. Egész úton a halacska titokzatos szavai zsongnak kicsiny fejében. Alkonyodik leül az udvaron felejtett árva tuskóra. Ölébe ejti kezét, s felnéz a lenyugvó nap vörös korongjára. ősszekúlcsolja áttetsző vékonyka ujjait és felsóhajt.
-Istenem!
-Zsófi!-szakítja félbe fohászát édesanyja hangja. Gyere be kislányom, este van már! Vacsorázni, fürödni és aludni kell!
A kislány lassú bicegéssel indul be a házba. Megáll az ajtóban,visszapillant az éppen eltűnő vörös korongra.
-Istenem!-szakad fel lelkéből a sóhaj.
Szótlanul vacsorázik, megfürdik és bebújik a puha ágyikóba. Édesanyja követi, betakarja és megcsókolja homlokát.
-Mi a baj Zsófikám?-kérdezi-olyan csendes vagy, ez szokatlan!
-Semmi!-válaszol a kislány és lehunyja szemét jelezve, hogy aludni szeretne.
Amint édesanyja becsukja maga mögött az ajtót, kinyitja szemét, s az ablaka előtt hintázó falomb táncát figyeli az üvegen keresztül.
-Istenem segíts nekem!-suttogja-Gyógyisd meg a lábam, kérlek, ne legyek sánta!
Kérlek!
Fáradt könnycsepp gördül végig gyermeki arcán. Lehunyja szemét, s átadja magát az álom képtelen világának.
--Fenn az égbolton jár, óvatosan lépked, nehogy eltaposson egyetlen csillagot is. Ezüst sugarak futnak körbe-körbe lágyan csilingelnek. Zsófi kitárja karját, mint aki vár valakit és szeretné megölelni. Sűrű ködsáv úszik elé. Tejfehér út, Zsófi rálép és megy előre az ismeretlenbe. Hirtelen megáll, s nézi a lábát.
-Hiszen nem is sántítok!-kiált.
Újból elindul a fehér úton, s a végén arany trón szikrázik, ezüst sugarak ölelésében. Ott ül ő, az Isten. Jóságos szemével biztatja Zsófit.
-Járj, járj tovább! Eljön az idő, és nem leszel sánta!
Higgyél bennem és bízzál önmagadban!
Zsófi megy, de nem éri el a jóságos alakot, mert az távolodik, majd felemeli karját és int a kislány felé. Sűrű köd marad utána.
-Zsófi tehetetlenül áll, és lassan ereszkedik lefelé. A csillagok kialudtak, csupán egyetlen ezüst sáv vezeti útját. Szorítást érez vállán, valaki megrázza.
-Zsófi, Zsófikám mi van veled? Ébredj, miért kiáltottál, és mit?
Zsófi szempillái lassan emelkednek, s pillantása édesanyja aggódó tekintetével találkozik.
-Anya, én már nem vagyok sánta!-mondja lelkesen.
Arcán boldogság pírja ég. Édesanyja leül mellé, megsimogatja égő arcát, és kérdezi.
-Mi történt veled kislányom?
-Meggyógyultam! Ott jártam ahol az Isten ül arany trónján, és azt mondta nekem.
Járj, járj tovább eljön az idő és nem leszel sánta! Higgyél bennem és bízzál önmagadban!
Csend ül a szobára, Zsófi őz barna szeme édesanyjára tapad. Szív dobogva várja szavát.
-Eljött az idő, vagy csupán felébredtem?
Zsófi szomorúan elfordítja fejét és az ablak előtt hintázó fa ágat szemléli. Bizony felébredt és a szép álom után nagyon fáj a valóság.
-Édesanyja alig talál szavakat, majd kóbor könnycseppet morzsol szét szeme sarkában.
-Hidd el Kicsim eljön az idő! Gyere, kelj fel és járj! Jézus is ezt mondta és meggyógyultak a sánták. Gyere menjünk az iskolába!
Zsófi kimászik ágyából, nyújtózik egy nagyot és kibiceg az udvarra. Harmatos fa ágakon madarak csiripelése köszönti a reggelt.
-Anya!-szól vissza-ugye azért már nem annyira sántítok, mint tegnap?
-Nem, nem kislányom-kapja a biztató választ.
Alig egy óra elteltével vidáman csacsogva ballagnak az iskola felé.
-Zsófi ha álomra hajtja a fejét gyakran jár a csillagok között. Hiszen sohasem felejti el az esti fohászt, mely Istenhez vezeti.
--Az évek gyorsan elfutottak és összetalálkoztam Zsófival. Arcán Vidám mosollyal köszönt rám és én csak néztem, amint tovalibbent.Sántaságát elvitte az idő és a hit. Büszke kecses járását elnyelte a tömeg.

Nagy Erzsébet
Szarvas /lizbet01/
 
 
0 komment , kategória:   Álom  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 620
  • e Hét: 15849
  • e Hónap: 60921
  • e Év: 2002201
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.