Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 298 
A tél könnye lassan csordul, hófehér még a táj,
  2018-03-05 18:21:53, hétfő
 
 


A tél könnye lassan csordul,
hófehér még a táj,
a lágy puha paplan alatt ébred,
nyiladozik minden,
a madarak dalára vár.
A hidegen halvány napsugár enyhít,
selymesen suhanó szellő simogat,
búcsút int a fázós éjszakáknak,
s az üde zöld, szelíd mosolya hívogat.
Illatok özöne árad,
szívünk is boldog kapukat nyit,
virágzik az élet, az érzés megannyi szála...
jön a tavasz...
lassan közelít...
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
VARGA IBOLYA - SZELÍDEn
  2018-02-26 16:17:20, hétfő
 
 

Figyelj! - ha egyszer meghalok,
Elfújok néhány csillagot
Mint tortán a gyertyát
Hát csak ne sirassatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Némák legyetek, s szótlanok
Ha temettek, ne földeljetek
S szóval ne méltassatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Könnyek nélkül búcsúzzatok
Ha ismertetek, megértitek
Ha nem, minek hazudjatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Három edénybe rakjatok
Szétosztván az isteneim között:
Gyermekeimnek adjatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Ők érteni fogják, mire gondolok
És ott adnak a szélnek engem
Ahol a leginkább boldogok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Vidámak legyetek, s boldogok
Örvendjetek a tudásért, hogy
Én már jó helyen vagyok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
És látsz egy fekete párducot
Smaragdszemében ott ragyog:
Valahol én is ott vagyok

Figyelj! - mert egyszer meghalok...
De most kellenek a szép napok
A törődés, a tiszta gondolat
Őszinte szeretet, társ-tudat.

Mert a szívem még - hallod?
Még eleven, még dobog,
Most kell, hogy szeress
Mert most még élek,
Most örülök a virágnak, ha kapok
most még... - figyelsz rám?
- Mert most még itt vagyok!

VARGA IBOLYA - SZELÍDEN
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
Dsida Jenő: Így volna szép
  2018-02-23 19:52:52, péntek
 
 


Dsida Jenő: Így volna szép

Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:

Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?

Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd. . .

Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!

Festmény: R. Masson Benoit
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa!
  2018-02-09 19:38:55, péntek
 
 

Kisfaludy Károly

Szülőföldem szép határa!

Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől.

De azok nem vigasztalnak,
Bús szivemmel árván hagynak;
Árván élek bús szivemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
A szív már tavaszról mesél
  2018-01-21 16:36:17, vasárnap
 
 

A szív már tavaszról mesél

Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.

Kun Magdolna
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
Nagy László:KI viszi át a szerelmet?
  2018-01-21 16:31:28, vasárnap
 
 

Nagy László:KI viszi át a szerelmet?

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
Mikor az első zúzmara megül a rózsafákon,
  2018-01-13 14:38:00, szombat
 
 

Zelk Zoltán:

Zúzmara...


Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
Mondd, mit adjak neked...
  2018-01-13 14:36:15, szombat
 
 

Hajnal Anna:

Mondd, mit adjak neked...


Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi lenne elég?
boldog vagyok szegényes kincsemmel,
legalább mind tiéd.

Az első légy, ki mélyen vándorolva
a múltba jöjj velem,
gyerekkoromba mig csak vissszalátok
a táj tied legyen.

Járj bennem úgy mint ismerős vidéken
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása
a tündéri nevetés.

Neked adom az erdők lehellését
érezzed arcodon,
a várakozó csöndet, amely ébreszt
s mely veled oly rokon.

az el nem jött csodékért mind a könnyet,
a sok gyerekpanaszt,
eltitkolt kint előtted mind kimondom
te megbocsátod azt.

Ismerj meg igy: a tisztaság csak vágyam,
s a rend csak ideál,
csak fegyelem, hogy nem inog a lábam
bár roskadoz a váll.

S most kincsemmé vált minden ami bűn volt
mert neked vallhatom,
itéletedre - vess el, avagy tarts meg -
magamat megadom.

 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
"A káprázatnak útjain"...
  2018-01-13 14:18:43, szombat
 
 

"A káprázatnak útjain"


Te vagy nékem,...
a fényes nap.
S ragyogsz-ragyogsz,
csak sorsomban !

Fényedben jó fürödni ,
élni és így létezni !
Érezni ahogy át ölel,
sugarad a fényével !

Ébren szépet álmodni,
e csodában itt lenni !
Megfoghatni most a jót,
s elhinni a valót !

Újra boldognak lenni,
s lelkemet így érezni!
Ahogy dobban most szívem,
lázban gyújtott tűzében !

Kéjtől égő forró láng,
ki ott lobogsz ...
a szerelemnek oltárán !
Megkísértettél ím engem,
a vágy bilincse szívemen !

S mámora most reám hull,
vak lettem varázsától!
A káprázatnak útjain,
szállok a gyönyör szárnyain!

Álmaink szivárvány egén,
ahol te ragyogsz ott csillagként !
Mert repít hozzád a gondolat,
hisz minden álmom csak te vagy !

Hozzád űz a szép remény,
hogy csókjaid érezzem én !
Veled legyek mindig veled,
..... el sosem engedjelek !

S harcolok majd az idővel,
a feledés rút istenével !
Ne fájjon mi olyan szép,
s a könny se mossa végleg szét !

Vállalom érted a harcom,
feladni én sosem tudom !
Érted mindig és egyre még,
mert szeretlek én örökké !
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
Merengő szemem már nem látja a szépet,
  2018-01-13 14:17:12, szombat
 
 

Szerencsés Tünde:

Magány...


Merengő szemem már nem látja a szépet,
Szomorkás tekintetem a semmibe réved.
A csend megvetette magának az ágyát,
Körülöttem madár nem száll,
Elhalkult minden, nem dalol a fán.
Levél sem rezdül, társammá vált a magány.

A csillag fölöttem vánszorog az égen
A telihold fénye megkopott már régen.
Sűrű pókháló szövi be a képet,
Por lepi már szívemben az emléket.
Kézen fogom magam, beszélni...
Minek: válaszokat kitől reméljek?

Talán egyszer még minden változik.
De most magamhoz ölelem a csendet,
Ringasson álomba, talán úgy jobb lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Versek VIII.  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 298 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3611
  • e Hét: 17774
  • e Hónap: 49755
  • e Év: 49755
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.