Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
x
  2016-07-08 08:09:57, péntek
 
 







Jevgenyij Jevtusenko - Naggyá lenni

Tőle, ki gyógyít és a ki fát vág
és aki az öltönyt varrja nekem -
Elvárom: remekül tegye dolgát,
dolga bármi legyen.
Nem, ne legyen közepes, vacak átlag,
sem a sárcipő, sem a ház.
Bűn a középszerűség, akárcsak
a hazug szó: elfajulás.
Buzdítsa ki-ki magát, hadd
tenne dicsőt, remeket.
Naggyá nem lenni - gyalázat.
Mind naggyá legyetek!

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2016-07-07 12:07:44, csütörtök
 
  -Jevgenyij Jevtusenko: Kékróka monológja egy
alaszkai prémállattenyésztő telepen


(Kántor Péter fordítása)



A színem kék, a telep színe szürke.
s mert halált hoz rám az, hogy kék vagyok,
a dróthálók mögött vakon körözve
nem vígasztal, ha prémem felragyog.

És vedlek. Boldogan vetném le énem,
s dühöngve, mert kopasznak lenni jó-,
de bőrömön átüt, fröcskölve, kéken,
és szikrázik, vakít, akár a hó.

Vonítok hát, borzongva egyre fújom
a harsonát, a Végítéletét:
vagy örökös szabadság lenne jussom,
vagy legalább örökre vedlenék.

Egy látogató úr felvette bambán
magnetofonra vonító szavam.
Kerülne ő ide, sokért nem adnám,
s vonítana, akárcsak jómagam.

Szegény szívem, szenvednék már ki végre-,
padlóra küld, de ott megóv sorom.
Menekülnék, de itt születtem, s e
honi Dachauból nincs kiút, tudom.

Egyszer, hogy romlott hallal jól belaktam,
láttam az ajtón nyitva a retesz,
s a csillagos éj vonzott, s én hivatlan
rászabadultam, hittem, könnyű lesz.

Körös-körül a hóbuckás Alaszka,
s én, mint az őrült, mint kit pestis űz,
száguldottam, csillagokat harapva,
s táncolt tüdőm, gyúlt bennem ősi tűz.

Szemembe holdezüst szikrái szálltak.
S hogy vezetőmnek szegődött a Hold,
láttam, az ég nem négyzetekből áll csak,
mint ketrecemre hulló csonka bolt.

Hemperegtem a hóban. Örömömben
fákkal fecsegtem. Tetszett a vadon.
S a hó nem félt szivárványlani körben
és versenyt kéklett velem szabadon.

De elfáradtam. Viharok cibáltak.
Sebzett mancsaim kikezdte a fagy,
és nem volt senki társnak és barátnak.
Rabság szülötte lásd be, gyenge vagy.

Ki ketrecben született - ketrecért sír,
s borzadva fogtam fel, hogy szeretem
a biztonságos dróthálót, s a mundir-
szürke telepet, mely szülőhelyem.

És visszatértem, szánalmas-leverten,
de hogy retesz csikordult, bűntudat
helyett keserű vád gyötört, s e percben
tudtam, a honvágy gyűlöletbe csap.

Igaz, változtak az idők azóta.
Korábban zsákbafojtás volt divat.
Ma tiszta már és vértelen a munka,
s kit áram üt, nem kínlódik sokat.

Nézem az eszkimó nőt, aki gondoz.
Becézve siklik keze hátamon,
s tarkóm vakarja ujja - ért javamhoz,
érző szemében mégis fájdalom.

Hiszen szeret, nem hagy éhezni, fázni,
dajkám, táplálóm, orvosom e nő,
de kötelessége is rám vigyázni,
s tudom felad, ha eljön az idő.

Panaszos-szépen suttog, símogat majd
és drótot dug szájamba, s könnyezik...
Gyalázat ez! Hozzám bújik, ha sóhajt:
külön hóhérnak kéne lenni itt!

Ó, büszke őseim, áldott naivság!
Az én szemem rabsors nyitotta föl.
Ki táplál - szolgálom. A többi hívság.
És aki símogat - majdan megöl.


 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2011-02-26 18:24:32, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:07:07

Jevgenyij Jevtusenko

CSATAKOS LÁBNYOMOK PECSÉTJE

Csatakos lábnyomok pecsétje.
Hófútta villamos.
Kezed
siető, kesztyűs rebbenése,
és gyors:
- istenveled!
Megyek,
élettelen, kemény
léptekkel.
Csend- és hógomolygás.
Lépcső. A metró.
Vág a fény.
Olvadó kucsmám
gyöngy-sziporkás.
Könnyű huzat.
Állok, lesem
a tömör alagút-sötétet.
Kezem a márványfalra téved,
s lassan kihül a tenyerem.
Új kocsi. Lárma.
S újra indul...
Megértenem sosem lehet,
hogy így esett, ilyen bolondul,
hogy másképp nem történhetett.

Rab Zsuzsa fordítása






 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2010-09-08 10:47:15, szerda
 
  Jevgenyij Jevtusenko

Bűvölő


Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyattfeküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.


Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
elméd mire gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.


Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.


A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s - álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám


fordította: Illyés Gyula
 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2010-08-09 09:15:54, hétfő
 
  Jevgenyij Jevtusenko

Mindenkiben van érdekes vonás

Mindenkiben van érdekes vonás,
az ember sorsa bolygó-sors, de más,
mindegyik egy külön lét, önmaga,
s nincs bolygó, melyhez hasonlítana.

S ha valaki felnemtűnően élt,
s a felnemtűnéssel eltűnni vélt,
az éppen azáltal lett érdekes,
hogy mindenütt felnemtűnést keres.

Mindenkinek titkos világa van.
S van benne perc, mit élvez boldogan,
s van szörnyű óra is, melytől remeg,
de mindezt senki sem tudhatja meg.

És aki meghal, egyedül hal-e?
Az első hó is meghal ővele,
az első csókja, első harca - mind
magával viszi, ha az óra int.

Maradnak hidak, gépek, sok csodás
írói mű s festői alkotás.
Sokuknak sorsa: időt állani,
mégis elmegy, belőlük valami.

Zord törvény osztja vak parancsait,
nem emberek, világok halnak itt.
Az ember gyarló arca visszaint,
de róla mit tudunk lényeg szerint?

Nem titok testvér s jóbarát nekünk?
Egyetlenünkből is mit ismerünk?
Apánkról is, kivel egyvér vagyunk,
mindent tudva, semmit sem tudhatunk.

Elmennek visszahozhatatlanul,
titkos világuk meg sosem újul.
S bennem mindig kiáltó szó riad
e visszahozhatatlanság miatt.

(Áprily Lajos fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2010-08-02 07:15:57, hétfő
 
  Jevgenyij Jevtusenko: Búcsú a vörös zászlótól

(Proscsanije sz krasznim flagom)
Ég veled, vörös zászlónk -
a Kremlről le másként kúsztál,
mint mikor föl:
büszkén,
könnyedén,
előre,
helyeslésünk vállain,
a kiégett Reichstagra,
bár némi gond akkor is
volt már a rúd körül...
 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2010-04-26 19:03:36, hétfő
 
  Jevgenyij Jevtusenko: A hullámból kiszállt az ifjú nő

A hullámból kiszállt az ifjú nő,
csodálkozó szemmel nézett körül.
Csupa fiatalság volt és erő,
jött diadalmasan, fesztelenül.



Vonalain figyeltem, hogy suhan,
zajjal dominóztak a part felett,
sötét hajából, lengve magasan,
nagy, fehér liliom emelkedett.



A játszók meglepetten felnevettek:
,,Nini, csoda-liliom! Igazán!"
Bíbor-piros vitorlák díszelegnek
a kékszínű, nedves fürdőruhán.



Kivillogott a szép fogak fehérje,
a sárga part felé ment szótlanul,
s hallatszott: lesült bőréről a fövenybe
a lefutó sok csepp zizzenve hull.



Az élet elfut jó és rossz napokban,
a porló évet nem maraszthatom,
de én már most tudom határozottan,
mit látok majd halálos ágyamon.



Lesznek szent és bölcs percek életemben.
Lesz sok-sok bánat és sok-sok öröm.
De akkor az a nő lesz majd szememben,
ahogy kiszáll a vízből s szembe jön.



(Áprily Lajos fordítása)


 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
x
  2010-01-19 22:00:32, kedd
 
  ...... ........... ..............-



Jevgenyij Jevtusenko: X X X

L. Martinovnak

Ablak nyílik a fehér fák sorára...
A professzor néz-néz a fák sorára,
Nagyon sokáig néz a fák sorára
S a krétát morzsolgatja görcsösen.
Hiszen ez itt az osztás főszabálya,
S elfelejtette - az osztás főszabálya...
Feledni ezt! - az osztás főszabálya...
S ott a hiba a táblán - ott - igen.

Ültünk s mindenki néz, mint nézte máskor,
Most is figyel és néz, mint nézte máskor,
Nem is nézhet másként, mint nézte máskor,
Itt nincs súgásra szükség, nem súgunk.
Felesége eltávozott a háztól,
Nem tudjuk, hogy mért távozott a háztól,
Nem tudjuk, merre távozott a háztól,
Eltávozott, csupán ennyit tudunk.

S indul. Kopott ruhát hord, nyűtt kabátot,
Mint mindig, nyűtt ruhát, kopott kabátot,
Bizony, mindig nyűtt és kopott kabátot,
S a ruhatárhoz ér a hallon át.
Zsebeiben keresgeti a számot:
- No, ejnye! Hová tettem azt a számot?
De hát lehet, nem is kaptam ma számot.
Hová lett? - szól, dörzsölve homlokát.

- Ó, persze...Ez a vénülés hibája.
Mása néni, a vénülés hibája,
Ne pöröljön, a vénülés hibája...
Lent zajt hallunk: ajtócsikordulást.
Ablak nyílik a fehér fák sorára,
A nagy, csodaszépségű fák sorára, -
De mi nem nézünk most a fák sorára -
Csak őt nézzük mind, némán, semmi mást.

Ott megy, görnyedt-esetlenül hajolva,
Gyámoltalan-esetlenül hajolva,
Vagy tán fáradt-esetlenül hajolva,
A hóban, mely puhán pelyhezve nőtt...
Mintha maga is már fehér fa volna,
De teljesen havas-fehér fa volna,
Perc múlva már olyan fehér fa volna,
Hogy nem lehet külön meglátni őt.

/Ford.: Áprily Lajos/

Link
Harsányi Pál (7 éves) Előadás közben
 
 
0 komment , kategória:  Jevgenyij Jevtusenko 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.