Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Bárdos Artúr: Két ösvény.
  2018-01-13 09:01:25, szombat
 
  Bárdos Artúr:

Két ösvény.


Szememről csókold fel az éjnek könyjét -
Ó, hogyha álmomat is eltörölnéd!
Riadjon el lidérc, bús látomány
Szomorú szódnak édes dallamán.
Ó, mondd, hogy itt a tiszta reggel,
Az éjnek vége, - már nem álmodam.
Simítsd meg égő, lázas homlokom,
Nyugasztaló, fehér kezeddel.

Ott vitt utam, virágos rétek mellett . . .
A messzeség halvány ködben derengett,
Még csupa sejtés, csupa ébren-álom -
De napfény tánczolt már a vadvirágon.
Bimbó feselt, rügy pattant halk sóhajjal,
A nap habfelhőket csókolt ágyon . . .
Még csupa vérző, ifjú fájdalom, -
De csupa nagy reménység volt a hajnal.

S a túlsó oldalon, vak ösvény-szélen,
Lassan . . . csendben . . . te jöttél szembe vélem.
Lassan . . . csendben . . . lépésed csüggeteg,
S a földre borult bús tekinteted.
Feléd! . . . feléd . . . a két karom kitártam -
S erőtlenül csüggedt le két karom,
Lenyűgözött egy sajgó fájdalom,
S tovább vergődtem lázasan, ziháltan . . .

>. . . Az én anyám ő - hadd siessek hozzá!
Csókom, erős karom hogy feloldozná!
Szegény ruhája, jaj, énértem tépett,
Gyilkos kereszten, jaj, énértem vérzett . . .
Bánat fia vagyok, és ő anyám !
Nagy bánatunktól terhes éjjeken,
A szive vérét adta énnekem, -
Szívem vérével meg hadd váltanám -<

És elsimult szavam egy pajkos szellőn,
S eltűnt egy virágkelyhen, épp fesselőn.
Imbolygó lábam új ösvényre vágott,
S szemembe kaczagtak a vadvirágok.
- Sugárral küzködő felhők alatt,
Éreztem, mint haladsz tovább . . . tovább . . .
Lépésed egyre lassúbb, tétovább . . .
S a túlsó égen félbukott a nap.

Tolnavármegye, 1903. márc. 21.
 
 
0 komment , kategória:  Bárdos Artúr  
Bárdos Artúr: Pasztell.
  2017-06-03 06:37:05, szombat
 
  Bárdos Artúr:

Pasztell.


Szilaj, hangos mulatók között
- Vékony árnyék - egy töpörödött
Furcsa kis anyóka.

Lassacskán, vánszorogva halad,
A karján egy roppant kosarat
Cipel meghajolva.

Körötte vig, kipirult arcok,
Kacag a jókedv, a tréfa harsog
Ujjong a mámor . . .

Ének . . . Sikoly . . . S mindent a zene
Mámoros, áradó üteme
Sodor magával.

Félénken, titokzatos arccal
Csendben, lopódzva, minden asztalt
Sorra végig tipeg.

S ta tarka kendőt föllebbenti . . .
De pillantást sem szentel senki
Az ő kincseinek.

Csöndesen, szormorun bólogat.
Vén feje , hajh, némely dolgokat
Bizony Már meg nem ért .

ltt rossz, keserű lőrét adnak
E sóvár, éhes emberhadnak
Sok drága pénzért :

S az ő cukros, habos mindenféle,
Sok édes, édes süteménye
Csak nem kell senkinek.

A mákos patkók szűz illatát,
Az arany fánkok gyöngyharmatát
Nem érti senki rneg . . .

S mig kosarát remegő karja
Ájtatos gonddal letakarja -
Az arcán ott honol :

Egy bágyadt, halványan derengő,
Tudatos és mégis merengő,
Bús, de büszke mosoly . . .

. . . Ugy-ugy, anyó ! Én igy szeretlek !
Ilyen rátarti vén gyereknek !
Lásd, szörnyen értelek . . .

Büszkén a spanyolt ! A mi fajtánk,
Ha egy-egy buta kor nem hajt ránk,
Azért nem érzeleg !

Mi édes, habos rimeinknek,
Csokoládé-szerelmeinknek
Ha e kor nem foglya :

Kincseinkre mi rá nem ununk, -
De a butákat spanyol gúnyunk
Agyonmosolyogja !

Jövendő_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Bárdos Artúr  
Bárdos Artúr: Egy földi asszonyt . . .
  2017-06-02 06:22:04, péntek
 
  Bárdos Artúr:

Egy földi asszonyt . . .


Egy földi asszonyt ismerek,
A lelke csupa sejtelem . . .
A borús, látó szenteket
Az ő képére képzelem.
A bűn sápad tekintetén
És kelyhet bont a lélek
S csodás idők jósihlete
Lelkemben hitre éled . . .

Egy földi asszonyt ismerek,
A lelke csupa-csupa hit . . .
A gyűlölet sebezte meg
És ő szeretni megtanít.
Amerre lép: liljom fakad
Meg oltár, templom épül . . .
S feloldozás nincs édesebb,
Mint hófehér kezéből !

Jövendő_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Bárdos Artúr  
Bárdos Artúr: Kálvárián.
  2016-06-15 07:24:19, szerda
 
  Bárdos Artúr:

Kálvárián.


Ez az én lakom elátkozott vár,
Elsiklik fölölte a napsugár.
Körötte kegyetlen, szivet rabló világ,
Csendesen lepergő, sápadt tragédiák.

Alacsony házak, bennök az árnyak
Robotjuk után csöndesen járnak;
Megannyi küzködő, boldogtalan vakond . . .
Betemeti őket, - nagy földhányás a gond!

. . . Önös ablakon besimul a fény,
Gyötrelmes képet vet elibém.
Egy asszony. A napnak minden gondja vállán
S aggódva őrködik két kis gyerek álmán.

Hazajő férje. Képe mogorva,
Köszöntés nélkül fakad szitokra.
Az asszony némán tür; hisz a lelke mondja :
Nem rossz ember most sem, csak ezer a gondja
. .
Most sem . . . Mert akkor! .. . Ily szókra régen
Megölte volna nyomban a szégyen.
Még akkor azt hitte : a mennyet meglopta!
S a szitkot, istenem, oly szépen megszokta . .

- - Elátkozott, rideg ez az én lakom,
Habozva játszik a fény az ablakon.
Fázom. Jöjj , napsugár! Ölelj ál melegen!
Lásd, az ablakomat felnyitni nem merem . . .

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Bárdos Artúr  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 214 db bejegyzés
e év: 1413 db bejegyzés
Összes: 31310 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3300
  • e Hét: 18231
  • e Hónap: 186918
  • e Év: 1021839
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.