Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-25 12:59:27, péntek
 
  MURRAY BAIL
Csönd



Figyelte a motor moraját, míg átrobog a sós bozóton. A messzi távolban volt, amikor zaja elhalt a levegőben. Joe szőrös füle még visszhangozta egy darabig. Az égbolt és a föld várta, hogy Joe megmoccanjon.

A kis szemű, karvalyorrú Joe Tapp úgy guggolt, mint egy ausztrál bennszülött, egy arab vagy indián.

Nadrágja: bakancsába tűrt szürke zsák. Akár valami elhízott zsoké. Csak épp jóféle fehér atlétatrikó, hátracsapott szürke kalap volt rajta. Ujjai közt cigaretta. Megnyalta a papírt, és meggyújtotta. A füstöt végigjáratta orrától a füle szőrzetéig és hajáig.

Egydül volt. Táborhelye kis pont a hatalmas tájban. A nap ott lebegett fölötte. Tüze fehérre repesztette a talajt. Növényt, füvet gyilkolt, fekete csontvázzá változtatta a fát -- tüzelőnek jó. Nyulcsapdák hevertek összegabajodva, a sátor, a nagy fehér mélyhűtő, a benzineshordók és a hulladék -- mind szétszórva. Különös hely a táborozásra. De Joe több mint egy éve nyulakat talált itt, a sivatagban. A homokdombokba ásták be magukat. Éjszakánként jöttek elő.

Joe dél körül nem csinált semmit. Trikója hátán legyek mászkáltak. Kis ideig két hangyát nézett, azután eltaposta őket. Szemügyre vette a rendetlenséget a forró talajon. Továbbb guggolt a napon. Delután messziről meghallotta a zajt.

Akár légy is lehetett volna. Olyanféle zaj volt. Messze-messze. Mint parányi repülőgép egy nyáréjszakán. Csakhogy ez a valami küszködött: váltogatta a sebességet. Joe tudta: ez a teherautó. Egész nap erre figyelt.

Föl is állt Joe. Csizmája csikorgása elnyomta a teherautó zörgését. Fölkapaszkodott az egyik benzineshordóra. Jobb felől porvihart kavart a láthatáron a teherautó.

Újra leguggolt. Bólogatott. Várta, hogy odaérjen. Hallotta, hogy a teherautó odazötykölődik. Visszakapcsol. A sárhányók zörgése a fülét repesztette -- amikor hirtelen elébe került. Vörös teherautó, ócska gumikkal, porlepte szélvédővel. A tábort, e néhány másodperce még oly csendes helyet, most vastagon beborította a zaj. Két bakancs dobbant a földre. Ajtó csapódott. Norm Treloar orrán billegő napszemüveggel odabaktatott. Arca barátságosan fénylett. Háta csupa veríték.

-- Hogy s mint? -- kérdezte Joe-t.

-- Jól.

Joe úgy találta, Treloar túl sokat beszél. Megdöbbent saját hangjától. Az szinte szökdelt a levegőben.

-- Sokat fogott? -- kérdezte Treloar.

-- Úgy háromszáz párat talán.

-- Aha.

Joe a másik lábára helyezte a testsúlyát, nem tudta, mit mondhatna még.

Semmit.

Azután hajigálni kezdték a fénylő nyúltetemeket a mélyhűtőből a teherautóra. A fagyott állattestek koppantak a platón. Félóra alatt megrakták a teherkocsit.

-- Jóvan, mester! Aggyon egy pohárral, és már itt se vagyok. Húzom a csíkot Kelpowie-ba, mielőtt kiolvadnak! Csak egyetlen pohárra van időm.

Treloar megivott két pohárral. Kortyolt, szürcsölt, és a legutóbbi lóversenynapról beszélt. Aztán visszamászott a kocsiba.

-- Nahát! Mennem kell, mester! Viszlát két hét múlva. Piája van elég, mi? És kajája is? Hé, és legközelebb keríccsen többet a háromszáz párnál, hallja?

Vigyorgott.

Joe a trikóban, bakancsban bólintott. A teherautó motorja felbődült, és megrezegtette a tábort. Repesztette Joe dobhártyáját. Elindult. Figyelte a motor moraját, míg átrobog a sós bozóton. A messzi távolban volt, amikor zaja elhalt a levegőben. Joe szőrös füle még visszhangozta egy darabig. Az égbolt és a föld várta, hogy Joe megmoccanjon.

Korán kezdte a napot. Ki a hálózsákból, ki a sátorból, mielőtt felkel a nap. Recsegő-ropogó faszagú tűz. Bugyborékolás a kannában, mire a nap feljön. Ez az élet. Narancssárga fényfoltok lepték el a tábort, átszínezték az égboltot.

Bőrkabátban ment át a homokdombokon. Vállán ócska liszteszsák. A homokdombok közt mászkált, szétnyitotta a csapdák száját, kitekerte a nyulak nyakát, bedobálta őket a zsákba. A zsák elnehezedett a vállán. A sátornál lehajította. Legyek dongtak. Visszabandukolt a homokdombokhoz, és újra felállította a csapdákat. Mire végzett, kimelegedett. Le az inggel. Megtörölte nyakát, karját, arcát. Le a bakanccsal. Fekete bakancs vaskos bőrfűzővel. Kiszórta belőle a homokot. Vissza a kannát a tűzre. Kellemesen bugyborékolt. Ki is öntötte a sötét teát. Leeresztette. A nap egyre jobban tűzött. Újra föl a bakancsot. Hanyatt feküdt. Lazított. Fogta az újságot, amelyet Norm Treloar otthagyott. A tűzbe dobta. Rágyújtott.

A nyúllal telt zsákok ott hevertek a napon. Kívülről legyek mászkáltak rajtuk. Joe a sátra mögé vonszolta a zsákokat. Nekilátott a három zsák nyúlnak. A jó húst a fagyasztóba hajigálta. Megtörölte a kését. Ezután már nem volt tennivaló. Csellengett a sátor körül.

Aztán megjött az este. Joe megrakta a tüzet. Korán bebújt a hálózsákba. Bőrkabátja a feje alatt. Hangosan aludt. Általában horkolt, néha mordult egyet.

Norm Treloar két hét múlva érkezett. Mint mindig. Joe sok mérföldről hallotta már a zajt. Vajon mit mond majd Treloar? Természetesen ezt: ,,Hogy s mint?" Mindig ezt kérdi. Mit lehetne tenni ellene? Semmit. Treloar jön és várja, hogy beszélgessen vele. Hogy s mint? Hogy s mint? Hogy s mint? Treloar örökösen beszélt. Minden percben. A teherautó nagyon közel volt. Iszonyú zajt csapott, majdhogy meg nem süketítette Joe-t.

Megállt.

-- Hogy s mint? -- kérdezte Treloar.

Joe már várta a kérdést. De a hang meglepte. Mintha lebegne egy pillanatig a levegőben, mielőtt belehatolna Joe-ba. A szavak meg, különös, mintha nem illenének a mozgó szájhoz.

Joe nézte Treloart. Figyelte, amint beszél.

-- Mennyit fogott? -- kérdezte Treloar.

Joe nem tudta, mit mondjon. Előbb ki akarta próbálni a hangját. Benn formálta meg őket a szájában. Kinyitotta a száját.

-- Háromszáz? -- találgatta Treloar.

Joe bólintott.

-- Mongya -- szólt Treloar. -- Itt is esett a múlt héten?

Joe a fejét rázta.

Hallgatása arra késztette Treloart, hogy a teherautó mögötti porra nézzen. A táj meddőn lapult szét.

-- Egen, jó száraz.

Joe csak nézte, amint beszél.

-- Egen, csuda száraz -- ismételte Treloar.

Joe mostmár meg akarta rakni a teherautót. Nem akarta, hogy Treloar hangja elérje. Azt akarta, hogy mozogjon. Amint ott ült, azon kapta magát, hogy a földre bámul. Jobb, mint Treloar szemét nézni, amint őt lesi. Ideges lett, hogy Treloar netán újabb kérdést tesz fel, és kényszeríti, hogy használja a hangját. Nagy volt a feszültség. Joe érezte az egészet, a hangokat a levegőben, furcsa.

Megint Treloar törte meg a csöndet. Megköszörülte a torkát. Keresztbe rakott bakancsát szétválasztotta, karistolás, és fölállt.

-- Na rakogggyunk.

Joe óvatosan segített neki.

Utána a hang odaugrott Joe-hoz.

-- Vigyázzon magára, öregem. Én megyek. Viszlát két hét múlva.

Motorja tömör hullámokat zúdított a légen át Joe-ra. Elment. A betolakodó elment. Joe lazítani kezdett. A levegő mind az övé. Nincs semmi, ami összezavarná a fülét.

Megkezdte újabb kétheti csapdavadászatát. A csapdák lerakása, a tűz, elalvás és ébredés, a csapdák megtisztítása, nyúzás, evés. Egyik nap hét elhalt fát aprított föl tűzrakáshoz. De a délelőtti munkája után többnyire nem csinált semmit. Csak guggolt órákon át némán, és jól esett neki. Mint egy bennszülött. Új helyeket gondolt ki a csapdáinak. Kenguruhúsra gondolt egy ideig. Eszébe jutott, hogy néhány dingókutyát látott a csapdái körül.

Ez szakadt félbe. A napon guggolt, amikor bekövetkezett. A fehér trikójában meg a kalapjában. Ajka kissé összeszorítva, moccanatlan. Keze barna, elhanyagolt, piszkos, fekete pötyökkel, az ujjai összevagdalva. Ez volt Joe. Épp az orrához ért, amikor meghallotta a teherautót.

Ezúttal fölugrott. A teherautó tán két mérföldnyire eregette a porfelhőt. Látta onnan. Treloar közeleg. Joe-nak gondolkodnia kellett. A nyulakért jön. Rendben. De az a zajos beszéd -- fölösleges. Amint a zaj közeledett, Joe elhatározta magát. Átrohant a táboron. Kinyitotta a fagyasztó ajtaját. Trikóban és kalapban. Karikalába a nadrágban. Hátrapillantott, és berohant a homokdombok közé. Bekúszott egy bozót mögé, nem messze a táborhelytől.

A teherautó közel volt. Semmi nyom. A kocsi módszeresen kanyargott. A pora tölcsér alakban szállt mögötte mindenfelé. Benyomult a táborba, és járatta a motort.

Joe látta, amint becsapódik az ajtó, hallotta a lépéseket, amint enyhén fölfelé tartanak. Treloar járkál a táborhelyen, kérdezni akarja: Hogy s mint? Nyilván benéz a sátorba. Benéz a mélyhűtőbe. Joe látta, amint a fejét vakarja. Treloar várt néhány percig, még mindig keresgélt. Visszabaktatott a teherautóhoz, és nyomta-nyomta vég nélkül az éles hangú kürtöt, szava átjárta a dűnéket., s átjárta Joe türelmetlen agyát. Treloar még mindig várt. Ült a fém ütközőrúdon, és cigarettázott. Azután ki-be járkált a táborban, keresett valamit. Várt még egy kicsit. Azután merőn nézett a homokdombok felé.

A végén Treloar nekiállt, hogy a teherautóra rakja a húst. Befejezte. És elrobogott.

A szétterült föld várta a teherautót. Már rég elment, a por még ott lebegett. Újra összezárult a csönd. Joe lebotorkált a dombról. Tábora, az ismerős néma tárgyaival ismét a régi volt. A sivatag-tiszta levegő már hűvösödött. Ideje kirakni a csapdákat a homokdombokra. Joe már határozott a homokdombok felől. El fog rejtőzni, valahányszor meghallja, hogy Hogyishívják közeleg. Utálta, ha beszélnek a közelében. Elege volt.

Fencsik Flóra fordítása
 
 
0 komment , kategória:  MURRAY BAIL Csönd  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 24661
  • e Hónap: 69733
  • e Év: 2011013
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.