Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Felszeghy Dezső: Az erdei dalokból.
  2018-09-02 07:55:35, vasárnap
 
  Felszeghy Dezső:

Az erdei dalokból.

I.

Elviszlek, el . . . csak jöjj velem !
Erdőben szép az élet,
A hol velünk csak madarak
És virágok beszélnek.

Lombsátorában lesz lakunk,
Fülmile a zenészünk,
Gyeppamlagon pihenve, ott
Csak csókokat cserélünk.

Ha lepke vadrózsát ölel,
Vagy méh jár ibolyára :
A lelkünk is gyönyörködik,
De másnak nem kiáltja.

Megfürdünk az érnek ottan
Kristálytiszta vizében
És inni járó őzikék
Titkunk megőrzik szépen !

II.

Nimfák lakoznak az erdőben;
- A holdvilágos éjjelen -
Meglátod őket kedvesem, meg,
Fürödni tó vizében.

Bájos keblök hóhalmin által
Lepereg a viz gyöngye
És szinte hallod sóhajukban,
Hogy válni kell örökre.

Tudom, csábitni fognak engem
Pajzán incselkedéssel;
A csók, mely ajkaikon éghet,
Egy félvilággal ér fel.

De én csak mosolygok szelíden,
Mert ott vagy te is vélem,
S ők szépségedtől szégyenülve,
Eltűnnek észrevétlen.

III.

Paradicsomban lakott ősünk,
- Elmúlt sok ezer éve -
S hogy kiűzték az angyalok,
Most mi jutunk beléje.

Jer élvezzük a boldogságot
Fönséges szép csendjében,
Mig ide is nem ér a sátán,
S hamvvá nem ég az >Éden<


Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1897. dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Márciusi versek
  2018-03-15 06:35:13, csütörtök
 
  Felszeghy Dezső:

Márciusi versek


I.

Öt ven év után.

Szellemkezekkel idők sürü fátylát
Vonjátok félre nemtők csendesen,
Oszlassátok egy félszázad homályát
Hogy a szép múlt - megint jelen legyen.
Ébredj sirodból dicső márczius fel,
Eget derítő fényes szellemeddel !

>Talpra magyar<- ra szólt akkor az ének,
Le térdre, most ! E szent nap hajnalán
Zengjen hozsánna Isten nagy nevének
Szép márcziusban ötven év után.
Fakadjon hálás szívből az ima,
Méltóbb napért nem fakadhat soha !

S te illatozzál vérmezők virága,
Tavaszi szellő lengj a táj felett,
Hogy legyen édes a hősöknek álma.
- Testvériség, szabadság, szeretet, -
Mosolygjatok a pihenőkre le:
Az ő haláluk - egy hon élete !

II.

A róna gyermeke.

Ott született a nagykúnsági pusztán.
Fehér világban, téli éjjelen . . .
Hol bölcsőjét jó édes anyja mellett -
Múzsák ringatták lágyan, csendesen.

Álmához délibábot szőtt a róna,
Pacsirtadal imáján ébredett;
A tiszaparti árnyas füzesekben
Virágot szedve - lepkét kergetett.

Aranykalászok illatos mezőkön,
Szélmalmok, tornyok - messze téreken;
Homokcsillámok izzó fénysugárban,
Rezgő harmat fűszálon, levelen;

A fecske jötte, daru távozása.
Merengő gólya nádtető felett;
Gulya kolompja déli itatásnál,
Az estharang szava, ha este lett.

Tolongó habok szőke Tisza tükrén.
Zizegő nád közt szálló fuvalom
Csalogányhangok lányok dalos ajkán.
Betyár búján kesergő czimbalom;

Pásztortüzek a méla éjszakában,
Furulyaszó szerelme, bánata;
A pitvar rőzselángja a tanyákon -
És midenütt az otthon, a haza . . .

A sas mint büszkén a magasba szárnyal
Szilaj csikó, mint vágtat szabadon;
Vándorfelhők gyászfátyolként lebegve,
Vagy a vihar tombolva zordonon;

Honszerelem, szabadság, végtelenség,
Megihleték a róna gyermekét -
S bűbájosán szívébe csókolák bé:
E fönséges világ költészetét !


III.

Lant és kard

Fölzeng a dal a magyar ég alatt,
Mennyekbe száll - az érzés, gondolat.
Most ábrándozva mélán álmodó.
Majd >czipruslomb< közt síró, csattogó.

Nemzeti bánat zsolozsmája ma,
Holnap vihartzugó rapsodia.
Az őserő, a büszke és merész,
Lángostorában a villám - a vész.

És cseng a kard, felharsog már a dal
Dördül a fegyver és sujtol a kar,
Hogy porba omlik a ki ellenáll.
Olcsó az élet, olcsóbb a halál.

A bárka úszik vérnek tengerén.
De nem köthet ki Ararát hegyén,
Hanem lesülyed súlyos terhitől
S az Oczeánba' végkép' elmerül.

De orkán kél, hullám hullámra csap,
A nagy Petőfi hattyúdalba kap.
A hattyúdal viszhangzik egyre még,
Hogy elhalljon, félszázad nem elég.

Bétölti a bérczeket, halmokat,
Miként egy bűvös fájó gondolat,
És büszke lesz a bércz, a völgy, a halom.
Megszentesül a tépő fájdalom,
Hogy Petőfi, a róna gyermeke:
Karddal, dallal - meghalni jött ide !

IV.

Segesvár mezején.

Im', ottan áll Segesvár bús mezője,
Hol elveszett a magyar Tyrtacus;
Oh, hol viharzik már a lant zenéje ? !
Mire lelkesül, sír a Géniusz ? !

El, csüggedés, lerázlak, porba, porba !
Viharzúgásnak mennydörgése szól,
Csalogány csattog a rózsabokorba'
Petőfi a mindenségben dalol !

V.

A legszebb dal

>Borulj a vállamra, angyalom !<
Azóta félszázad elsuhant.
Széttörött a kard, széttört a lant.

Most Petőfi lelke odafenn,
Júliát ringatja édesen:
>Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,
Oh, milyen jól esik nékem ez !<

Imádkoznak fönn az angyalok,
Zeng az ég .. . az Ur is mosolyog -
S elmereng a legszebbik dalon:
>Rózsabokor a domboldalon !<

kolozsvari_lapok_1899. április 2.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Az erdei dalokból
  2018-02-09 08:50:37, péntek
 
  Felszeghy Dezső:

Az erdei dalokból

I.

Elviszlek, el . . . csak jöjj velem !
Erdőben szép az élet,
A hol velünk csak madarak
És virágok beszélnek.

Lombsátorában lesz lakunk,
Fülmile a zenészünk,
Gyeppamlagon pihenve, ott
Csak csókokat cserélünk.

Ha lepke vadrózsát ölel,
Vagy méh jár ibolyára :
A lelkünk is gyönyörködik,
De másnak nem kiáltja.

Megfürdünk az érnek ottan
Kristálytiszta vizében
És inni járó őzikék
Titkunk megőrzik szépen !

II.

Nimfák lakoznak az erdőben;
- A holdvilágos éjjelen -
Meglátod őket kedvesem, meg,
Fürödni tó vizében.

Bájos keblök hóhalmin által
Lepereg a viz gyöngye
És szinte hallod sóhajukban,
Hogy válni kell örökre.

Tudom, csábitni fognak engem
Pajzán incselkedéssel;
A csók, mely ajkaikon éghet,
Egy félvilággal ér fel.

De én csali mosolygok szelíden,
Mert ott vagy te is vélem,
S ők szépségedtől szégyenülve,
Eltűnnek észrevétlen.

III.

Paradicsomban lakott ősünk,
- Elmúlt sok ezer éve -
S hogy kiűzték az angyalok,
Most mi jutunk beléje.

Jer élvezzük a boldogságot
Fönséges szép csendjében,
Mig ide is nem ér a sátán,
S hamvvá nem ég az >Éden<

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Szálljatok le . . .
  2017-12-24 06:45:57, vasárnap
 
  Felszeghy Dezső:

Szálljatok le . . .


Szálljatok le a magasból,
Karácsonyi angyalok
Nézzétek: a gyermek arcza
Már előre mosolyog.

Szálljatok a palotába,
Hol otthon a szeretet;
A szegények kunyhójában
Törüljetek könnyeket;

Küzdő ember homlokáról
Simítsátok a redőt;
Gyógyítsátok égi csókkal
A kórágyon szenvedőt . . .

Várlak én is, kérlek én is,
Hozzatok még több hitet . . .
Hiszen olyan édes hinni -
A ki szenved és szeret.

Szülők arczán, hitves arczán,
Lányom arczán a ború . . .
Mindenikre tőlem száll rá,
Én vagyok oly szomorú.

Azt a napfényt, a mely éltet;
Azt a hajnalt, mely derít:
Szivárványban mosolyogni
Lássák a bú könnyeit!

Hogy viduljon kis családom
S érezze, hogy élek én, -
Míg szivökben - és a dalban
Az a szent bú - az enyém ! . . .

Én Megváltóm ! én Teremtőm !
Egyet még, - mi legnagyobb:
Szálljanak le a hazára
Karácsonyi angyalok !

kolozsvári_lapok_1898.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Ősszel.
  2017-10-10 08:17:26, kedd
 
  Felszeghy Dezső:

Ősszel.


Találkoztunk nyitó tavaszszal,
Midőn a lomb, virág fakad,
Illat száll fel a kósza szellőn,
Énekelnek a madarak . . .
Van valami illatban, dalban,
Mi vágyakat kelt, kéjt lehel:
Két rezdülő lomb összelhajlik
Két érező szív összever.

Találkoztunk a nyár hevében
Midőn perzsel a napsugár,
Harmatot kérnek a virágok,
Eltikkad a dalos madár . . .
Van valami lankasztó benne;
De mégis andalgó gyönyör,
Mi a szivet mámorba vonja
S elringat, - mialatt megöl,

Most találkozunk hideg ősszel,
A köd leszáll az ormokon:
Virág, lomb hull le az avarba,
A dal kesergő fájdalom . . .
Van valami ősz borujában
Mi nálunk is hő gyászra lel,
Mikor tavasz s nyár sirját ássa :
Emlékünk is hantolja el ?

Kolozsvárii Egyetemi Lapok 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Soha!
  2017-07-27 07:58:20, csütörtök
 
  Felszeghy Dezső:

Soha!


Néha az öröm könynyé válik,
Néha könnyből lesz az öröm,
A szerelemből gyűlölet lesz
S a gyűlölet néma közöny.

Néha imából lesz az átok,
Néha átokból lesz ima ;
De a közönyből szerelem: már
Az többé nem lehet soha!

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Májusban .
  2017-07-26 07:51:37, szerda
 
  Felszeghy Dezső:

Májusban .


Te fénysugár a nap szeméből
Langyos szellő kék messziségből,
S te is mosolygó ifjúságom,
Hol madár dalolt minden ágon
És lomb a fán, virág a réten;
Tavasz a szívben, földön, égen -
Ragyogó május kedves álma,
Be tovatűntél meszszeszállva !

Hol vagy álom ? ! . . . A május itten
Mosolyog föld, ég, - kikeletben,
De már a napsugárnak csókja
Csak égetni jár homlokomra ;
A magasból lengő szellő
Nyomán nem vágy kél, - csupa felhő;
Virág illatja, a dal hangja :
Mind ifjúságomat siratja !

Ébredést látva jobban érzem,
Hogy nékem nincsen ébredésem.
Hiába fény s az égbolt kékje,
Nem biztatnak a reménységre.
Nem hozzák vissza azt a régit,
Elmúlt időknek szép emlékit:
Ábrándot, vágyót, ifjuságot,
A múltból annyi gyermekálmot !

A mint így könnyeken át nézem,
Káprázat kél a fényességben.
Napsugár csókja már nem éget,
Érzek a csókban melegséget.
Hervadt reményből virág nyílik,
Szellők, mi szép volt, &#8212; elregélik
S ragyogó május édes álma
Rászáll szelíden szempillámra.

A hit, az ábránd visszatérnek,
Megtartanak a reménységnek.
Nem sírnak többé a virágok.
Nevetgélnek, mig köztük járok.
A mult feltámad fényre, dalra,
Véremet ifjú lázba hajtja . . .
S bár engem megcsalsz is vele, -
Légy áldott, május kék ege !

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Élveztem . . .
  2017-07-06 06:43:30, csütörtök
 
  Felszeghy Dezső:

Élveztem . . .


Élveztem, mit az élet adhat,
Gyönyörtől habzó poharaknak
Méz-borát ürítém;
A fenekén pár csepp maradt még,
S hogy vágyó lelkem szomjúhozzék,
- E pár csepp még enyém ! . . .

De emlékszem mind bánatára,
Mi a gyönyörök, - élet ára,
S bár átszenvedve rég:
Most is tenger zajlik körültem
És én bár félig összetörtem:
Hánykódom egyre még!

kolozsvari_lapok_1899
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Felszeghy Dezső: Nem tettetem . . .
  2017-06-23 06:12:08, péntek
 
  Felszeghy Dezső:

Nem tettetem . . .


Nem tettetem a mit nem érzek,
Megvetem a hizelkedőt . . .
Nem azt teszem, mit súg az érdek,
Nem habozom a tett előtt.

Szívemtől kérek csak tanácsot,
Az ő nyelvén beszélgetek;
Nem kérdem: érte fényt találok,
Vagy pedig megfeszítenek !

Úgy, mint a férgek - alattomban
Csúszkálni, mászni nem tudok;
Járni mindég csak a magam lábán
S szabad vágyammal akarok.

Az egyedüli büszkeségem,
Mi átvezet az életen:
Önérdekért meg nem hajoltam,
Bár be is törtem a fejem!

kolozsvari_lapok_1899
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1005
  • e Hét: 17495
  • e Hónap: 79973
  • e Év: 1598733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.