Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-26 11:47:30, szombat
 
 


Bozsó Ágnes: Napfelkelte



Már sok éve történt és talán igaz se volt, olyan más világot ébresztett bennem egy kislány, aki süket volt.
Egy hideg, ködös, téli hajnalon együtt utaztunk a tanyavilágból az iskolába, ő tanulni, én tanítani. A busz csöndes, álmatag fehér magányában halkan beszélgettünk. Õ izzóan kíváncsi szemeivel a számról olvasott, én pedig azon gondolkoztam, milyen is lehet az a világ, amely számára az a sok szépség, melyet én a fülemmel kaptam, örökre elmondhatatlan titokként halott.



Aztán, egyszer csak oldalra pillantva szinte kiáltottam felé:

- Odanézz milyen gyönyörû! Talán sohasem láttam még ilyen vörösen izzó tûzpiros napot, melynek puszta látványa is maga a csoda.

Majd ő is hosszasan nézte a napkorongot és ámulva így szólt:
- Te hallod a hangját is?
Hogy utána mi történt nem tudom... Valószínûleg valamit habogtam, de számomra e kérdés elmondhatatlanul sokat adott.

Aztán eltelt sok év, és egy világvégi kis ír szigeten a válasz felragyogott szelíden.
Ismét tél volt, és mély magányra vágytam, hogy elcsöndesedve meghallhassam, utam merre is folytatódjon. Ez az Araan szigetek legkisebbike volt, Európa legnyugatibb szegletében. Pár hajós és halász él itten, egy ősi világ gael nyelvét beszélve, kiknek hite oly tiszta erejû, hogy szégyellsz csak egy pillantást is vetni ragyogó szemeikre.
Mikor útnak indultunk a boldogan viccelődő őslakos hajósokkal az éjszakába, nem sejtettem, hogy a háborgó tengeren mily szorosan fogom szorítani imafüzéremet, s hogy hova is megyünk tulajdonképpen. Hiszem, hogy annyi erővel, ahogy túléltük azt a pár órát, éppen vége is lehetett volna mindennek.
Majd megérkezve lassan és szelíden kis lakótársaimat, az apró bogárkákat nézegetve felolvadtunk a szoba magányos éji csöndjében. Jó volt ez a csönd, otthon voltam benne. Csak a telihold figyelte szerető meleg szemeivel a zúgó tenger forrongó, teremtő éjszakáját.
A reggel aztán felfedezni hívott. Korán volt még, aludt a sziget, épp alig hajnalodott. Lassan lépdelve a kövek homályában az ima és a tenger együtt morajlott és egyre magasabbra hívott.
Majd a sziget csúcsán, egy csöndes kis helyen valami különleges szikla helyet kínált kedvesen. Leültem és vártam, hogy örömmel köszönthessem a felkelő Napot e boldog reggelen.
Aztán lassan-lassan, ahogy a virág és a szív is bontakozik, felbukkant végre. És ekkor dalolt. Földi szavak nincsenek égi zenére, melyben csak elmerülni és szeretni lehet.
És ott volt a kislány. Azóta tudom, hogy minden hallható, látható, tapintható, akkor is, ha nincs fül, nincs szem és nincs kéz, mert a másik oldal sokkal inkább adni vágyik; és ha van szerető hit, megnyílik az út ott is, ahol nincs.
 
 
0 komment , kategória:  Bozsó Ágnes: Napfelkelte  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1139
  • e Hét: 25800
  • e Hónap: 70872
  • e Év: 2012152
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.