Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
G. Diószeghy Mór: Itthon.
  2018-05-19 06:48:55, szombat
 
  G. Diószeghy Mór:

Itthon.


Virágos tavasz volt, mikor elhagytalak
Ifjan, ép erőben,
Rideg, fagyos télben jöttem ismét vissza,
Roskatagon, törten.
Utrainduláskor annyi szép reménynyel
Biztatott az élet:
Meg sem is álmodtam, hogy virágos utam
Tövis közé téved.

Bolyongtam sokáig, küzdeni is küzdtem
Kemény, nehéz harcot;
Csak előre néztem, meg sem is ingottam
Amig erőm tartott.
Aztán elfáradtan, égető sebektől
A lelkem is vérzett,
Vágyaim kihaltak, napról-napra nagyobb
Teher lett az élet.

Tovább már ne ni küzdök, remény már nem biztat.
Boldogabb jövővel:
Napom nyugovóban, sohasem is kérelem
Ismét mikor jő fel.
Sötétben bolyongok, tövisken járok -
Mindegy az már nékem,
Visszanéznem fájó, gyönyörrel nem biztat
Ha tovább kell élnem.

. . . Virágos tavasszal, ifjan, ép erőben
Indultam el innen,
Kemény nehéz harcban, hej, de oda veszett
Minden drága kincsem !
Fagyos, rideg télben, kirabolva durván
Jöttem ismét vissza,
Csak egy vágyam maradt, csak egy, az utolsó :
Itt tegyetek sirba.

Szarvas és Vidéke 1911. junius 4.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Menyasszony.
  2018-05-12 07:37:10, szombat
 
  G. Diószeghy Mór:

Menyasszony.


Más is mondta, én is mondtam:
Én Istenem, milyen boldog!
A kis kertben rózsa nyílott,
Az ujján jegygyűrűt hordott.
Ha néha sóhajtott egyet,
Nem vette azt senki számba
Hogy olykor még könyezett is,
Senki, senki meg se' látta.

A kis kertben rózsa nyitott -
El-elbeszélt a virággal.
Szerelemről, csalódásról,
Nem beszélt ö senki mással.
Harmat hullott a virágra -
Talán az ö szeme sírta,
Ki gondolt rá, hogy ilyenkor.
Egy-egy álmot temet sírba.

Más is mondta, én is mondtam :
Én Istenem milyen boldog !
A kis kertben rózsa nyitott,
Az ujján jegygyűrűt hordott.
Aztán mentek nagy vigsággal
A templomba esküvőre
És egy egész földi élet
Eljutott a - temetőbe.

Nagykároly és Vidéke, 1906. okt. 11.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Egy a vége.
  2018-05-04 07:44:48, péntek
 
  G. Diószeghy Mór:

Egy a vége.


Egyre megy ki a földi élet
Gazdagnak és koldus szegénynek.

Rózsákon, vagy rögökön futnak:
A vége csak egy lesz az útnak.

Hattyutollan vagy szalmaágyon :
Csak utolér az örökálom.

Jajszóval vagy víg dallal élve:
Csak egyetlen hörgés a vége.

Egy a vég ott a koporsóba!
Legyen az ércz, vagy fából róva.

S álljon rajta erdő virágból:
Mindegy annak, aki leszámol.

Egyre megy ki meghalni fényben,
Vagy meghalni koldusszegényen.

Kriptába vagy gödörbe tesznek:
Hidd meg, egyformán elfelednek.

Nagykároly és Vidéke, 1906. okt. 18.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Biztatás.
  2018-05-01 05:08:53, kedd
 
  G. Diószeghy Mór:

Biztatás.


Utad nehéz, tövisek közt halad,
Sötét kétely gyötri lelkedet,
Pedig, pedig bizony nem vagy magad,
Aki czipel súlyos terheket.
Ha szivedben megőrződ hitedet,
A gondok nem nyomnak a porig,
Ez beköti a fájó sebeket
S lelked szebb jövőről álmodik.

Ne csüggedj hát, szebb lesz tovább az út,
Járni rajta nem lesz oly nehéz,
Sose' félj, hogy vége hínárba jut,
Szemed ha bizón az égre néz.
Vidám zsivaj ne csábítson félre,
Hol a bűn mérges virága nyíl -
Sose' váltsd fel szépen csengő pénzre
Lelkednek szép, nemes álmait.

Ha igy nehezen jutsz is előre,
Sokszor küzdesz csupán egymagad:
Ne ügyelj a gúnyos nevetőre,
Mert igy sár tehozzád nem tapad.
Szived - lehet- sokszor sajog, vérzik,
Sokszor meg is éhezel talán,
Hited mindig felemel az égig
S megnyugvást lelsz lelked, száz baján.

Így csendesen jutsz előbb, majd előbb
S nem érzed a súlyos gondokat,
Hited, bizalmad ád mindig erőt,
Meggyőzöl, elbírsz nagyon sokat.
S napod mikor alkonyaira szállott,
Hitedből fakad egy szép remény
S ez mutat neked egy szebb világot.
Túl a sírnak sötét éjjelén.

Nagykároly és Vidéke, 1906. márc. 8.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Egyedül.
  2018-04-11 07:03:18, szerda
 
  G. Diószeghy Mór:

Egyedül.


Egyedül járok a világban,
Utamon, hajh, kevés virág van !
A mi volt is, kiszáradt régen,
Sokat önönmagam kitéptem.
Egy sem hajtott újra tövéről,
Mind kipusztult a gyökeréből.

Ilyen sivatagon ki járna ?
Ember nem vetődik e tájra,
Jobb is ez így, senki se lásson,
Hogy vergődöm e pusztaságon.
Szomjúságtól ég el a lelkem
S nincs reménység forrásra lelnem.

Jobb is ez így, senki se lássa,
Hogy sötétül lelkem világa,
Ne kaczagjon és meg ne szánjon
Senki ezen a nagy világon.
S ha kidőlök majd az útfélen,
Ne is tudják, hogy én is éltem.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. június 1.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Sokszor nagyon nehéz . . .
  2018-03-19 06:56:20, hétfő
 
  G. Diószeghy Mór:

Sokszor nagyon nehéz . . .


Sokszor nagyon nehéz az élet,
Utunk sivár pusztára téved.
Nincs egy forrás a sivatagba',
Sem egy árnyék, mi enyhet adna,
Az éj leszáll s nem gyúl ki csillag,
Nincs balzsamja emésztő kinnak.

Éles rögön vérzik a lábad,
Minden nap meghal egy-egy vágyad,
A köny már kiapadt szemedből,
Biztató szó embertől nem jő.
Lelked sajog, kétségtől tépve
S remegve nézel fel az égre.

S azután vége lesz a mának,
A temetőn egy sírt megásnak,
S ott mindennek örökre vége !
Hát ez az élet reménysége ?
Küzdő ember jutalmát várja
S jutalma ott a ronda sárba' ?

Nem. Nem csalhat meg édes álmunk,
Éj után virradatot várunk.
Ne mondjátok balga mesének,
E hittel könnyebb lesz az élet.
Így nem olyan sötét az éjjel . . .
Ezt a hitet ne tépd hát széjjel.

Vasárnapi Ujság 1895. julius 28.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Számadáskor.
  2018-03-18 06:53:10, vasárnap
 
  G. Diószeghy Mór:

Számadáskor.


Ott találták az útczafélen, -
Megfagyott, avagy meghalt éhen.

Találgatják sokan, sokáig:
Vajjon, hogy juthatott idáig ?

Magasból hullott-é a sárba.
Vagy mindig csak a sarat járta.

A mije volt elvesztette, el,
Vagy nem is birt soha semmivel.

Az élettel bohón csak játszott,
Halomra tépett sok virágot.

Vagy nem is nyilt útjába rózsa,
Mert mindig csak a rögöt rótta.

Mi kincse volt a nagy világon
Vagyon, hirnév, vagy csak egy álom ?

Hagyjátok el, ne kérdezzétek,
Egy sirt, tudom, ásnak szegénynek.

Másnak is, a mikor leszámol,
Csak ennyi jut a nagy világból.

Vasárnapi Ujság 1899. junius 25.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Itt vagyok még . . .
  2018-03-16 05:20:35, péntek
 
  G. Diószeghy Mór:

Itt vagyok még . . .


Itt vagyok még az emberek közt
Az élet útját taposom -
Rám ki ügyelne ? Ismeretlen
Vész el a rög közt lábnyomom.
Még itt vagyok ; fogyó erővel
Megyek lassan tovább, tovább -
Csüggedt lelkem már nem is látja,
Hogy sorsom egyre mostohább.

Itt vagyok még az emberek közt
Annyi sok nép közt - egyedül.
Észre sem veszem hogyha néha
A szemem könynyel tele gyűl.
Köny vagy mosoly mindegy nekem már
Szép virág vagy szúró tövis -
Gyönyört nem ád az, ez nem vérez . . .
Eh mindegy, bármi jöjjön is!

Itt vagyok még az emberek közt
Ki látja meg, ha nem leszek -
Ki bánja azt, a nagy tömeg ha
Egy számmal több vagy kevesebb.
Ki nézi azt, hogy a fa-ágról
- A förgeteg ha elvonult -
Annyi sok ezer levél közül
Egy tán letört s a porba hullt.

Vasárnapi Ujság 1892. junius 19.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: Itthon.
  2017-11-03 08:24:39, péntek
 
  G. Diószeghy Mór:

Itthon.


Virágos tavasz volt, mikor elhagytalak
Ifjan, ép erőben,
Rideg, fagyos télben jöttem ismét vissza,
Roskatagon, törten.
Utrainduláskor annyi szép reménynyel
Biztatott az élet:
Meg sem is álmodtam, hogy virágos utam
Tövis közé téved.

Bolyongtam sokáig, küzdeni is küzdtem
Kemény, nehéz harcot;
Csak előre néztem, meg sem is ingottam
Amig erőm tartott.
Aztán elfáradtan, égető sebektől
A lelkem is vérzett,
Vágyaim kihaltak, napról-napra nagyobb
Teher lett az élet.

Tovább már nem küzdök, remény már nem biztat.
Boldogabb jövővel:
Napom nyugovóban, sohasem is kérelem
Ismét mikor jő fel.
Sötétben bolyongok, tövisken járok -
Mindegy az már nékem,
Visszanéznem fájó, gyönyörrel nem biztat
Ha tovább kell élnem.

. . . Virágos tavasszal, ifjan, ép erőben
Indultam el innen,
Kemény nehéz harcban, hej, de oda veszett
Minden drága kincsem !
Fagyos, rideg télben, kirabolva durván
Jöttem ismét vissza,
Csak egy vágyam maradt, csak egy, az utolsó :
Itt tegyetek sirba.

Szarvas és Vidéke 1911. június 04.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
G. Diószeghy Mór: A jövővel már nem törődöm . . .
  2017-11-02 08:51:06, csütörtök
 
  G. Diószeghy Mór:

A jövővel már nem törődöm . . .


A jövővel már nem törődöm,
Kevés dolgom van még a földön.
A múltban, e nagy temetőbe'
Vagyok most a halottak őre.

Tudom : életnek ez nem élet,
Érette sok gúny, vád is érhet;
De a kik ott nyugosznak szépen,
Egyedüli kincseim nékem.

Azok a szép álmok, remények,
A mik vittek föl, föl az égnek,
Hitem világba', emberekbe',
Mind, mind itt vannak eltemetve.

Fáradtam, küzdöttem előre,
Utam tövissel volt benőve.
Föl-fölemelt hitemnek szárnya.
A sok gond lehúzott a sárba.

így vergődtem szárnyaszegetten,
Míg mindent, mindent eltemettem.
S most az a dolgom a világon :
A sírhalmokat sorba járom.

Vasárnapi Ujság 1902. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 708
  • e Hét: 708
  • e Hónap: 87440
  • e Év: 1606200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.