Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-20 17:37:16, kedd
 
  Fülöp László : Karácsonyi bohócok



Az épület belseje tipikus pesti bérházi udvar, sorban az udvarról nyíló lakások, elöttük balkon-folyosó. Persze, a nyomorult tábla, ami mutatta volna merre haladnak a lakásszámok, hiányzott a falról. Már beállt a szürkület, de a fal egy négyszögletes színelváltozása mutatta, hogy valaha ott volt. Dünnyögött, szidta az asszonyt, aki iderendelte, s még nem jött, a büdös kölykeket, akik biztos lelopták a táblát, a házmestert, aki még nem pótolta....

A pesti taxis és a bohóc-közvetítő asszony.

Sylvester Ágnes története után írta Fülöp László

A taxis magának szitkozódott a lépcsőház első emeletén. Sietett volna, s nem tudta merre forduljon. Kihívták egy fuvarra, és ebben az ünnepi kapkodásban elvárta volna, hogy az asszony már a járdaszélen álljon. Persze nem volt ott.

- Ezeknek is csak akkor sürgős, amikor már benn ülnek a kocsiban. - Félhangon bosszankodott. Amikor leállt a járdaszegély mellé, tülkölt néhányszor röviden, hátha meghallják: semmi. Végül is otthagyta a kocsit, s felszaladt a lépcsőn. Csak a számot tudta melyik lakásból hívták, most tétovázott merre induljon, s mérgelődött, mert nem állhat itt naphosszat.

Az épület belseje tipikus pesti bérházi udvar, sorban az udvarról nyíló lakások, elöttük balkon-folyosó. Persze, a nyomorult tábla, ami mutatta volna merre haladnak a lakásszámok, hiányzott a falról. Már beállt a szürkület, de a fal egy négyszögletes színelváltozása mutatta, hogy valaha ott volt. Dünnyögött, szidta az asszonyt, aki iderendelte, s még nem jött, a büdös kölykeket, akik biztos lelopták a táblát, a házmestert, aki még nem pótolta.... Minden összeesküdött itt ellene. Valójában nem is akarta ezt a fuvart. A városon kívülre kell majd menni, az utak is sikosak lehetnek arra. Amíg ezt lefutja, azalatt több, rövidebb, jobban fizető fuvart is kaphatott volna. Jó borravalókkal.

- A fene várakozik - futott át benne, s már fordult volna vissza amikor végre, meglátta az asszonyt kilépni az egyik lakásból. Gondosan bezárta az ajtót maga mögött, s csak akkor vette észre a tétovázó soffört.

- Jaj, igazán sajnálom, ha megvárakoztattam, pedig nagyon sietnék,- mondta az asszony feléje jövet, s kapkodva rakta el a kulcsait. Már sietett is, le a lépcsön, a taxihoz.

- Na, mit mondtam - morogta magának a sofőr.

Azért jól megnézte az asszonyt, mert az asszony magas volt, fiatal, karcsú és arca nagyon szép. A kabátja ugyan nem volt elegáns, de alatta jó alakot sejtett a sofőr. Enyhén vörösbe játszó barna haja simára fésülve, kontyba tekerve, ami különős komolyságot adott lényének. Az arca - ahogy elment mellette, és kedves mosollyal üdvözölte, a sofőr jobban megnézte, - inkább nyilt, kifinomult és barátságosan bizalomgerjesztő volt, mint nagyon szép. Ahogy az asszony beszélt, mozgott, valami extra finomság áradt belöle, amely lecsillapította a morgó sofőrt. A sofőr is fiatal volt.

Benn a taxiban az asszonyka sietve magyarázta, hogy merre lehet kijutni a külvárosi telepre. A taxi egy gyors U-kanyart csinált a Margit Körúton. Azért is sietne, mondta, mert busszal jön vissza. Nincs elég pénze arra, hogy a taxival menjen oda is, meg vissza is. A sofőrben egy pillanatra felötlött, hogy leáll, s kiteszi. Jó nő, vagy nem, a fenének van ideje ilyenkor hosszú egyjáratos utakat lehajtani. Habozott egy percig, addig is vezetett tovább. "Még eldönthetem a Moszkva térig" - gondolta, "ott foghat magának egy buszt." Tulajdonképpen, arra sincs pénze, - folytatta az asszony, - hogy taxival menjen, de muszáj, mert babákért megy, s azokat vissza kell vinnie az üzembe időre. Onnan jött el még korábban, hogy a megrendelt babákat felvegye, de a saját kislánya is beteg, tudja, fogyatékos, s annyi törődnivaló van vele. Vele is el kellett még szaladni egy helyre, mert nem engedhető el egyedül ebben a forgalmas nagy városban. S nem is érzi jól magát, valószínü hőemelkedése is van. Semmi sem ment olyan jól és gyorsan ma, mint ahogy szokott.
- Na, itt ment el a borravaló, - gondolta a taxis. - Már lesírta a nő.

De nem szólt semmit, csak dünnyögött. "Gondolhattam volna, - csak én vagyok ilyen marha aki ilyen fuvarokat vállal." magának szitkozódott. Valahogy, mégsem volt szive lemondani a fuvart. Nem is értette magát, mert bosszankodása ellenére mégis úgy döntött, hogy kiviszi az asszonyt a telepre. A hó is elkezdett esni. "Na, még csak ez kellett." - ráncolta homlokát a sofőr, de már az útra koncentrált. A nagypihéjü hó, egyre sürübben esett, itt-ott megkavarodott a levegőben, s mindent gyorsan betakart, mintha nyugtató, fehér leplével békességet akart volna telepíteni a nyüzsgő városra. A havazás ünnepélyes hangulatot adott a pihéken is meleg-sárgán átvilágító kirakatoknak. A sofőr is szeretett volna a járókelők közé keveredni, kirakatot bámulni, a gyerekeknek valamit venni még, a nyelvével el-elkapni egy nagy hópihét...

Az asszony beszélt, továbbra is sietősen, bocsánatkérően magyarázta, hogy miért kell a telepre kimenni. Egy mozgás-sérült asszonyhoz mentek. Az asszony, egy kamion vezető felesége, rokkant és tolószékből végez el mindent. A kamionos sokat volt úton, néha hetek is elteltek míg hazajutott, de jó családi életet éltek. A különös pár a városon kívül lakott, a testi sérülteknek készült kisebb lakótelepen. A lakótelep messze ismert volt, mert ez volt egyike azoknak a kevés helyeknek, ahol a fogyatékosak is meg tudtak élni, különösebb segítség nélkül. Itt nem voltak lépcsők, de voltak a falak mentén karfák, melyekben az emberek megkapaszkodhattak, az ajtók könnyen nyíltak, a konyhákban minden elérhető, a zuhanyozó ülőkével, kapaszkodóval ellátva, a wc ülőkéje magasabb mint rendesen, hogy könnyebb legyen felállni róla, s ott is a falba horgonyzott kapaszkodók.

A mozgássérült nőt az egyik üzemben ismerte meg a fiatalasszony. Az emberek, bár eleinte hitetlenkedtek, később csodálták, hogy munkáját tolószékből is elvégezte. Ö meg sokat mosolygott, nem panaszkodott, sőt, a munkához való pozitív hozzáállása bátorította a pesszimista ép testüeket. Hogy otthon elfoglalja magát és hogy kiegészítse jövedelmüket, bohóc-babákat csinált. Mosolygós, vidámarcú bohócokat, nyagda lábakkal, hajlítható karokkal.

A motor búgott, a sofőr szeme a lámpafényben megújuló utat pásztázta, az asszonyka beszélt. Karácsonyra előfizetőket szerzett a bohóckészítő asszonynak: két másik vállalatnál is, ahol azelőtt dolgozott. Vagy harmincöt babát adott el így. Karácsony előtt az eladott babákat fel kellett szedni és elvinni a rendelőknek. Néhány napja megbetegedett, tért vissza az asszony a saját problémájára, feje fájt, torka érzékenykedett, homloka és arca melegebb volt mint szokott. Nem jó a közérzete. De másra nem lehetett bízni a tennivalókat, részben ezért is hívta a taxit.

- Harmincöt babát? S mekkorák azok a babák? - kérdezte a sofőr.

- Hát, vagy ekkorák - mutatta az asszony a két kezével.

- No, azt még megnézem, hogyan fogja maga a babákat kivinni a busz megállóhoz - mondta a sofőr. - Ha maga tíznél többet el tud vinni, megeszem a sapkám. Ellenzőstül - tette hozzá.

- Hoztam egy zsákot... - mondta az asszony kissé elbizonytalanodva.

- Akkor is. Egy zsák nem elég harmincöt akkora bohócnak.

- Hát jöjjön be maga is.

A sofőr kíváncsi volt már és kelletlenül ment utána - de ha már eddig eljött... megnézi még milyen bohócokat csinálhat egy tolószékes. Egy hang belül még mindíg elégedetlenkedett: megy, ahelyett, hogy már vezetne vissza, más fuvarokat keresne.

A kis tolószékes nő kedvesen fogadta őket, s örömmel újságolta, hogy a férje is hazaérkezett néhány órája. A lakás kellemes volt, tiszta, világos színekkel, semmi nem tanuskodott itt nyomott hangulatról. A sofőr nézegette a babákat, míg a két nő beszélgetett. A babák sorba rakva, hasonlítottak is egymásra, de azért mindnek más bohócarca volt, s szines ruhájuk. Az egyik bohóc jobb szeme keskenyebb volt, a szája félrehúzva, mintha kacsintott volna a sofőrre.

A soför kedve önkénytelenül felderült. Annyira megtetszettek a vidám bohócok, hogy ő is vett kettőt a gyerekeinek. Az egyik a hunyorítós volt.

- Majd segítek - mondta és telt karokkal vitte a halom babát a taxiba, s mikor az asszony aggódva mondta nincs pénze a visszaútra csak intett a fejével:

- úgyis vissza kell mennem, nekem is.
Aztán beültek, s felengedett hangulatban robogtak vissza a városi fények felé. Az ünnepi hangulat kezdett úrrá lenni a városban, taxiban egyaránt.

A bohócok vidám mosollyal fintorogtak a hátsó ülés ablakaiban.

A taxis a fiatalasszonyt egyenesen az üzembe vitte, s nem fogadott el pénzt az útért. Még az odaútért sem.

- Legyen ez magának az én karácsonyi ajándékom - mondta amikor kirakodtak. Megbökte az el nem fogyasztott sapka ellenzőjét, s elvezetett. A fiatalasszony hosszan nézett utána. Kocsija már beleveszett a város tülekedő forgalmába amikor visszahunyorgott a két vidám bohócra, akik a taxi ülésén várták, hogy Karácsonyra, otthon még két gyereket örvendeztessenek meg.
 
 
0 komment , kategória:  Fülöp László : Karácsonyi bohó  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 525
  • e Hét: 12727
  • e Hónap: 57799
  • e Év: 1999079
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.