Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-20 19:23:18, kedd
 
  Móra Ferenc: Mindenki jánoskája (részlet):
karácsonyest a putriban



Abban az esztendőben pedig nagyon korán beköszöntött a tél. Egyszerre csontkeményre fagyott a föld. A kapát, az ekét nem eresztette magába. A szőlők takaratlan maradtak, az őszi szántásra gondolni se lehetett.

Máskor ilyen tájban még a fecskét is hallani, fülemülét is látni. Most hetekkel elhurcolkodtak idejük kitelte előtt. A kis madarak megérezték, hogy itt nem jó világ lesz. Őhelyettük a pipiskék jöttek elő. Azok ott csipogtak dideregve a kocsiúton, a kerékvágásban:

- Csíki szűr, csíki szűr!

Mivel azonban a falusi gyerekek mégúgy sincsenek csíki szűrrel ellátva, mint az égi madarak, vége szakadt a Jánoska iskolájának is. Igaz, hogy a tanítómester is átalakult nádvágó mesterré. Gyűjteni kellett a téli tűzrevalót. A putrinak ugyan megvan az a jeles tulajdonsága, hogy amilyen hűvös nyáron, olyan meleg télen, hanem Posztószél meg azt jövendölte, hogy ez nem olyan tél lesz, mint a többi. Márpedig Posztószélnek csak érteni kell ezt a tudományt. Mihez értsen, ha még az időhöz sem, aki kijárta a szélmolnárságot, és mester lett a koldusságban?

- De hiszen, gyerekeim, sokan megsiratjuk még ezt a telet! Tudják azt a piócák, hogy miért bújnak le olyan mélyen az iszapba! Hát tán az a nagy makktermés jót jelent? Az is tudni való, hogy mikor a Tejút ilyen tisztán tündöklik, mint az idén, sokan elcsúszkálnak azon a rávaló esztendőben. Észrevetted-e, Veronka lelkem, azt a nagy farkaspókot a tűzhely hasadékában? Az is azért jött be, mert nem tudja, mikor mehet ki. Hát te, Jánoska, vetted-e észre, hogy hogy pattog a nád? Tudja az, hogy mit sirat. De még az én lábam csontja se hiába sajog!

Jánoska nem sokba vette az ilyen beszédeket. Sokkal több gondja volt arra, hogy mennyi idegen madarat kergetett a zord idő a nádasba. Olyanokat, amiknek a nevét se tudta, mert sohase voltak ezen a tájon járatosak. Rendezett is Buksi nagy vadászkirándulásokat, s amit hozott, azon hűségesen megosztozott a Madzaggal. Minden csontot meghagyott neki, s azon a Madzag úgy fölvette magát, hogy szinte gurult.

- Valóságos kötél lesz már a Madzagból - cirógatta meg Posztószél az öreg ebállatot.

Egyszer aztán Madzag is hozott valamit. Egy dermedt mátyásmadarat, aki a hegyi erdőkből lecsavargott valahogy az alföldre. No, ide egészen jó helyre jött szegény! A Madzag az öreg fűzfa tövében találta meg, s mivel ő nem él madárhússal, a Buksi cimborának akart vele kedveskedni. Veronka azonban elkapta tőle a zsákmányt, fölmelengette a konyhán. Tyúkborítóban, rosta alatt, hol rejtegette addig, míg megszelídült, s egy reggel becsempészte a Jánoska sapkája alá. Soha jobb ízűt nem kacagott, mint mikor a fiú fölkapta a sapkát, s a mátyás kilibbent alóla.

- Jánoska! Jánoska! - kiáltotta, kis gazdasszonya vállára repülve.

Jánoska úgy megrettent, hogy majd elejtette a fejét. Azt hitte, álmodik. Körül is nézett olyan bámészan, mint a Makkos-erdőben azon a bizonyos reggelen. De most nem a Mák Máté uram haragos szeme meredezett, hanem Veronka csillagszeme sugárzott rá.

A mátyás hamarosan beleszokott új tagnak a famíliába. Ő lett a putri bohóca. Megtanult csaholni, megtanult miákolni, meg a szájában tartani a Posztószél pipáját, szerette megkacimbálni a Veronka befont haját, óraszám elmulatta magát Jánoska nevével, de a legnagyobb öröme mégiscsak az volt, ha a Buksit összeveszejthette a Madzaggal. Azt pedig olyankor cselekedte, mikor a két pajtás egymás mellett szendergett a tűzhely előtt. Olyankor a mátyás lesurrant a kemencenyakról ( nagyon szerette a meleget), és megcsípte a Madzagnak a fülét.

- Mérrrr, mérrr? - kérdezte vissza mérgesen Madzag, álmosan hunyorogva a szemével. De mikor azt látta, hogy a Buksi egészen nyugodtan szundikál, akkor ő is megint a lábai közé szedte a fejét.

Erre a mátyás megint elősomfordált, s most már a Buksinak rántotta meg a farkát úgy, hogy az egyszerre talpra pattant.

- Miáj, miáj! - jajgatta keservesen. A Madzag pedig semmiért sem haragszik jobban a világon, mint mikor őt a Buksi Mihálynak csúfolja, s ilyenkor rendesen megfogja neki a nyakán a bőrt, s tán a lelket is kirázná kenyeres pajtásából, ha az meg a körmivel nem kérdezné tőle, hogy:

- Hogy adod a bundád, Madzag?

Nagyon szegényes mulatság biz ez, de hát a putribeli emberek nem is kívánnak különbet. Igaz, hogy hiába is kívánnának. Napok óta, hetek óta esik a hó, s a putri úgy be van temetve, hogy csak a kéménye látszik ki, az feketéllik ki a nagy fehérségből. Olyan az egész, mint egy nagy sírdomb, a kémény rajta a fekete márványkő.

Hanem azért azoknak, akik a Varjú-várban élnek, nincs olyan vidám karácsonyestéjük, mint azoknak, akik a putriban vannak eltemetve. Pedig a mécset is eloltották, mert fogytán van az olaj, arra meg kevés reménység van, hogy húsvét előtt bemehessenek érte a faluba. Ez a tenger hó talán még akkorra sem olvad el. De hiszen világít ezeknek a betlehemi csillag!

Az ám, a betlehemi csillag! Jánoska éppen azt meséli, hogy milyen bohóságot álmodott ő mára virradóra. Mintha ölbeli kicsi gyerek lett volna, ezüstágyban aludt volna patyolat vánkoson, s tündöklő szárnyú angyal hozott volna neki aranycsillagot. Aztán az angyal elkezdett kisebbedni, kisebbedni, utoljára olyan kicsi lett, hogy beleveszett a csillagba, s már akkor az se csillag volt, hanem labda. Ő aztán a labdával hátbavágott egy öregembert, aki erre őt a karjára kapta, meghintáztatta a levegőben, s mire visszatette az ágyacskájába, akkor már nem is öregember volt, hanem a Fütyü cigány.

- Az volt a legkülönösebb - mesélte a gyerek -, hogy csupa csipke meg bársony volt abban a szobában minden, és akkora ablakok voltak rajta, mint a templomon, mégis olyan sötét és hideg volt. Úgy örültem, mikor a mátyás megcsipkedte az orromat, és láttam, hogy itthon vagyok.

- Rossz álom lehetett, szolgám - nevetett Posztószél -, a Varjú-várban láttam én olyan szobákat.

Ezen megakadt a beszéd, mert a Varjú-várat senki sem szerette emlegetni. Nem is való az, különösen karácsony estéjén.

Posztószél megint meg akarta indítani a beszédet. Éppen azt akarta elmesélni, hogy ő meg otthon járt az éjszaka a malmában, mikor valami kaparászás hallatszott a verem száján.

- Jaj, farkas! - bújt oda Posztószélhez Veronka félős borzongással.

- Róka lehet az csak, cselédem - nyugtatta meg az öreg -, a farkasnak nincs már erre híre se. Bevették azok magukat a Varjú-várba. Nem is farkas már az ő nevük, hanem Harkabusz meg...

Most meg már a putri tetején hallatszott valami dobogás, s egyszerre bezuhant valami nehéz test a kéményen. Meg is szólalt abban a percben:

- Jáj, drága sentjeim, de nehezsen talál be hozsátok a segén ember. Tán tik is Varjú-várat jáccsotok mán?

Akkorra Posztószél lángra lobbantotta a mécses kanócát. Biz az elég nehezen ment, mert a putriban acél, kova a tűzszerszám. Addig a cigány kicsinosította magát: kormos kezével végigsimogatta az ábrázatát. Csak a foga villogott ki a nagy feketeségből.

- Tán nem is eriltek a vendégnek? - kérdezte elszontyolódva. - Pedig engem a betlehemi csillag vezérelt ide. Azs juttatta esembe, hogy nini, Postósél csimboráék meg egésen magukban vannak ezsen a sent estén. No, mondom, saladj, Fütyü, ne mondhassák, hogy kiestek a grácsiádból.

- Okosan tetted, Fütyü - hagyta helyben Posztószél -, csak az a kár, hogy előbb nem jöttél. Bizony neked már nem jutott se a mézes fokhagymából, se az olajos káposztából.

Pedig az mind a kettő igen nevezetes karácsonyböjti étek. Egészen méltó hozzájuk a harmadik csemege, amit fekete reteknek hívnak. Szerencse, hogy abból még maradt egy félcipónyi nagyságú. Azt Veronka szíves készséggel odatette a karácsonyéjszakai vendég elejbe. Nem sajnálta tőle a sót-paprikát se.

- Tessék, Fütyü bácsi, olyan ez, akár a jó édes barackmag, csak vastagon kell hámozni.

Fütyü bácsi mohón kapott a retek után, de közben körülvillogtatta a szemét, s meglátott a padkán egy nagy tál aszalt szilvát. Akkor mindjárt eltolta maga elől a retket.

- Nem seretem azs édes barackmagot - mondta fanyalogva. - A sépapám is attól halt meg iskolás gyerek korában. Inkább seretnék egypár sem asalt silvát enni, ha akadna valahol. Hasnos eledel azs nagyon. Azst tartják, hogy aki karácson estéjin asalt silvát esik, annak álló estendeig mindég helyén les azs étvágya.

Veronka ugyan karácsony napjára szánta a szilvát, hanem azért az első szóra odatette a tálat Fütyü elé. Isten őrizzen, hogy Fütyü bácsinak baja legyen az étvágyával! Ki venné azt a lelkére egy-két szem szilva miatt?

Fütyü pedig egy szót se szólt többet addig, míg azt a nagytál szilvát az utolsó szemig a gallérja mögé nem hányta. Mégpedig magostul. Aztán megitta a levét. Utoljára pedig megette a retket hajastul, s csak akkor fohászkodott föl:

- No, édes mézseim, kicsi híja, hogy jól nem laktam.

- Mi híja még, Fütyü? - pislogtatta sebesen a fél szemét Posztószél. Veronikának szólt az, akit egy kicsit elszomorított, hogy a Fütyü olyan tiszta időt csinált. ( Arra mondják azt, mikor semmi se marad a tálba). Hát most már mit esznek ők holnap?

- Seretnék rágyújtani. Akkor ostán nem cserélnék - uram bocsá' - a földesúrral se. Csakhogy a dohányom otthon felejtettem, a pipám meg nem találom.

Pipája Posztószélnek se volt több annál az egynél, akit mindig a szájában hordott. Hogy osztozzanak azon mármost meg? Úgy osztoztak biz azon, hogy hol Posztószél szippantott belőle egyet, hol Fütyü.

De Fütyünek még most is nyomta valami a lelkét. Addig nyomta, míg csak Jánoska meg nem kérdezte tőle:

- Mit nyögsz annyit, Fütyü bátyám? Mid veszett el?

- Jaj, esem az elméd, de csak kinézsed, hogy mi bajom. Elvestettem valahol a sobám kulcsát, ahogy saladtam hozzsátok a betlehemi csillag után. Mánmost én azst meg nem találom addig, még a hó el nem olvad. Addig én nem mehetek el tőletek.

Hát ez egészen rendén való dolog volt. Mindjárt rá is bízták Fütyüre, hogy most már válasszon magának hálóhelyet, ahol akar. A kémény alját választotta, mert onnan kiláthat a betlehemi csillagra is. Pedig csak azért feküdt biz ő oda, mert az legközelebb volt a tűzhelyhez.

Jánoska odaadta neki a szalmazsákját, Veronka a vánkosát, Posztószél pedig takaródzónak az ünneplő szűrét. De a Fütyü még ezzel sem érte be. Hanem a Madzag kutyát ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette a fejéhez. Azok jó meleget tartanak. S ekképpen megvackolva, háládatos szívvel adta álomnak fejét:

- Felsiges Istenkém, csak már úgy elaltatnál ezsen a jó helyen, hogy föl ne ébrednék tavaszig, mint a csigabiga!

Hát hajnaltájban mégis arra ébredt föl a família, hogy Fütyü fél lábon ugrál a szobában, s úgy didereg, hogy a foga is vacog bele.

- Mi lelt téged, Fütyü? - kérdezték tőle ijedten.

- Mi lelt, mi lelt? Hát azs lelt, hogy ürge lett belőlem. A kéményen át besesett az eső, és kiöntött a helyemről. Így van azs, ha én egyser jó sándékba foglalom magamat. Mánmost saladhatok a kulcsomat keresni.

- Az eső, Fütyü? Félrebeszélsz te, Fütyü. A fejedbe ment az aszalt szilve.

De biz eső volt az, valóságos felhőszakadás. Posztószél fölkapaszkodott a putri szájába, és kikémlelődött az éjszakába. Nyoma se volt már a hónak. A halmok oldaláról nagy patakokban zuhogott a víz. Posztószél szomorúan csóválta meg a fejét:

Karácsonyi eső: nagy szomorúság. Majd meglátja, aki megéri.

Fütyü azt mondta erre, hogy ő már megérte. Soha ilyen nagy somorúsága nem volt azs életben. Mind pocsékká ázsott azs a drága sép ruhája, amelyikben valóságos hercsegnek látsott setitben.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc:Mindenki jánoskája  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3293
  • e Hét: 8585
  • e Hónap: 88143
  • e Év: 2029423
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.