Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-20 19:33:38, kedd
 
  Móricz Zsigmond: Egy kislány siet a ködön át



Egy kislány siet a ködön át. Ahogy a Verpeléti útról bekanyarodik a Rodostó utcába szinte beleütközik a ködbe. Kis, fehér sapkájával úgy fürdik bele, fehér a fehérbe, s fut a sáros kövezeten, fél lakkcipőben, nagyon kell szaladni, hogy ne prüszkölje túl a decemberi ködöt. Hova siet? hova fut? sehol a világon senkije, aki övé lenne, összes otthona a bérelt ágy. Hányan futnak így a világon, állami gyerekek, akiket csak itt pottyantott az élet, s most a papájuk ki? az Állam. A mamájuk ki? az Állam. A nagypapa, a nagymama, a nagybácsi, a nagynéni, az unokatestvér és a felmenő és oldalági rokonság az mind az Állam. Az Állami, akit sose látott, s nem is sejti, mi az, csak azt tudja, hogy annak nem lehet azt mondani, édesapám, édesanyám, nem lehet neki kezet csókolni, nem lehet neki panaszkodni, és nem lehet tőle vigasztalást kapni. Akinek nem lehet elaludni az ölében, s aki nem simogatja meg a kislány fejecskéjét, nem cirógatja meg az arcocskáját, és egyszer sem takargatja be, ha a hideg konyhában a vaságyon, lecsúszik róla a takaró a decemberi éjjeli hidegben.

- Színésznő leszek az anyja szemit! - kiált fel a kislány s megáll az út közepén.

Összecsapja a kezét és nagyot kacag az út közepén, az életút közepén, a köd közepén, az élet beláthatatlan és járhatatlan ködvilágának a kellős közepén.

S Csibe ott állt egyedül a Rodostó utca mélyében, oly egyedül, hogy ha valaki kinyújtaná a karját a ködben, megfoghatná a kis fitos orrát.

"Színésznő leszek." Most ez igazán hozzáillő világ volt, evvel a köddel. Végre egyedül. S többé nincs egyedül. Kitalálta az élete célját. "Színésznő Leszek." Nem is tudja, mennyire jól találta ki, hogy egy ennyire magányos kis léleknek éppen ez a megfelelő mesterség: az egész világnak dobni oda magát.

Felüdülve sietett haza.

A félkomfortos ötödik emeleti lakásban, a 16-os villanykörte világosságában a három gyerek zsenyegve csinálja a betlehemet. Icu, Mica és Bibike. Sőt a papa is segít nekik, mert a papának a gyárban egy nagy vaskerék futott a lábára, s összetörte a bal láb nagy lábujját. Legalább segít a gyerekeknek. Már kész is van a templom. Hegyes kis tornya van neki. Bent pedig mindent lehet látni. Negyven fillérért vettek bele egy betlehemi állatseregletet. Jászol, tehenek, lovak. A jászolban kisbaba fekszik, s a barmok rálehelik a villanyfényben a meleget. Mert a papa zseblámpájából kivette az elemet, és beleszerelte a templomba. Csak meg kell nyomni, és világít. Meg melegít is. Nem fog megfázni a kis Jézuska, ha kimennek vele az utcára. Csibe maga is álmélkodva nézte meg a betlehemet: mikor reggel elment, még sehol se volt, s már kész. A tornyon kereszt volt, s a kereszt felett angyal, kinyitott szárnnyal. Félni lehet, hogy rögtön az égbe repül.

Még a papa is annyira gyönyörködik benne, hogy jókorát csap a mama szoknyájának a hátulsó fertályára, s rákiált:

- No, mama!

A mama azonban rosszkedvű, mint mindig.

- Aggyál pénzt.

- Majd ad a betegsegélyező.

A kis Icu torkaszakadtából kiált:

- Majd hozunk mink a betlehemmel. Mán ma este kimegyünk.

Csibe kisasszony, aki már odaült a kölcsönkapott írógéphez, hogy helyesírási hibáit gyakorolja, felkiált:

- Én is megyek veletek! Az anyja szemit!

Óriási öröm és ujjongás. Pedig Csibe a legnagyobb önzésből határozta el magát hirtelen a dologra: itt lakik a nagy művésznő a Horthy úton, s ez előtt akarja magát produkálni. Remek, hogy ilyen szépen kialakul. Még csak ma jut eszébe, hogy színésznő lesz, s már ma meg is kapja az első sikert...A Híres művésznő meg fogja kérdezni: ki ez a kis művésznő? Már holnap jönnek utána a színházból. Vajon megtalálják-e a Rodostó utcában?

A gyerekek ruhája már kész volt. Icu lesz az "öreg". Van neki nagy subája, amit régi vörös ablakvédő lamberkénből csináltak, piros szőrpokróc, a mama piros gallért varrt neki. A kis Bibike lesz a "mennyből az angyal", Mica lesz a katona, ez úgyis mindig olyan goromba. De mi legyen Csibével?

- Én leszek a bohóc angyal. Csinálunk nekem egy pelerint.

Ez igazán mulatságos, hogy az ágylakó Csibe pelerinben megy velük. A mama előszedi az ócska lepedőket, régi nyári slafrokokat, s egy-kettő összeütik az angyali uszályt. Csibe felhúzza a papa fehér nadrágját, a nagy fekete bakancsát, rá a saját ócska slafrokját: a fejére egy régi, szüreti mulatságból maradt tengerészsapkát papírból, s a vállára a pelerint, s az oly hosszú, hogy ketten fogják a végét.

Jaja, de hát nem elég a ruha meg a személyzet a színházhoz. Nem elég a legjobb színészek, szabók és jegyszedők kórusa: szöveg is kell. Erre senki se gondolt. Mikor színházat játszanak az emberek, mindig ez a legutolsó: a szöveg.

Csibének avval kellett kezdeni a dolgát, hogy felcsapott szerzőnek. Mint a szerzők általában, nem magától találta ki, mit is kell mondani, valaha falun hallott ő már ilyet, csak ő akkor mindig hátra volt taszítva az ajtósarokba. Most bezzeg ő az első. A régi mondókát körülbelül elfelejtette, de azért egy perc alatt úgy kikalapálta a szöveget, hogy már tudták is. A két éneket mindenesetre.

- Aztán sok pénzt hozzatok.

Csibére senki sem mondaná, hogy nem fiú. Olyan tökéletese kis fickó, hogy a papa, már a lakáskiadó gazda, utánaszól:

- Aztán magadba gyere haza, nekem ne hozz ide valami tyúkot.

Még a mama is elneveti magát, pedig az nagy ritkaság, de most örül, hogy hátha pénzt hoznak.

Csibe a házba világért be nem menne sehova: még megismernék. Szökve suhan a kis csapat a betlehemmel: de a házmesterné azért meglátja őket, és nevettében kivillognak aranyfogai.

Kint jó a ködben. Egészen olyanok, mintha az égből szállottak volna alá, fehéren, vidáman, soványan.

Végigmennek a Rodostó utcán, s be a Budafoki útra. El a Dohánygyár előtt, be a város felé.

Nohát, valahol már csak be kell menni. Csibe megáll az első bérház kapujában, s halkan még egy próbát tart, hogy a szöveg fel ne boruljon...Akkor be az udvarra, s rákezdik:

Mennyből az angyal, eljött hozzátok,
pásztorok, pásztorok...

Kijön a házmester. Nem igaz, hogy a házmester mind goromba.

- Mit akartok, betlehemesek?

- Szabad-e a betlehemet bevinni?

- No, gyertek be, ha már ebbe a nagy ködbe eljöttetek. Ez jó, ha már a házmester is engedi.

Bent a házmesteri lakásban mind összefutnak, a viciné is a sok gyerekével, s valami ősi áhítattal lesik az örömhírmondókat.

Csibe édes hangján rákezdi:

Krisztus Jézus született,
Örvendezzünk:
Néki öröméneket
Zengedezzünk.
Dávidnak véréből,
Tiszta szűz méhéből
Született Krisztus nekünk.

Akkor rákezdi a mesét:

- Az úton, ahogy jöttem, találkoztam tizenkét rendőrrel. Úgy megijedtem, hogy az öreget kin felejtettem. Gyere be, öreg!

Hát jön be Icu a nagy piros szőrbundában. Fehér szakálla volt neki, s fehér bajusza vattából. A fején meg egy nagy falusi sipka volt, a fehér szőrével kifelé fordítva. De oly ügyes volt, hogy amint bejött, egy szót se szólt, csak lefeküdt középen a nagy, erdélyi szőnyegre, ami az asztala alatt volt a házfelügyelőéknél.

- Ne aludj, öreg.

- Hallgass. Álmodok.

- Mit álmodtál, öreg?

- Azt álmodtam, hogy olyan hosszú gyulai kolbászt ettem, hogy ha fel nem ébredtem volna, azóta is a csabai végét rágnám.

Azt mondja Csibe:

- Gyere Jézuskát csókolni.

- Nem megyek én mostan Mariskát csókolni.

- Gyere velünk Betlehembe.

- Inkább gyerünk kávéházba.

- Gyere, főztem túrós csuszát.

- Inkább főzz paprikás csirkét.

S rázta magát mérgesen Icu a földön, s a közönség, a gyerekek harsányan bíztatták: "Túrós csusza jó - paprikás csirke még jobb."

- Gyere, kapsz mákos rétest.

- Inkább aggyál gesztenyepirét.

- No, kapsz, ha jó maradsz.

- Akkor már felkelek.

Felugrott, körbeállottak, és karban énekelték:

Mennyből az angyal, eljött hozzátok,
pásztorok, pásztorok.
Hogy Betlehembe, sietve menve
lássátok, lássátok...

A gyerekhallgatóság nagyszerűen érezte magát, de az öreg házmester, akinek a falusi mondókák még nagyon a lelkében voltak, azt mondta:

- De ti valahogy megmodernizáltátok a betlehemi játékot.

De a kicsik nem voltak vele egy véleményen. Ők nagyon jól nevettek rajta.

- Jól van, no - s a házmester az első tízfillérest a kezébe nyomta csibének.

- Köszönjük szépen, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.

De Csibe unta ezt a sok énekelést. Ő csak a Horthy útra vágyott, a színésznőhöz. Egy aztán, bár minden lakásban szívesen látták, kezdte mellőzni a házakat. Egy el is értek a Zenta utcáig. Akkor bementek a Zenta utcába.

Már oly gyakorlott színészek lettek, hogy már csak a pénzért dolgoztak. Ahol szép volt a lakás, és szívesen hallgatták őket, ott minden mókájukat elmondták. De ahol csak úgy ímmel-ámmal figyeltek is, nem is, ott oly hamar végeztek, hogy még alig mentek be, már kint is voltak. Negyedórák alatt kikopott az énekből az áhítat, s csak akkor rezegtette meg a hangját még a kis Bibike is, ha látta, hogy csörgetik a pénzt...Icu tartotta a markát az adományért, mert nála volt a kis zacskó, amiben a mamának gyűjtötte a pénzt. Mert bizony ma nem volt más, csak egy fazék bableves, azt kellett enni este is.

Végre kiértek a paradicsomkertbe, a ragyogó, csillogó, gyönyörű Horthy Miklós útra. Ott aztán akár évekig el lehetett volna énekelni, ha egyszerre lettek volna jelen mindenütt: mert itt tele vannak az emeletek nagyúri lakásokkal, és sehol sem utasították el a kis betlehemes csapatot.

De a Csibe csak röpült, alig várta már, hogy odaérjen az ötvenes házhoz, ahol a művésznő lakik. Ki is izzadt, s levette az álarcot, hogy megtörülje magát. Hát ahogy körülpillantott, fiúk, nők, asszonyok-férfiak ránéztek és ránevettek. Oly boldogan nevettek rá, hogy ő hamar feltette az álarcát, mert nem akarta, hogy megismerjék, hogy a gépírókisasszony is betlehemez.

Mikor felmentek az ötödik emeletre, közvetlenül a lift mellett, becsengettek az egyes lakásba.

- Szabad-e a betlehemet bevinni?

Hát a szőke lány, a szobalány, azt mondja:

- Nincs itthon a nagyságos asszony. Se a kisasszony. Senki sincs itthon, csak én vagyok itthon.

Mintha az ötödik emeletről leszállottak volna a pincébe. Csibe úgy elszontyolodott, csak úgy pergett róla a nagy szomorúság. A szőke szobalány meg is sajnálta:

- Nézze, ha itthon volnának, többet kapna, de azért én is adok magának két fillért, kisasszony.

Csibe fölnevetett, s vígan kiáltott, mert egy lágymányosi kis árva kisasszony nem tud szomorkodni: ha tudna, egész életében mást se tehetne, csak csöpögne a gyásztól.

- Köszönjük szépen, de mért vagyok én kisasszony, az anyja szemit: én bohóc angyal vagyok.

Evvel továbbmentek. Csibe mérgében a házban senkinek sem akarta betlehemmel szentelni meg az ünnepet.

Már nem is volt kedve a komédiához. Ment nagy hetykén, s vitette a hosszú sleppet a két kisgyerekkel. Hát az emberek megállottak, valósággal tömörültek utána. És egy folyamőr kezdte kísérni, de milyen kitartóan. Még meg is szólította Icut:

- Az a kisasszony hol lakik?

Csibe odanéz, s azt mondja nagy frissen:

Lélek utca hat,
Pontosan a szív alatt.

A folyamőr úgy röhögött, majdnem eldűlt. Icu rászólt, s kiöltötte a nyelvét:

- Nem szégyelli magát, az én kis öcsémet, Jóskát piszkálja?

De azt mondja egy szép magas úriember:

- Mit mutat, kisasszony?

- Ha tíz fillért fizet - szólt Icu -, megnézheti. De fizessen elébb, mert nem gyújtjuk fel az elemet.

- Itt van neked tíz fillér - mondja az úr -, a kisasszonynak meg két pengő, ha egy kicsit beszélget velem.

- Menjen a csudába - fumigálta Csibe. - Adja a babájának.

Mikor kijöttek, már az egész utca tele van néppel, mintha a mentőket várnák.

- De hol az operatőr? - kérdezi valaki. - Miért? Ezt le kell venni moziba. Kisasszony, miért nem csináltat próbafelvételt?

Kérdi egy másik doktor:

- Hogy híjják magát?

- Mária - szól Csibe hetykén.

- Azt hittem, Jóska. Adok tíz pengőt, ha elárulja.

- Mit?

- Hogy fiú-e vagy lány?

- Kíváncsi rá? Az anyja szemit, én nem vagyok kíváncsi, maga kicsoda: kecske-é vagy kappan?

Kacagott ott mindenki. Egy lágymányosi kislánnyal nem tanácsos kikezdeni. Mert egy lágymányosi kislány, az kérem, ember magáért. Meg is járná, ha lovagias védelmet várna valakitől, mikor neki senkije e világon, s a lovagok csak éppen lovagias támadásban részeltetik.

Icu azonban, a kis disznó felhasználta az alkalmat, és körbeperselyezett, mintha valami mutatvány lennének. Az emberek nevettek, és majdnem mindenki adott.

Igen ám, de egy másik betlehemes csapat állott meg, s felbőszülve nézte, mi történik. Az egyik vidám adakozó odaszólt a fiúnak:

- Hát maguknak megy a betlehem?

- Megy, ha viszik - morgott a fickó, s abban a pillanatban felcsapta az Icu tenyerét, s abból a pénzek szanaszét ugrottak.

De a hallgatag folyamőr már nyakon is ragadta a fiút.

- Takarodjatok innen - s megrázta, mint Krisztus a vargát. - Majd én hazakísérem magukat.

- S akkor magát ki kíséri vissza? - mondta Csibe, s elfutott.

Úgy szaladt a hosszú pelerinnel, hogy az csak úgy úszott utána a ködben. Úgy futott, mint egy lágymányosi álom, aki után azonban senki sem álmodik...s aki a maga álmát sehogyan sem tudja elérni...
 
 
0 komment , kategória:  Móricz Zsigmond: Egy kislány s  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 199
  • e Hét: 199
  • e Hónap: 79757
  • e Év: 2021037
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.