Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-20 20:14:17, kedd
 
  Ady Endre: A vidámság küldöttje



Karácsony estéje volt, hideg havas este, s a Németh Ferkóék szobájában gyengén világított a lámpa, és a rossz kályha nem adott meleget. Hát ez nem is volt csoda, mert Ferkónak az édesapja szegény munkásember volt, az édesanyja betegen feküdt az ágyában, és Ferkóval együtt öt gyermek volt a háznál. Nem telt fára, szénre, petróleumra, ami nagyon szomorította Ferkót, aki a legnagyobb volt a gyermekek között, s már második éve iskolába járt.

Egyszer csak Ferkó, aki fázott is, álmos is volt, kedvetlen is volt, az ablakhoz ment, és kinézett a jégvirágos ablakon. Arra gondolt, hogy a finom, gazdag úrfiacskák, micsoda melegben, fényességben, lakomázásban és örömben mulatnak mindenütt ilyenkor karácsony estéjén. Egyszerre valami csodálatos fény csapódott be az ablakon, Ferkó valami olyat látott, mint amilyenekről a mesékben olvasott. És bár nem volt szabad hangosan beszélni, mert a Ferkó beteg édesanyja elszunnyadt s kis testvérkéi is aludtak, elkezdett kiabálni Ferkó:

- Édesapám, édesapám, tessék idejönni, ilyen szépet, jaj, nem láttam még életemben.

A Ferkó apja odalépett az ablakhoz, ő is kinézett, habár a nagy világosság majdnem neki is elvette a szemét. Messziről egy hatalmas férfiú közeledett, aki olyan fényes volt, mint a Nap, s a hó mindenütt olvadt körülötte, ahogy jött. A Ferkó apja megsimogatta a Ferkó fejét, azután elhozta az ablaktól Ferkót, hogy meg ne fázzék, és így szólott hozzá csöndesen:

- Azt a fényes embert a Vidámság Küldöttjének hívják, fiam, meg fogod mindjárt ismerni, mert idejön hozzánk.

Ferkó nagyon fölindult a hírtől, de örült is nagyon, és álmos szemeit vidáman dörgölte, mint egy kis macska. Egyszerre szép muzsika szólott, az ajtó fölpattant, s belépett a fényes, óriás férfiú s leült mosolyogva egy rozoga székre.

A rossz petróleumlámpa rögtön úgy világított, mintha az egész ház lángot vetett volna. A hideg, sötét kályhából édes meleg áradt, s az egész szoba megszépült. Az ágy, amelyen Ferkó beteg édesanyja feküdt, fényes lett, puha, paplanos, magas. A Ferkó kis testvérkéi se nyögtek tovább föl álmukban a hideg miatt. Mindegyik egy-egy külön kis ágyban feküdt, szép párnákkal, meleg takarókkal. Az asztal megterült magától, s tele volt nagyszerű ennivalókkal, Ferkó hozzá is fogott az evéshez. Annyi minden volt ott, hogy azt se tudta Ferkó, melyikből egyék először és legtöbbet. Fölébredt a Ferkó édesanyja is, s mintha soha beteg se lett volna, olyan vidáman beszélgetett.

A Vidámság Küldöttje különösen a Ferkó édesapjával beszélgetett szívesen:

- A feleséged meg fog gyógyulni - mondta neki -, mert jó orvos fog járni hozzá, s ingyen fog orvosságot kapni. Te csak dolgozz becsülettel tovább is, miként eddig, és harcolj azokkal, akikkel egyenlő sorban vagy. A Ferkó-fiú jó fiú, szófogadó, okos, ő belőle nagyon derék ember fog válni. Kerül majd pénz mindenre, könyvre, tandíjra, ruhára, kosztra, mert úgy illik, hogy a szegény ember gyermekéből is lehessen valaki, nemcsak a gazdagok kényes kölykeiből. A többi gyermek is boldogulni fog, ha jól neveled őket, ki-ki a maga tehetsége szerint. Nem fogtok heten lakni egy szobában, szép, egészséges lakásotok lesz, jó fűtéssel, lámpával. Mert nem tarthat már soká az a gazság, hogy némely ember, aki semmit se dolgozik, harmadmagával tízszobás palotában lakjék és az, aki dolgozik és mindent előteremt, nyomorúságosan éljen. Én meg fogok érkezni egyszer, állandóan itt maradok, s akkor vidámság és igazság lesz a világon. Hanem még sok szegény házba kell benézni - mondta a fényes férfiú -, tehát el kell mennem tőletek.

A fényes, jóságos óriás idegen eltávozott, de még sokáig szólott a muzsika s Ferkó nagyon boldog volt és örömében fölkacagott.
*
Másnap reggel Ferkó fölébredt s elmondta az édesapjának, hogy milyen nagy öröme volt neki az este.

- Csak azt nem tudom, édesapám -, mondta Ferkó -, vajon nem álmodtam-e az egész dolgot?

A Ferkó édesapja szomorúan megsimogatta a Ferkó fejét, de azután megvidámultan így szólt:

- Mindegy, fiam, ha álmodtad is, de azért igazat álmodtál, s valamikor úgy lesz, ahogy álmodtad. Nem tarthat az már sokáig, hogy sok millió, dolgos, szegény ember nyomorúságban és szomorúságban éljen. Nem úgy lesz az mindig, hogy csak néhány gazdagé legyen a világ. Csak tanulni kell, fiam, összetartani, hinni, dolgozni és harcolni. Az a jóságos, fényes férfiú, akiről tegnap álmodtál, el fog jönni nemsokára, s itt fog maradni közöttünk. Tudod, hogy ma karácsony van, Krisztust ünneplik az emberek, aki szintén azt akarta, amit az a te álombeli férfiúd. Krisztus megcsalták, megölték az urak és a papok, de akit te tegnap láttál álmodban, az győzni fog. És akkor minden úgy lesz, ahogy te álmodtad, Ferkó, s nem lesz bizony többé szegénység és nyomorúság ezen a földön.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre:A vidámság küldöttje  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2964
  • e Hét: 8256
  • e Hónap: 87814
  • e Év: 2029094
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.