Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-20 20:20:00, kedd
 
  Kozma Andor: Karácsonyi meglepetés



Edus úr, aki igen takarékos, rendes hivatalnok-ember, a karácsonyi ünnepek előtt azt mondta csinos kis feleségecskéjének, hogy egy okos szót akar vele váltani:
- Asszony! A mi házi budgetünket minden esztendőben megzavarják a kölcsönös karácsonyi ajándékozgatások. Nem hagynók végre el ezt a bolond szokást?

- Dehogy nem, lelkem. Már én is gondoltam erre, de nem mertem szólni. Mert hiába, nekem mégis jól esett, hogy karácsonyra mindig meglephettelek valami csekélységgel: csak azt rösteltem, hogy te meg, ilyenkor rendesen nagy költségekbe verted magadat miattam. Jobb lesz, igazán jobb, ha végét vetjük ennek.

- Persze, a nélkül is tudjuk, hogy szeretjük egymást.

- Világos. És végre sem vagyunk már holmi mézes-heteket élő gyerek házaspár. Tehát karácsonyi programmunk: semmi ajándék!

- Semmi ajándék!

- S ha lenne is felesleges pénzünk, a mint hogy nem szokott lenni: azt inkább félretesszük a takarékpénztárba.

- Igen okos gondolat. Tehát ne haragudjál, Eduskám, ha én neked az idén semmi karácsonyi ajándékot sem veszek.

- Bolondos asszony, hát hogy haragudnám, mikor magam kérlek rá? Csak azután neked se fájjon, ha karácsonyestén üres kézzel jövök haza.

És ezzel teljes volt az egyezmény. Meg is pecsételték egy édes, okos, takarékos csókkal.

Amint azonban a karácsony mindinkább közeledett, s a kirakatok fénye, a reklám zaja s a vásárló tömeg hullámzása mind jobban kezdték izgatni az embert, Edus urat meglepte az érzelgés.

- Szegény kis feleségem! sohajtozá magában, - hát ezen a világon minden asszonyt érjen valami kedves karácsonyi meglepetés, csak épen téged ne? Önzés, csunya fukarság volt tőlem az az inditvány, a melyet ő olyan önzetlenül szavazott meg: pedig az új családi törvénnyel csak ő veszit sokat. Én, a blazirt férfi, vajmi könnyen viselem el, ha karácsonyra nem kapok három új selyemnyakkendőt: mert hiszen amennyi nyakkendőre szükségem van, annyit úgy is veszek. De ő, a szegény asszonyka, mikor jut valami kis ékszerhez, ha karácsonykor nem?

A sok érzelgős tünődésnek természetesen az lett a vége, hogy Edus úr, már három nappal karácsony előtt, elszántan betoppant egy ékszeres boltba. Ott úgy kezdte, hogy csak valami csekély emléket akar vásárolni s úgy végezte, hogy rajta maradt egy gyémántos arany nyaktű 150 frtért.

Mikor kijött a boltból, kissé meg volt illetődve. Ilyen drága karácsonya még nem igen volt. De vigasztalta s földeritette az a gondolat, hogy ez alkalommal igazán nagy meglepetést szerez a karácsonyfiával a feleségének. Mert máskor mindig tudta az asszony, hogy kap valamit, de most a bölcs megegyezés után épen semmit sem vár.

Mivel pedig a szent estéig az asszonynak sejtenie sem szabad, hogy immár kútba esett az egyezmény. Edus úr hazaérve, ki sem merte zsebéből venni a tűt, hanem szépen beletűzte s megkapcsolta azt kabátja belső zsebének selyem bélésébe. Azután nehogy az elvesztés veszedelmének tegye ki a drága ajándékot, szépen levetette kabátját s beakasztotta szekrénye belső sarkába. Más kabátot öltött, a szekrényt becsukta s a kulcsot zsebre tette, mint rendesen.

Feleségének feltünt a kabát-váltás. Edus úr úgy magyarázta meg neki, hogy rösteli már amaz kabátot viselni, annyira kopott és ócska.

A karácsonyi szent este még le sem szállt, mikor Edus úr már délutáni hivatalából is haza ment. Majd kifúrta az oldalát a drága tű, bárha a szekrénybe lógó kabát zsebébe volt is az beszurva. Alig várta, hogy elsüsse a nagy meglepetést, a melyen végtelen fog örvendezni az asszony, mialatt azt téteti majd, mintha az egyezség megtöréséért haragudnék.

De Edus úr, a mint otthon a szobájába lépett, rögtön észrevette, hogy az asszony megelőzte és lefőzte őt.
Iróasztala előtt ugyanis fényes világitásban ott állott már egy gyönyörű faragott karosszék. Amolyan remeke a szék-ipari leleményességnek: elől csúcsba sarkal ki az ülődeszkája, karjait felmeredő hegyes kis piramisok czifrázzák, támlája pedig ijedt hirtelenséggel homoruan huzódik vissza az egész díszbútordarabtól. Szóval igazi karácsonyi ajándékszék: igen czélszerű, csak épen ülni nem lehet rajta.

- Ne haragudjál, édes Eduskám - szólt a kedves asszony, férje nyakába omolva -, én nem tudtam megállani, hogy ezzel a csekélységgel meg ne lepjelek.

- Ej, ej, szivem, hát a megegyezésünk?

- Biz azt megszegtem, de úgy-e tudod, hogy szeretetből tettem? S ne félj, nem zavarja ám meg ez a csekélység a budgetemet.

Edus úr ezt ugyan nem vette egészen komolyan, mert azt a csekélységet becsülte vagy negyven-ötven forintra. De persze, eszében sem volt most a dolog prózai oldalát szóvá tenni. Sőt inkább, tudván , hogy az egyezségszegésben ő maga még inkább ludas - hamiskodni kezdett.

- No, szegény asszonykám, te nagyon rosszul jártál ez idén. Mert én nem szegtem ám meg az egyezményt. Így én most kaptam karácsonyfiát tőled, te meg nem kapsz tőlem semmit.

- Nem baj az, csak szeress.

- Azért, nehogy tulságosan elszomordjál, hát...hát én mindenek előtt hadd váltsak kabátot.

És Edus úr levetve kabátját, kinyitotta a szekrényt, mely korántsem volt olyan tömött, mint három nappal ezelőtt. Edus úr idegesen, szinte remegve kutatott a ruhadarabok között.

- Hol az én sötétkék régi kabátom?

- Azt vennéd fel? Hiszen az már olyan ócska, hogy nem viselheted.

- Mindegy, de hol van?

- Ugyan, miért keresed épen azt?

- Add ide rögtön!...Meg nem foghatom, én magam akasztottam ide be, s a kulcs nálam volt s most még sincs itt...Hogyan van ez?

- Aranyos Eduskám, ne neheztelj érte: én tegnap reggel, míg aludtál, a kulcsoddal kinyitottam a szekrényt s a leviselt ócska ruháidat...

- Mit? Mit tettél az ócska ruháimmal?

- Eladtam egy handlénak.

- Jaj nekem!...Csakugyan? A kék kabátot is?

- Azt is. Az árukból vettem neked a karácsonyi meglepetést.

- Szerencsétlen asszony! S a zsebeket nem kutattad ki?

- De igen.

- S nem találtál egy gyémántos aranytűt?

- Nem.

- Borzasztó. S mit kaptál a kék kabátért?

- 3ft 75krt.

- Rettenetes! Maga a tű, ami bele volt tűzve a belső zsebébe, 150frtot ért.

- Jézus Máriám! Igazán?

- Igazán. Neked vettem karácsonyi meglepetésül. No, ez aztán szép meglepetés!

- Eduskám bocsáss meg, nem tehetek róla.

- Ne beszélj már, mondd meg legalább a handléd nevét!

- Nem tudom.

- A formáját.

- Vörös haja volt s nagy kampós orra. Rohodán volt öltözve: fején egy puha kalap felett egy kemény kalapot s még efelett egy czilindert viselt.

- Ebből nem igazodom utána. Legalább a lakását mondd meg.

- Várj csak -, azt megmondta, hogy érte küldhessek, ha megint kedvem lenne valami üzletre. Hanem azt is elfeledtem. Hadd gondolkozom csak...Ah, tudom már: az utcza neve "r"-rel kezdődik.

- Rombach-utcza?

- Nem.

- Révay- utcza?

- Nem.

- Rottenbiller-utcza?

- Nem, nem...Igaz, megvan már: Szerecsen-utcza.

- És ez kezdődik neked "r"- rel! Oh, asszony, asszony!

- Tudtam, hogy van benne "r" betű és csakugyan van is.

- Számot, házszámot!

- Az vagy 3, vagy 13, vagy 53.

- Vedd a bundádat, hamar! Kocsiba ülünk s felhajtjuk a tűt, ha még lehetséges.

A házaspár fiákerbe vetette magát s lóhalálában hajtatott a Szerecsen-utcza 3, 13 és 53 szám alá. Mindenütt, a merre és a hova csak mentek, karácsonyfák ragyogtak már az ablakokban. A mint beléptek egy-egy házba, ezzel a kérdéssel rohanták meg a házmestert:

- Nem lakik itt egy handlé?

Mind a három házban lakott átlag három s ők benyitottak mind a kilenczhez. Mind a kilencz a gyermekserege közepén örvendezett a karácsonynak s nagy szemeket meresztett a berobbanó úrra és hölgyre.

- Nem ez, újra nem ez!

Aztán sorra vettek a Szerecsen-utczában minden olyan házat, a melynek számában utolsónak volt benn a *3* számjegy. A keresett handlé nem volt meg.

Reményeikben csüggedten, megpróbálták megforditani a szám-spekulációt. Most azokat a házakat fogják végigostromolni, a melyek számában az első számjegy volt a *3*.

S íme, a mint a 31-ik számú házban a második handlé lakásába nyitottak be, a karácsonyfa előtt ujjongó kis vörös hajú gyermekek közül boldogan meredt ki az apa: a kampós orrú, vörös hajú handlé. S mi több - ünneplő gyanánt rajta volt az Edus úr ócska kék kabátja.

- Ez az, ez az!

Edus úr nagy ámulatára a karácsonyt ünneplő családnak, egyetlen szó nélkül, mint valami szerető rokon rohant a családapára s átölelte azt, egyenesen és ellenállhatatlanul mélyeszté kezét a kék kabát belső zsebébe.

- Mit akar az úr? Mindjárt rendőrért kiáltok.

- Ne kiáltson, édes barátom, megvan már!

És diadalmasan huzta ki a zseb bélésébe rejtett gyémántos aranytűt. Néhány percz múlva mindenki mindent megértett s mindenki örvendezett azon, hogy a derék handlé még nem adott túl a kabáton, hanem "mint valódi uraságtól levetett" csinos darabot, magának tartotta meg azt.

Edusék még soha sehol nem töltöttek vigabb karácsonyestét, mint a vörös handlééknál a Szerecsen-utcza 31-ik szám alatt.

De az is bizonyos, hogy soha még annyi pénzükbe nem került a karácsonyi meglepetés, mint most, mikor előre megegyeztek volt abban, hogy ki nem adnak a karácsonyi meglepetésre egy fillért sem.
 
 
0 komment , kategória:  Kozma Andor: Karácsonyi meglep  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1140
  • e Hét: 12885
  • e Hónap: 92443
  • e Év: 2033723
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.