Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-20 20:47:11, kedd
 
  Bársony István: Farkaskaland



- János! hallja-e kend!

- Igenis hallom, kérem alásan.

- Befog kend, érti kend? A szánkóba fog be.

- Igenis értem, kérem alássan.

- Marcsát meg Rigót fogja be kend.

- Igenis, kérem alássan: de...

- Mit de? Már megint a jukkert akarja kend agyonkínozni, úgy-e? Mintha nem hajtanák eleget úgyis. Ez a két kanca meg itt tesped, hétszámra. Rögtön fogjon, hisz máris este van. Átmegyünk a Kaszás-majorba, siessen kend.

Vödrös tekintetes úr, a sz.-i kasznár, nagyokat lépve gázolta a havat, mialatt az istállótól a felső házig ment. Jókora hó volt s most is úgy szürkült az ég, mintha még nem elégelte volna meg a havazást.

A folyosón elkezdte lerúgni csizmájáról, ami hó rátapadt, s nagyokat toppantott hozzá. A konyhából éles, kiáltó hangok szálldostak ki, ott Erzsébet asszony, a ház gondozója és édesanyja, csinált rendet a maga módja szerint.Hasonlított a lármája ahhoz, amikor a pulykakas haragosan bugyog. A szavak gyors rohanással röpültek ki a száján: nem is lehetett jól érteni, hogy miket mond: de hogy nem jókedvű gondolatok elevenednek meg a nyelvén, az iránt bizony nem volt kétség.

Vödrös kasznár úr megcsóválta a fejét s halkan dörmögte magában: no még ilyen zajjak házat kormányozni nem láttam. Azzal ment befelé, egy kicsit átöltözni, mert karácsony estére készült Harságihoz, a Kaszás-major ispánjához, aki nem ilyen komor agglegényéletet élt, mint ő, ellenkezőleg egy sereg gyereke volt, s így már azok miatt is karácsonyfát kellett csinálnia.

Az istállóban lomhán cihelődött eközben János, a vén parádés. Felrakta a hámot a lovakra s mérgesen szítta a fogát. "Hogy éppen ezt a Marcsát fogatja be - szuszogta elégedetlenül -, mikor olyan ijedős dög, oszt a hideget se állja."

De azért csak engedelmeskedett, s egy kis negyedóra múlva előállott a szánkó.

A csörgők hangjára kifutott a konyhából Erzsébet.

- Hát maga mi az isten csudáját csinál? - kiáltott az öreg kocsisra. Meglátta a parádésszánkót - vagy úgy? - mondta fitymáló hangon s nekifordult a kasznárnak, aki lábzsákkal a kezében, bundával a hátán jött ki a házból.

- Hát mégis el tetszik menni? pedig csináltam ám mákoscsíkot mézzel. Jó, jó, csak oszt valami baj ne legyen belőle: tavaly is ebbe hűlt meg, s nyomta az ágyat vagy két hétig. Karácsony estéjét minden jó gazda otthon tölti.

Vödrös hamar betelepedett a szánkóba s felkapdosta a lábzsákot magára. - Hajtson kend, János! - mondta sürgető biztatással.

Behúzta fejét a bundagallérba s nem bánta, akármit kiabál is tána Erzsi.

Amint a kapun kifordultak, egyszerre kint voltak a pusztán.

Hó volt mindenütt: remek hó, ami beterítette a végtelennek látszó rónaságot. Most különben nem nagyon sok látszott a rónából, mert csakugyan este volt, hold nélkül, csupán a hó világításával.

Szemközt fújt a szél, elég élesen s így kevés kedve lehetett az embernek, hogy gyönyörködni próbáljon a hó borította üres területen. Máris szállingózni kezdett a hó megint. Amint a havazás erősebbé vált, elfogyott még az a kevés kilátás is, ami eleinte kínálkozott.

Vödrös kasznár úr annál jobban behúzódott a bunda védelmébe, s teljesen átengedte magát annak az egyébként kellemes érzésnek, amit jó szánúton a vasalt szánkó pompás sziklása okoz. Csak néha hallotta az öreg János hangját, aki meg-megszólalt szokásból, hogy a lovak tudják, ki van mögöttük: " gyí te!" Egyebet ő sem mondott. Csak gondolt. Abban bizony semmi épületes és szerelmes természetű sem vala. Hisz vagy háromnegyed órát kell most így fagyoskodni s végül mégis meg találnak róla feledkezni az ispánéknál, mint tavaly. Az igaz, hogy tavaly elaludt egy kicsit s csak akkor ébredt fel, mikor életre-halálra keresték, hogy fogjon be már, mert indulni kell, haza.

Ilyen emlék után nem sok örömmel gondolt az öreg a Kaszás-majorbeli karácsonyra.

Az út szerencsére elég jó volt, s minthogy a múlt téli eset után mind a két oldalon beültették fával, nem kellett attól tartani, hogy elvétik a helyes irányt. A múlt téli eset abból állott, hogy egyszer, egy ilyen havas este félre talált hajtani János, és a nagy egyformaságban a vastag havon úgy elbócorgott, hogy reggelfelé érkezett haza, félig megdermedve. Azt biz a lovak sem köszönték meg neki.

Simábban ment a dolog ezúttal. Marcsa jókedvvel ügetett, mintha kicserélték volna. Nem volt ijedős, hisz egy veréb se került az útjába. Csak szeleskedett egy kicsit: bántotta a hó, ami egyre sűrűbben hullott. Attól prüszkölt és nyugtalanul rázta a fejét.

A téli este éppen olyan volt, mintha éjszaka lett volna. December huszonnegyedikén öt óra után már nyoma sincs a napvilágnak, fél hatkor pedig kész éjszaka az idő. A magános pusztán már úgy volt, mintha éjfél lett volna. Szomorú jajgató nótákat sivított bele a szél a nagy némaságba.

* * *

Fele úton lehettek, amikor hirtelen zökkent egyet a szánkó s a lovak nagy horkolással gabalydva össze, megállottak. Vödrös kasznár úr majd hogy ki nem esett. Felébredt álmodozásából s kiabálni kezdett: Mi az isten csudáját csinál maga, János?

János néhány ölnyivel messzebbről felelt. Tessen hamar megfogni a gyeplőt! Tessen jól megfogni! Van-e revolver a tekintetes úrnál?

Lelkendezve rohant a szánkó felé, hátratekingetve. Kísérteties vilt így, tetőtől-talpig fehéren, amint meghengergőzött a friss hóban.

- Mi történt? Mit akar kend a revolverrel? riadozott a kasznár úr.

- Hát nem látta? semmit sem vett észre?

A lovak újra nyugtalankodni kezdtek. Marcsa kiugrott, nekirugaszkodott, elkapta a szánkót s lefutott vele az útról a mezőre. Vödrös alig bírta visszarángatni, hogy világgá ne rohanjon. Nagyon kemény szájú ló volt ez a Marcsa.

- Hó! hó! ordítozott hátul János is. Futott a szánkóhoz s elébe vetette magát a lovaknak. Vegye elő a revolvert, ténsúr, kiabálta.

- De mi az isten csudáját emlegeti mindig a revolvert?

- Farkas van itt: hát nem is látta? Itt ült előttünk, az úton. Attól ijedtek meg a lovak.

De már erre körülnézett Vödrös és elkezdte tapogatni a zsebét, ahol a revolver szokott lenni.

- Hallja-e, jól látott?

- Jól, istenuccse, hisz csak nem álmodtam.

- No, az nem bizonyos, dörmögte Vödrös, minthogy akárhogy meresztette a szemét, ő semmit sem vett észre.

Igaz, hogy egy szál kóborló csikasz nem éppen veszedelmes. Ezen a vidéken ugyanis ritkaság, hogy farkas forduljon meg, de nem is lehetetlen. A pusztán van egy pár száz holdnyi nádas, biz abban ellakhat, így télen.

A revolver előkerült s míg Vödrös a farkast kereste, gusztálta: addig János a lovakat iparkodott rendbe hozni. Nem ment könnyen, mert egy istráng elszakadt. Azt össze kellett kötni, toldani. Marcsát mintha kicserélték volna. Tele volt izgatottsággal: a szentnek sem akart egy helyben állni: háromszor is megforgatta a szánkót, a jámborabb Rigó ment vele, amerre cibálta, rángatta.

A farkas eltűnt. Megszeppenhetett a nagy lármától. Vödrös megkockáztatott egy lövést abba az irányba, ahol János egy bestiát látta. Csak a szél sírása felelt a dörrenésre. Maecsának a villámlásos dörgés újabb ok volt, hogy kalamajkát járjon. János egészen beleizzadt, mire felülhetett a bakra. Akkor oszt megmagyarázta, hogy valami tuskó van az úton, bizonyosan a fásszekérről esett le, annak ment neki a szánkó s olyat zökkent, hogy ő biz kipottyant belőle. Abban a percben volt ez, hogy a lovak megérezték a farkast s oldalt kapták el a szánkót.

- No, csakhogy nagyobb baj nincs, gondolta magában a kasznár úr, akinek az jutott eszébe, hogy rosszabbul is járhattak volna: ha például rúd törik vagy a lóban esik komolyabb kár. Most már csak hajtson kend, tette hozzá fennhangon.

János a lovak közé suhintott. Gyí te! kiabálta nagy megkönnyebbüléssel. Hogyisne, mikor elképzelte, mi lett volna, ha innen gyalog kell hazavezetni a lovakat, ami megeshetett volna.

Minden szebb lett egyszerre. A fehér mező mintha nem is lett volna olyan kietlen. Az út mentén ácsorgó fácskákon mintha fehér virág lett volna a rájok tapadt hó. Még a szél sem fújt már olyan erősen. Majdnem egészen elcsöndesedett.

De a hó folyvást sűrűn esett s az ég teljesen borult volt. Igazi istenáldásnak bizonyult a fasor, mi közt most már legalább eltévedni nem lehetett.

Messziről már hallatszott a tanyai kutyák csaholása. Egy ponton világosság sugárzott, mintha csillag égett volna a hóban. Vödrös kasznár úr megkönnyebbült. No valahára! Éppen elég volt ebből az unalmas mászkálásból. Mindjárt bekerülhet a jó meleg szobába, ott lesz a kellemes családi kör: a karácsonyfa, amit körülállanak a gyermekek, aztán következik a jó vacsora (pompásan főz ám Harsághiné) a háziasszony őneki kedveskedik majd, hisz illik a pricipálist egy kicsit kényeztetni. Esznek-isznak, mulatoznak. Vacsora után kezdődik a kártyázás, dióra, mogyoróra. Annak a vége egy kis parázs ferbli, haugyan a g.-i jegyzőék is idelátogatnak. Ej, mégis csak okosan tette, hogy otthagyta mára Erzsébetet.

E pillanatban befordult a szánkó a nyitott kapun, a Vödrös kasznár úr meghallott egy hangot, melytől nyomban libabőrös lett az egész teste.

Valaki éktelenül kiabált a folyosón és szidott valakit. Olyan hang volt az, mit mikor a kakaspulyka mérgében bugyog.

János ijedten rántotta meg a gyeplőt. Hó, hó! S bambán nézett hátra.

Vödrös csak ült a helyén és nem akart mozdulni. Az első szó, amit ki bírt magából hozni, ez volt: nagy szamár kend, János.

Aztán rezignációval kászálódott le a szánkóról.

A folyosón egy nő jött feléje. No, kiabálta, hát maguk megjöttek? Ez bizon okos volt. Mégis csak van tisztesség magában, téns úr. Még kaphat mákoscsíkot, nem késett el.

Vödrös uram szó nélkül nyomta Erzsébet asszonynak a kezébe a lábzsákot, s vonult befelé a szobájába.

-Persze, dörmögte magában, azért hittem én, hogy elállott a szél, mert az a barom a farkaskaland után meg talált fordulni, s visszafelé hajtott. A szél így hátba fújt. Stépen vagyunk. Ez oszt szép karácsony este, morogta szaggatottan, miközben a bundáját levette.
 
 
0 komment , kategória:  Bársony István: Farkaskaland  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2954
  • e Hét: 32521
  • e Hónap: 77593
  • e Év: 2018873
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.