Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Anima Sola /Leopold Lajos/: Velencei emlék
  2018-06-11 08:44:23, hétfő
 
  Anima Sola /Leopold Lajos/:

Velencei emlék


A lagunákon halkan siklik tova
A gondola.
Olyan fényes az éj, oly édes a csend,
Szellő se leng.

Egy palazzo mögül, mely hangtalan, holt,
Kijön a hold.
S feltámad ujra, - látva, míly bús arcza,
Lelkem harcza.

>Oh te legsápadtabb csillag odafönt :
Szívem köszönt.
Tündérfényes égnek méla vándora,
Hova, hova ?

S ime hallom, a mint siklom a vizen,
Hogy mit izen :
Czéltalan bolygok a fényben, az égen,
Tudom régen !

Kihült bolygónak, nincs dalos madara
Nincs zöld gallya . . .
Jajj ! Ha sorsom súlyát kéne vinnem,
Futnék innen.

De hiába lelkem hő epedése,
Nap hevére ;
A földdel forogni : az én sorsom ez
S más sohse lesz !

Csak álmodhatom, hogy messze repülök,
Itt tart a rög !
. . . De isten veled ! Bizony hiába mind,
- Az óra int ! <

Oh hányan bolyongnak a röghöz kötve
Mindörökre !
Ez mindannyi vágya, mindannyi álma
Égi pálya.

Az útjokba virágot senkise hint ;
Vértanu mind.
Forogni a földdel : az ő sorsuk ez
S más sohse lesz !

. . . És a lagunákon csak siklik tova
A gondola.
Oly fényes az éjjel, oly édes a csend,
Szellő se leng.


a Tanulók Lapjában 1897-ben megjelent Velencei emlék c. verse

Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XXIX.
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Anima Sola/Ifj. Leopold Lajos: A vén tölgy
  2018-02-02 08:47:02, péntek
 
  Anima Sola/Ifj. Leopold Lajos:

A vén tölgy
(Vajda János halálára)

Lombjaveszett erdőn jártam,
Hervadásban, mély avarban.
Tölgyet láttam, - a lábánál
Csörgedező, kis patak van.

Amint állok s elmerengek,
Tar gallyak közt sikolt a szél,
Hervadt erdőn, avar felett
Valami bús sóhajtás kél:

"Mért, hogy egyre cseveg-csacsog
Az a kanyargó, kis patak,
S partján áll a nemes, vén tölgy
Sötéten, büszkén, hallgatag?. . ."

Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XXIX.
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Anima Sola/ Ifj. Leopold Lajos: Éji látogatás.
  2018-01-29 08:49:46, hétfő
 
  Ifj. Leopold Lajos:

Éji látogatás.

- Gyulai Pál születésének 70. évfordulójára -


Űl a költő egymagában
Elhagyott, sötét szobában.
Fagyos borús, téli éj van . . .
Szép szerelme künn, a sírban.

>Édes Marim, édes lelkem,
Úgy-e szeretsz most is engem?<
Szól szomorún s el nem alszik,
Sóhajtása föl-fölhallszik.

>Édes Marim, fáj a szívem !
Hol maradtál ? Nem vagy hívem?<
Mond zokogva s jajjal végzi,
Veszteségét százszor érzi.

Rég elhagytál, elemntél bár,
Szeretlek még ! Feledtél már ?
Vagy szeretsz még, úgy, mint régen ?
. . . Fényesség gyúl fenn az égen.

Komor felhők meghasadnak,
Útat nyitnak az angyalnak,
Ki ellebben a vak éjben
Hazafelé az ösvényen.

Arcza halvány, hangja régi,
De a költő megösméri . . .
Ő tért vissza, hű szerelme;
Óh, mintha csak földi lenne.

És a költő vigasztalja,
Átöleli fehér karja.
Elringatja, elaltatja,
Megcsókolja, ápolgatja.

Susog neki boldogságról,
Szerelemről, leányáról . . .
Majd megindul, széttekintget,
Keresi a régi rendet.

S egyszerre megcsendül halkan
Az a kedves, méla dallam . . .
: . . Az álmodót hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.

Hajnal hasad, üt az óra,
El kell válni virradóra !
Visszanéz a véghatárrul . . .
Ég megnyílik, ég bezárul.

Óh a sír sok mindent elfed,
Bút, örömet, fényt, szerelmet.
Kik elváltak itten régen,
Találkoznak majd az égben !

Tanulók Lapja 1896-ban
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Anima Sola/Ifj. Leopold Lajos: Az Apostol
  2018-01-26 06:16:31, péntek
 
  Ifj. Leopold Lajos:

Az Apostol


És mondja a monda: "Amerre ment,
Édes boldogság támadt ide lent,
Madár csicsergett, pacsirta dalolt:
A szabadság fényes hajnala volt."

És mondja a monda: Meghalt a szent,
És bánat zokogott, amerre ment . . .
Hozták haza, koporsóba zárva:
Sírt a nemzet, a szomorú árva.

"És eltemették . . ." . . . Múlnak az évek . . .
Nemzetek jönnek s letűnnek népek.
Rombolnak. Lázban vajúdik a föld,
Vihar zúg . . . Minden új alakot ölt.

Nemzetünk megy másik ezred felé . . .
S mindig híven néz egy - halott felé,
Erőt a sírból merít, hogy éljen . . . !
. . . A magyarok Istene segéljen!

S míg szent lesz a szabadság és béke,
Ifjúság, oh hazám szép reménye,
Emlékezzünk Kossuth Lajosról is . . .
És esdve kérjük: "Ora pro nobis!"

Tanulók Lapja 1896,
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Anima Sola: A távozó.
  2018-01-25 08:03:42, csütörtök
 
  Anima Sola:

A távozó.


Derékban tört fám ritkán levelez,
Nagy gyorsan este lesz.
S kik rémültök a hirtelen csudán,
Körém siettek e zord délután.

Mosolyogva vettek nekem ágyat,
Szemem sugara bágyadt,
Fejem nehéz, óh, végső gondja sok -
Így nézek végig áldón rajtatok.

S nem tudom, e szeretet-özönben
Van-e egyetlen könyem,
Van-e a sok közt egy is búcsúszó,
Mit nem hiába ejt az induló.

A téli csöndnek fehér küszöbén,
Mig hideg rózsák hullanak fölém
És puha szirmuk betemet,
Van-e, ki látja az én sebemet?

A ki álmom állitná meg utján,
Tört szárnyára sirva ráborulván,
S nem salakot gyászolna meg bennem
S engem feledne, csak szivemet nem.

Tolnavármegye, 1903. febr. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Anima Sola: A szamár halála.
  2018-01-24 09:08:06, szerda
 
  Anima Sola:

A szamár halála.


Szélesen könyöklő, sárfalas akolban
Öreg szamár feküdt elnyujtózva, holtan,
Ráfért a pihenés, elunhatta bízvást
A sok báránysirást, a sok birkanyirást.

Sok juhász-hordásnak legutolsó bére:
Puha alomszalma hullott a fejére
S hogy benéz egy csillag az ablakon által,
Egymaga törődik az öreg szamárral.

Nem figyelte senki az utolsó éjen;
Pislog-e föl tört fény együgyü szemében,
Csordul-e róla is halálos verejték ? - - -
Ki dobták a partra és ott is felejték.

Egy éjszaka mégis kinézett utána .
S megkönyörült rajta a Duna hulláma,
Súlyos vén testével iszaposan vágtat
A nagy szamár-fülébe halkan furulyázgat,

Akár csalogány hull a Duna vizébe,
Akár rózsaszirmot ölel siri mélye,
Vagy ha sodra fölcsap az öreg szamárra: -
Minden gyermekéhez egy az ő nótája !

Tolnavármegye, 1903. márc. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Anima Sola: A boldog is . . .
  2018-01-23 06:47:58, kedd
 
  Anima Sola:

A boldog is . . .


A boldog is hordoz szivében,
Csak rejtegetve, nagy kevélyen,
Egy zűrzavaros, fakó, tépett,
De mégis édes, drága képet.

Van egy utunk, a melytől félünk,
Egy bánat, melyről nem beszélünk,
Levél, mely zölden hull a tőrül,
Egy hajfürt, mely korábban őszül.

A boldognak is, bármint rejtse,
Van olykor egy magányos percze,
Van egy ököl, mely porba hajtja
És van egy kettétörött kardja,

Csak arra néz - magában küzdve -
De panaszkodni, szólni büszke,
Van egy sebe, csak rejti-rejti
S bekötözni nem tudja senki,

Akad olykor egy titkolt könynye,
Egy gát, a melyhez karja gyönge,
Egy redő, - mélyebb, mint a többi,
Egy part, - a melyen sohse köt ki.

Tolnavármegye, 1903. febr. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2190
  • e Hét: 28526
  • e Hónap: 75890
  • e Év: 1916534
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.