Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Frászt Lujza: Vigasz . . .
  2018-05-24 07:20:01, csütörtök
 
  Frászt Lujza:

Vigasz . . .


Egy-két nap még s örökre válunk
Utunk' a sors ketté szelé
Te, megmaradsz a járt ösvényen,
Én megyek más világ felé,
Hogy ott is lesz kő az utamban
És tüske is terem elég,
Tudom. Hiszen már régen bolygok -
Az én lábam csak arra lép.

De legyen éj sötét, borongó:
Marad mégis pár csillaga,
A sárguló, hervadt virágnak
A sirató szél vigasza
A fergeteg dühétől tépett
Fákat felhő köny öntözi,
Minden sebre találunk gyógyirt
Gyengéd kezet, mely beköti.

Volt nekem is, te voltál paizsom,
Ha rám ütött a sors harag,
S bár sok mindent elvitt az élet:
Vigasztalás mindig maradt.
Most, hogy el kell tőled is válnom,
Most sem leszek egész szegény:
Egy szép álom, a múltnak képe
Emlékezet - ez az enyém.

Magyar Paizs, 1906. márc. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Lujza: Mért mennék . . . ?
  2018-05-08 06:10:22, kedd
 
  Frászt Lujza:

Mért mennék . . . ?


Mért mennék közétek? Ne hívjatok engem.
Nircs meg amár a régi jó szív, derűs kedvem;
Akárhogy szeretnék, mást nem tudok tenni,
Lelkemről a felhőt nem hajtja el semmi.

Hegedüt, czimbalmot, soha ne is halljak,
Nem örülök én már muzsikának, dalnak;
Ami máskor rózsás, szép álomba ejtett,
Most szemembe csalja a legfájóbb könyet.

Hej, nagy az én bajom ! Egyszer már jó régen
Hullámok érkeztek a haragvó égen;
Engem is talált egy, a rózsámnak átka . . .
Szivemnek azóta bú bánat a társa.

Magyar Paizs, 1906. febr. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Lapozgatok . . .
  2018-03-01 07:26:07, csütörtök
 
  Frászt Luiza:

Lapozgatok . . .


Lapozgatok egg régi könyvben,
Melynek sárguló levele
Pár édes perc, több borús óra
Hű emlékével van tele.
E régi könyv az én világom,
Benne van egész életem ;
Virágfakasztó tavasz árját
Belőle most is érezem.

Az a nap, melyen egy rózsával
Enyém lettél te, hű barát,
Hogy légyen mégis kire bízni
A szív örömét, bánatát.
Annak a napnak emlékéből
Te maradtál meg - semmi más !
Rég elszáradt a rózsa szirma ;
Tudjuk, a sorsa hervadás.

Pedig sok év elszállt felettem,
E könyv, hogy birtokomba jött !
Megváltozott az élet képe,
Fakó ruhába öltözött.
A kikelet hiába' újul,
Nem hoz többé oly szép napot,
Mint az volt . . . . melynek fénysugára
Egy hosszú élten átragyog.

Te vagy velem még a tavaszból,
Mely oly gyors szárnnyal elrepült,
Hogy a midőn reáismertem,
Már mint a villám tovatűnt.
Te maradtál csak a tavaszból,
S én ágy szeretlek tégedet,
Mint a haldokló őszi rózsa
A sárgás fényű meleget.

Balatonvidék, 1901. július 21.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Észrevétlen . . .
  2018-02-26 09:18:09, hétfő
 
  Frászt Luiza:

Észrevétlen . . .


Észrevétlen folydogálnak
Arcomon a könnyek,
Nem is tudnám, hisz' a szívem
Semmivel sem könnyebb.
De kezemre hullott egy csepp
S mint a tűz, úgy éget -
Ily hőség, ily forróságban
A sziv, hogy is élhet ? !

Nehéz bánat nyomja lelkem
Borús felhőképen
Mely szomorú ősz-időben
Sötétlik az égen.
Hadd essék hát, csak hadd folyjon
Könnyeimnek árja,
Bárha nincs is senki . . . senki . . .
Ki sajnálna, szánna.

Balatonvidék, 1902. január 26.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Nem mondod . . . .
  2018-02-10 06:35:27, szombat
 
  Frászt Luiza:

Nem mondod . . . .


Nem mondod, de fájón érzed
Hogy hidegebb lett a világ ;
Kis kertedben, nem úgy mint rég'
Kihalni vágy a kis virág.

Az emberek elkerülnek
Nem olyanok mint azelőtt,
Terhökre vagy, éreztetik,
Hogy tűrik csak a szenvedőt.

Némán szenvedsz, nálad zárva
Az enyh' adó panasz utja ;
A vigasznak szárnyát szeged
Még mielőtt hozzád jutna.

De bár titkold, én belátok
Szíved kellő közepébe,
S szint' érzem mint rágcsál rajt egy
Kis féreg a hosszú éjbe.'

S úgy sajnállak' ! Szenvedésed
Megváltanám, csak lehetne',
De nem kell ír, eltaszítod
A ki rajtad segíthetne.

Balatonvidék, 1901.szept. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Egymagamba járok, kelek. . . .
  2018-01-30 09:05:32, kedd
 
  Frászt Luiza:

Egymagamba járok, kelek. . . .


Egymagamba járok kelelc holdvilágos este,
Víg nótázás, muzsikaszó száll a néma csendbe.
Szomszédomnál lakodalom ott a falu népe
S mulat, mintha ez éjjelnek sohse' lenne vége.

Legény, leány csipkés kendőt lobogtat kezében,
Kirakja a táncot cifrán szilaj jókedvében;
Árvalány-haj a kalapon hajlong gyors ütembe,
Rózsaszínű szoknya-felhő kavargása közbe.

A kik meg már táncot járni nem tudnak vagy röstek,
Az öregek karcos mellett politikát űznek.
Megbeszélik komoly szóval, hogy a választáson
Mindannyi a néppártközé sorakozzék, álljon.

S ha az egyik véletlenül olyat is mond épen,
Mi tótágast áll szomszédja elvi nézetével
Elhallgatja - pohár borral nyomja le a mérgét:
Hogy zavarná meg e szép napon a békét ? !

Mert nagy nap ez, biró lánya lakodalmi napja !
>Mely neki is, szerencsés nap< mind azt hajtogatja.
>Szép szál legény a vőlegény s mi tagadás benne:
Gazdag ! menyecskénknek lesz mit apritni a tejbe. <

Szántó földje jó helyen van, jószága van bőven;
Munkálhatja négy ökrével a kellő időben.
Betakarúl cserép alá - s a mikor eladja,
Kerül ám a szép asszonynak cifra rékli, szoknya.

Mig odabenn foly a beszéd, muzsika tánc járja,
Megtévedt a kandi holdnak egy fényes sugára;
Bevetődik a szomszédnak, birónak kertjébe,
Fényes sávja megnyugszik az ákác közelébe.

Önkéntelen arra nézek s ugy fáj, a mit látok,
Bár mélyebbre hajolnának az akácfa ágok !
A menyasszony hófehérbe sir, zokog alatta ;
Sir, mint a ki legkedvesebb halottját siratja.

Egymagamba járok, kelek holdvilágos este;
Vig nótázás, muzsikaszó száll a néma csendbe.
Eltűnődöm, bús érzés közt temetek egy álmot:
Elföldelem mélyen, mélyen, hogy föl sohse' támad.

Balatonvidék, 1901. máj. 5.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Hajt a vágy. . .
  2018-01-27 08:44:40, szombat
 
  Frászt Luiza:

Hajt a vágy. . .


Hajt a vágy ki, messze-messze,
Hol nincs zaj és - emberek ;
Letarolt a rét virága,
Hangtalan a kis berek.

Felkeresem azt a nagy fát,
Mely ugy áll ott egyedül
Mint a világ mostohája,
Kit az öröm elkerül.

Csüggedt ági alatt ülve
Száll velem a képzelet,
Játszi szélként, mely röpíti
A sok rám hullt levelet.

Száll a lelkem, száll-száll messze
Fel a csillagok felé -
S visszatérve - nyugton nézek
Kétes jövendőm elé.

Balatonvidék, 1902. jan. 12.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Dérütött fának . . .
  2018-01-25 07:59:35, csütörtök
 
  Frászt Luiza:

Dérütött fának . . .


Dér ütött fának ritkuló ágán
Árva madárka csicsereg:
Társai régen délre húzódtak
Lombot keresve, napfényt, meleget.
- Árván maradva, szomorún nézi,
A kérlelhetlen idő mit mivel,
A szél hogy rázza az ákácz ágát,
Mint bánik féltett, piczi fészkével.

Mely betöltötte kis szive vágyát
S nem kivánt semmi más örömöt,
Boldogságának kezdete, vége
Ott volt a vén fa dus lombja között.
A meleg, pelyhes, a puha fészek,
Benn csiripelve repeső fiak ;
E kis fészektől nyert szive kedvet . . .
Ám üressé lett, árvára maradt.

A haldoklásnak szomorú képe,
A sárguló ősz rá csak bút hozott;
Bárhova nézdel, más a virág is,
Szin sugár, illat. minden elfogyott.
Nem csattog immár a bokor alján
Szerény zenészünk, a bús fülmile,
Mindannyi elszállt szebb hont keresni . . .
Csak ő maradt meg ákáczom hive.

S nem is fog tőle soha megválni,
Jöjjön csak érte ide a halál,
Az üres fészek, édene romján,
Csak itt keresse, bízvást rá talál.
S ha már az élet rut ellensége
Fehér lepelben, ül az ágakon :
Kis madárkámat nem látom többé
S mert olyan hü volt, el is siratom.

Magyar Paizs, 1903. jan. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Szomorún sír . . .
  2018-01-23 06:56:01, kedd
 
  Frászt Luiza:

Szomorún sír . . .


Szomorún sír fülembe a téli szél ;
Ugy szeretném megérteni, mit beszél.
Fájdalma nagy, azt kiérzem hangjából,
Sebe még is, bár most sajog,
Lassan heged s be is gyógyul magától.

Gyors szárnyával a világot befutja, -
Zúgó erdőn, réten visz át az utja. -
Itt is felejt, ott is hágy kis bánatot,
S mire itt lesz a szép tavasz,
Nem is tudja, milyen panaszt hallatott.

De szivesen reá bíznám szívemet,
Cserélné ki, mire jön a kikelet ;
Ölelné fel, a mi reá nehezül
És szórná szét a világba -
Jaj, de oda, hova ember nem kerül.

Balatonvidék, 1902. febr. 23.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Frászt Luiza: Inséggel küzd . . .
  2018-01-22 07:52:41, hétfő
 
  Frászt Luiza:

Inséggel küzd . . .


Inséggel küzd az egyik ember,
A másík pazar s nagy módban él.
Közöttünk ált mint választófal
A földi kincs, a léha fény.
És gyakran az uszik örömben,
Ki büntetést érdemlene ;
S a jónak gúny- és megvetésnél
Néha alig van egyebe !

De atyai gondviselésed
Végzé ezt így, én Istenem !
S én meghajtom fejem előtte
Te intézed : jó, úgy legyen . . .
Én nem vágyom múló kincsekre,
A fénty engem nem boldogít :
De nekem csak a szükségest add meg
Uram, csak a mindennapit !

Miért sokan annyit fáradnak
Dicsőséget keresve itt :
Hírnév helyett engedd nevelnem
Az irgalom virágait
Keblemben szív, ne kő lakozzék
S ezt érezze az elhagyott ;
Én jó szívet kérek csak, Isten,
Más mindenről - lemondhatok . . .

Balatonvidék, 1905. szept. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 1453 db bejegyzés
Összes: 31350 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3237
  • e Hét: 42265
  • e Hónap: 210952
  • e Év: 1045873
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.