Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-21 08:29:24, szerda
 
  Csürös Emilia: Bigyike kanárija



Nagy karácsonyi készülődésben voltak a gyerekek, azt találgatták, kinek mit fog hozni az angyal. A fiuk épitőkockában és meséskönyvben állapodtak meg. Bigyike pedig hangos szavakkal képzelte el magának a karácsonyi ajándékot.

- Baba lesz, szép szőke baba. Kékszemü. Talán aludni is fog tudni. Selyemruhás, fehércipős!

Anyukat váratlanul betoppant. A gyerekek elhallgattak és kiváncsian néztek reá. Tudja az Isten, hogy van az, de ilyenkor karácsony előtt az anyukák olyan furcsák. Ugy ragyog a szemük. Talán attól, hogy gyakran beszélgetnek az angyalkával. Még a kezük is mintha aranyporos volna. Talán az angyalkák szárnyáról tapad reá.

Anyukának most is sugárzott az arca valami titkos örömtől és ölébe vette Bigyikét. Egy kicsit simogatta sötét haját, aztán igy szólt hozzá:

- Beszéltem az angyalkával és azt kérdezi tőled, hogy mit hozzon, babát, vagy egy szép kis kanári madarat?

Bigyike nem sokat gondolkozott, hanem kivágta:

- Babát. Szőkét, kékszemüt, selyemruhásat!

Anyuka tovább simogatta Bigyike selymes haját.

- Babát akarsz Porcelánfejüt, kóchajut, üvegszemüt? A kanárinak élő, dobogó szivecskéje van! Ha örül valaminek, vidám nótában elzengi neked kicsi szíve örömét, ha pedig bánatos azt is észreveheted rajta és megvigasztalhatod. Etetni kell minden nap és vizet adni neki, amit ő gyönyörü dalocskáival köszön meg. Hát gondold meg jól, Bogárkám, mit hozzon az angyalka: élettelen babát vagy élő kanárimadarat?

Bigyikének akkor már szájában volt az ujja, ugy hallgatta anyukát. Aztán hirtelen átölelte a nyakát és azt mondta:

- Kanárit hozzon az angyalka. Tessék megmondani anyuka édes, hogy kanárit hozzon!

Ugy látszik, anyuka megmondta az angyalkának, mert karácsony este ott csillogott egy ezüstös kalicka a karácsonyfa fényében és benne bóbiskolt egy parányi kis madár: Bigyike kanárija.

Körülcsodálták a gyerekek. Milyen kicsi, milyen kedves! Hogy csillog a szeme! Vajjon tud-e énekelni? Hogy is tudhat egy ilyen pici madár?

De a kanári félt, meghuzódott a kalicka egyik sarkában és ijedten nézett a gyerekekre. Bigyike ki is találta az okát ennek.

- Fáradt szegény! Hosszu utat tett meg. Bizonyosan aludni akar!

Letakarták a kalickát anyuka fekete selyem-kendőjével és feltették a zongorára.

Aztán este a kiságyában mégis csak eszébe jutott Bigyikének. - Bizony, ha babát kértem volna az angyalkától, azt most idevehetné magam mellé. Meg is csókolhatnám! Az a kis madár ott a zongorán... talán még énekelni sem tud...

És nehéz szivvel aludt el Bigyike, mert hát milyen jó is lett volna most az a kékszemü, szőkehaju, selyemruhás baba.

Reggel mégis első dolga volt a kanárihoz szaladni és fellebbenteni a fekete kendőt a kalickáról. Ott szundikált félénken a kis madár az ezüstös kalicka sarkában. Odavitte kis ágyába és ugy gyönyörködött benne. Akkor már a fiuk is ott guggoltak hálóingesen Bigyike ágya körül. Csak nézték és nem szóltak semmit. A kismadár is hallgatott és pici kerek szemével néha a gyerekekre nézett. Bigyike egyszerre megszólalt:

- Ha nem is tud énekelni szegény, én mégis szeretem, mert az enyém, nekem hozta az angyalka!

És akkor a kanári, mintha megértette volna, meglebbentette apró szárnyait, elhelyezkedett kényelmesen a kis faágon, mely a kalickában volt és dalolni kezdett. A gyerekek elbüvölve hallgatták. Soha ilyen gyönyörü, ezüstcsengésü hangocskát! És mennyi változattal, tüzzel énekelt a parányi madár. Bigyikének könnyes lett a szeme az örömtől. Anyukát is odacsalták a kristályos hangok és ott hallgatta apuka is. Sokáig hallgatta az egész család a csöpp kis énekest. Végül elhallgatott, mintha pihentetné pirinyó tüdejét.

-Jaj de szép volt anyukám, látszik, hogy az égben tanulta! - örvendezett Bigyike.

Attól kezdve Bigyike és a kanárija igen jó barátságban voltak. Sohasem volt panasza egyiknek sem. A kanári is megkapta mindennap a maga kendermag porcióját és friss vizét. Bigyike reggeltől estig gyönyörködhetett a szép ezüstös dalocskákban. Eszébe sem jutott többé a kékszemü, selyemruhás baba.

Aztán szomoru napok következtek Bigyikéékre. Egy vasúti szerencsétlenségből kifolyólag apuka hónapokig feküdt és azután is még sokáig csak karosszékében ülve nézhette a kék eget. A lába sebesült meg. Bigyike kanárija, mintha megérezte volna, hogy rajta kívül még van egy rab a szobában, oly szépen dalolt, mint addig soha. De meg is volt a jutalma érte. A rab ember megérezte a rab madárka szomoruságát és egy szép napon apuka kinyitotta a kalicka ajtaját. A kanári félénken röpködött ide-oda a szobában, aztán ráült a kalicka ajtajára és olyan szomoruan nézett mintha azt mondaná:

- Miért adtok nekem ilyen nagy lakást? Félek én ettől! Kalickában születtem, ott is nőttem fel, nem érzem én jól magamat a nagy távolságokban. Én nem vágyom a zöld erődbe, mert kicsi vagyok és gyenge. Hamar felfalna egy ragadozó madár. Adjátok vissza a kalickámat, ahol születtem, csak ott érzem én boldognak magam!

Nem is dalolt addig egy hangot sem, amig vissza nem került ezüstös kis palotájába. De apuka nem elégedett meg ennyivel. Másnap hoztak egy sokkal nagyobb kalickát, melyben ott ugrált egy másik aranysárga ruhás kanári. Bigyike kanárija igen megörült az uj testvérmadárkának és olyan vidám dalolást rendeztek, hogy zengett a ház belé!

Egy reggel aztán arra ébredtek a gyerekek, hogy az egyik kanárifészekben egy pirinyó kis tojás fehérlett. Volt öröm a házban! Apuka is a karosszékében egészen felvidult tőle. Hát még, amikor párja akadt a kis tojásnak és a végén apró, meztelen fiókák tátogatták csőrüket a kis fészekben. Nagy esemény volt az! Napról-napra azt figyelték, hogy nőnek, fejlődnek a kis madarak.

Mire a kicsinyek sárga tollruhája elkészült, nagy öröm volt Bigyikééknél. Apuka először lépte át a küszöböt, hogy lehaladva a lépcsőkön, a saját lábán mehessen az utcára. Mindenki örült, mindenki nevetett, de a leghangosabb öröme Bigyike kanárijának volt. Olyan lármás dalolást vitt véghez a kismadár, mintha vezető szerepet kért volna a nagy örömben. Bigyike odament hozzá és megsimogatta a kalickáját.

- Szép kicsi kanári, jó kicsi madárka! Ha most helyetted egy selyemruhás babám volna, az nem tudna örülni annak, hogy apuka meggyógyult!

A kanári meg mintha ezt felelte volna:

- De nekem szivet is adott a jó Isten, azért tudok veletek örülni és veletek búsulni!

Nem is fogyott ki soha a kockacukor az az ezüstös kalicka rácsai közül! - Nem bizony!

/Forrás: Cimbora 1926./
 
 
0 komment , kategória:  Csürös Emilia: Bigyike kanárij  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 606
  • e Hét: 606
  • e Hónap: 80164
  • e Év: 2021444
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.