Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Győry Kálmán: Távoli harangszó.
  2018-05-09 07:11:27, szerda
 
  Győry Kálmán:

Távoli harangszó.


Távoli harangszó
hangzik a fülembe ;
mintha gyermekkorom
harangja üzenne -
Akkor szólt a harang
ilyen szépen,
kakukkfűtöl terhes,
lágy tavaszi szélben.

Távoli harangszó . . .
A lelkemmel látok;
A látó lelkemmel
nézek vissza rátok
aranyporos puszták,
vadvirágos rétek -
hol a gémek - gólyák
mélán lépdegéltek.

Távoli harangszó . . .
Felvillan egy percre
anyám keze, amint
összeforrt reszketve;
Így imádkozott, ha
a harang megszólalt . . .
haranszóval küldte
Istenhez a sóhajt.

Távoli harangszó !
Köszönöm, hogy régi,
boldog gyermekkorom
feltudtad idézni . . .
Gyermekségem arca
pár percre megjelent;
megédesítetted

a keserű jelent.

Távoli harangszó . . .
mind halkabban hangzik . . .
Feszülten figyelem
az utolsó hangig
És ahogy elhallgat,
Úgy elsírom magam . . .
Távoli harangszó !
be árván maradtam.

Így volt megírva, 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: Árva madár biztatása.
  2018-03-26 06:34:18, hétfő
 
  Győry Kálmán:

Árva madár biztatása.


Koldus árván elhagyatva,
Hová mégy az alkonyatba ?
Nem látod, hogy közelg a vad,
Nagy éjszaka és elragad ?
Hisz csak magad vagy, egymagad.

Ne higyj annak, mi ott távol
Olyan biztatón fellángol . . .
Eléd bűvös fényösvényt rak :
Lidércfény csak, lidércfény csak ;
Csillogó, de hideg Észak . . .

Maradj inkább a kertben,
Nincs bántó zaj, szél se lebben . . .
Pihenj a csenbe öltözött,
Aláhajló lombok között.
Őrködöm az álmod fölött.

És ha majd eljön a holnap,
Felkél a szép ragyogó nap ;
Friss madárnak gyors a szárnya
- Szabadságért égve-vágyva -
Elszállhatsz a szabadságba.

Így . . . Csak aludj fáradt madár ;
Elsötétül már a határ . . .
Csak amott a messzeségbe,
Mintha egy pár szép szem égne :
Lidérclángok csalfa fénye.

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: Daru madár.
  2018-03-06 08:08:53, kedd
 
  Győry Kálmán:

Daru madár.


Fenséges magasan száll a magyar daru,
Hallgatag magányos magyarnak a mása ;
Fenséges kimért szárnya suhanása,
Pedig a sorsa itt fájdalmas, sanyarú . . .

Köd lepte be már a bájos magyar pusztát ;
Olyan, mint a néma, szomorú temető ;
Felette elborult homlokú, szenvedő
Magyarként a daru hallgatagon húz át.

Mit bánja azt Észak, mit érti azt Nyugat,
Hogy a magyar élet oly gyorsan letűnő,
Daru madár szárnya őszi szelet zúgat ?

Lehetünk kifosztva, lehetünk megcsalva,
Lehet a mi sorsunk bármilyen sanyarú ;
Miénk a délibáb és miénk a daru.
Miénk az álmoknak tenger birodalma !

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: Vadludak.
  2018-03-05 06:47:44, hétfő
 
  Győry Kálmán:

Vadludak.


Fejem felett vadludak úsznak ;
bujdosói tengernyi útnak . . .
Kék egen hosszú barna fonál . . .
A nap alkonyaton áll.

Hangjuk olyan elnyújtott s oly bús,
mint küszöbön tengődő koldus.
Fáradtan róják a nagy utat . . .
Szárnyuk tollakat hullat.

Most nagy felhő gátolja őket,
Vágytól megrongyolt szenvedőket ;
majd megszépül tépett alakjuk,
Szálló napfény van rajtuk.

Minden percbe fogy a sor egyre ;
már amott az ég alján megy le -
Szem odáig látni sem tud már ;
Csak egy búcsuzó sugár.

Vadludak ! Éj jön ! Meddig, merre ?
Folytó köd borul a szívemre . . .
Rátok éjjeli tanaya hol vár ?
A nap lehanyatlott már ! !

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: Kéz a zongorán.
  2018-03-01 07:43:01, csütörtök
 
  Győry Kálmán:

Kéz a zongorán.


Egy kezet látok a zongorán ;
Rejtelmes, hosszú, fehér kezet
Végíg szalad a billentyűkön,
Hogy a bús alkony elérkezett . . .
Keresem e kéznek gazdáját,
Nem találom ; messze elködlött.
Csupán sejtem, hogy nagy titok Ő,
Ott lakik túl, a felhők mögött
Ám néha itt bent is érzem Őt,
Hol a szívem ég, sajog tompán . . .
Az egészből csak e kéz látszik,
- Fehér kéz - fekete zongorán.
Anyámnak volt ilyen szép keze,
Ilyen hófehér, megtört, fáradt,
Örökösen csak rakosgatott ;
Nyomán templomos illat áradt.
Ilyen volt épp . . . Forró hálámat
Könnyes csókokban rakom rája :
Mert e kéz réghalt Anyám keze,
Ilyenkor bölcső-dalom játsza.

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: Anyám hangja.
  2018-02-28 07:01:29, szerda
 
  Győry Kálmán:

Anyám hangja.


Anyám hangjára gondolok;
arra a kedves, lágy hangra . . .
Mintha gyermekkorom áldott
Csengetyű szava áradna . . . !
Csengett este, zengett reggel,
altatóra, ébresztőre :
Ó be szépen elaludtam,
szépen felébredtem tőle.

Anyám hangjára gondolok ;
elkisért az életútra . . .
Mikor a sorsom beborult,
útam a vihar elfújta,
s álltam tétován, csüggedten,
sóhajtva egy vérző sóhajt ;
Anyám hangja a távolból
utatmutatón megszólalt.

Anyám hangjára gondolok ;
mostanában már nem hallom . . .
Cseng az most is . . . jaj, hogy csak, hogy
elnyeli a zord sírhalom . . .
Én ezzel a tíz körmömmel
felszaggatom a sírt magát:
Hogy még egyszer, csak még egyszer
meghalljam az anyám hangját . . .

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: az olvasóhoz.
  2018-02-20 07:15:22, kedd
 
  Győry Kálmán:

az olvasóhoz.


Az apám búsongó magyar volt,
Anyám meg csendet szerető...
Igy lettem én szomorú dalnok,
Igy akarta mind a kettő.

Ha hát játszi tavaszra vágyol,
Ajkad meg csak víg mosolyra:
Dobd félre ezt a hitvány írást,
És reám ne gondolj soha.

Ám hogyha tudod, mi a bánat
S hogy könny a legdrágább vagyon:
Szeressél akkor újjongóan,
S a nyakam öleld át nagyon!!

Így volt megírva . . . 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Győry Kálmán: Ellobogó élet.
  2016-03-22 11:30:01, kedd
 
  Győry Kálmán:

Ellobogó élet.


A gyertya elfüstölög gyorsan;
Rideg halottra rávilágít;
Gyertya vagyok - sivatagban...
Reám ellobogás vár itt.

A gyertya olvadó cseppjei
hullanak a rideg halottra;
Reménytelen és céltalan
Széthullok itt darabokra.

Elszálló élet vagyok csupán:
A csüggedés nagyon levert ma...
Senkinek se világitok
Én fáradt; lobogó gyertya.

A lelkemben még ott révedez
Egy-két emlék halvány mécsese;
Ráfúvok: kioltom azt is;
Ne maradjon ne; még ez se.

Két szememben még olykor-néha
Fel-felpislog a vágyó élet;
Lezárom hát halk sóhajjal...
Minek tavasz, ha már tél lett!

Elszálló sors; lobogó élet
Jutott nekem osztályul itten;
Porrá leszek; ellobogok;
Áldott legyen a nagy Isten!

Új Tavasz, 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1171
  • e Hét: 1171
  • e Hónap: 78554
  • e Év: 1919198
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.