Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-22 10:48:26, csütörtök
 
  Móricz Zsigmond: Kiserdei angyalok



1.

A nagy bálteremben kétszáznegyven nő.
Szőkék, barnák , alacsonyak, magasak, fiatalok és öregek. Kétszáznegyven nő között minden akad. A másik teremben, a
tükrösben is van még száz darab nő.

És ehhez a sok nőhöz összesen tíz-tizenkét táncos.

- Azért meg tudtak azok bennünket táncoltatni, a fene a bokájukat - morog Kátainé, aki nem vesz részt a szomszéd nők
csacsogásában, csak ha valami epés és kellemetlen dolgot mondhat.

- Kiserdeiek nem ijednek meg a maguk árnyékától - kiált felé egy lány, a Gitka.

- Azok nem - morog Kátainé -, ha egyre tizenkét legény volna, akkor se.

A nők hirtelen elhallgatnak, mert közeledik a mérnök. És a mérnöknek, aki rózsás képű, kedves kis fiatalember, nagy
respektusa van: ő fizet.

A mérnökkel két úr jön, vendégek, akik csak megnézik a különös bált.

A nők alig pillantanak fel, el van varázsolva a szemük, soha nem pillant egyik sem se jobbra, se balra, egy helyre néznek,
s felőlük akármi történhetik, őket nem érdekli semmi, csak odanéznek, ahol az ujjuk játszik.

Az egyik vendég úr veszi magának azt a bátorságot, s olyanokat kezd mondani, hogy:

- Ennyi angyal egy rakáson.

Meg azt, hogy:

- Jó lehet itt legénykedni...Az a kis szőke...Ez a kis barna...

A nők azonban el se mosolyodnak, halálos komolyan néznek az ujjaikra, akik szorgalmasan és egy pillanatot el nem veszítve
dolgoznak.

Borsót szemelnek.


2.


A mérnök felvilágosításából egy-egy szó megcsapja őket is, különben alig tudnak valamit arról, hogy mi is ez az üzem,
amelyben részt vesznek.

- A holland társaság rájött, hogy Magyarország a legjobb magtermő föld. Különösen a borsó páratlan minőségben terem meg.
Ötszáz vagon borsót szállítanak ki az országból, ezt mind itt termelik. Különösen Borsod sík vidéke nagyszerű talaj a
borsónak.Kilencven százaléknál magasabb a csíraképesség, s ezt sehol a világon nem lehet elérni.

- De azt se, hogy ennyi szép lány jöjjön össze válogatni - szólt az egyik vendég.

A mérnök ugyan komolyan veszi a dolgot, mint a nők, nem reagál a vicces közbeszólásokra, folytatja szakszerű előadását.

- Itt válogatjuk és készítjük elő a föld minden részébe való szétosztásra. Mag lesz belőle. Apró zsákocskába és
papírzacskóba fogják majd elosztani, és úgy árusítják majd Kínában és Indiában és Afrikában, Ausztráliában, szóval az egész
föld hátán. Mi itt csak selejtezzük, a hibás, fejletlen, barna és rossz szemeket szemeljük ki, és egységes, príma
minőségben szállítjuk ki külföldre a cégnek. A magyar gazdának ez is haszon, mert egy hold földön megterem tizenkét mázsa,
kapnak érte mázsánként tizenhat pengőt, tehát egy hold föld behoz a gazdának 192 pengőt, holott ha búzát termel, kap nyolc
mázsát, és kap érte hét pengőt, vagyis ötvenhat pengőt.

- És mit kapnak ezek a szépségek?

Ezzel a zsebébe nyúl az idegen úr, s kivesz egy nagyobb csomag köhögés elleni cukrot.

- Vannak itt kiserdeiek?

- Vannak bizony, vagyunk - felel Gitka.

- Hát ezt a kiserdeieknek.

A lány elkapja a csomag cukrot, s körülpillant.

- Kiserdeiek...

Minden második-harmadik nő felpillant. Gitka egyesével dobja a cukrot, elkapják.

Kátainé nem néz oda. A szem cukor az asztalára pattan s elugrik. Utána sem néz. Dolgozik.
Móricz Zsigmond: Kiserdei angyalok ( folytatás)
3.

Este háromnegyed hétkor van vége a munkának. Akkor villámgyorsan hozzáfognak öltözködni, mert a boltok csak hétig vannak
nyitva, s még vásárolni kell a legtöbbnek valamit, hogy vacsorára valót vigyen haza.

Mikor Kátainé a posztószélből készült szatyorjával a Boráros térre ér, szép őszi este van. A nap még vörös fényeket
hagyott az égen, de a sárga villanyfény megeszi az ég színét, s tarka félhomályba borítja az utcát.

A villamosok csilingelve jönnek-mennek. Itt tömérdek kocsi fut be. Itt van a legtöbbnek a végállomása és átszállók
különböző irányban.

Gitka ott áll Széchenyi kávéház előtti megállónál, kis svájcisapka van a fején, az alól kiborulnak rövid aranybarna
fürtjei. Komolyan áll, és mint valami ellenőr, megvizsgálja a jegyeket, amit apró, siheder lányok hordanak hozzá.

A suhanc lányok, frissek mint a verebek, s felcsipegetik a földről az eldobott villamosjegyeket.

Ezt nagy művészettel kell csinálni, mert a rendőr ott áll az úttest közepén, s csak akkor lehet felkapni a jegyeket, ha a
villamos eltakarja a rendőrt. Némelyik süldő lány olyan vakmerő, hogy már előre felugrik a robogó villamosra, s a kocsiból
hozza le az eldobott jegyeket.

Kátainé gyűlölködve nézi, mi történik. Ő nincs benne ebben a titkos szervezetben. Csak lapos pillantással lesi a Gitka
mozdulatait, ahogy csak éppen rápillant a jegyre, s megmondja, ez honnan jön, ez meddig érvényes, lehet-e vele átszállni a
ferencvárosi pályaudvar felé, s az érvényeseket azonnal szétosztja, s azzal a szerencsések már repülnek is a jó kocsi után,
és nyugodt lélekkel spórolják meg az utat a Kiserdőig.

- Majd be fogják egyszer magát csukni, de meg is érdemli - sziszegi gyűlölettel Kátainé.

- Csak ne irigykedjék annyit - mondja komolyan Gitka -, mert megeszi az epe.

- Igen - liheg az asszony, hogy a fején libeg a kötött, olcsó harasztsapka, amely olyan, mint amit a kisgyermekek
viselnek, bojt van a hegyin -, szép dolgokra tanítja a fiatalokat! Maga a fő ebben mindig!

- Menjen már haza, mert éhesek a gyerekek.

- Ha nem szólok a rendőrnek.

- Magától kitelik. - S újabb jegyeket vizsgál át és oszt szét a lány.

De az asszony eszeveszetten darál, habzik a szája a dühtől és az irigységtől. Itt mindenkinek jut jegy, csak neki nem,
mert ő nincs benne a komplottban, mert ő mindig becsületes, és nem tenne a világért sem olyat, ami törvényellenes.

De a kiserdeieknek csak egy törvényük van: ami a verebeké, akik rászállanak a lehullott élelemre, akárhonnan került is az
utcára, és felcsipegetik, amit jónak találnak a maguk számára.

Most hirtelen a verebek felrajzanak, egy pillanat alatt elszállanak, s nem marad a megállónál senki, csak az asszony, a
lány meg két fiatal fiú, akik Gitkát lesik éhes szemekkel.

A rendőr méltósággal lép oda.

- Mit ácsorognak itt?

A fiúk harciasan néznek rá. Bátrak, mert nincs a kezükben egyetlen jegyecske sem.

- Maga is felvett egy jegyet a földről - mondja a rendőr, és szinte belepirul az izgalomba, hogyan bizonyítsa rájuk.

- Én ugyan nem, nekem nincs szükségem rá - szól a fiú, s előveszi arcképes igazolványát, s odatartja a rendőr szeme elé.

- Maga a Kiserdőn lakik?

- Dehogy lakok, a Lónyai utcában lakok.

- Akkor mit ácsorog itt? Beviszem az őrszobára!

- Vihet, biztos úr, úgyis elereszt, minek vinne?

A rendőr tehetetlenül néz körül. Már üres az egész környék, de ő tudja, hogyha ellép innen, újra megtelik a sarok. Nem
lehet egy pillanatban mindenütt. Nem lehet száz szeme és kétszáz karja, hogy fülön csípje ezeket a szarkákat. A lányra néz,
aki úgy áll ott, mint egy angyal.

Egy kis pillanatra mintha meg is akadna a szeme a csinos lányon, akiből sugárzik a lánysága, bár ő nem törődik azzal, ha ő
rajtacsípi egyszer, úgy beviszi, mint a többi rongyot.

Most megjelenik egy magas, erős fiatalember, odalép Gitkához, és gyalog befordulnak a Mester utcába.

Eltűnnek.

Kátainé is átmegy a másik megállóhoz, és a legelső 22-sel megy hazafelé.
Móricz Zsigmond: Kiserdei angyalok (folytatás)


4.


A ferencvárosi pályaudvarnál lekászálódik a villamosról, és a végállomáson befordul a kiserdei telepre. Nehezen cipeli
magát és nagyon rosszkedvvel. Mellette fiatal lányok ugrálnak le és tűnnek el, mint kis állatok vagy szökdécselő madárkák.
Irigyli a fiatalságukat és vidámságukat. Hogy lehet valaki ezen a haláltelepen fiatal és vidám?

A bódéváros keskeny sikátorain kocog előre, itt kell neki végigmenni mindennap, mert a telep legutolsó sarkában lakik.

A telep a legcsodálatosabb világ a világon. Csupa bódé, bódé után. Akkora deszkavityillók, mint egy falusi mellékhelyiség
a házak mögött. Liceumkerítése van valamennyinek, tehát azért egy kis rend van a telepen. Az utcácskák, gyalogösvények a
liceumkerítések között sarkosan kanyarognak. A bódék százával sorakoznak, ezrével. Némelyikben világos van, a pici
ablakokon kiszűrődik a petróleumlámpa fénye, ezek a gazdagok.. Mert a legtöbb ablakban semmi világosság, legfeljebb, ha a
tüzelő még fénylik itt-ott. Az anyák későn jönnek a munkahelyekről, s most ütik össze a kis vacsorát az otthon maradt
gyerekeknek. Mert gyerek van itt elég. Minden háznál kettő-három, de van hely ahol hat-nyolc is.

Neki még bódéja sincs. Egy özvegyasszony vette be magához, aki nagyon öreg, és az öreg ura is nemrég halt meg, és mivel
egy vidékről valók, felvette lakónak, hogy ne legyen magában.

Áthalad a templom mellett.

A templom is olyan , mint a bódék, az is összeszedett, hitvány deszkából van építve. Az isten háza is csak olyan, mint a
hívek hajléka. Így is illik.

Mikor az ezres számú bódéhoz ér, meglátja, hogy a lány már szintén ott van. Persze rövidebb úton jöttek és fiatal lábakon.
Megelőzték őt, aki tizenhat fillért fizetett a villamoson.

Ahogy a maga bódéjához ér, a két kisgyereke ott állt a szabadban és játszik.

- Édesanyám! - kiáltják visítva, és a szoknyájába kapaszkodnak. - Hozott vacsorát?

Rosszkedvvel rázza le magáról a kicsiket.

- Ne rángassatok! Majd esztek, ha lesz mit!

Az öregasszony a bódé ajtajában áll. Töpörödött ki teremtés. Fogatlan, és selypít az öregségtől.

Csak éppen biccentéssel köszön neki. Bemegy a sötétbe. Nincs se lámpa, se tűz, nincs petróleum, nincs tüzelő. Kibontja a
szatyort a sötétben, és kenyeret vesz elő, tör belőle a gyerekeknek, és egy-egy szafaládét ad a kis kezükbe.

A gyerekek boldogan sikoltanak.

- Szafaládé! Szafaládé!

Ő is leül. A sötétben is ismeri a helyet. Ő is hozzáfog könnyes szemmel rágni a maga porcióját.

Az öregasszony az ágyához totyog. Látja, hogy neki nem hozott semmit, nem szól rá, nem panaszkodik, csak kezdi vackolni az
ágyát. Két ágy van a szobában. Szemük lassan megszokja a sötétet, az ablakocska kissé derengő fényt ereszt be.

- Nem tojt a tyúkocska - motyogja az öregasszony. - Azt mondják már nem is fog tojni a télen.

Nincs kedve rá válaszolni. A kezében elkezd sütni, égetni a szafaládé.

- Nem adtak a jövő hétre cédulát- mondja a kis öregasszony -, nem adtak. Egy hónapban már azután csak két hétig fognak
adni. Már nem lehet mást kapni, csak a templomnál zupát. Reggel zupa, délben zupa, este zupa.

Hirtelen nem megy le több falat a torkán. Mérgesen. mintha egy dühös kutyát akarna megszelídíteni, odanyomja a negyed
szafaládéját, ami még megvan, és egy darabka kenyeret az öregasszony markába, és azt mondja:

- Egye meg!

Az öregasszony egy pillanatig meglepetve hallgat. Akkor rögtön hozzáfog majszolni, mint a gyerekek, akik már megtanulták,
hogy sokáig kell enni a jó húst, a jó lókolbászt, hogy sokáig élvezzék a mennyei jó ízt.

Csak mikor már sokáig szopogatja fogatlan szájával, akkor mondja:

- Kátainé, maga is megtanulja azért...

- Mit tanulok én meg? - hördül föl az asszony.

- A kiserdei jóságot - mondja az öregasszony, és a sötétben a szeméből könnyek kezdenek szivárogni.

 
 
0 komment , kategória:  Móricz Zsigmond: Kiserdei angy  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 79558
  • e Év: 2020838
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.