Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Fliesz Henrik: Fásultan.
  2018-08-25 08:17:11, szombat
 
  Fliesz Henrik:

Fásultan.


Fásultan nézem a világot,
Keblem többé már nem hevül,
Pedig egykoron álmodoztam
Boldogság, napsugár felül.

A gúny labdája lett a lelkem,
Mindenki durván megtipor,
Lelkem fényét homályba mártja
A földi sár, a földi por !

Kifáradtam, pihenni vágyom,
Mi élni késztne: nincs varázs,
Napfénytelen a lelkem sorsa:
Enyészet, lassú hervadás.


Nagy-Károly és Vidéke, 1900. jan. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Bálban.
  2018-08-24 07:36:47, péntek
 
  Fliesz Henrik:

Bálban.


Virágos, fényes bálteremben
Mindenki gondja messze rebben,
Előttem lejtnek el a párok,
S én oly mogorván nézek rájok.

Boldogság, mámor szerteszéjjel.
Gyönyörbe vész a tiszta éjjel !
. . . S egy könny csillan meg a pillámon,
Én életemet evvel járom !


Nagy-Károly és Vidéke, 1900. jan. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Betegemnek.
  2018-08-23 08:28:50, csütörtök
 
  Fliesz Henrik:

Betegemnek.


Nem tudja senki - senki sem,
Milyen beteg a kedvesem.
Hervad, lassan fonnyad szegény.
Azt mondják, nincsen is remény,
Úgy fáj a szivem, emberek !
Ő nagy beteg.

A hajnal éri ablakát,
A nap beküldi sugarát,
Búsan kiszáll a játszi fény,
Sugára reszket: nincs remény,
Csak csendesen, jó emberek :
Ő nagy beteg.

Az este jő . . . kis ablakán
Az éjbe néz ki a leány.
Könny búsong lázas nagy szemén,
falán már érzi: nincs remény,
Úgy fáj a szivem, emberek :
Ő nagy beteg.

Borús, bideg, fagyos az éj,
Felzúg, sóhajt a téli szél,
Egy angyal száll a légen át . . .
Már nyitják a menny ajtaját,
Oh ! sírjatok jó emberek :
Már nem beteg !


Nagy-Károly és Vidéke, 1900. jan. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Kávéházban.
  2018-08-13 11:06:59, hétfő
 
  Fliesz Henrik:

Kávéházban.


Gőzölgő pikkolója mellett
Színes, sok gyöngyös délután,
Hol csöndesen búsong a lelkem,
Itt ült sok éve az apám.
Pontos volt mindig, mint az óra,
Szemén a kedv úgy kacagott,
Olvasta hajnaltól napestig,
A sok mogorva hírlapot.

Én szembe, véle járdogáltam
Az iskolába, a diák.
Nem jajdultak még fel szivemben
Álmok, vágyak, tragédiák.
A kávéházi ablakot, ha
Négy óra, megkopogtatám,
S egy áldó mosolylyal tekintett
Szegény valómra az apám.

És az idő tavába mindig
Több rózsát sodort a vihar.
Megcsendült egyszer áhítattal
Az első, szent szerelmi dal.
S hogy ott a kávéházi zajban
Egy délután olvasgatott,
Ráncos, öreg kezébe rejtett
Egy kis vidéki hírlapot.

Kis otthonunkból kérkedéssel
A szomszédokhoz küldte át,
Hogy a fia bolondos ember,
Rózsákat, álmokat imád.
Csilingelő rímekbe szedte,
Hogy lelke megrokkant, beteg
És az a nagy, hatalmas Isten
Sok látomással verte meg.

És lázas homlokomra hajlott
Az édes, jó, a drága agg,
És mint egy tisztes pátriárka,
Csak ennyit szólt: megáldalak.
Örökül nem hagyok mi mást sem,
Csak ezt az asszonyt : az anyád ! . . .
. . . . És látatlan, sok tiszta angyal
Font a fejére glóriát.

Az örökségem szent ma is még,
Nem issza többé pikkolóját,
Nem áld meg többé az apám.
. . . S hogy itt ülök egy tompa zúgban,
Olyan üres a nagy terem,
Kegyetlen űr, nagy jajtalan jaj
Vonaglik végig lelkemen.

Egy pikkolóval kevesebb csak,
Húsz fillér - dőre semmiség . . .
Fény, pompa, ragyogás köröttem
S megborzaszt mégis ez a lég.
Leroskadok egy sirhalomra,
Keserves csend les ott reám:
Oh nem fogunk már pikkolózni
Kiszenvedett, szegény apám !


Nagybányai Hírlap, 1911. február 26.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Bocsásson meg . . .
  2018-07-31 07:41:53, kedd
 
  Fliesz Henrik:

Bocsásson meg . . .


Bocsásson meg, oh ! esdve kérem.
Bocsásson meg, redactor úr,
Ha ajkaimra észrevétlen
Mindig egy régi dal tolul.
Hogy van, akad ezernyi théma
És mégis mindig egy poéma,
A mit szed a szedő-gyerek :
Valakit nagyon szeretek!

Tán ismeri? Az arcza fényes,
Miképha volna látomány;
Kissé vad és kissé szeszélyes,
Mint mindenik bakfis leány !
És álmodik a büszke hősről,
A délczegről és az erősről,
S mint én, nem ilyen bús, kopott,
Ki rímeket még nem - lopott.

Szomjas a lelkem, hogyha látom,
Előttem mikor ellebeg;
Egy halk szavát szivembe zárom
S ha ő nevet, hát - nevetek.
S ha bús az arcza, oda kedvem,
A bánat izzik két szememben
S a temetési vállalat
Ihleti minden dalomat.

És jól tudom - keserves álom -
Eltűnnek egy pár hónapok:
Megszólal: nos, hát gratuláljon,
Mert ime menyasszony vagyok !
És érdekes . . . nem tudja, kérem,
Hogy szeretett meg vőlegényem ?
Dalaiban annyit dicsért,
Hogy szive a szivembe tért.

És megesik - remegve várom -
Hogy másnak daloltam el őt
És hófehérbe, mint egy álom,
Suhan el a templom előtt . . .
És én egy zúgból dideregve
Még egyszer ép' a kék szemekbe
Merülök némán, csendesen :
És megtörülöm a szemem.

És akkor kérem, esdve kérem,
Bocsásson meg, redactor ur, -
Egy dalba lángol át a vérem
S meghal a vágy, a troubadur.
A végső dalt lapjába írom,
Ez lesz az emlék csak a síron,
Mi akkor is szivembe szúr:
Bocsásson meg, redactor úr !

Kaczagjon . . . oh ! dehogy . . . ne higyje,
Hogy ér'te még tán meghalok;
Nem is leszek biz' az irigye,
Ha véle karba' menni fog.
Sőt sok szerencsét is kívánok
S a bor mellett majd felkiáltok,
A ki magáért úgy remeg:
Keresztapának hívja meg !


Nagykároly és Vidéke, 1902. junius 5.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: De profundis.
  2018-06-22 08:22:00, péntek
 
  Fliesz Henrik:

De profundis.


Oh jól tudom, nem leszek soha boldog,
De bánatomba panasz nem jajog. . . .
Lelkemre napfény sohasem mosolygott,
Örökre csüggedt, szótalan vagyok !
Bár megcsalódtam régen mindenekben,
S kivettem már a rosszból részemet. . .
Dicsértessék Uram a te neved !

Tudom kívülem is akad elég még
Kit végzete már régen kirabolt. . .
Előtte szomorú sivár sötétség,
S lelkében hordoz egy nehéz pokolt !
Tátongó sok sebemre balzsamot hint
A hit, az imádság, a feszület:
Dicsértessék Uram a te neved !

Ha már belátod, hogy ifjú szivembe'
Nem jut a könynek, kínnak helye már. . .
Panasztalan hunyom majd két szemem be:
Ítélj felettem szent dicső király !
Szerettem a bút, az eszményt, a néma
A daltalan, a fénytelen telet:
Dicsértessék Uram a te neved !

Taníts meg addig áldott türelemre,
Szeressem a jót, a mit más lenéz. . .
Oh hintsd malasztod annyi sok sebemre
Dicsőséges, magasztos égi Kéz !
Add, hogyha mind több vész szakad szivemre,
Mind mélyebbre hajtsam le fejemet:
Dicsértessék Uram a te neved ! !

Nagy-Károly és Vidéke, 1904. január 7.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Igaz hangok.
  2018-06-12 07:14:50, kedd
 
  Fliesz Henrik:

Igaz hangok.


Egy nap elhamvad árva lelkem,
Így lesz ez - sejtem én - hamar
S nem érzem, azt se láthatom már
Mily szép, puha a női kar.

A sok csók, forró ölelésben
Elég a lelkem lassadán,
Tüzes volt a csillagsugár is
Merengő, nyári éjszakán.

Egy kézszoritás, mit a lánytól
Csaltam titokba, lopva ki:
Mikép üszök szállt a szivembe
Szerelmet, vágyat gyújtani.

A mámor volt az ideálom,
A bűnöm az, bevallhatom,
Hogy nem függött még szomjas ajkam
Sok édes, női ajakon.

Egész élettörténetem csak
Pár kurta dal - a szerelem,
Pasák sóvár pasája voltam,
A méz nem szikkadt lelkemen.

így hát ha el is ég a lelkem,
Panaszra, búra nincsen ok,
Csak az fáj, hogy a más világon
Senkit át nem karolhatok . . .

S a folytatása lenn a sírban
A semminél is kevesebb,
Egy pár féreg majd elfogyasztja
Szerelmes, léha szivemet . . .

Nagy-Károly és Vidéke, 1900. jún. 7.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
FIiesz Henrik: Éjjel.
  2018-05-17 07:07:34, csütörtök
 
  FIiesz Henrik:

Éjjel.


Szemem kiszáradt, nincs mi oltsa
Az édes-kínos szenvedélyt,
Egy röpke percz is úgy fokozza
A szívbe oltott szenvedést.
Az éj nekem a kín hazája
S reám ki tudja mennyi vár :
Csak testet öltne lelkem vágya,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Hisz én is voltam egykor boldog,
Álmimnak kedves képe lön,
Reám az ég kéklőn mosolygott
S merengtem csendes, szép jövőn.
Azt gondolám, szivemre mindég
Egy másik dobbanata vár:
S álmim rabolja ez az emlék,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Egy perczen át virult az éltem
S most kínos átok súlya nyom,
Elszállt örökre szép reményem,
Bánat borítja homlokom !
Nem int a jövő szép szeméből
Felém egy árva fénysugár . . .
Lebuktam a csillagos égből:
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Nekem csak átok volt szerelmem,
Érette nyertem - jaj ! - mi bért :
Szerelmet sugárzott a lelkem
S hideg gyűlölet volt, miért.
Keblem tüzét reá pazarlám
És jég emészté . . . gyilkos ár . . .
Zokoghatok szivem hamuján :
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Körültem jéghideg az éjjel
S bennem csak lángol égő vágy . . .
A lámpa álmosan néz széjjel,
Minden, minden aludni vágy.
Aludni vágyom el . . . örökre . . .
Szivemnek annyi, annyi fáj . . .
Lehullt reményem üstököse :
Óh! csak tudnék meghalni már.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. jan. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Mea culpa!
  2018-04-23 06:21:28, hétfő
 
  Fliesz Henrik:

Mea culpa!


Hogy benéztem szép szemedbe
Szivem megdobbant remegve,
Eltűnt hitem mint a ködkép.
Te voltál az üdv, gyönyör, ég!
Hogy a dal, mit neked szántam,
Egy szerelmi gyöngygyé váltan
Volt a védő amulettem,
Hogy egy vád lelt árva lelkem,
Zokogom a porba hullva:
Mea culpa ! Mea culpa!

Hogy előtted megalázva
Eetrengek a porba, sárba,
Hogy kihűlt szivemnek hamva
Lobot vet egy gondolatra . . .
Hogy fejemben annyi eszme
Mind koszorút köt fejedre,
S hogy még szövöm balgán álmom
Foszlányától üdvem várom,
Szivemnek ez kora múltja:
Mea culpa ! Mea culpa !

Hogy kifosztott koldus vagyok,
Kincseim a tépett rongyok,
Hogy játékszer volt a lelkem
S mindenem már sírba tettem.
Hogy őrület védangyalom,
Szerelmem a kárhozatom,
Hogy lelkemet eloroztad
S kaczagva a sárba dobtad.
Zokog egy széttépett élet:
A te vétked ! A te vétked!

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. április 13.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Rozsdás a húr . . .
  2018-04-20 07:48:59, péntek
 
  Fliesz Henrik:

Rozsdás a húr . . .


Rozsdás a húr, talán a néma könytöl,
Gyengül a szív és halkabb lesz a dal ;
Az álom rég hogy elszakadt a földtől
S a hervadásba, pusztulásba csal.
A napsugár nem éget össze engem,
Mint egykoron . . . a szív már nem sajog . . .
A dér, a fagy beállott életemben . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

A szerelem és lányban sohse biztam,
Örült sziveknek lázas álma csak;
Ha asszony is pihent a karjaimban,
Nem volt szivemnek semmi, csak salak !
Gyermeklélekkel is már férfi lettem
És bölcsöm óta folyton harczolok:
A csontos ember mégis győz felettem . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

Csak rongy, szemét a hosszú, lázas élet,
A bűn, nyomor és önkény szintere;
A jóság és a jellem porba széled
És éhhalállal száll a sírba le !
Az emberek szivével él az ember
S az Istennek arczába mosolyog:
A vad zsivajnál édesebb a szender . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

A csók, a dal, az asszony percznyi mámor,
Undor fakad az ébredés után . . .
A lélek vére foly közelbe s távol -
Halottak' már az élők itt csupán.
Meghalni minden perczben százezerszer
Olyan unalmas, dőre egy dolog:
Végezz velem halál hát ép csak egyszer,
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

Nagykároly és Vidéke, 1902. márc. 6.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2190
  • e Hét: 28526
  • e Hónap: 75890
  • e Év: 1916534
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.