Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
FIiesz Henrik: Éjjel.
  2018-05-17 07:07:34, csütörtök
 
  FIiesz Henrik:

Éjjel.


Szemem kiszáradt, nincs mi oltsa
Az édes-kínos szenvedélyt,
Egy röpke percz is úgy fokozza
A szívbe oltott szenvedést.
Az éj nekem a kín hazája
S reám ki tudja mennyi vár :
Csak testet öltne lelkem vágya,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Hisz én is voltam egykor boldog,
Álmimnak kedves képe lön,
Reám az ég kéklőn mosolygott
S merengtem csendes, szép jövőn.
Azt gondolám, szivemre mindég
Egy másik dobbanata vár:
S álmim rabolja ez az emlék,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Egy perczen át virult az éltem
S most kínos átok súlya nyom,
Elszállt örökre szép reményem,
Bánat borítja homlokom !
Nem int a jövő szép szeméből
Felém egy árva fénysugár . . .
Lebuktam a csillagos égből:
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Nekem csak átok volt szerelmem,
Érette nyertem - jaj ! - mi bért :
Szerelmet sugárzott a lelkem
S hideg gyűlölet volt, miért.
Keblem tüzét reá pazarlám
És jég emészté . . . gyilkos ár . . .
Zokoghatok szivem hamuján :
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Körültem jéghideg az éjjel
S bennem csak lángol égő vágy . . .
A lámpa álmosan néz széjjel,
Minden, minden aludni vágy.
Aludni vágyom el . . . örökre . . .
Szivemnek annyi, annyi fáj . . .
Lehullt reményem üstököse :
Óh! csak tudnék meghalni már.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. jan. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Mea culpa!
  2018-04-23 06:21:28, hétfő
 
  Fliesz Henrik:

Mea culpa!


Hogy benéztem szép szemedbe
Szivem megdobbant remegve,
Eltűnt hitem mint a ködkép.
Te voltál az üdv, gyönyör, ég!
Hogy a dal, mit neked szántam,
Egy szerelmi gyöngygyé váltan
Volt a védő amulettem,
Hogy egy vád lelt árva lelkem,
Zokogom a porba hullva:
Mea culpa ! Mea culpa!

Hogy előtted megalázva
Eetrengek a porba, sárba,
Hogy kihűlt szivemnek hamva
Lobot vet egy gondolatra . . .
Hogy fejemben annyi eszme
Mind koszorút köt fejedre,
S hogy még szövöm balgán álmom
Foszlányától üdvem várom,
Szivemnek ez kora múltja:
Mea culpa ! Mea culpa !

Hogy kifosztott koldus vagyok,
Kincseim a tépett rongyok,
Hogy játékszer volt a lelkem
S mindenem már sírba tettem.
Hogy őrület védangyalom,
Szerelmem a kárhozatom,
Hogy lelkemet eloroztad
S kaczagva a sárba dobtad.
Zokog egy széttépett élet:
A te vétked ! A te vétked!

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. április 13.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Rozsdás a húr . . .
  2018-04-20 07:48:59, péntek
 
  Fliesz Henrik:

Rozsdás a húr . . .


Rozsdás a húr, talán a néma könytöl,
Gyengül a szív és halkabb lesz a dal ;
Az álom rég hogy elszakadt a földtől
S a hervadásba, pusztulásba csal.
A napsugár nem éget össze engem,
Mint egykoron . . . a szív már nem sajog . . .
A dér, a fagy beállott életemben . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

A szerelem és lányban sohse biztam,
Örült sziveknek lázas álma csak;
Ha asszony is pihent a karjaimban,
Nem volt szivemnek semmi, csak salak !
Gyermeklélekkel is már férfi lettem
És bölcsöm óta folyton harczolok:
A csontos ember mégis győz felettem . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

Csak rongy, szemét a hosszú, lázas élet,
A bűn, nyomor és önkény szintere;
A jóság és a jellem porba széled
És éhhalállal száll a sírba le !
Az emberek szivével él az ember
S az Istennek arczába mosolyog:
A vad zsivajnál édesebb a szender . . .
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

A csók, a dal, az asszony percznyi mámor,
Undor fakad az ébredés után . . .
A lélek vére foly közelbe s távol -
Halottak' már az élők itt csupán.
Meghalni minden perczben százezerszer
Olyan unalmas, dőre egy dolog:
Végezz velem halál hát ép csak egyszer,
Nem olyan nagy baj, hiszen vén vagyok !

Nagykároly és Vidéke, 1902. márc. 6.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Hóvirágok.
  2018-04-18 07:07:01, szerda
 
  Fliesz Henrik:

Hóvirágok.

I.

Te benn vagy büszke, fényes társaságban,
Az én barátom, társam a magány;
Te elsóhajtod: volt egy boldog ifjú
És én leirom: volt egy kis leány.

Mosolygva hallgatod, ha udvarolnak,
A czimborákkal én is kaczagok . . .
Te elsóhajtod: haldoklik a szivem
És én leirom: már halott vagyok.

II.

Egy halavány, kis kékszemü leányka
Követ látatlan, bármerre megyek;
Átreszket szivemen az üdv varázsa,
Arany füstté válnak a fellegek.

És ringatom a szivem halk dalokkal
Egy édes örökálmodásba át . . .
Kis kékszemü, szegény iehér virágom,
Kívánj nekem csöndes jóéjszakát !

III.

Az én szerelmem boldog, szent lemondás,
Szenvedni, mig a szívben nóta szól,
A mig tudom, hogy vígság és felejtés
Ragyog egy arczon messze . . . valahol . . .

Ábrándvilágom a gúny ne zavarja,
Ha ő elhervad, elnémul dalom . . .
S egyszerre lépünk majd egy szebb világba
Én eltitkolt, kis őrző angyalom !

IV.

Megvénülünk majd lassan mindaketten.
Nem álmodunk igy némán, önfeledten;
Gyengébb, sóhajnál halkabb lesz a nóta:
Vén troubadur, fehérhaju anyóka.

S ha összejövünk, megfogom kezét tán
És könnyezünk a régi, dőre tréfán . . .
Szivünk fölött két hervadt őszi rózsa:
Vén troubadur, fehérhaju anyóka !

V.

Megcsillan a vágy fátylos szemeinkben,
Valami a kebledre kényszerit;
Pír hímezi ki fáradt, sápadt arczom,
Talán az égő bús remény s a hit.

Ha elmerültem bűvös szemeidben,
Szivedben látom, mennyi a salak:
Pír hímezi ki akkor is az arczom.
Talán a szégyen, hogy - imádtalak.

VI.

Elnyűtt a sorsom minden, minden álmot,
Eltűnt az ábránd, bánat, szerelem;
A pajtások még megdicsérnek érte,
Hogy akarat él szilaj lelkemen.

Mit mondjam nékik, hogy szív nélkül élek,
Gyűlölni tudok, de szeretni nem;
És nem tudom már azt se, hogy miért van
Az én egész, vad, léha életem ? ! . . .

VII.

Mért csaljuk egymást, gazdag urra vágyol,
Engem szegénynek szült szegény anyám;
Te álmodol a fényről, csillogásról:
Én egy csillagról csak az éjszakán.

Add el magad ! Hadd kezdődjék a vásár,
Ígérnek bálványt, aranyhegyeket . . .
S fel-felsóhajtok csöndes árvasággal:
Mit adhatok én? Csak a szivemet.

Nagykároly és Vidéke, 1902. jan. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Nóták.
  2018-04-15 07:43:48, vasárnap
 
  Fliesz Henrik:

Nóták.

I.

Van még egy perczem, mikor közönyömbül
Két bársonyos szem fénye felriaszt. . .
Mikor a béke bús szivembe lendül
S magával hozza a szelíd tavaszt.
Eremben láva, vágyam dalba pattan,
Az ifjúságnak szenvedélye kél. . .
És boldogan merengek el magamban
Egy házon, a hol álmom álma él !

De csak egy percz s halottá leszek újra,
A mámor és a csók már nem hevít,
Nincs szenvedés, mi lelkem összedulja,
Nincs ideál, mit lelkem istenit. . .
S ha mégis tán eszembe jutna olykor
Az a jóságos, bánatos leány. . .
Az ajkam egy kis, halk imát lemorzsol:
Csak üdvözöljön másnak ajakán !

II.

Ha egykor megtudom, hogy boldog asszony,
Az élete egy csábos költemény . . .
Dalom felsir, mint szellő a haraszton,
Egy sóhaj lebben el a földtekén . . .
Ha csókba futva, álmát megtalálta . . .
És én halálra kárhozatra válva
Valami zúgban dúdolok egy nótát ! . . .
Könnyezze meg az álmok álmodóját !

Mesélje el csak bátran az urának,
Volt egy fiú, dalolt és szeretett,
Szolgája volt egy tiszta, dőre vágynak
Nem fogta meg sohse a kezemet !
És nem is ismert, csak ha néha látott,
A lelke, szive, vére dalba szállott.
Bolygója volt a holdas, csöndes éjnek
S a mámor asztalánál halt szegény meg !

III.

Kegyed boldog lesz, ünnepelt és gazdag,
Én megmaradok búsnak és kopottnak,
Galambja lesz a legtisztább vigasznak
És engem majd a néma sírba dobnak !
Magáról majd nagyon sokat beszélnek . . .
Rólam meg senki, legfeljebb talán
Egy csöndes asszony, ő a hit, az élet,
Az én anyám !

És egybefüzi majd egy kis füzérbe
Azt a sok dalt, a mit kegyedhez írtam . . .
És gyűjti majd lemondó búba égve
Azt a sok könyt is, a mit összesírtam . . .
S hogy édesebb legyen a pusztulásom,
Azokat teszi, illeszti alám,
Ha büszke szivét többé nem kívánom:
Az én anyám !

Nagykároly és Vidéke, 1902. május 1.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Verses könyvemből.
  2018-04-14 07:14:42, szombat
 
  Fliesz Henrik:

Verses könyvemből.


Bár maradnál mindig gyermek,
Szenvedély ne dúlja kebled,
Andalogj a kis virágon
Álmatag szép gyöngyvirágom.
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek,
Tiszta álmai szívednek
Hímezzék be szem pilládat,
Hogy a felleget ne lássad,
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek,
Ábrándja a szerelemnek
Ragyog lelked játszi szárnyán
Sejtelembe, égbe szállván . . .
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek.
Rózsaszirma a menyeknek,
Földre suhant tiszta lélek
Oltárképe a reménynek
Bár maradnál mindig gyermek.

Bár maradnál mindig gyermek,
Védangyala életemnek
Álmim képe, gyöngyvirágom
Harmat e sivár világon . . .
Bár maradnál mindig gyermek.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. április 13.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Fliesz Henrik: Géniusomnak.
  2018-04-13 08:18:59, péntek
 
  Fliesz Henrik:

Géniusomnak.


Mig annyi más fiú a vidám,
Kaczagó társaságban ül:
Én álmodozom kis lakomban
A vesztett boldogság felül.
Áldón libeg a messzeségbe
Szomorú, árva szellemem . . .
Hogy meghaljak te érted áldott,
Én szentem, én egyetlenem !

Nincs eszme más szegény szivemben,
Csupán te vagy a gondolat . . .
Gyászos, borongó minden álmom,
Ami emlékeden fakad !
Megostromlom, óh annyi éjjel
Azt, aki jó, aki igaz . . .
Hogy ne teremjen a szivemnek
Soha más álom, más vigasz !

Óh, hadd szenvedjek már örökké,
Ha ez az élet mást akar;
Nem lesz szennyfolt soha a vágyban,
Nem ölelhet más női kar !
Oh, nem tapasztom más ajakra
Az én szent hitvallásomat,
Hiszen te vagy, te vagy a bálvány,
Imám, könyem az ég alatt !

Soká, soká foglak szeretni,
Panasztalan, mint annyi sok;
Oh, az a bánat mardos, éget,
Amelynek hangja nem zokog !
Amelyről csak a dal, az éjjel
Tudja: milyen nehéz, sivár . . .
Amelynek nincsen semmi vágya,
Csak némán elpusztulni már !

Soká, soká foglak szeretni,
Szenvedni dalban könyesen;
Minden szomorú, méla este
Serczeg a toll majd csöndesen . . .
Sóhajtó lelkem messze lebben,
Megáldja fényes homlokod -
S dalolgat majd a csöndes éjben
A múltról - szótalan rabod.

Nagykároly és Vidéke, 1909.június 24.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 220058
  • e Év: 1054979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.