Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-26 14:42:08, hétfő
 
  Bakó Ágnes: Kutyaszánon



Évi meg Tücsi szánkót kapott karácsonyra. Más ajándékot is kaptak, persze, de a szánkónak örültek a legjobban.
Szép szánkó volt az! Piros, fényes! A talpán csak úgy szikrázott a vasalás a karácsonyi gyertyafényben. Évi visítva hasalt rá, amint meglátta.
A piros szánkót selymes fényű, piros zsinóron húzhatta volna a hóban bárki, ha - lett volna hó! De a szösz tudja, mi történt ebben az esztendőben az időjárással! Csak jöttek-mentek nagy lustán a hófelhők keletről nyugatra meg vissza, nem szállingált a magasból egy gombostűnyi hópihe sem.
Volt már hósapka, hócipő, prémes kesztyű, szánkó is, éppen csak hó nem. Pedig de várták! Percenként kikukkantottak az ablakon: havazik-e? De a fák feketén és csupaszon dideregtek a nagy kertben.
Évi végül is elunta a várakozást. Összeszedte a babaszennyest, és nagymosást rendezett a fürdőszobában. Már estébe hajlott az idő, amikor Tücsi dörömbölni kezdett a fürdőszoba ablakán.
- Ha nem nyitod ki az ajtót - kiabálta -, akkor nem mondom meg neked, hogy esik a hó!
- Hó! - visította Évi, s már nyitotta is az ajtót. - Azt mondod, hó van a kertben?!
- Sőt mindenütt! - jelentette Tücsi.
Szaladtak az ablakhoz. De alig vetett Évi egy pillantást a kertre, mérgesen kapta csípőre a kezét.
- Miért mondtad, hogy hó van, amikor egy makula hó sincs?!
Tücsi meghökkent.
- Nincs?!
- Nincs bizony!
- Nahát! Pedig a tévéhíradós megígérte! - kiáltotta felháborodva. - Becsületszavamra azt mondta, hogy várható!
- Hát akkor várjuk! - Évi odanyomta orrát az ablaküveghez, de nem havazott még akkor sem, amikor nagyanyu beszólt a szobába:
- Vacsorázni!
És akkor sem havazott, amikor lefektette őket. Évi engedelmesen behunyta a szemét, de Tücsi makacsul ült az ágyban, és várta a havat.
- Na nééééézd! - szólalt meg egyszer csak a nagy csöndben. - Csupa fehér a kert!
Évinek kiröppent szeméből az álom. Feltérdelt az ágyban.
- Ez hó, Tücsi! Ez hó! - Szájára nyomta a tenyerét, nehogy nagyanyu meghallja a szomszéd szobában a nevetését. - Hó! Hó! Hóóóó!...
- Hó?! - visított Tücsi, azzal fél lábon meg két lábon ugrabugrálni kezdett az ágyban. - Nem ha-zu-dóóóós a té-vé-hí-ra-dóóóós! Nem ha-zu-dóóóós a ...
- Maradj csöndben! - pisszegett ijedten Évi. - Ilyenkor már nem szabad az ágyban ugrálni! Hát tudod! Ide figyelj! - súgta. - Apu azt mesélte, hogy az eszkimók kutyaszánon utaznak!
- Jééééé! - bámult el Tücsi. - Milyen lehet az?
- Hát olyan, hogy egy nagy, fehér kutyát befognak a szánkóba, és utaznak.
Tücsi töprengve nézett maga elé.
- Te! - mondta nagy sokára. - Hát éppen nekünk is van szánkónk!
- És nekünk is van kutyánk! - kuncogott Évi.
- Akkor fogjuk be a szánkóba!
- De a mi Hekink nem igazi nagy, fehér kutya ám - súgta aggodalmasan Évi, mire Tücsi legyintett.
- Nem baj. Mi sem vagyunk igazából eszkimók.
Ez igaz volt, és olyan, amin jót lehetett nevetni. Évi nem is ragaszkodott tovább a nagy fehér kutyához, megelégedett Hekivel.
Másnap reggelre vastag hótakaró feküdte meg a kertet. Évi meg Tücsi nagy hurrával rohant ki a házból. Ugrálva taposták a ropogós, friss havat. Kihozták a szánkót is persze. Évi odahívta Hekit.
- Ide figyelj! - mondta neki. - Most gondold azt, hogy szép, nagy, fehér kutya vagy, és légy szíves, állj ide a szánkó elé, mert befogunk!
Nem tudni, hogy mit gondolt Heki, lényeg az, hogy két kurtát vakkantott, és hagyta, hogy Évi a szánkó elé tuszkolja. Azt is engedte, hogy nyakszíjára erősítse a piros zsinórt.
- Így. Most pontosan jó - állapította meg Tücsi, azzal ráültek a szánkóra. Elöl Tücsi - kezében egy vékony vesszőcskével -, mögötte meg Évi.
- Gyí, te! Heki! - adta ki a parancsot Tücsi, de Heki nem mozdult. Gyí, te! - biztatta Tücsi lelkesen, és a levegőbe suhintott a vesszőcskéjével, ám Heki csak a farkát csóválta, és türelmesen álldogált.
- Várj! - kiáltott Évi. Előkotort a hó alól egy fadarabkát, s jó messzire hajította. - Fogd meg, Heki! Fogd meg!
Hekinek azonban semmi kedve sem volt fadarabkák után szaladgálni. Nyelvét lógatva visszanézett Évire. Akkora párafelhőt eregetett ki a torkán, akár egy mesebeli táltos paripa, de csak a farkát csóválta és nevetett, és nem mozdult.
- Úgy látszik, az ilyen szánkázáshoz mégiscsak az igazi, nagy, fehér kutyák értenek! - mondta lehangoltan Évi szinte abban a pillanatban, amikor a szomszédék fekete cicája elfutott a bokor előtt.
A szánkó váratlanul nagyot rándult.
- Tüüücsiiii! - visított kacagva Évi. Kapaszkooodj! - És ő maga is kapaszkodott volna volna, de nem volt mibe. A szánkó valósággal kiröpült alóla. Évi nevetve hempergett a hóban, és nagy hangon biztatta Tücsit: - Jól kapaszkodj! Hallod?!
Tücsi kapaszkodott is, és közben gyanús, vékony hangon ezt visította:
- Ide néééézz! Milyen gyorsan tudok szánkózni!!!! Így... csak én... tudooook...
Évi sikongva ugrált egy hóbuckán. Elöl a fekete cica futott, utána Heki, és a szánkó repült, mint a parancsolat.
- Ííííígy... csak ééén... tudoook... ííígy csak éééén! - visította Tücsi.
A következő pillanatban Évi megdermedt. A szánkó ugyanis - pontosan egy alacsony tujabokor fölött - a levegőbe emelkedett. Tücsi pedig, valóságos rejtély, eltűnt. Eközben a cica felfutott az ecetfára, s panaszos nyávogásba kezdett az egyik hólepte ágon. Heki dühösen ugatta a fa alatt; de a szép piros szánkón nem ült senki. Évi ijedten nézett szét. Mindenütt hó és hó; és megvan a cica is, a szánkó is, Heki is, csak Tücsit nem látni sehol!
- Apuuuu! Anyuuuu! Nagyanyuuuu! - visította Évi, de nem a ház felé futott, hanem előre a szánkónyomon. - A tujabokor előtt szipogva megállt.
- Naaa! - mondta méltatlankodva a tujabokor. - Legyél szíves, húzzál már ki innen, mert fázik a lábam!
Évi óvatosan széthúzta a bokor ágait, s kirobbant belőle a kacagás. A bokor zöldes belsejében, akár egy piros orrú, mackóruhás manó: Tücsi ült.
- Ugye, milyen jól tudtam szánkózni? - kérdezte, miközben gyanakodva figyelte Évit.
- Csuda gyorsan! - ismerte el Évi, és kirángatta Tücsit a bokorból. Mialatt leveregette róla a havat, Tücsi a fejét rázva így szólt:
- De azért ez a Heki mégsem ért a szánkózáshoz. Azt csak az igazi nagy, fehér eszkimó kutyák tudják igazán. Elhiszed?
- El - bólintotta szomorúan Évi. Le is vette tüstént Heki nyakáról a piros szánkó piros zsinórját, aztán visszaültette Tücsit a szánra.
- Tudod mit? - csillant fel hirtelen a szeme. - Amíg nem lesz nekünk is igazi nagy, fehér kutyánk, majd egymást húzzuk! Jó?!
Tücsi összevonta a szemöldökét, és töprengve nézett Évire.
- Jó - mondta végül megfontoltan, és úgy gondolta, most az egyszer Évi kivételesen okosat mondott.


 
 
0 komment , kategória:  Bakó Ágnes: Kutyaszánon  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3293
  • e Hét: 8585
  • e Hónap: 88143
  • e Év: 2029423
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.