Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bóka László: Őszi emlékkönyv 1.
  2018-05-29 07:18:50, kedd
 
  Bóka László:

Őszi emlékkönyv 1.


Az ősz küldözi boruját
csorgatja az ereszt,
esőn, ködön, bús borun át
egy dús szőlőgerezd
tömött bogyói üzenik:
nyugodtan várd sorod,
tavaszod, nyarad eltelik,
de lesz majd új-borod.

Én értem, hogy értem üzen,
tavaszom eltelőben,
hamarosan nyári tüzem,
napom is delelőben.
Úgy forditom sorsom sorát,
hogy már az ősz, az ősz jön:
életem örök új-borát
az ajkaik közt őrzöm.

Nyugat 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Az idei árvizkönyvbe 3
  2018-05-28 06:52:14, hétfő
 
  Bóka László: 

Az idei árvizkönyvbe 3

- Távoli gazdákhoz -


Látjátok, jobb a béketűrés,
jobb ha sorsunk nyugton bevárjuk:
bölcs Isten öntözi a földet,
jobb lett volna, ha nem pörölnek
véle annyit a viharágyúk.

Ő tudja a föld szomjuságát
jobban mint a sok heves gazda,
Ki ágyúval veri egét,
ki felhőit roncsolja szét,
majd sír, hogy árját nem apasztja.

Nyugat 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Az idei árvizkönyvbe 2.
  2018-05-27 07:39:43, vasárnap
 
  Bóka László:

Az idei árvizkönyvbe

2.

Hogy nőtt a víz, törpült a gát
s mint tornász tornaversenyen
akinek csak támasz a korlát,
úgy dobta rajta át magát.
Beteg tornász! színe hüdötten
a diadal után elnyúlva
itt fekszik magatehetetlen.
Nő már a gát. Köztünk a hulla.

Jelenthetik már, hogy apad
egy messzi folyó valahol!
A lerogyott ház itt marad,
a szivattyú itt zakatol,
a kis folyókák a barázdán,
a gondbarázdás homlokok,
a könyöklőn zöld penész-párkány
s a földben vízbefúlt magok.

Gyümölcs helyett, mit a jég
háncsolt, fűrészelt, csemetényi
kis zöld reményfa jut nekik?
Árban, kárban lesz-é elég
mentőcsónakod Wesselényi?

Nyugat 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Az idei árvizkönyvbe 1
  2018-05-26 07:32:33, szombat
 
  Bóka László: Az idei árvizkönyvbe 1

- Tavasz, 1940 -


Messzebbről de ismerősebben,
váratlanúl, ha tudva jöttét,
oly hiába s mély értelemben
mint most, a tavasz sose jött még.

Csodálatos és érthetetlen
hogy nem esnek havak a szürke
felhőkből, nap süt s ághegyekben
a szél a bimbókat kigyűrte.

Tavasz van és mint öntött ürge
nagy tócsák partján áll az ország,
- lesz-é még mit gyüjteni csűrbe? -
s a napba rázza szőre borzát.

Nyugat 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Búcsú-köszöntés
  2018-05-14 07:13:47, hétfő
 
  Bóka László:

Búcsú-köszöntés


Feljött a nap, az árnyak elzuhantak,
most szedik össze magukat,
ahogy lassan a fák fölé
emelkedik a lomha nap.
Tömörebb és sűrűbb az árnyék,
minél közelebb van a dél,
a délignyitó már hunyorgat,
az estike még alig él.

Nyár van. Meg se rebben a szél,
gyalog küldi az illatát
a parányi virágkörönd,
s ki tudja honnan, mézesen
a jószagú kosbor köszönt.
Búcsú-köszöntés, illanó,
lélegzetnyi illatszüret.
Elfedik a lábam nyomát
holnapra a görnyedt füvek.

Magyar urbanista, Balatonalmádi, 1960.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Gyomlálva élek
  2018-05-02 06:54:12, szerda
 
  Bóka László:

Gyomlálva élek


Nem áldozat ez, csak mesterség,
lemondani s nem követelni,
nem tanultam, hát nem is mernék
a gazdával bérért perelni,
ne bért, mit a béres is gyéren
kap a gazdától, ne azt adjon,
én megélek holmi gyökéren,
az én aratásom a vad gyom.

Hisz neki vetek, nem magamnak,
részemmel növelem egészét,
de mit mások parlagon hagytak
a tunyaságnak gaz-vetését
hagyja nekem: gyomlálva élek,
hogy élek, az is neki haszna,
gyomot irtok, mikor henyélek
akkor is gazdagul a gazda.

Nem áldozat, ha nem is áldás,
sorsom, hogy e sorban maradjak,
így élnek az atyai szállás
körül a fél-fiak, a fattyak,
se nem örökös, se nem béres,
nincsen jussom, nincs szerződésem:
enyém mindörökre a parlag,
kivül falon és keritésen.

Nyugat 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Mint gépíró, ha sort vált . . .
  2018-04-30 08:21:49, hétfő
 
  Bóka László:

Mint gépíró, ha sort vált . . .


Őt már hiába keresed,
esendő volt, hát elesett,
feladta sorsát.
Helyette a legenda él,
sorsot, ha sort vált.

Tanúlj belőle, tűrj ha kell,
eszed amúgysem éri fel
mint lesz, ki él ma,
holnap, mikor már elbukott,
csatát vesztett és elfutott,
győzelmes példa.

Nyugat 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Haza Budára.
  2018-04-27 08:01:59, péntek
 
  Bóka László:

Haza Budára.


Gyalog

A késő októberi napfény
úgy táncolt a romok felett !
A sok foghíjjas utcasor Budán
mint eszelős vénasszony, nevetett.
A rokkanttérdü, kopott, öreg házak
tető nélkül élvezték a napot,
szinte szégyeltem fejemen
az úriember-kalapot.
Féltem e furcsa ragyogásban,
a háztetőn rég megholt nagyanyám
keringőzött s én vacogó fogakkal
menekültem. Vén városok nyarán.

Autóbuszon

A Várat elkerültem, mint a poklost,
nem tudtam látni még.
Az égre néztem, sok szakadt izom-rost,
így festette a felhőket az ég.
A felhők alatt volt a Vár, a régi
s most ott vannak a téboly szörnyei.
Hát nem volt honvéd, aki a hont védi?
Hát nem jött lóhalálban Görgey ?
Ó, fuss autóbusz, fuss ki a világból !
Ragyogj, ragyogj októberi verőfény !
Száz Dózsa-trón ég, vádolón világol
s fejünkre szakad az erkölcsi törvény.


Horvát-u. 26. I. 2.

Lakásom szabadtéri színpad : az egyik fala kiszakadt.
Ma is úgy áll, kitárulkozva, ahogy rég, az ostrom alatt.
Tegnap felléptem benne én is, tetszett ez a furcsa szerep,
néztek a nézők : háztetők, kémények, nap s a fellegek.
Díszlet nem volt. Úgy mondtam el, mint régen Shakespeare-színpadán:
itt állt az asztal, itt a karszék, itt éltem, ez volt a szobám.
Ott ágáltam kis lámpalázzal, hová télen az akna hullt,
szavam úgy szállt a semmibe, mint multam, a polgári mult.

Budapest folyóirat 1945. december.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Bóka László: Szégyenlős öröm
  2015-08-22 07:22:26, szombat
 
  Bóka László:

Szégyenlős öröm

Török Sophienak

Rossz szavainkat oly félve dadogtuk,
szégyeltük a köznapi szót is,
Rá gondolni elég volt s szavunk elakadt;
a kishitü szó! A nyegle pszihózis

fogta le nyelvünk és nyelte szavunk el
s szégyeltük a köznapi szót is,
hallottuk a hangját, de fájt, hogy az emlék,
mint félt visszatekinteni Lóth is.

Nem mondtuk, mert hinni se mertük,
némán megöltük a hangját,
részvéttel ágyba tepertük,
megmásztuk, mint holtat a hangyák.

Rosszul szeretünk, de jól szeret Isten
és felkél ágyáról a béna
és gyáva szivünket látja a vak
és szólni tud ujra a néma.

1940 december 16.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 2005 db bejegyzés
Összes: 31902 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 19657
  • e Hónap: 69493
  • e Év: 1294442
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.