Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-12-27 10:28:56, kedd
 
  Jékely Zoltán: Farkaskaland



A vadászat iszonyat - kezdte Gyöngyházy rég beharangozott történetét -, mindig vérrel jár, olykor éppen a vadász vérével,
vagy ami még rosszabb, a becsületével...

Néhány hatalmasat szippantott nem kielégítőn szelelő makrapipájából, a füstbe bámult, s folytatta lassú, megfontolt
beszéddel.

- A romlási határban akkoriban, a század első felében, ijesztően elszaporodtak a farkasok, holott az utolsót ezen a tájon
a kilencvenes években lőtték. Ősszel a havasi pásztorok, később már a falusiak is panaszkodtak: tízesével, húszasával
tépték össze, vitték el juhaikat. Februárban végére járási vadászatot hirdettek a kártékony dúvadak ellen. Meghívást
kaptam, mert alig harmincéves létemre már egy medve, két kapitális vadkan és farkas volt mögöttem, a szarvasbikák tucatját
nem is említve...

Késő délután érkeztem vonaton, s alighogy véget ért a kiadós vacsora, akár a többi vadászvendég, visszavonultam jól fűtött
vendégszobámba. A vadászriadót hajnali öt órában állapították meg: ki akartam aludni magam.

Az ódon bútorzatú, boltíves szobában kissé fojtott volt a levegő...Szellőztessek? Odakint tizenöt fokos hideg szél, északi
szél...Megpróbáltam elaludni. Azonban az ágynemű...Ismeritek azokat a háziszőttes, érdes lepedőket, nagyanyáink vagy
varróasszonyaik csipkézte paplanhuzatokat, melyek fodraiba az ember körme, kisujja minduntalan bele-beleakad?... Mondom, az
ágynemű módfelett dohos volt, szellőzetlen, öregládaszagú...

Felkeltem kinyitottam az ablakot. S ezalatt a két-három perc alatt, míg nyitva volt, a kert magas, háztetőre boruló fáin
át, vakító csillagok alól tisztán hallottam a farkasok felelgető üvöltözését. - A holnapi viszontlátásra , búcsúztam tőlük
mosolyogva, és becsuktam az ablakot. A friss, metsző levegővel együtt kellemes izgalom is átjárt: a farkasokkal való közeli
találkozás szívdobogtató gyönyörűsége. Elfújtam a lámpát.

Már-már elnyomott a kívánatos álom, amikor a szoba bal sarkában jellegzetes halk szöszmötölés és kasmatolás támadt, s
hovatovább egyre erősödött. Mintha apró fűrésszel faricskálták volna az öreg több mázsás almárium hátsó deszkáit. Bizony
szívesebben hallgatnám a farkasüvöltést, gondoltam, de majd csak megszokom e hitvány egérke motoszkálását, s előbb-utóbb
álomba ringatom magam...

Igen, de nemsokára még egy érkezett, méghozzá valami dióval, mert erőszakosan elkezdte görgetni a kemény, kibütykösödött
deszkapadlón. Alkalmasint ki akarta rágni, hogy a beléhez férhessen, de az átkozott dió minduntalan megugrott, tovább
gurult előle.

Ez már sok volt a jóból. Feltápászkodtam, meggyújtottam a lámpát, s körülnéztem a szobában. Csendháborítóim persze
sehol...Nem szeretik a világosságot...Órám tizenegyet mutatott, bizony legfőbb ideje volna aludni. Kialvatlan nem tanácsos
nekivágni a térdig érő hónak, tizenöt fokos hidegben, amikor emberre is rá-rátámadnak a kiéhezett farkasok...

A lámpát elfújtam, visszafeküdtem, s most már egyenesen megparancsoltam magamnak az azonnali elalvást. Már-már sikerült
is, az ébrenlét és az álom mezsgyéjén imbolyogtam, amikor az átkozott gurigázás elölről kezdődött, sőt a fűrészes egér is
rátercelt, s valóságos atonális duóba kezdtek ott, az almárium körül. Nagy óvatosan felkaptam a papucsomat, és odasóztam.
Talált! vagy legalábbis a szele ütötte el őket - gondoltam -, mert végre csend lett, és nagyszerű volt érezni, valóságos
diadal, hogy szervezetem még egyszer képes kitermelni, ennyi zaklatás után, az álom üdvözítő balzsamát.

Talán el is aludtam, talán álmodtam is, elég az hozzá, hogy amikor felriadtam, valóságos esztergályosműhely zakatolt
körülöttem. Mániákus munkalázban, szívós szorgalommal tevékenykedtek az egerek. A különféle zajokból próbáltam létszámukra
következtetni. De hiábavaló kísérlet volt: a zörejek, cincogások, lomotolások ritkán, csak egy-egy másodpercre
hallatszottak külön-külön, mintha egyénieskedés, szólószám nem volna megengedett ebben a zenekarban. Láthatatlan
karmesterük állandóan tuttira tartotta pálcáját...

Foszforos órámra néztem, éjfél is elmúlt, kezdtem kétségbeesni. Papucsomat ismét felragadtam, majd odavágtam, ahol a
legsűrűbbnek véltem a zenekart. Tüstént csend lett, csendnél is csendesebb csend - s ebben a csend fölötti csendben tisztán
hallottam odakintről, a falucskát bekerítő dombkaréjról az elnyújtott, dudáló farkasüvöltést. Közelednek...A hideg
futkározni kezdett a hátamon. Egyre gyarlóbbnak éreztem magam a velük való mérkőzésre, hisz hallottam már olyasmit, hogy a
nagy hidegben meggémberedtek a vadász karjai, ujjai a hideg puskaagyra fagytak, s mire a farkasok kirontottak a
sűrűségből...hm...nem, erre nem kerülhet sor, az egerekkel le kell számoljak életre-halálra!

Csak volna nálam valami jóféle méreg, bekenném vele útravalóm valamelyik jó falatját, szalonnát vagy száraz kolbászt, s
felajánlanám nekik boldogan. Egyelőre a likat kell megtaláljam, melyen oly vígan közlekednek...Ez csak az öreg pohárszék
alatt lehet a falban. Felkeltem, s megpróbáltam a hatalmas bútordarabot elmozdítani. Talán oda volt szegezve... Talán
évszázadok folyamán összenőtt a padlóval, meg se mozdult.

Én ezt még egyszer nem kezdem elölről, döntöttem el magamban, s ekkor merült fel bennem a végső megoldás, amelyhez szorult
helyzetemben indokoltan folyamodhattam: lekaptam a fogasról a puskát. Patrontáskámból kiválasztottam két tízes madárserétet
és rátöltöttem. De hogy csaljam őket elő? S ha elő is jönnek, hogy kezdjek el itt sorozatos lövöldözést az alvó házban?

Cselhez folyamodtam. Levágtam egy darab szalonnát, az almárium melletti súlyos tölgyfaasztal egyik lába alá szorítottam,
hogy ellenfeleim ne tudják onnan elráncigálni, a puskát beállítottam a szalonnára, majd nadrágszíjjal és cipőfűzővel
odarögzítettem az ágyfőhöz s egy székkarfához. A lámpát eloltottam és visszabújtam az ágyba...

Emberetekre akadtatok! - vicsorogtam a sötétbe, s hallgattam a csendben szívem egyre izgatottabb dobogását. Csak akkor
dobogott még így vadászaton, mikor egyszer a medvével szemtől szemben az egyik kakasom csütörtököt mondott, s ha a másik is
csütörtököt mond, vagy a golyó célt tévesztett volna, elvisz az ördög...

Nagyon sokáig vártam, már-már azt hittem, megneszelték a veszélyt, s eszük ágában sincs előszemtelenkedni, amikor hajnali
két óra tájban elölről kezdődött a zenebona. Mosolyogtam, ami elég furcsán hatott volna arra, aki ebben a helyzetben
valahonnan megfigyel...Igen, csupa optimizmus voltam, hogy úgy mondjam, előre ittam az egerek bőrére...és senki se
csodálkozhatik azon, hogy a közeli vársáncról felhangzó farkasüvöltésre már ügyet sem vetettem, annyira lekötötte
figyelmemet az egérvadászat gyönyörűsége...

Megvártam, amíg a zenekar a szalonna körül eléri a fortisszimót, és óvatosan meghúztam a ravaszt. Kis kattanás - az első
patron csütörtököt mondott. De a zaj elég volt a gyalázatosoknak, hogy hanyatt-homlok szétszaladjanak! Minden reményemet a
másik patronba vetve, elölről kezdtem a várakozást. A kutyák odakünt élethalál harcot vívtak a farkasokkal...Órám pontosan
hajnali fél hármat mutatott, amikor végre úgy ítéltem, hogy a lehető legideálisabbak az egyetlen lövés feltételei! Mert
második dörrenéssel nem riaszthatom fel a tisztelt szállásadóimat, sem a fáradt vendégsereget.

Mint aki életét egyetlen kártyalapra tette fel, őrült szívdobogással eresztettem közibük a madárserét százait...Alighogy a
dörrenés visszhangsora elült a boltozatos szobában s a kastély folyosóin , lámpát gyújtottam. Az eredmény felülmúlta minden
várakozásomat: hét egér hevert mozdulatlanul, vagy rúgta éppen az utolsókat meghatóan apró lábaival, talán húsz négyzet
centiméteres körzetben, az asztal alatt a csalétek körül - köztük egy olyan hatalmas, kifejlett cickány vagy mezei pocok,
hogy érdemes lett volna kitömetni!

Elégtételem teljes volt. Még diadalmas óriásként álltam fölöttük a kegyelemdöfés ajándékát sem igen kívánkozván megadni a
gyalázatosoknak - amikor a folyosón szaladgálás, ajtócsapkodás hallatszott, s nemsokára bekopogtak...Házigazdám volt,
sebtiben felrántott bélelt házikabátban. - Lőni méltóztattál? - érdeklődött indignáltan.

Szó nélkül a terítékre mutattam, s tekintetemből legalább annyi szemrehányást olvashatott ki, mint amennyi mentegetőzést.
Az öregúr fejét csóválta, ami szólhatott az éji nyugalmat megzavaró egereknek, de éppúgy nekem is, aki a kastély éjjeli
nyugalmát megzavartam...majd óvatosan lehajolt, azt a hatalmas cickányt a farkánál fogva felemelte, a lámpa elé tartotta, s
csak ennyit mondott némi szarkazmussal: - Gratulálok! Kapitális példány! - és kicsoszogott a szobából.

Nemsokára bejött egy borzas háziszolga, az egereket szemétlapátra seperte, meghajolt és furcsa vigyorgás kíséretében
farolt ki az ajtón.

Három óra volt, mire újra ágyba kerültem. De a tudat, hogy rövid két óra múlva úgyis felvernek, nem hagyott aludni...Négy
órakor feltápászkodtam, és utolsó erőmmel névjegyet szegeztem az ajtó külső oldalára: Kérem, ne költsenek...a vadászaton
nem vehetek részt...

Tíz óra tájban ébredtem, becsengettem a szobalányt, s kocsit kértem a déli vonathoz. Csak a ház asszonyától búcsúzhattam
el: felejthetetlen kínos pillanatok!...Már bent ültem a vasúti kupéban, cókmókjaimat elhelyeztem, amikor vadászkalapom
szalagján, közvetlenül a szarvasfog és a zergetoll mellett, egy hosszú, vedlett egérfarkat találtam, akkurátusan
felvarrva.

Gondolom, a bájos háziasszony ajándéka volt, s bár sok csípős élcet kellett még elszenvednem miatta, lovagi
kötelességemnek éreztem megható figyelmességét hét szál rózsa kíséretében megköszönni.

 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán: Farkaskaland -  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1019
  • e Hét: 12764
  • e Hónap: 92322
  • e Év: 2033602
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.