Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Nyiresi-Tichy Kálmán: Egyszer én is siettem . . .
  2018-05-11 07:30:47, péntek
 
  Nyiresi-Tichy Kálmán:

Egyszer én is siettem . . .


Nagyvárosi forgatagban, a rohanó ember-árban
Hadirokkant csettik-botlik, kínnal vonszolt bénaságban.
Valakinek útjában van. Az sietne, ö nem látja, -
Türelmetlen városlakó a rokkantra rákiáltja:

" Mondja, lelkem, hej de ráér! Hogy lehet így ténferegni?
Nem látja, hogy utam állja? Nem tudna kissé sietni?"
Hadirokkant sápadt arcán fájdalom vonaglik végig,
Néma jajszó, fájóbb, mintha földtől felsikoltna égig !

Csendes szóval mondja aztán: "Bocsánat, hogy útját álltam . . .
Voltam én is épkézlábbal, akkor én is gyorsan jártam . . .
Sőt, uram, egy őszi reggel én is rettentőn siettem,
Izmos ifjú testemen egyenruhát, fegyvert viseltem. . .

Rohamra szólt a parancsunk, géppuskák kaszáltak köztünk,
Gránát vijjogott az égen, aknák robbantak előttünk.
És rohantunk tűzben, vasban, észvesztetten, vért lihegve,
Akkor, uram, meg lett volna a tempónkkal elégedve ! . . .

Azután - egy kézigránát megszaggatta ifjú testem,
Elvágódtam . . . Vérbe-fagyva úgy szedtek fel, késő esten
Tán ha ott maradtam volna s hősi emlék márványába
Vésték volna nevemet, most nem állnék önnek útjába !

Nem kell azért az ilyen ittmaradottakat sem kivetni,
Jó uram. Én az életben nem tudok többé sietni . . .
Síromat így is elérem. Nem lesz nevem márványtáblán,
Nem zavarok több forgalmat, így döcögve aszfalt-járdán . . ."

Hangos szavú városlakó szégyenülten állott félre,
Megrendülve döbbent rá a rokkant harcos külsejére.
Bocsánatért rebegve megbánta már százszor tettét -
És a hős, - szelíd mosollyal, - tovább hordja bús keresztjét.

magyar lélek 1941.
 
 
0 komment , kategória:   Nyíresi-Tichy Kálmán  
Nyiresi-Tichy Kálmán: Egyszerű imádság.
  2018-05-07 08:25:11, hétfő
 
  Nyiresi-Tichy Kálmán:

Egyszerű imádság.


Istenem, de szép volt. De kár, hogy elmúlott.
Itt fenn a hegyek közt nyírfák arany-pénze
Már mind földre hullott.

Im eljött ideje lassú hervadásnak,
Eljött az ideje kincses forró nyárért
Szép hálamondásnak.

Én édes Istenem, köszönet a nyárért,
Kék csillagvirágos, fürtös enciánért,
Gyöngyöket pergető patakcsobogásért,
Barna szárnyú, büszke héja-vijjogásért.

Köszönöm vad szirtek violaszín mélyét,
Zúgó fenyveseknek illatos sötétjét,
Messzi völgyek drága, szétterített selymét,
Sziklán ringatózó harangvirág kelyhét,
Csodálatos tükrét zord, sötét tavaknak,
Fehér szikrázását szirti szűz havaknak.

Köszönet a nyárért, arany napsugárért,
Ezüst holdsugárért, harmat gyémántjáért,
Hátam mögé dobált ezer sötét gondom
Elnémulásáért.

Köszönöm mennykövek érces dördülését,
Köszönöm a tücskök csendes cirpelését,
Villámok mértföldes szörnyű lobogását,
Pásztortüzek méla, messzi csillogását.

Hála legyen hajlott, sokszemű kalászért,
Hála legyen Néked édes szabadságért,
Vidám kabócáknak fürge ugrásáért,
Fűbe hemperedő csikó-boldogságért.

Fogadd hál'adásnak elszállt kurjantásom,
Fogadd imádságnak most elbúsulásom,
Szent kezeddel tarts meg új nyár nyílásáig,
Most segíts, - oly nehéz, - lombok hullásáig.

Búcsúzó szemekkel simogatok végig
Szirtet, hegyet, völgyet,
Köszönöm, Istenem, köszönöm az első
Fájó őszi könnyet.


Tátra, szeptember

Uj magyar museum. 1942.
 
 
0 komment , kategória:   Nyíresi-Tichy Kálmán  
Nyíresi-Tichy Kálmán: Prológ anyák napjára.
  2018-05-06 07:57:47, vasárnap
 
  Nyíresi-Tichy Kálmán:

Prológ anyák napjára.


Az ős káosz felett trónolt az Isten.
S mikor végetlen irgalmú szívében
Kigyúlt a vágy, hogy életet teremtsen,
Hatalmas jobbját lassan felemelte
S első parancsa szólt: legyen világosság !
És lőn világosság.

Majd elválasztá az Eget s a Földet,.
Napok, holdak és csillagok születtek,
Tengerek árja zúgott, Alpesek szegezték
Szirt-testüket a zord felhők fölé,
Erdők s vizek vad- s hallal népesültek,
Virágos rétek illatot leheltek
S madárdalt zengett őshazánk, az Éden.

S míg fenn a csillagok parancsolt pályán
Indultak Isten-tüzte céljaik felé,
Itt lenn az Édenkertben lőn az első ember,
A boldog porszem Isten tenyerén.
Az égi Jóság még tovább becézte:
Testéből vétetett párjának teste,
Az első nő, az első asszony: Éva.
Első virág a büszke férfi-mellen,
Első anya, mióta ember él e földön !

Ó jaj, az Éden - elveszett ! A bűnök ólma
Bús mélyre húz. De megmaradt csodának
A felmagasztalt drága női eszmény:
Az édesanya tiszta fényű képe.
ö megmaradt a legnagyobb csodának
Isten teremtő müve láncszeméül,
Hogy Édentől az ítélet percéig
Hidalja át a végtelen időket.

Anyák, anyák a sors minden gerezdjén:
Anyák a mélyben, síró, vad nyomorban,
Anyák az ormon, dúsan, fényözönben,
Rongyban, bíborban, sárban és aranyban,
Fehérek, sárgák, barnák és sötétek,
Öt földrész minden bábeli fajából,
De mind egyforma égi nagy paranccsal:
Szenvedni, tűrni várni, éltet adni
És minden vártán minden sorsot állni,
Sebet kötözni, csak bent, némán fájni,
Életharc-fáradt férjet vigasztalni,

Erőfosztottan új erőt lehelni,
Kis magzatát száz gonddal felnevelni
S ha kell, a sors malmába mégis odaadni,
Halál, betegség, háború zsoldjába,
A sorscsapások bősz, mohó torkába . . .
Elhangzó lépteik után remegni
És szívrepesve mindig vissza várni,
Az elbukottat mindig felemelni,
A vétkezőnek mindig megbocsátni,
Az áldozatra mindig készen állni,
Utolsó lélegzettel is csak másért élni !

Ó, áldott, áldott, áldott anyakéz !
Lásd: ott a bölcsőn kisdede fölött
És ott keni az ízes kenyeret
Az iskolába induló fiának.
És összekulcsolt anyakéz esengve
Egekbe zörget istenáldást kérni
Az életharcba induló fejére.
Ott virraszt lázas órán betegágy fölött,
Ott reszket örömében oltár küszöbén
Párját választott fia, lánya mellett.
Ott marcangolja önmagát, ha balsors,
Csapások tépik szíve gyermekét
És kínba dermed, hogyha sírverembe
Búcsúzóul hidegrögöt hajit . . .
De drága szíve akkor sem hasad meg.
Mert élni kell, hogy könnyel elborítsa
S virággal hintse meg a drága hantot . . .

Ó, nincsen annyi hópelyhe a télnek.
Amennyi anyasóhaj száll az égre !
És nincsen annyi esőcsepp a nyárban.
Amennyi anyakönny hull e világon !
S ha elvennéd a földtől a napot:
Tudósok népe adna fényt helyette.
Ha elvennéd az éltető nyarat:
Az erdők, tárnák adnak meleget.
Ha nem volna mindennapi kenyér:
Van csutka, málé, sárgöröngy, fakéreg.
Ha kiapadna minden földi forrás:
Az égi harmat mégis oltja szomjunk.
A süket lát, a vak tapint s a néma
Jelekkel mégis érteti magát.
De próbáld csak kivenni földi létünk
Rendjéből Öt, a drága jó Anyát:
Üvöltő ordasok tanyája lesz a Földből,
Az ember nem lesz ön-nevére méltó,
Megszégyeníti Isten remekét
És elvadulva hull saját porába !

Ha a teremtés Isten remeke
S a Föld fölötte ékes diadém
S e diadémban drágagyöngy az Ember,
Az Anya: Isten csókja, rajt' e gyöngyön !

Lefuthat száz s száz csóvás üstökös,
Kialhatnak bolygók, napok, egek,
Kihányhatnak a csillagmiriádok,
De míg egyetlen anya szíve dobban:
A mérhetetlen éjtszakában mindig
Ragyogni fog egy tisztafényü csillag, -
Túlélve minden múló égi vándort:
A halhatatlan anya-szeretet!

Magyar lélek. 1943. április.
 
 
0 komment , kategória:   Nyíresi-Tichy Kálmán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 220058
  • e Év: 1054979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.