Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Bozzay Pál: Kisírtam könnyeim . . .
  2018-05-26 07:33:40, szombat
 
  Bozzay Pál:

Kisírtam könnyeim . . .

(Josephstadt, 1850. jul. 10-én.)


Kisírtam könnyeim,
Kiontám vérem.
Elvesztett honomért
A csatatéren.

Látám őt küzdeni
Nappal és éjjel.
Téren és halmokon
Vad ellenével.

Látám szép zászlait
Keverve porba,
Fegyverét, díszeit
összetiporva.

S megroncsolt tagjain
A pihegönek
Üvöltve száguldtak
Vad hadi mének.

Látám őt élete
Vég-órájában,
Véres kezekkel és
Halott-halványan;

S mikor bús ajkai
Halált nyögének:
Diadal-örömét
Ellenségének . . . .

Messze föld népei
Gyűltek halomba,
Félvilágra szólt a
Halotti pompa;

Nagyszerű sir fölött
Dühösen morga
Halálos ajakkal
Száz ágyú torka;

S nem jött el, fegyverét
Emelni érte,
Napkelet, napnyugot
Lenyügzött népe;

Nem jött el fölfogni
Hanyatló térdét,
Felfogni sebei
Kiomló vérét . . .

Eljött a Nemezis
Megcsalt bolondja,
S a martyr-koszorut
Fejére nyomta !

Vasárnapi Ujság - 1867. junius 23.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Pál  
Bozzay Pál: A bagoly .
  2018-05-18 07:37:34, péntek
 
  Bozzay Pál:

A bagoly .


Én mindig komoly madár voltam,
Bár néha dévaj és hamis;
A metaphysicát tanultam,
Értek a politikához is.
A mystikus dolgokba néha
Bele ütöm az orromat,
S olyan leszek, mint egy próféta, -
Mindenki féli szavamat.
Én kiáltom: kuvik, kuvik,
S mindenki fél és elbuvik.

Az ember még balga is, látom,
Nappal kicsúfol, hogyha lát;
De remeg, hogyha éjszakákon
Megkopogtatom ablakát.
Az éjszakának hűs árnyéka
Ha megfüröszti fejemet,
Fölmagasulok mint proféta,
Veszek jóslói szellemet. -
És kiáltom: kuvik, tuhu,
S mondják, lesz dögvész, háboru.

Hogy nem nagy volna a szépségem,
Én nem tudom, de ugy mondják;
Hogy tükörben magamat nézzem:
Nem bánta még a hiuság.
De hogy a napsugártól félek,
Már abban nincsen tagadás,
De ebben is másokra nézek
S velem tart sok auctoritás!
Én kiáltom: kuvik, kuvik,
S mindenki fél és elbuvik.

A magányosságot nagyon szeretem,
Bár nem bánt melancholia;
A világhoz vagyok idegen,
Lelkemben nincs harmónia.
Hangtól, zörejtől nagyon félek,
Ön-árnyékomtól rettegek;
Azt gondolom, rólam beszélnek
Az erdők és a fellegek.
Én kiáltom: kuvik, kuvik,
Bölcs, ki a világtól búvik.

Vasárnapi Ujság - 1868. junius 14.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Pál  
Bozzay Pál: A hazáért .
  2018-05-16 07:26:57, szerda
 
  Bozzay Pál: A hazáért .

(Josephstadt, 1850.)


Könyekben úszik a szem, oh e köny
Nagyot fog a világnak mondani,
Sors-üldözött magyarnak könnyeit
Itták e már az Elbe habjai?
Távol e közel ború a láthatáron,
A sziv hallgat, a sziv csak titkon ver . . .
Ki az, ki vélem a magyar hazáért
Pohárt emelni mer?

Eljöttetek megülni a napot.
Mit ünnepeltek: gyászt vagy örömet?
Virágot hoztok az új tavaszon,
Vagy fátyolozva könnyező szemet?
Egy elbukott világ, idegen Isten
Oltári előtt térdein hever . . .
Ki az, ki vélem a magyar hazáért
Pohárt emelni mer?

Sorsod rövid dicsőség, hosszu gyász;
Én mindkettőben híven osztozom:
Dicsőségedben lelkem üdvözül,
Balsorsodat szivemben hordozom.
Én hordom azt és megnyugodva hordom,
S lelkemnek olyan édes e teher . . .
Ki az, ki velem a magyar hazáért
Pohárt emelni mer?

Ki látta a füstölgő romokat?
Apáinak megrongált csarnokát,
Hol a gazdátlan téren, udvaron
Örvetlenül ugatnak a kutyák.
Irigység, árulás zsarnok-szeszélynek
Gyermek-szemébe füstöt, port kever . . .
Ki az, ki vélem a magyar hazáért
Pohárt emelni mer?

Hazám, hazám! egy fölfeszittetett
Istenkép a keresztfán, bármi szent,
Sárral dobált meg a pogány s szidott
Mint egy latort, mint egy istentelent;
De a te képed, a te szenvedésed
Sok szivben hangos dohogással ver . . .
Ki az, ki vélem a magyar hazáért
Pohárt emelni mer?

A Krisztus is meghalt már egykoron,
De azután ismét föltámadott -
Feltámadásod napját várom én,
Azt várom én, csak azt a nagy napot!
S akkor, midőn az egy ujonti éltet
Az eltiport halállal küzdve nyer:
Ki lesz, ki vélem a magyar hazáért
Fegyvert emelni mer?!

Vasárnapi Ujság - 1868. május 31.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Pál  
Bozzay Pál: Pusztaság a világ . . .
  2018-05-15 07:56:25, kedd
 
  Bozzay Pál:

Pusztaság a világ . . .


Pusztaság a világ, kert az én kebelem,
Egyetlen virágja hervadó szerelem,
Hervadó szerelem bús árnyéku fája,
Könyem nedvesiti, fájdalmam táplálja.

Kert az én kebelem, gondatlan kertésze
Vajjon melyik lehet: a sziv-e, az ész-e?
Talán mind a kettő, s mig egyik ültetett,
A másik kitépe reményt s emlékzetet.

És a kert virági pusztán elveszének,
Összetiprák őket zajgó szenvedélyek;
Mit állsz te még benne hervadó szerelmem,
Terhes remény-vesztett kinodat viselnem.

Elmúlt örömeid emléke nem éltet,
Oh hadd szakasztom ki e kinos emléket !
Él még bennem, noha illatját nem érzem,
Virági elhulltak, - tövisétől vérzem.

Nem, ne távozz tőlem, ágyán gyötrelemnek
Hamarább lesz talán vége életemnek,
És mikor lelkemet majd ki kell lehelnem,
Akkor szállj el tőlem hervadó szerelmem !

Vasárnapi Ujság - 1869. augusztus 29.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Pál  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 220058
  • e Év: 1054979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.