Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Walter Margit: Így látom az öt ujjamat.
  2018-08-10 08:17:29, péntek
 
  Walter Margit:

Így látom az öt ujjamat.


Az élet - arasznyi.
És nem több. Csak annyi.
Mindenki méri,
- ki hogyan éri, -
hosszúra, - szűkre.
Magamnak mérem,
amig elérem,
mig végigjárom
öt állomásom.

Bölcső - kisujjam
gyáván, konyultan
fekszik az élet elején.

Névtelen vágyak,
szerelem, - remény, -
boldogság, - (kevés . . .)
üde nevetés, -
ez állomásnak nincs neve.

A harmadik - az élet közepe.
Gőgös kevélyen
tartja fejét fel,
ki arra jár.
Nincs korlát, határ,
csak út, - előre.
S amig a lába
a rögöt járja,
gőgös fejével
magasba kémlel;
örök titkokat
mig boncol, kutat !

A negyedik a végső stációhoz
mutatja az utat.

S az ötödiknél - minden hiába.
Pogány, vagy szent volt,
bölcs, vagy kába,
mindenki célhoz ér
és minden véget ér.
Mindenki megáll;
mert ez a Határ.
Mindenki megpihen,
mert itt pihenni kell.
Mert itt az Álom és a Béke.
mert minden útnak itt a vége.

Az élet egy tenyér.
És többet nem ér
és nem való másra:
Halál felséggel
bús kézfogásra.


Esztergom, 1925. március 1.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Minden csak úgy jó.
  2018-06-24 07:26:11, vasárnap
 
  Walter Margit:

Minden csak úgy jó.


Csak úgy jó minden,
ha frissen, frissen,
- még nem is kérted, - s már megkapod.
Mig el nem öntnek
a vágyak, könnyek,
hiábavárás, bánatok.

Minden csak úgy jó:
- dal, csók, kenyér, -
ha hozzád elér,
s a két karod
értüknyulásban el nem lankadott,
ha két szemed
értüksirásbam meg nem könnyezett,
hogyha a vágyad
nem vetett ágyat
búnak, jajnak, nemteljesülésnek.

Csak úgy jó minden,
ha frissen, frissen,
vágy és harc nélkül lesz tied.
Ha rád borul,
öledbe hull,
és ha te érte
nem adsz cserébe
álmot, reményt, hitet, szivet.

Esztergom 1925. augusztus 9.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Ős ellenség.
  2018-06-22 08:27:14, péntek
 
  Walter Margit:

Ős ellenség.


Ellenségem nekem az Asszony,
kinek a vágy már nem teher,
hanem erő.

Ellenségem nekem az Asszony,
- ismerője csók ízének.
Értenyúl és elviszi,
mit én csak nézek.

Ellenségem nekem az Asszony.
Marad, mosolyg, - míg megriad
halvány lányságom rettegőn
egy szó miatt.

Ellenségem nekem az Asszony.
Ö, egyenlőtlen, furcsa harc,
melyben mindig övé marad
a férf-sarc.

Ellenségem nekem az Asszony,
- mindent tudó, mindent merő, -
kinek a vágy már nem teher,
hanem erő.

Esztergom 1932. január 24.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: A Hold . . .
  2018-06-17 07:45:32, vasárnap
 
  Walter Margit:

A Hold . . .


Egy holdas estén erre járt
Valaki - s halkan igy dalolt:

"Nézd leány, a Hold, a Hold
ma bús, beteg, ma holtfehér !
- Rokonom, társam, barátom, - szegény
elárvult, kósza, csavargó legény,
megint, megint egyek vagyunk:
a Hold, a holtfehér, - meg én.

Néha vad, vidám, vörös
és száguld, mint az üstökös,
öl eleget száz rongy felhőleányt
s a nap csurranó vérpiros borát
mohón, habzsoló szájjal issza.
És nem néz soha, soha vissza
sápadt, megunt, tűnt tegnapokra,
mint én . . ."

. . . kezem vigyázva, lopva
karjára tettem, ő tovább dalolt.

". . . és néha szétkent, furcsa, sárga folt,
merev, hideg, magával tehetetlen
áll mozdulatlan, gögös-megmeredten;
ilyenkor nézünk egymásra ketten
kemény legények, néma éjszakában,

De ilyen búsnak még sohse láttam!
A vén bolond ma újra megigézett."

Dalolt. Dalolt - és rám se nézett.

Azóta nagyon gyűlölöm a Holdat.


Esztergom 1925. okt. 4.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Játék volt csak . . .
  2018-06-14 07:21:44, csütörtök
 
  Walter Margit:

Játék volt csak . . .


Játék volt csak, - semmi más,
Pár meleg szemvillanás,
egy-két könnyű, röpke bók,
- lepkeszárnyon illanók. -
Kis. mesének máris vége :
Isten véle ! Isten véle!

Tűnt a tavasz, - vége.
Már hulló rózsák szirma száll . . .
Fut az élet, fut a nyár
s ránk a mese vége vár,
víg mesének könnyes vége :
Isten véle : Isten véle !

Esztergom 1925. aug. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Minden csak úgy jó.
  2018-06-12 07:14:01, kedd
 
  Walter Margit:

Minden csak úgy jó.


Csak úgy jó minden,
ha frissen, frissen,
- még nem is kérted, -
s már megkapod.
Mig el nem öntnek
a vágyak, könnyek,
hiábavárás, bánatok.

Minden csak úgy jó:
- dal, csók, kenyér, -
ha hozzád elér,
s a két karod
értüknyulásban el nem lankadott,
ha két szemed
értüksirásbam meg nem könnyezett,
hogyha a vágyad
nem vetett ágyat
búnak, jajnak, nemteljesülésnek.

Csak úgy jó minden,
ha frissen, frissen,
vágy és harc nélkül lesz tied.
Ha rád borul,
öledbe hull,
és ha te érte
nem adsz cserébe
álmot, reményt, hitet, szivet.

Esztergom 1925. aug. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Poétasors
  2018-05-24 07:07:40, csütörtök
 
  Walter Margit:

Poétasors


Átkozott az és elveszett,
ki szép szavaknak rabja lett.

Nincs nyugta nappal, nincs álmos éje,
kit megfogott a szavak zenéje,

Fürge szavakká válik a vére:
szó fut szivéből, szó fut szivére.

Szó lesz a könnye s csókja: a szó.
Szó a csalárd és képmutató

barátja: titka elfecsegője.
Szó a szeszélyes, rossz szeretője:

fáj, ha beszél és gyötri, ha hallgat;
mindig új kínt ad, sohse nyugalmat.

Átkozott az és elveszett,
ki a szavaknak rabja lett.

Gyoma, 1927. április. 10
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Tavaszi tétovázás
  2018-05-23 07:36:12, szerda
 
  Walter Margit:

Tavaszi tétovázás


Valamit mégis tenni kellene.
Nem így megállni tétován, ijedve
s nézni: madár, meg tarka lepke
a dús virágú zöld mezők felett
csapongó szárnnyal hogy keres eget,
utat, célt: - ismeretlen rétek
illat-igéretét a légben. Vétek
megállni ilyen mozdulatlan,
ebben a forró tavasz-forgatagban.

Valamit mégis tenni kellene.

Talán rohanni - hagy ziláljon széjjel ! -
versenyt, süvöltő, vig tavaszi széllel;
virágba bódult, dús mezők felett
kitárt karokkal ! És a szívemet,
mint lángralobbant, égig égő fáklyát
- nem baj, ha látják, vagy ha bánják-
felgyújtva vinni. Vad tavaszi szélben
gyújtson, lobogjon, sisteregjen, égjen !
Semmit se bánva, csak rohanva menni
és ismeretlen szókból énekelni
a dús virágú, zöld mezők felett
új, ismeretlen, szilaj éneket !

Jaj, talán mégse. Hisz vigyázva, óva
kellene lépni a fűtakaróra !
Tenyérnyi földön annyi új csoda
születik, lendül. Gázolnék oda ?
Gyilkost kiáltva, lépteim alatt
vergődve, jaj, ne haldokoljanak
hangyák, bogárkák - igyekvők s oly parányok ! -
s ábrándos arcú kis fehér virágok.
Nem, nem. Ne indulj rohanni lábam !

S mégis, tán erre kellene, - lágyan
suhanva menni. És a szívemet
fáklyára gyúló lobogás helyett,
mint piros szárnyú Kata bogarat,
félőn és óvón, - nagy titok alatt, -
lopva, vigyázva, - senki se lássa, -
becsempészni egy virágbugába.

S kiszökve hozzá néha éjjelente
- Kata bogárka, álmodj, tente, tente, -
szordinós hangon elmesélni néki
sok-sok bohókás, régi, régi, régi,
ezerszer hallott kis gyermekmesét.

Esztergom 1928. május 27.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Valaki halkan erre jár
  2018-05-21 08:01:41, hétfő
 
  Walter Margit:

Valaki halkan erre jár


Szegény szivem ma felfigyel
Valami furcsa neszre.
Mintha galambpár szállna fel,
Vagy mintha harmat esne.
Minthogyha bimbó bomlana
- pattanva nyílna szirma, -
óra homokja omlana
vagy ég borulna pírba.
Mintha lágyfüvü réteken
vadmacska menne lesre; s
zegény szivem ma felfigyel
valami furcsa neszre.

Valaki halkan erre jár
- szivablak lopva koppan, -
Valaki hívó szóra vár
tavaszi alkonyokban.
Szivem, ne szólj, ne hívj, ne ints !
Ó, hallgató igézet !
Vágyak várása: drága kincs
Addig, mig szent igéret.
Szivem, ne szólj: csak felfigyelj
e drága, furcsa neszre:
mintha galambpár szállna fel
vagy mintha harmat esne . . . !

Gyoma, 1927. április.

Esztergom 1927. ápr. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
Walter Margit: Úgy érkeztem halkan
  2018-05-20 07:08:41, vasárnap
 
  Walter Margit:

Úgy érkeztem halkan


Nem hoztam magammal forró, uj csodákat.
Mintha alkonyati, könnyű szellő támad,
kél és elül; - és levelet se tép le
fáról, bokorról, - csak vigyázva, félve
simogat embert, virágot; - és aranyló felhö-
bodrokkal együtt eltűnik, mikor az esti csillag feljö,
Úgy érkeztem halkan
sok-sok kis zizzenő, halkveretű dallal.

Hűs szellő-életem csodákat ha áhit,
nézem más életek szép, forró csodáit.
S mondom: hogy szeretem az élni merőket
s a napfényben úszó, vidám ragyogású öreg temetőket.
A kedvesnek mondom: kedvesem, szeretlek.
S pár hiába hulló harmatkönnyet ejtek,
Mig tovasuhanva kis aranyló felhő-
bodrokkal együtt eltűnök, - mikor az esti csillag feljő.

Esztergom 1927. december 25.
 
 
0 komment , kategória:  Walter Margit  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 2315 db bejegyzés
Összes: 32212 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 135
  • e Hét: 3182
  • e Hónap: 82963
  • e Év: 1454039
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.