Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Gál László: Idegenben.
  2018-07-08 09:26:58, vasárnap
 
  Gál László:

Idegenben.


hideg szelet penget a barna
bús sydnei szél az idegen
a kis szobában árva könnyet
morzsolgat három idegen

how are you mondja az egyik
adok pénzt öcskös mennyi kell
szegény szegény hogy összenőtt már
a vérén szerzett pénzivel

s a fehér asszony nézi-nézi
két idegen nagy kisfiát
ismerkedik az ismeretlen
ismerhetetlen két világ

fürdik a város esti fényben
és gép csörömpöl rengeteg
jaj én már nem tudok maradni
jaj én holnap már elmegyek

fehér asszony reszket a széken
szegény anyám én úgy szeretlek
még sincs már néked kisfiad

how are you csak mondom én is
és nem tudom mi van velem
valami űz és sírni tud csak
a három egyvér idegen

Tarlóvirág című kötetből. 1962.
 
 
0 komment , kategória:  Gál László  
Gál László: Betegen
  2018-06-29 08:18:37, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gál László  
Gál László: Champs-Elysées
  2018-06-22 08:24:27, péntek
 
  Gál László:

Champs-Elysées


Korhadt falépcsők löktek ide
(úgy futkostam tördelt fokaikon,
mint odvas fogsorban a bacillus),
meg vak csapdák: ócska házak.
Menekülőben ráakadtam
a tizenharmadik század
Összes faragott köveire
s még csak ez kellett.

Itt nézem most a sikló rendet.
Kemény padra ejtve
kínálgattam nyomorom, ismeretlenségem
és sorsomat, mi vékonyka fonál.
Másfajta emberekre bámulok,
akiknek sorsa drótkötél,
ruhája kockás, cigarettája ópium
és testhez álló hölgye drága ékszer.
Gyűlölet nélkül nézem őket,
ha nem is túlnagy örömmel.

Hőség - legiszonyúbb licitáció - hőség !
Izzó üveglapok élei vihognak,
tarkómra sújt az izzadtság-guiilotine
s összelapulok,
mint forró lúgban a vászon.
Elfoszlanak a drótkötél-sorsok,
honnét jöhettek, már nem kutatom.

Egyszerre Gödöllő - a villa - tizenöt éves lettem.
Hűs nyugalom, heveröszék a diófa kövér lombja alatt
s anyám - mennyivel fiatalabb ! - hív uzsonnázni.
Apám - mennyivel fiatalabb ! - ingujjasan pesti lapot olvas a verandán,
fölnéz s megkérdi, ne ránduljunk-e este Babatra?

Közben fény- és karosszéria-Niagarákat látok
itt, előttem, szakadatlanul,
a Champs-Elysées ragyogó makadámján.
Pörkölt gumiszag
motor-szivek ketyegnek
tülkök okarinái,
a rendőr fehér karmester-botja
olykor merev habokra osztja
a hömpölygést is.

Kiittam hideg kávém
s apámnak felelek: nem, ne menjünk Babatra,
tizenhárom év múlva Párizsba leszek,
meg kell tanulni franciául, gyorsan.

IDÖ, hideg kéjenc te,
okleveles inkvizítor,
kattants vissza, kezdjük újra . . .

Mert nem rajtam múlt, jaj, nem rajtam,
én nem akartam
sem akkor, sem azóta,
hogy a versem olyan legyen,
mint egy vasúti katasztrófa:
tört sín az ütem, roncs a málha,
szilánkra zúzott kocsik a sorok
s hiába tilt pár konok
rím-szemafór a pályára -
hever,
buszonnyolc halott,
körül már huszonnyolc halott
aki mind én vagyok.

(Páris.)

szephalom_1934.
 
 
0 komment , kategória:  Gál László  
Gál László: Majd ha ember leszek
  2018-06-21 06:08:47, csütörtök
 
  Gál László:

Majd ha ember leszek


. . . csöndesebben leszek,
hangos is csak nagyon, nagyon halkan leszek,
ha majd ember leszek, ha majd oda érek,
mindent, a semmit, jót, rosszat megértek,
a gyilkost, a szentet, az eget, a tengert,
ha majd ember leszek, megértem az embert,
s akit embervolta emberséggel megvert,
jó szó olajával homlokát behintem,

hogy elbírja ottan, hogy lebírja itten.

Ha majd ember leszek, talán nem szégyellem,
hogy az lettem én is, talán nem szégyellem,
a pólyát, a szennyet, a könnyet, a gennyet,
azt, hogy ilyenek közt, én is ilyen lettem,
azt is, amit tettem, és amit nem tettem,
amit mondtam néha, amit elhallgattam,
hogy gőgös magamnak magam nem maradtam,
hogy igazat mondtam, s azt is, hogy hazudtam,

azt, hogy sokat tudtam, még többet nem tudtam.

Ha majd ember leszek; megbékélek végre,
eltörött kedvemmel beletörök végre,
hogy minden elpusztult, hogy megmarad minden,
hogy nagyon úr a van, s nagyobb úr a nincsen,
hogy túl a világon semminek sincs vége,
hogy nem tudja senki, miért és mivégre,
s amíg mindent, semmit, valahogy megértek,
s felmérem magamat, hogy semmit sem érek,
mindegy lesz már akkor, mit mutat a mérleg,

s az is, ki megértett, s az is, ki nem ért meg.

hid_1963.
 
 
0 komment , kategória:  Gál László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 153 db bejegyzés
e év: 1965 db bejegyzés
Összes: 31862 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1462
  • e Hét: 5418
  • e Hónap: 55254
  • e Év: 1280203
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.