Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Csizmadia Sándor: Idill
  2018-07-12 09:53:23, csütörtök
 
  Csizmadia Sándor:

Idill


Hej de fényes, illatos világ van
Ott a tarlón, künn a napsugárban;
A mezőnek lágy ölében
Mosolyogna rám az éden -
Én meg visszamosolyognék rája.

De jó lenne ott a pusztán lakni,
Forró nyárban a buzát aratni !
A gabona hullna rendre,
s néha rája heveredve
Milyen édes volna megpihenni !

És ha jönne hirtelen a zápor,
Kunyhót raknék kezem munkájából . . .
Ha nem férnék jól alája:
A kalapom karimája
Majd szemébe nézne a viharnak.

Mikor a nap delelőre érne,
Feleségem hozna ki ebédre
Tormát, hagymát, fözeléket,
- Mind a mi kertünkben érett,
S elmesélné, mi hir a világban . . .

Azután hazamennék majd vasárnap,
- Fiaim már a kapuban várnak
Vinnék nekik szép virágot,
Mit meg a király se látott,
Tudom ezért nagyon szeretnének !

Télen ugyan az is megeshetne:
Hideg lenne a boglya kemence;
Összebujnánk egy csomóba,
Fölsóhajtnánk átkozódva :
Minek is vagyunk mi a világon? ! . . .


Jovendo_1905. május 21.
 
 
0 komment , kategória:  Csizmadia Sándor  
Csizmadia Sándor: Tavasz
  2018-07-04 11:12:34, szerda
 
  Csizmadia Sándor:

Tavasz


Ha a tavasznak enyhe napja süt,
Ha majd himes virág nyilik a réten,
Ha felragyog az élet mindenütt,
Kihajt e a remény a nép szivében ?
Ha a kikelet friss szellője támad,
Elszáll e véle a gond és a bánat,
Miként vihar után a fellegek? -
Dalos madaraink, feleljetek !

Karunkban a vér még buzog, meleg,
Minden csepjében lüktet még az élet;
Szemünkben is tűzszikrák fénylenek,
Ajkunkon még föl-fölzendül az ének ;
De arcunkról a hosszu szenvedésnek,
Bántó nyomai el mikor enyésznek?
Mire lelkünk oly vágyakozva vár,
Kikelet után eljő e a nyár?

A termő nyár, mely már nem kér, csak ad,
Kincsét, javát, mind-mind ölünkbe rakja,
Annak terem a föld s érlel a nap,
l\inek munkában telt el éje-napja.
A természet s az ember egybefognak
És változásait az évszakoknak
A nyomor többé nem jelölheti:
Nem éhez, ki a magot elveti.

A szikla ormán, fenn a bérceken,
A hólepel bomlik, szikrázva olvad,
A télnek, mely azt hittük végtelen,
Még hirmondója se marad maholnap,
A köd elszáll, a zord idő megenyhül,
A patak is csevegve fut le fentrűl ;
Bokrok alján kacagva mondja el:
Ki nem csügged, sohase veszhet el.

Szivemben is közelg a kikelet,
Reményeimnek nem hullott ki szárnya,
Ha érnék bár még százszor is telet,
A kétely nálam szállást nem találna.
Keblem kertjébe' nőnek a virágok
S ha néha téli köd száll is reájok,
Örök hitem sugárzó tavaszán,
Virágerdő borúl mégis reám.

A sok panasz, tudom, majd egykoron
Erős akarattá szilárdul össze,
És a világ, melyről most álmodom,
Valósággá lesz mindörökre.
Hatalmas lángja majd a gyűlöletnek,
Még fellobog s belőle megszületnek
Az új világ uj alkotásai -
Gyönyörködtetve, boldogítani . . .

Ha a tavasznak enyhe napja süt,
Ha majd himes virág nyilik a réten,
Ha felragyog az élet mindenütt
Kihajt a remény is a nép szívében.
Ha a kikelet friss szellője támad,
Majd messze száll vele a gond, a bánat,
Miként vihar után a fellegek -
Édes testvéreim reméljetek !

Jovendo_1904. május 1.
 
 
0 komment , kategória:  Csizmadia Sándor  
Csizmadia Sándor: Az élet.
  2018-07-03 05:43:11, kedd
 
  Csizmadia Sándor:

Az élet.


Szikrázó felhők barna, tépett szárnyán,
Rohan tova a zúgó fergeteg,
Erejétől a föld is megremeg,
S utána ránk mosolyog a szivárvány . . .
De könye ott csíllog némán, fehéren,
A tört lombon, a sárba hullt reményen
S a nap ragyoghat, a lomb föl nem éled -
Ilyen az élet ! . . .

Orvosság tán a vígasz a betegnek,
De nem csítitja el panaszszavát,
Pedig jól tudja, hogy időkön át,
A legfájóbb sebek is behegednek.
A hosszú szenvedés után pihenni !
E drága kincscsel föl nem érhet semmi,
Habár érette útunk sírba téved -
Ilyen az élet! . . .

Ugy napnyugtakor, ha leszáll az alkony,
A szürkeség ködébe vész a szem,
A csendben én el-elrévedezem,
Kalászok árnyán, zöldes árokparton . . .
És mintha ott a távol messzeségbe,
Egy uj, kelő napnak a lángja égne,
S beragyogná a hallgató vidéket -
Ilyen az élet ! . . .

Tündöklő fényben hány csillag ragyog !
Minden szikrában sok-sok századok
Története bolyong a láthatáron.
Az égő tűzben, a fénylő sugárban,
Egy végtelen, egy forrongó világ van . . .
De hová lesz, ha a csillag kiégett ! ? -
Ilyen az élet ! . . .

Sovár lelkemnek is fölébred vágya :
Szabadságot, azt adjatok nekünk ! ,
Mit is ér így nyomorult életünk,
Ha mint a hitvány lomnak, nincsen ára ? !
Ha szolgaság teszi fáradt nyakunkra,
Gyalázat, kín, fájó teher a munka
S másnak húll le gyümölcse ha megérett -
Ilyen az élet ! . . .

Nincs porszeme a felszántott talajnak,
Melyet veríték meg nem öntözött
S úgy reggelenként a kalász között,
A kisajtolt köny csillog, nem a harmat . . .
És lám a kapzsi, sóvár embereknek,
Az izzadás, a köny vagyont teremnek :
Kenyeret is, kalácsot is, fehéret -
Ilyen az élet ! . . .

Hiába sír az elnyomott jajongva,
Hogy ébredjen az érző szánalom;
Kit gyávaság kinos igája nyom,
Panaszszavát, jaját hiába ontja;
Ha egyszer bátran a szemébe nézne,
A baj, mint könnyü pára elenyészne,
És nem találnak többé szolganépet --
Ilyen az élet ! . . .

Jovendo_1904. május 1.
 
 
0 komment , kategória:  Csizmadia Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 153 db bejegyzés
e év: 1965 db bejegyzés
Összes: 31862 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1462
  • e Hét: 5418
  • e Hónap: 55254
  • e Év: 1280203
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.