Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-01-31 16:24:13, kedd
 
  Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Szûcs Pali szerencséje



Ahogy az öreg Biziék nagy rétjéhez ért Szûcs Pali, leült egyet pihenni a határkôre. Különös gondolatai támadtak. Nem jobb volna-e visszafordulni?
Ha akarná, sem teheti már. Az egész világ tudja, hogy Gózonba siet, Bede Erzsit megkérni. Látták végigmenni a falun ünneplô ruhában, a gomblyukába tûzött piros selyemkendôvel, melyet ki akar cserélni másikkal. Azóta már találgatják odahaza, vajon lesz-e szerencséje?
Nyomasztó sejtelem nehezíti meg lábait, fejét. Hátha most is csúfság éri? Mert már három év elôtt is Erzsi körül legyeskedett, de a jómódú Bedéné kereken kimondta: nem adja a lányát korhelynek.
Igaz, hogy azóta megjavult, józan, szorgalmas lett, s ha kedve jött is néha kilépni a hámból, mintha erôs gyeplô rántotta volna vissza mindig: szíve volt a gyeplô. Csakhogy mióta az ôsszel meghalt a szegény Bede Anna, Erzsi megint gazdagabb lett. Rátartó lett az ô szegénységével szemben... Ha legalább szolgálatban nem állna, akkor talán hozzámenne, hanem így, hanem így... Ejh, mégis jobb lesz visszafordulni!
Haragoszöld füvek, amint a reggeli szélben remegve összesúgtak, a piros kökörcsin, mely búsan hajtotta le a fejét, a zúgó nádas, melyet a felhô sötétre festett meg árnyékával, mind arra biztatták, hogy forduljon vissza...
Csak egy picike lóherebokrocska a lábainál, amint a felhô alul kibukkanó nap elsô sugara ráesett, nevette ezt a rossz tanácsot. A napsugarak pajkosan szaladgáltak rajta levélrôl levélre, a kis tömzsi levelek mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítô fénytôl, s ragyogásukban aranyos színt nyertek, de elvesztették a csillogó harmatcsöppeket.
Szûcs Pali egy négylevelû lóherét pillantott meg köztük; lehajolt utána... szerencse az... letépte.
Csakugyan egy a szára mind a négynek. Aztán milyen szépek, duzzadtak a levelek, mind kifejlett, húsos, egyik sem csonka, rozsdavert, még csak sárguló sincs köztük, a fehéres, eres foltocskák csillagoknak csókja rajtuk...
Gondosan betette erszényébe az ezüstforintosok közé a szerencsét, s mire újra fölvetette szemeit, már akkor teljes pompájában tündöklött a nap, s az egész Bágy völgye mosolygott. Távol a gózoni pléhfedeles torony mintha arany szalagokat nyújtogatna eléje, mik végighullámzanak két falu határán...
De hiszen most már vissza nem fordul a szerencsével.
Fütyörészve folytatta útját Bodokig, ahol a kocsma mellett gózoni fuvarosok jöttek rá szembe.
- Hova, Pali öcsém? -- szólította meg Mák Gergely.
- Gózonba.
- Látom rajtad. Csak siess, otthon vannak! -- mondá, és megállította szekerét. - Valami jut eszembe, te Pali! Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek "Mindenszentektôl" kezdve. S ha meg a te sorsod is így fordul, kivehetnéd a kis jószágomat haszonbérbe.
- Bizony mond valamit kegyelmed... csakhogy pénz kellene ahhoz -- teszi hozzá hirtelen elkomolyodva.
- Fizeted majd a haszonból. Embernek ismerlek. Megkóstoltad a rosszat is, s vissza nem estél. Inkább neked adom, mint másnak. Gyere át vasárnap, megcsináljuk a kontraktust.
Pál szíve megdagadt a reménységtôl. Mégsem bolondság a szerencsefû!... Bízott már a jövôben, s nem is ment, de futott Gózon felé. Éppen delet harangoztak, mikor Bedééknél benyitott a kapuajtón.
Bedéné kendert tilolt az udvaron, nyájasan fogadta a legény köszöntését, s lerázta kötényérôl a pozdorját, amint illik érdemes vendég elôtt.
- Kerüljünk beljebb, Pali öcsém! Éppen jókor jöttél: Erzsi fôzi az ebédet.
Csakugyan ott szorgoskodék a konyhában, amint beléptek, s nem ejtette ugyan le a fôzôkanalat zavarában, hanem annyi bizonyos, hogy elpirult.
S az is bizonyos, hogy mikor anyja bement Palival a szobába, a macskát, amelyet csak az imént ütött meg csínyjéért, fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden, és egy tányér ételt adott neki.
- Ne haragudjál, kis cirmosom... neked adom a részemet. Jaj, ha te tudnád, kiscica, ki van itt?... Gyere, hadd veregessem meg a pofácskádat.
A macska okos ábrázatot vágott, éppen szóba lehetett volna vele eredni, mikor Pali valahogy nesztelenül csak egyszerre elôtte termett.
- Tudod-e, Erzsi, miért jöttem? -- kérdé halkan, és nyakkendôje csokrát babrálta.
- Sicc, te cudar! -- kiáltá Erzsike, s minden igazi ok nélkül elugrasztotta onnan a macskát, aztán mintha haragjával nem bírva üldözné, maga is utána iramodék.
Ugyancsak várhatták! Nehéz volt visszacsalogatni. Elbújt a virágos kertbe, az orgonabokrok mögé, a fehér babos kendôjét egészen letolta égô arcára, mikor szólongatták.
Pedig éppen azt a kendôt akarta elvinni Szûcs Pali cserébe.
Nem is esett benne késôbb nagy nehézség. Erzsi is akarta, az anyja sem bánta, mert megjavult a legény, de meg az a Mák Gergely dolog is kapóra jött. Pali úgy indult vissza babos kendôvel gomblyukában, mint a legboldogabb vôlegény a világon.
Örömtôl volt piros az arca, meg tán a jó bortól, mert ebben sem volt híja az ebédnek, pajkos szikrák ugráltak a szemeiben, és csintalan ördögök táncoltak elôtte: azok az örömtôl, ezek meg a bortól.
Mikor a bodoki kocsmához ért, az apró ördögök mind beszaladtak elôre a kocsmaajtón.
- Eh, miért ne mennék be magam is? -- gondolta Szûcs Pali. - Úgyis csak egy ilyen nap van a napok között.
Bement, ivott. Az elsô iccétôl még boldogabb lett, a többitôl szilajjá vált, az utoljától veszetté.
- Húzd el a nótámat, öreg Gilagó Marci!
Az ablaknál egy hamiskodó, festett arcot pillantott meg éppen kapóra:
- Gyere be, Réki Maris, régi szeretôm! Mulassunk még egyet! Neked adom ezt a babos kendôt.
A gózoni fuvarosok megint arra mentek, de most már hazafelé, kôszénnel megrakodva.
- Ejnye, Pali, Pali! -- kiáltott be Mák Gergely szemrehányóan. - No, te ugyan szépen mentél el Gózonba.
- Mi nekem Gózon! Bort ide még! Hogy is van a nótám? Megfizetem, itt az ára...
Kivette az erszényét, és kiszórta, ami benne volt. Szétgurultak a forintok, mintha a sátán szekerének kerekei volnának. Gilagó fölszedte. A lóhere is kiesett. Réki Maris összetaposta...
Mák Gergely uram fejét csóválta, s közibe vágott a lovainak:
- No 'iszen, Szûcs Pali, jöhetsz már te hozzám kontraktust csinálni!
A hajnali hûs szél kékre marta dúlt arcát, összecsapkodta gesztenyeszín haját, mire otthon az udvaron mámorából fölocsúdott. Ki vezette haza, nem tudta. Zúgott a feje, forgott vele a világ még akkor is: alig tudott a szobába menni.
Bár ne tudott volna. Már akkor ott volt az ágyon kiterítve a piros jegykendô, amit Erzsinél hagyott tegnap délben.
Eszmélni kezdett. Hogy lehet az itt? Visszaküldték volna? Lehetetlen, lehetetlen... mert a babos kendô még akkor is itt lenne, amit tôle hozott! Hát a négylevelû lóhere? Jaj, csak azt ne vesztette volna el! Nincs, semmi sincs!...
Ködös fejét gondolkozva hajtotta le egy szuszékre... Hátha nem is volt ô Gózonban, hanem csak úgy álmodta az egészet?
 
 
0 komment , kategória:  Mikszáth KálmánSzûcs Pali  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 525
  • e Hét: 12727
  • e Hónap: 57799
  • e Év: 1999079
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.