Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-02-09 12:55:06, csütörtök
 
  Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Szegény Gélyi János lovai



Elôbb a Bokros aranyszôrû nyakát csinosítja ki bent az istállóban a gazda tengeri-haraszt pántlikával, majd a Tündér éjfekete sörényét fonja be, azután sorba a többiét.
Megérti a négy okos állat a parádét... a csörgôket is a kantárhoz kapcsolják... éppen mint tavaly ilyenkor, mikor a szép özvegy molnárnét, Vér Klárát hozták a házhoz, s olyan kevélyen hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán hátaslova volna valamennyi...
De ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék rózsa levelével, ezüstvályúból itatnák a gózoni szent kút vizével, mégsem lehetne olyan jó dolguk, mint a Gélyi János keze alatt.
Maga nevelése mind a négy, a szemei elôtt nôttek fel ilyen gyönyörûségnek, ô gondozta, fésülte ôket éber szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielôtt od'adta volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jó ízû, takargatta ôket télen meleg pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban meg is csókolgatta.
Most már nem csókolja, mióta menyecske került a házhoz, mégpedig az a bizonyos, a régi szeretô, mert másé volt már egyszer, kétszer lett édessé...
Most már nem csókolja, de azért él-hal értük most is, és nem adná négy lovát tizenhat csoltói, bodoki ménesért.
Pedig ha van valami nagy dolog a világon, mind morzsa csak a Csoltó, Bodok dicsôségéhez mérve. Kilenc vármegyében tudják, ötvenkettôben mesélik a lovak szép növését, vékony lábaikat, módos csípôiket, gyönyörû nyakukat.
Ahol egy nagy úr van, Csoltóra, Bodokra jön négyest válogatni a parasztoktól, és bizony megesik ilyenkor... legalább az öreg Csillom Pál megmondta egykor a belédi grófnak, mikor nôsült, hogy de bizony abból a házasságból semmi sem lesz tavaszig, mert az én kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt a világon pedig nincs ilyen ló.
...Bezzeg van már most, elleste a tudományukat Gélyi János, s olyanná nevelte ezt a négy csikót, hogy mikor végigröpülnek Csoltón, Bodokon, kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak az emberek az irigységtôl.
...Ahogy befonta a sörényüket, felrakta rájuk a szerszámot. Úgy be volt csomózva az egyik hámistráng, hogy alig bírta kioldani. A négy tüzes csôdör nyugtalanul rakosgatta szép, karcsú lábait, s csapkodott a farkával ide-oda.
Az istálló ajtaja ki volt nyitva, s szép pirospozsgás menyecske jelent meg benne -- de nem vette észre Gélyi Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó eltakarta.
János se vette észre az asszonyt, de nemsokára hallotta suttogó hangját odakünn... szaggatott szavakat, amelyeknek értelme is alig volt, mire hozzá értek.
Vajon kivel beszélget?
"Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán... nem tudom még, mi lesz..."
Ez a Klári szava volt, tisztán hallotta. Aztán egy cserepes, nyöszörgô, köhécseléstôl kísért hang felelt, ki tudja, mit, nem lehetett megérteni. Hanem a Klári suttogását ismét megértette.
"Két mályvarózsa lesz a mellemen, legyen ott... legyen a kenderáztatóknál."
János kiejtette kezébôl a Ráró kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok karika meg a zabla, de nem hallotta... nem azt hallgatta.
"Ha a piros rózsát ejtem ki a kezembôl az útra, akkor maradjon, ha a fehéret, akkor jöjjön."
Gélyi János alig bírta felszerszámozni a negyedik lovat, elszorult a szíve, megzsibbadt a keze, mindent visszájárul tett. Sötét sejtelem nehezedett a szívére. Hallotta ô már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek!
Eh, bolondság! A szavak is megijesszék? Aminek teste nincs, annak az árnyékát lássa? Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson?
Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat megitatni. Klári éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt.
- Ki volt az az ördögök nagyanyja? -- kérdé a fiatal gazda féltréfásan.
- Vônekiné, a templomsorról.
- Mit keres nálad az a boszorkány?
- Egy kis élesztôt kért szegény.
- Hüm! Hát kenyeret dagaszt ôkigyelme?... No de most már siess felkészülni, Klári! Mindjárt indulunk.
A könnyû szekér már ki volt húzva a színbôl, s megkenve állt az udvaron, egy perc alatt be volt fogva. Felültek.
János meglegyintette az ostort a négy tüzes állat fölött, s azok prüszkölve, ziháló orrlyukkal, aprózó táncban indultak ki az udvarból.
Végigtekintett rajtuk, s amint elnézte azt a négy formás fôt, mely hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon, amint csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk derekukat, és az acélpatkó, amint meg akarja lábuk alatt gyújtani az anyaföldet, szíve megdagad örömében.
De jó is, hogy oda nem adta a négy lovat senkinek, pedig hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer forintot rakott össze Bodok, Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék a határon.
Hadd vesszen magva a különb fajnak!
De a lovakról egyszerre leesett a tekintete a felesége szép piros arcára, hófehér keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra, fehérre.
Megmondta... így mondta.
Kieresztette az ostort Gélyi János, röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplôs és az ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyerébôl ernyôt csinált hamis szemeinek, merengve nézte a vidéket, s ô is röpült.
- Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom, hogy nem szívesen teszed... mert még a rossz nyelvek nem teltek be velem, aztán meg...
Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta, a szaladó réteket, a közeledô kenderáztatókat, melyek úgy csillogtak zöldes vizükkel, mint valami gúnyos szemek, s messzebb a hegyszakadékokat, ezeket az öblös, nyitott koporsókat.
- Aztán meg azt gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról egyenesen oda indulsz.
Még erre sem felelt Gélyi János. Csak hadd jöjjön még közelebb az az asszony a töviseivel.
- Ej, beh kényes lett kend! Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Itthagysz-e azalatt, vagy magaddal viszel?
- Otthagylak -- mondá kelletlenül. - Úgyis három napig tart a lagzi.
A kenderáztatóhoz értek. A dûlôúton ott mendegélt Csipke Sándor a tulipántos szûrében, az ünneplô kalapjával, s úgy tett, mintha csak véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra -- pedig azt még a föld is megérzi, ha a Gélyi János négy híres lova jön.
De mit most a lovak!... A felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy odanézett a nyalka legényre, epedôn, lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét.
...S jaj, kiesett kezébôl, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa.
Ereszté a gyeplôt ellankadó keze mindig jobban, jobban... mint a sietô szél, ha felhôket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi paripái; nem is paripák már, a szörnyû sebesség összegyúrja ôket egy fekete szárnnyá, amely röpül... röpül... Nem is szárny az, de a megvadult halál!
- Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplôt! -- sikolt fel Vér Klári. - Itt a hegyszakadék, jaj, ott is egy örvény!...
- Verjen meg az isten; de meg is fog verni!
- Ó, tartsd azt a gyeplôt, édes uram, férjem!
Tartotta is, de csak míg kioldta rajta a bogot. Csettentett a szájával, s egy lóriasztó szisszentést hallatott:
- Gyi Tündér! Ráró!
Aztán odahajította két kibontott gyeplôszárát a Bokros és Villám nyaka közé...
 
 
1 komment , kategória:  Mikszáth KálmánSzegény Gélyi J  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 185
  • e Hét: 8974
  • e Hónap: 88532
  • e Év: 2029812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.