Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-02-18 10:23:52, szombat
 
  Jókai Mór
Lidy Carcasse



Amint a leány fel lett öltöztetve a grófnő szobaleányának a ruháiba, amik éppen a termetére illettek, behívatta őt magához Médea. - Sidonia grófnő mellett ott maradt Hermione kisasszony ápolónak.

A leány ügyetlenül járt a női öltözetben, minduntalan megakadt a térde a lépés közben, látszott, hogy férfiruhában járáshoz volt szokva. Egész magatartása, fejhordozása is csupa garçonos volt; s nagyon hozzáillett az arcához. Szénfekete, göndör haja oldalt volt elválasztva; mozgékony szemöldei, eleven villogó szemei, természettől piros arca, gúnnyal felhúzott szája, előrenyomuló hegyes álla, lüktető orrcimpái inkább egy nőruhába öltözött ifjoncot árultak el, mint fiatal leányt. A domború mellkas, a széles váll, a keskeny csípő még öregbíté a csalódást. - Médea az első pillanatra valóban meghátrált előle, azt hitte, fiú. Csak azután, mikor a szobaleánya biztosította felőle, hogy ez valóságos nőnemű gyermek, állt vele bátran szóba.

- Önnek a neve ,,Lidy Carcasse".

A megszólított a leggyönyörűbb két fogsort mutatta meg erre a szóra, elnevetve magát.

- Igen, madame, de csak két esztendő óta, azelőtt úgy híttak, hogy Lidy ,,Saint Jean". Én játszottam a Champs Elysées-ben Szent Jánost a bibliai tableaux vivants-ban, s hogy még azelőtt hogy híttak, azt nem tudom; mert elfelejtették a tenyerembe írni. Azután, hogy kinőttem a szerepkörömből, beálltam az auteuili dinamit gyárba tölténykészítőnek, s minthogy oda csak férfimunkásokat vesznek fel, azért fiúöltözetbe bújtam. Ügyes voltam: a munkavezető a legveszélyesebb munkáknál alkalmazott; ott alaposan kitanultam a robbanószerek gyártását, azoknak a srapnelekbe elhelyezését, a bombák tempírozását, a robbanógyutacsok titkait. Mikor aztán a commune uralomra került, annak a szolgálatába álltam, tiszti rangot kaptam: én voltam a felügyelője annak a gyárnak, mely a Rue Mouffetard-ban a dinamit granátokat készítette. Már elébb neveztek el Lidy Carcasse-nak (világító tűzgolyó).

- És most hajlandó volna ön ezt a fényes nevet valami kevésbé ragyogóval felcserélni?

- Mindennel, madame, egész le a fénymázas skatulyáig.

- Megunta ön a communard-okat?

- Tökéletesen. Nem azért, mintha a nézeteiket nem helyeselném; hanem azért, mert ők nem veszik komolyan. Tessék elhinni, madame, hogy az egész commune harcaiban egyedül az ,,internacionalisták" voltak a ,,fenegyerekek". Az elit truppot képezték a betűszedők, a gépészek, a lakatosok meg a cipészek; a szabók már nem sokat értek. Azután jöttek a lengyelek, a piktorok meg az omnibuszkocsisok. Végre a kiszabadított rabok. Ezek tudnak verekedni s sápadt arccal a szuronyoknak helytállani! Az újságírók csak vezetni szeretnek; - de hátulról. A többi aztán csak lármázni tud, vagy fedett helyről lövöldözni; de a tüzet ki nem állja. Amint egy golyót hallanak döngeni, lekapják a fejüket, mintha darázs volna. A bolondok! A darázstól van mit félni, mert az körülrepül, úgy csíp meg; de ha a golyó egyszer eldongott a fülünk mellett, az többet vissza nem jön, hogy megcsípjen. No, nem igaz, grófnő?

- Nem tudom. Én sohasem találkoztam se golyóval, se darázzsal.

- No, a grófné mama már beszélhetne egyikről. Neki három röpült el a feje fölött. - ,,Csak" golyó.

Médea elhatározta magát, hogy rátér a kényes kérdésre.

- Mondja ön meg, mi dolga volt önnek Raoul Ripaille-jal? Beszélhet előttem őszintén: én már ,,voltam" asszony.

- Az igen egyszerű: felesége voltam neki.

- Felesége? Hát nem tudja ön, hogy annak már van neje?

- Nem kérdeztem tőle.

- Megesküdött vele?

- Természetes! Aki az Internacionáléba belép, annak nehéz esküt kell letenni, hogy hű marad; - ha áruló lesz, halál a fejére! Az nem olyan könnyen vehető eskü, mint amilyent a Saint Germain l'Auxerrois-ban szoktak kicserélni.

- Tudta ön, hogy Raoul Ripaille egy főúri családnak a tagja?

- Azt mindenki tudta. Hanem arról, hogy Raoul Ripaille miket tett, miket végzett a commune dolgai alatt, több kérdést ne intézzen hozzám a grófnő; mert arra, hogy őt el nem árulom, még mindig köt az esküm.

- És mégis elárulta ön őt.

- Az nem volt árulás. Az tökéletesen félreértett dolog. Hát mikor a Montmartre-t is megostromolták a versailles-iak, Raoul Ripaille egy csoport internacionalistával lemenekült a katakombákba. Én is velük akartam menni; de engem visszautasított, ,,Asszony nem kell ide!" Elmondá, hogy védeni fogják magukat odalenn a kétségbeesésig. Raoul Ripaille megesküdött, hogy ha kényszerítve lesz rejtekéből előjönni, két Orsini-bombát hoz magával, s az egyiket le a kövezetre, másikat a boltozatra hajítja fel: úgy töri össze magát és ellenségeit.

Médea grófnő a kezeit dörzsölte fáztában.

Lidy Carcasse-nak pedig egyre mosolygott az arca.

- Hát aztán mikor a nagy plakátok megjelentek az utcaszögleteken meg az affiche-oszlopokon, amiken az volt hirdetve, hogy aki Raoul Ripaille-t felismerni tudja, jöjjön oda a Tombeau d'Isoard-hoz, jutalmat kap; mert Raoul Ripaille meg lett kegyelmezve: hát akkor én azt gondoltam, hogy sokkal jobb lesz, ha én odamegyek, s a kloákák undokságaiból előmászó piszkos alakban felismerem Raoul Ripaille-t, amilyennek én máskor is láttam már, s azáltal megmentem az életét, mint ha ő rettenetes ígéretét beváltva, ellenségeivel együtt magát a levegőbe röpíti. No, hát nem volt igazam, grófnő?

- Igaza volt.

- Én előre közöltem a nézetemet a communard-ok elfogatására kiküldött őrnaggyal: az én tanácsomra töltötték meg a terem padlását csertörmelékkel, s a magasba hálót húztak. Hát ezt is azért tettem, hogy a fenyegetését be ne válthassa, s amikor kilépett az odúból, s dacosan odahajítá a két Orsini-bombát: bizony nagyon sietnem kellett vele, hogy a nevét elkiáltsam; mert már akkor minden tüzérnek a kardja ki volt rántva a hüvelyéből, s a feje fölött villogott. - Hát árulás volt ez tőlem, madame?

- Nem volt az.

- És ő mégis árulással fizetett érte nekem. Odakiáltott a katonáknak: ,,Ez nem tiszt, hanem némber! Tépjétek le róla az egyenruhát!" És mikor leszaggattak rólam mindent, csúfságra, nevetségre oda voltam dobva; amikor nem tudtam, hogy a két kezemmel a szégyenemet takargassam-e, vagy a rám hulló ütéseket hárítsam el? Akkor odarohant hozzám, s a csizmája sarkával megrúgott. Hét hegyes szeg van a csizmasarkában, mind a hétnek a sebhelye itt van a csípőmön. Akarja látni, madame?

- Nem! Nem! Ne mutassa! - kiálta Médea, kezével eltakarva az arcát, mely egyszerre lángra gyulladt.

Lidy Carcasse pajkos mosollyal csúsztatá vissza a félig felkapott öltönyét, s bizalmaskodva suttogá:

- Bizony nem asszony ön; hanem csak leány.

- Elhiszem, hogy ott van.

- Ott is fog maradni, amíg csak élek, s emlékeztetni fog valamire! - (A leány arca e percben indulatos fenyegetésre torzult.) - És ekkor, madame, egy egészen idegen férfi, aki addig hidegvérrel, közönyösen állt ott Lis Blanc grófnő mellett, midőn én szégyenemben, fájdalmamban nem tudtam hová menekülni, hirtelen leveté a köpenyét, s rádobta a mezítelen testemre! Az önök családjához tartozik ez a férfi?

- Nem tartozik hozzánk.

- Nem is fog ide tartozni valaha?

- Ne adj' Isten!

- Hát azt én nagyon sajnálom. Mert én ennek az embernek tudnék olyan hűséges kutyája lenni, aki éjjel-nappal vigyáznék az ajtaja előtt, s a tolvajt, aki az ágyához közelít, bizony megharapnám.

- Menjen ön most aludni, Lidy Carcasse! Ön nálunk marad, s jó dolga lesz.

*

Médea utánagondolt a hallottaknak.

Ennek a rejtélyes embernek az alakja megint egy pár új ecsetvonással lett kiegészítve: ,,irgalmasság, szemérmesség". - Erények. De gyönge szív. - Az a rúgás a csizmasarkkal: - az csúf dolog; - de erő!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai MórLidy Carcasse  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2005
  • e Hét: 17234
  • e Hónap: 62306
  • e Év: 2003586
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.