Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Gárdonyi Géza: A szegény ember káposztája
  2012-04-03 08:18:14, kedd
 
 


Gárdonyi Géza: A szegény ember káposztája



A határban naphosszat durrogott a puska. A gróféknál vadászatot rendeztek. Száz meg száz hajtó zavarta ki rejtekéből az aranytollú fácánokat, a jámbor nyuszikákat és mindenféle egyéb vadakat, hogy belekergessék a halál torkába.

A menekülő vadak útját egy helyen széles folyó állotta el. A vízparton egyetlen csónak. A csónakon egy szegény ember és két fej káposzta.

A káposzta a szegény ember aznapi ebédje. Az ember éppen indulna át a vízen, mikor fölpillant, és meglát a parton egy kétségbeesett nyulat és mellette egy bánatos farkast.

Mindkét állat tudta, mi vár reá, ha a hajtók gyűrűje összébb zárul. Szomorúan néztek hát az emberre és egymásra.


- Te szegény ember - szólalt meg a nyúl nyöszörgő, bánatos hangon -, könyörülj rajtam! Vigyél át engem csónakodon, szabadíts meg a puskacső villámától.

- Engem is vigy át - szólal meg a farkas -, az én sorsom se különb a nyúlénál.

- Engem vigyél át előbb - könyörög a nyúl -, mert ha itt hagysz, a farkas hamarabb fölfal, mint gondolnád.

- Jó, jó - válaszol a szegény ember -, de mi lesz a káposztámmal, ami a csónakban van? Azt meg te falod föl.

- Vihetsz minket együtt is! - mondja fogát vicsorítva a farkas -, én nem engedem meg, hogy a nyúl megegye a káposztádat.

- Átvinni átviszlek benneteket - nyugtatta meg a két állatot a szegény ember -, de láthatjátok, hogy a csónak oly keskeny és rövid,, hogy rajtam kívül legfeljebb ha egyiketek fér el benne, s akkor is ki kellene raknom a káposztámat.

- Várunk rád türelemmel - szólott újból a nyúl -, evezz csak át gyorsan a káposztáddal. A hajtók még legalább száz lépésre vannak.

- De a farkas - aggodalmaskodott a szegény ember -, előbb ígérd meg, hogy a túlsó parton is megkegyelmezel ennek a szerencsétlen nyúlnak. Különben semmi célja a könyörületemnek.

- Ígérem! Ígérem! - fogadkozott a farkas.

- No, hát akkor várjatok kissé, hadd gondolkozom, miként cselekedjek. Ha átviszem előbb a káposztákat, és a farkas marad itt a nyúllal, nem okos. Mert a farkas megeheti a nyulat, még mielőtt ideérne a vadászat. Ha a nyúl maradna itt a káposztával, ez a káposztára volna veszélyes, meg rám nézve is, mert odaveszne az ebédem. Hanem legjobb lesz így: kirakom a káposztát, s utána: - Nyuszi! Ülj csak bele gyorsan a csónakomba!

A nyuszinak kétszer se kellett mondani, máris ott guggolt a csónak sarkán. A szegény ember pedig gyors kézzel hozzáfogott az evezéshez.

A nyúl valóban átkerült a túlsó partra. Ott kiugrott örömében a csónakból, és olyan táncot rögtönzött odaát, mintha nyúlbálba volna farsangkor.

A csónak visszatért üresen. A szegény ember újra megszólalt a parton:

- No, farkas koma, most te csücsülj a csónak végére a nyúl helyére. Megmentem a te életedet is.

A farkas fogvacogva telepedett a csónak sarkára, és sunyítva nézegetett hátra a vadászok felé, s örömmel pillantgatott a túlsó partra, ahol a nyuszi várakozott.

A farkas is áttért a víz másik oldalára.

De most együtt lett volna a farkas a nyúllal. Az ember azonban előrelátó volt: nem bízott a farkas ígéretében. Tehát újra odaszólt a nyúlnak:

- Gyere csak, nyuszikám, ugorj vissza a csónakomba. Visszaviszlek én téged. Így bizonyosan nem történik bajod.

A farkasnak nem tetszett ez a beszéd: de mit cselekedhetett?

A nyúl gyorsan beugrott a csónakba, s így a farkasnak annyi ideje se volt, hogy a nyuszinak a füle hegyét megcsiklandozza.

A parton a nyulat újra kitette az ember, és berakta most a káposztát. A káposzta átszállítódott a farkashoz. Ekkor az ember gyorsan újra visszaevezett a nyuszikához, és hozta vissza magával.

Mikor megérkeztek, a túlsó parton már hallani lehetett a nagy puskaropogást és kiáltozásokat.

A farkas ettől úgy megijedt, hogy rögtön eliszkolt a környékről, s még csak annyit sem mondott a szegény embernek: "Köszönöm szépen, hogy megmentettél."

Bezzeg a kis nyuszika kezet akart csókolni jótevőjének. De a szegény ember nem hagyta. Zsebbe dugta a kezét. De hogy a zseb lyukas volt, a nyuszi mégis hozzáférkőzött a kisujjához.

- Menj, csak menj, nyuszikám, te is világgá - mondogatta neki a szegény ember -, csak vigyázz most már, valaha is össze ne kerülj azzal a hálátlan ordassal!

A nyúl is eliramodott volna rögtön, de hogy a szegény ember a káposztafejet hámozta, azt megvárta még. Megeszegette, ami a szegény embernek nem kellett, megnézte még azt is, hogyan vagdalja apróra a szegény ember a káposztát. Hogyan rakja fazékba. Hogyan gyújt tüzet alá. S csodálkozott, hogy mennyi mindent elkövetnek az emberek csak azért, hogy azt a jó nyers káposztalevelet elrontsák.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza: A szegény ember  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2617
  • e Hét: 11406
  • e Hónap: 90964
  • e Év: 2032244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.