Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 11:26:57, szerda
 
  Balázs Béla
KÖNNY



Yüo-Dzsung Sianfu városában élt és a felsőbb állami vizsgára készült. Éjhosszat ült magános gyertyája mellett és tanult. Így múlott el a tél s már a tavaszillatai szállottak be szobájába a nyitott ablakon át. Az első kis szagok egyenként jöttek, szerényen osonva. Az olvadó hó puha illata és a nyirkos, hervadt tavalyi lomb fanyar korhadásszaga. Azután az első ibolyák gyenge lehellete. Később már csapatostul tolongtak az illatok be az ablakon, mint a juhnyáj, ha este behajtják a karámba. Yüo-Dzsungnak nagyon finom szaglása volt, azért zavarták őt munkájában a rátámadt illatok seregei, úgy, hogy órákig ült mozdulatlanul a nyitott ablak fekete nyílása felé fordulva és szimatolta a tavaszi éjszakát.
Egy éjszaka langyos esős vihar támadt. Odakinnt harsogott a kert, mint a tenger és a meleg illatok összecsaptak Yüo-Dzsung feje felett, mint a zuhanó hullámtorlatok. Be kellett húnynia szemét. És akkor az egész kertet szimatolta: a mandulaillatot és a barackvirág lehét, a nedves föld fúvását és a madárfészkek szagát a bokrokban, melyek meleg pihékkel párnásak.
A kavargó százféle szag közül Yüo-Dzsung orrát hirtelen megcsapta egy ismeretlen, furcsa, idegen illat. Az olyan édes, gyönyörűséges illat volt, hogy egészen elbájolta Yüo-Dzsung szívét, úgy, hogy felugrott és kihajolva kisszimatolt az ablakon. Úgy kereste és követte szaglásával ezt az egy illatot, mint ahogy más tekintetével keres és követ egy szép lányt a tömegben, aki el-eltűnik, majd megint megjelenik. Yüo-Dzsung a viharzó kert kavargó száz illata között ezt az egyet mindig felismerte, mint ahogy a nagy ménesben is ráismer az ember saját csikajának nyerítésére.
Yüo-Dzsung kiment a kertbe és keresve követte az ismeretlen édes illatot. Csukott szemmel ment utána, mert attól tartott, hogy szeme látása eltereli és nyomot veszít. Így haladt figyelmesen szimatolva a kertben és nagy gonddal és óvatos érzékenységgel kellett a szagokat különböztetnie és válogatnia, mert azok tíz rétegben is torlódtak egymásra és a kavargó szélben keveredtek. Mint ahogy a magas sást hajlítja az ember, hogy alatta megtalálhassa a rejtett ösvényt, úgy választott szét Yüo-Dzsung minden tavaszi illatot és követte az ismeretlent csukott szemmel.
Így jutott el egy nagy oleanderbokorig, mely a kertje közepén virított. Ez alatt a bokor alatt feküdt amaz illat magva összegöngyölődve. Pedig azon a helyen nem volt se virág, se más valami, ami illatozhatott volna. Nem volt ott semmi, amit száráról leszakíthatott vagy a földről felemelhetett volna Yüo-Dzsung, hogy vele az ott fekvő illatot is behozza szobájába. Mit tegyen hát? Lehajolt a földig és az ott fekvő illatot mélyen beszívta mellébe, nem eresztette ki lélekzetét és úgy tért vissza szobájába. Ott az asztalhoz ült és a beszívott illatot lassan belelehellte a gyertya lángjába. Csak azután nyitotta ki szemét.
Hát látja, hogy a gyertyaláng magasan fellobog és benne egy gyönyörűszép leány áll. A lány lopva pislantott rá és sóhajtva szólt:
— Ó, idevarázsoltál engem a tűzzel, mert én sárkány lánya vagyok. Mit kívánsz tőlem?
— Feleségül akarlak venni, — felelte Yüo-Dzsung — mert szertlek.
Ó, ilyet könnyen mond egy férfi — suttogta a lány. — De ha tudsz engem követni apám trónusáig, aki sárkánykirály és nem veszíted el nyomomat, akkor apám, tudom szívesen ad hozzád feleségül.
— Követni akarlak.
— Akkor el kell oltanod a gyertyát! — Yüo-Dzsung két ujjával elkoppantotta a gyertyalángot és íme ujja hegyei nedvesek lettek. Ebből látta, hogy a lány valóban sárkány lánya volt. Aztán megint behúnyta szemét, hogy jobban szagolhasson és az éjszakai kerten keresztül csukott szemmel ment az illat után, úgy, hogy bele nem ütközött egy fatörzsbe sem. Mert már előbb beleütközött a fatörzsek sötét, vastag illatába és kikerülte őket. Szagolta a murvás, hűvös kavicsutat is és nem lépett le róla. Aztán megütötte a szurkos deszkakerítés szaga és megérezte benne az ajtónyílást. Csukott szemmel ment át rajta. Aztán felszívta az országút poros messzeség szagát és csukott szemmel követte rajta azt az egy édes, idegen illatot, a sárkányleányét, mely mindig előtte lebegett. Így ment utána.
A szántóföldek szaga terült jobbra és balra, alvó erdők lehelletét szívta be és egyszer csak valami nagy folyóvíz hináros szaga csapta meg. Megállott, de csak egy pillanatra. Mert a sárkánylány édes illata egyenesen tovább szállott. Yüo-Dzsung félt, hogy nyomát veszti, hát elindult utána egyenesen. Így lépett be csukott szemmel a vízbe és követte a lány édes illatát. Szagolta a hinárt, békanyálat és a mély fenék iszapját lába alatt és két oldalt hideg vízfalakat szagolt. Csak haladt tovább az illat után. Nemsokára világos ragyogó fény illatát érezte és egy hangot hallott, amely szólott hozzá: — Most állj meg és nyisd ki a szemed!
Mikor Yüo-Dzsung kinyitotta szemét, egy kivilágított aranyterem közepén állott. Pompásan öltözött fejedelmek és magas hivatalnokok ültek nefritszékeken köröskörül. De éppen szemközt vele, gyöngytrónuson a sárkánykirály ült. Az így szólott hozzá:
— Yüo-Dzsung, én mindent tudok. Leggyengébb leányomat Li-t a szélisten magával ragadta és a te kertedbe sodorta. Te megvarázsoltad tűzzel, de megint szabadon eresztetted. Ezért hálás vagyok neked. Te követni is tudtad leányomat kastélyomig. De én csak akkor adhatom hozzád feleségül, ha itt is meg tudod őt különböztetni a szánalmas földi lényektől. De most húnyjad be szemed. Az én száz lányom mind ide fog gyülekezni a terembe. Közülük szimatold ki Li-t, ha igazán szereted és lépj hozzá csukott szemmel.
Yüo-Dzsung beleegyezett és behunyta szemét. Akkor megcsapta a nyíló teremajtó légvonata és aztán olyan illatáradat ömlött be a terembe, mintha a hold ezüstkertje zuhant volna le. Olyan erős volt az illat, hogy Yüo-Dzsungot felemelte álló helyéből és ringatta a hátán, mint a folyóvíz. De olyan édes is volt az illat, hogy semmiféle különbséget benne érezni és egy illatot belőle kiválogatni, nem tudott. Kisvártatva kinyitotta szemét. A terem olyan volt, mint azelőtt.
— Hát próbáld meg szemeddel megtalálni — mondta a sárkánykirály. — Mert én hálás vagyok neked és látom, hogy szomorú vagy. Látni fogod mind a száz lányomat. Keressed ki közülük a kicsi Li-t.
Intett a sárkánykirály. Két szárnyasajtó tárult ki és két sorban száz meztelen lány lépett be az aranyterembe és a falak mentén leültek. Szépségük százszorosan tükröződött a csiszolt arany falakon. A lányok szépsége olyan nagy volt, hogy Yüo-Dzsung szeme káprázott bele és különbséget tenni közöttük nem tudott. Látta ezt a király, intett száz lányának és azok egyszeriben eltűntek.
Yüo-Dzsung felsóhajtott és így szólt: — Ó király, lányaid szépsége elfárasztja szemeimet és vakít. A denevér sötét éjszakán minden dolgot megismer, de a vaksi embernek egyik olyan, mint a másik. Ha napba tekint, a sugarakat egymástól megkülönböztetni nem tudja.
A sárkánykirály így felelt:
— Mégegyszer, utoljára próbáld meg, mert én hálás vagyok neked, meg látom is, hogy fáj a szíved. A nagy szépséget nem bírta szemed. Hát lássad meg leányaimat rusnya testükben, amelyiket akkor öltik fel, mikor az asszonyrabló óriások közelednek.
Megint intett a sárkánykirály és száz leánya megint bejött a terembe. Pucéran ültek a falak mentén, de valamennyi nem a maga szép testét és arcát viselte, hanem rusnya, útállatos áltestet és álarc öltött magára. Ráncosaknak és hájasaknak, girbe-görbének látszottak és csúnyaságuk ezerszeresen tükröződött az aranyfalakban.
Yüo-Dzsung alig tudta elviselni ezt az útállatos látványt, de azért valamennyit jól szemügyre vette. A rusnya alakok egyikében sem ismerte meg az ő gyenge Li-jét. Akkor azt hitte, hogy most már minden elveszett és kicsordult a könny szeméből. A terem aranyfénye megtört a könny vizében és Yüo-Dzsung úgy nézett rajta keresztül, mint a megcsiszolt kristályon. És akkor látta, hogy a rusnya lányok egyike átváltozott. Megfiatalodott, karcsú és szép lett. Hát az volt Li, aki szégyenkezve fordította el fejét, mert sem a csúnyaság álteste nem takarta meztelenségét, sem a túlságos szépség szemvakító káprázata. Yüo-Dzsung, amint könnyein keresztül nézte, megismerte őt.
Így kapta meg a sárkánykirály lányát feleségül és vele temérdek kincset hozományul. Könnynek nevezte el, mert könnye segítségével tudott keresztül látni csúnyasága álcáján. Yüo-Dzsung odalent maradt vele sárkányországban. Nem törődött többé a felsőbb hivatali vizsgákkal.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla (1884-1949) KÖNNY  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5410
  • e Hét: 24033
  • e Hónap: 69105
  • e Év: 2010385
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.