Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 11:32:58, szerda
 
  Balázs Béla
A BOLHA



A régmult időkben élt egyszer egy ember, akinek Dung-Fu volt a neve. Az egyszer kenyérre lépett és nem mondotta el utána a bocsánatkérő imát. Ezért büntetésből halál után vadállat testében kellett újra születnie. Így élt szürke farkasként a sötét bozótban. Dung-Fu mint farkas nagy gyötrelmeket szenvedett és iparkodott, hogy újra magasabb inkarnációt érjen el. Következő életében házörző kutya lett és evvel már ismét közelebb jutott az emberi léthez. Habár csak kutya volt, mégis szemlélhette az emberek életét és több ideje volt azon elgondolkodni, mint az embereknek. Nagy vágyódása mián megengedték neki az istenek, hogy rákövetkező életében még közelebb jusson az emberi léthez. Bolhaként született újra. Most már magában az emberben élt, részt vett minden dolgában és éjszakai szerelmeinek is tanúja volt.
Dung-Fu vágyódását ez még csak fokozta. Egyszer egy éjszaka, mikor fényesen sütött be a hold a szobába és az a tudós, akin lakott, már aludt felesége melett, az ágy széléről az ablak párkányára ugrott és sírva nézett ki a holdas éjszakába. Hát éppen arra jött egy beszélő ezüstróka. A bolha tisztelettudóan köszöntötte. A beszélő ezüstróka megállt az ablak alatt és megkérdezte a bolhát, hogy miért sír. Dung-Fu elmondott mindent három életéről és három inkarnációjáról, melyekre jól emlékezett és keservesen zokogott nagy vágyakozásában, hogy újra ember szeretne lenni.
Az ezüstróka nagyon megsajnálta a bolhát és így szólt:
— Apád és anyád, akik utolsó emberi inkarnációdban szüleid voltak, emberekként születte újra. Mindketten a fővárosban élnek, de nem ismerik egymást. Ha sikerülne neked megtalálni őket, ha rájuk ismernél és egymáshoz tudnád vezetni őket, hogy egymással ismét gyermeket nemzzenek, akkor megszülethetnél újra, mint az ő fiuk.
— Megpróbálom — kiáltotta a bolha. — De hogyan jutok el a fővárosba?
— Ugorj a hátamra, én elviszlek.
A bolha az ablakpárkányról a róka hátára ugrott és jól megbújt bundájában. A róka futva száguldott vele a holdas éjszakán keresztül. Pitymallatkor megérkeztek a fővárosba. A bolha szépen megköszönte az utazást és átugrott egy utcai árusra, aki éppen elhaladt mellettük. Annak is a jobbfüle mögé telepedett, hogy jól szétnézhessen. Az árus egész nap hordozta a bolhát az urtcákon ide-oda, úgy hogy alkalma volt minden emert látni. Estefelé megpillantott egy gazdag magasállású hivatalnokot és megismerte volt édesapját. Rögtön átugrott őrá. A magas hivatalnok éppen útban volt egy nagy ünnepségre, ahol is egy előkelő lány kezét volt megkérendő.
Azon az ünnepségen sok szép leány gyülekezett össze. Dung-Fu, aki mint bolha, a hivatalnok jobbfüle mögött ült, onnan mindent kitűnően látott és egy szegény leányban megismerte volt édesanyját. A magas hivatalnok azonban ügyet se vetett ama szép szegény lányra, hanem a mandarin kiszemelt leánya elé lépett, hogy feleségül kérje. Amikor éppen a legválasztékosabb szavakkal szerelmének ecsetelésébe kezdett, akkor Dung-Fu az orrára ugrott és úgy megcsípte, hogy az rögvest vörösre dagadt és a mandarin kényes lánya nevetve elszaladt.
Akkor rettentő harag borította el a hivatalnokot. Meg akarta fogni a bolhát, hogy megölje kegyetlenül. Dung-Fu azonban már átugrott egy aggastyán síkonsan kopasz koponyájára. A hivatalnok utána vetette magát és rácsapott a vén ember fejére. De a bolha már egy gyermek rózsás karján fekete pontként látszott messzire. A hivatalnok dühöngve üldözte Dung-Fut, aki egyik emberről a másikra ugrott, úgy, hogy volt apja ne veszítse el szem elől. Végül ama szegény leányra ugrott, aki egykor az ő szülőanyja volt. Az a lány árván, egyedül állott, kísérője se volt és senki se hederített rá.
— Add ide azt a bolhát! — ordította a dühös főhivatalok. Mert nem emlékezett előbbi életére és nem ismerte meg az ő volt feleségét.
A lány se emlékezett őrá és ezért ijedten szepegve mondta: — Hogyan adjam neked oda azt a bolhát, főmagasságú uram, mikor hátul a szoknyám alá mászott.
— Hát akkor hajolj le — ordította a hivatalnok. — Hadd keressem meg! Megfogadtam, hogy megölöm, ha addig élek is.
A szegény lány szinte elalélt félelmében és nagy tiszteletében a magas hivatalnok előtt, azért engedelmesen lehajolt.
A magas hivatalnok nem találta meg a bolhát. De mikor megpillantotta a leány ülepét, mely síkos fényű, halványsárga jadehoz hasonlóan gyönyörű kerekdedségben domborodott elébe, olyan elragadtatás fogta el szívét, hogy tekintetét nem tudta elfordítani többé. És amint így nézte, szemlélte, hát elragadtatásának mélyéből felderengett az emlékezés előbbi életekre. Mivel ilyen roppant szépséget egy élet határain belül felfogni nem lehet. Így ismert rá a szegény leányban az ő volt feleségére, és ezt mindjárt meg is mondotta neki. Ott helyben meg is egyeztek és a magas hivatalnok feleségül vette a szegény leányt. Amikor kilnc hónap mulva fiúk született, az mindjárt születése után tudott beszélni és elmesélte szüleinek, hogyan hozta őket össze bolha képében. Szívesen hallották és nem volt kifogásuk ellene.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla A BOLHA   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2005
  • e Hét: 17234
  • e Hónap: 62306
  • e Év: 2003586
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.