Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 11:43:47, szerda
 
  Balázs Béla
A HOLDHAL



Mandzsuországban élt egyszer egy halász. Siänek hívták. Egy róka ellopta hálóját. Azóta csak horoggal halászott, de ez csak keveset hozott a konyhára. Ezért úgy elszegényedett, hogy egy barlangban lakott, az is olyan kicsi volt, hogy fejét beverte tetejébe, ha fekhelyéről felkelt s ha karjait kitárta nyujtózkodva, kezeivel elérte a barlang két oldalát. Siä azonban nem akart más mesterséget próbálni. Mert egy útnak kell egészen végére járni, csak akkor érünk el a földi élet határáig.
Siänek, a halásznak világító mécsese se volt. Azért az éjszaka sötétjében eltűntek a barlang szűk falai, és a sötétség határtalan térségei tágultak fekhelye köré, mikor álmatlanul, nyitott szemekkel hevert. Mert az éhség elverte álmát.
Egy éjszaka gyönyörűszép zenét hallott. Mintha száz fínom üveghárfa muzsikált volna. Siä nyitott szemmel hevert fekhelyén és hallgatta. Aztán úgy hangzott, mint ezer ezüst csengetyű játéka. Siä nyitott szemmel hevert fekhelyén és hallgatta. Aztán úgy csengett, mint tízezer ezüstpénz csilingelése. Akkor felkelt Siä és kilépett barlangja elé. A telihold ragyogott az égen és megvilágította az egész vidéket. A gyönyörűszép fínom csilingelés még tisztábban volt hallható és a tó felől hallatszott.
Erre Siä előkereste horgát és lement a tóhoz. Mikor beletekintett, az éjszakai sötétbe, hát ezernyi kis ezüsthalat látott benne nyüzsögni. Annyi volt ott, hogy minduntalan egymásba ütköztek és attól támadt az a gyönyörű csilingelés, mintha harangjáték szólna.
- Ha csak ötöt megfogok ezekből az ezüsthalakból, hát megszabadultam a szegénységtől - kiáltotta Siä és kivetette horgát.
Sokáig horgászott. Az ezüsthalacskák hemzsegve nyüzsögtek, ütődtek, horzsolódtak csörrenve, csendülve a tóban, de egy se kapott a horog után. Nagyon elszomorodott Siä. Könnyek csordultak le halovány arcán és belehullottak a tóba. Erre egy ezüsthal egy könnycsepp után kapott. De alighogy lenyelte a könnycseppet, görbült és rángott, mintha mérget evett volna és kivetette magát a parti fövenyre. Siä lehajolt, hogy fölemelje az ezüsthalacskát. Hát eltűnt az ezüsthalacska és helyében egy kis fehérszemély állt ott sugárzó fehér ruhában. Gyorsan nőtt a lány, amíg embernyi lett. Szép fehérfényű ábrázatja volt és szeme is fehér fényt vetett. Nem volt neki fekete szembogara.
- Megittam a te fájdalmadat - szólt a fehér leány és hangja ezüstfínom volt és bánatos. - Ittam fájdalmadból és ezért követnem kell téged, Siä.
- De az én barlangom szűk és sötét - felelte a halász. - Mert egy róka ellopta a hálómat és én szegény vagyok.
- Követnem kell tégedet - felelte a fehér lány és hazatértek.
Midőn a barlangba léptek, azt mondja a halász: - Nincsen mécsesem, hogy világot gyujtsak és nincs ennivalóm, hogy megvendégelhesselek.
Akkor a fehér leány elővett egy ollót és sugárzó fehér selyemszoknyájából kivágott egy kerek darabot, és azt odaragasztotta a falra. Az a tányérkerek selyem a falon sugározni és világítani kezdett, akár a hold maga és fényessége ezüst köddel töltötte meg a barlangot. Amikor az ezüst köd felszállott, hát egy tágas nagy palotateremben állottak, melynek gerendái cédrusfából voltak, az ajtói teknőcpajzsból, függönyei pedig gyöngyzsinórokból. A lépcsőfokok zöld nefritből és egy nagy kék jáspisból ácsolt asztal állt a terem közepén, roskadásig megrakva finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal. A falról pedig sütött a telihold ezüst fénye.
Siä halász és a fehér leány asztalhoz ültek. Ettek, ittak és társalogtak. Beszéltek a taoizmus titkairól és a földi élet határairól. A fehér lány titkos értelemre oktatta a halászt és mikor már kissé kapatos lett a bortól, hát elárulta a tó rejtélyét is. Abba a tóba ugyanis hajdanában egyszer beleesett a holdtündér tükre és ezer kis szilánkra törött. De mivelhogy minden egyes szilánkban benne volt a holdtündér tükörképe, valamennyi eleven maradt és valamennyi kép ezüst halként tovább élt a tóban és ott várta, míg eljön a világ nagy összegyüjtése, amikor minden összevaló összekerül.
Amikor már eleget ittak, leheveredtek a selyemágyra és megölelték egymást édes szerelemben. A fehér lány teste hűvös volt és síkos. Nemsokára szólt a kakas. A lány felkelt az ágyról és lassan a falon fénylő selyemhold felé tartott. Abba bele is ment. Abban egyre kisebb és halaványabb lett. De mikor már benne volt a holdban, egész kicsikén, mégis tisztán látszott. Megfordult Siä felé és intett neki onnan, hogy vissza fog térni még. Azután a hold a falon is egyre fénytelenebb, homályosabb lett, míg végre egészen eltűnt. Siä barlangja is csak olyan lett megint, amilyen volt. De a barlang falán az a hely, ahová a lány a kerek selyemdarabot ragasztotta, hűvös és síkos maradt, mint a milyen a teste volt.
Siänek, a halásznak nappalai ezután is szegények voltak, de éjszakái annál dúsabbak. A fehér lány minden éjjel eljött hozzá. És mikor a halász megöregedett, egyszer elvezette őt a lány a fehér úton, melyen ő a holdba mindig visszatért első kakasszóra. Együtt léptek be a holdba, mely kerek nyílásként világított a falon. Siät, a halászt azóta nem látta többé senki.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla A HOLDHAL   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1226
  • e Hét: 30793
  • e Hónap: 75865
  • e Év: 2017145
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.