Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 12:03:53, szerda
 
  Balázs Béla
AZ ÓPIUMSZÍVÓK



Egyszer volt két barát: Hu-Fu és Csen-Hu. Ezek egymással sohasem beszélgettek. Süketnéma volt mindkettő. Egyszer koldulás közben találkoztak, mikor éppen egy gazdag külföldi ment el mellettük. Hu-Fu megállt és vaknak tettette magát. Csen-Hu begörbítette egyik lábát és sántának tettette magát. A külföldi egyiknek sem adott semmit, mert nem léptek jajgatva elébe és nem állták el az útját. Ez pedig azért történt, mert egyik sem akarta a másik boltját elrontani. Amikor aztán a külföldi már továbbment, Hu-Fu felnyitotta szemét, meg Csen-Hu is kinyujtotta begörbített lábát, akkor egymásra mosolyogtak és szomorúan bólintottak egymás felé. Aztán kezet fogtak és ezután együtt mentek koldulni. Ettől a perctől fogva elválaszthatatlan barátok lettek. Mivelhogy azonban süketnémák voltak mind a ketten, mindíg csak egymás kezét fogták. Mert a szavak egymáshoz vezető hídjának híjával voltak.
De a kézszorítás nem volt elegendő és a két barát egyre szomorúbb lett, mert soha azelőtt süketnémaságuk magánybazáró börtönének átkát így nem szenvedték. Hívó szemekkel néztek egymásra, mintha egy széles folyó két partján állanának és nem volna se komp, se csónak. Mert szívük gondolatai el voltak zárva némaságuk zárja alá és ez vágybeteggé tette őket.
Amint egy este kéz a kézben botorkáltak az utcákon, egy pénzes perselyt találtak. Ötven arany volt benne. Felemelték és boldogan elszaladtak vele. Egy cukrosbolt előtt megállt Hu-Fu. De Csen-Hu csóválta fejét, hogy nem: neki nem kell. Egy bolt előtt, melyben szép selyemruhák lógtak, Csen-Hu állt meg és kínáló mosollyal Hu-Fura nézett. Hu-Fu csóválta fejét, hogy nem. Aztán mind a ketten megálltak egy bordélyház előtt. De csak két percig. Így mentek tovább gazdagságuk nyugtalan gondjával szívükben. Végül egy fogadó elé értek, ahová ópiumot szívni jártak az emberek. Akkor intett Hu-Fu és bevonta barátját a fogadóba. Letelepedtek a gyékényre és kis ezüstpipát adattak maguknak. Aztán egymásra néztek, remegve a várakozástól, mint a jegyesek. Mert most, most ki fog szállni lelkük a némaság zárjával lelakatolt börtönéből és kiszállva szabadon fogják lelkeik egymást keresni és megtalálni az álmok kertjében.
Míg szívták az ezüstpipákat, se kézzel, se szemmel egymást el nem eresztették, amíg csak a kábulat édes fátyola rájuk nem ereszkedett. Mert együtt akartak belépni az álmok kertjébe, hogy ott is együtt maradhassanak. És amint a fátyol megint fellebbent, már az álmok kertjében szállongtak és látták egymást.
Szavak nem hozhatják hírét ama kert csodáinak és gyönyörűségeinek. Mert ott szavakra nincsen szükség. Hiszen a lélektest minden külső dolgokat tükröz, mint a jól csiszolt ezüstlap. Így minden dolog tükröző képével mélyen belemerül a lélektestbe, úgy mint a tükörbe. Mire jó a dolgok kimondható nevét hallani, ha őket magukat bekebelezheti a lélek?
Hu-Fu és Csen-Hu egymást nézték és egymásban tükröződve egymás lélektestébe mélyen elmerültek, elannyira, hogy egészen kicserélődtek. Hu-Fu elmerült Csen-Huban és ottmaradt, miközben Csen-Hu Fu-Huban volt elmerülve és ott is maradt. És mikor ezután megint tükröződtek egymásban, akkor az egyik lelke a másik lelkéből jött elő. Ez kimondhatatlanul kéjes gyönyörűség volt.
Amikor azonban felébredtek az ópiumálomból, nagy fáradtságot éreztek és még sokkal magányosabbnak érezték magukat, mint annakelőtte, amikor az egyesülés boldogságát még nem ismerték. Azért a következő estén megint adattak maguknak ezüst pipát, hogy megszabaduljanak a nehéz földi léttől, mely némasággal választotta őket el egymástól és hogy bevonulhassanak a közös álmok kertjébe. Így hamar elfogyott a talált ötven arany. Az ópium nagyon drága.
Amikor utoljára helyezkedtek el a pipázó gyékényen és elragadtatott mámorban merültek el egymás lelkébe, akkor nem akartak onnan visszatérni és megfogódzkodtak. Úgy mint ahogy egyszer megtörtént, hogy egy égi felhő képe megfogódzott a tó tükrében és ottmaradt, míg a felhő továbbúszott fent az égen. Hát így cselekedtek a barátok is. És midőn felébredtek az ópiumálomból, ott ültek a gyékényen egymás mellett, mint elalvás előtt. De ki voltak cserélve. Csen-Hu volt Hu-Fu és Hu-Fu volt Csen-Hu. Így tápászkodtak fel, kézenfogták egymást és kimentek az utcára koldulni.
És senki sem vette észre a változást. Ők se.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla AZ ÓPIUMSZÍVÓK   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3799
  • e Hét: 28460
  • e Hónap: 73532
  • e Év: 2014812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.