Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 18:08:07, szerda
 
 


Léted érdeme:
Megvilágítja szívem
Sötét zugait.

Bátor vagyok?Ha
Engedem ismerned a
Lelkem titkait.

Adni csak az tud,
Ki maga is kapta már
Kitől?Ki tudja?

Végtelen lehetőség
idő patakon
Maktub..mondanád halkan

Esőcseppek hullanak
Vágyom Rád nagyon
még a felhő is sirat..

Az Éj rámterítette,
Hold a tanúja
Hajnal várlak szűntelen

Fáradt szemembe kacajt
lop a tudat,ó
szombat jő hamarosan

Idő,végtelen Malom
engedj utadon...
pók sző sarokban halkan

Mi az mit szívem rejt,
magányos csöndben
vadgerlék násza esőben

Szívembe rózsa nyílik
tüskés szár a múlt,
vérem lelkedre cseppen

Testem forrón követel !
Szeretlek-mondta...
magányom tovaillan

Megbújok szívedben,mint
gyenge harmatcsepp
most pihentetem kezem

Itt vagy velem szívemben,
vágyam Rólad szól
csukd be az ajtót kérlek...

Szívem kacag,Rád kacsint
rám nevet a Hold
maradj velem örökre!


Gyertya lángja remegve
ég a sötétben
Hozzád bújnék csendesen

Ablaküvegre
Nyomva orrát nézi ő
Hópihék táncát

Falevél

Árulás

Szökkenő tolvaj
zizegő útját jelzi
reccsenő levél.

Levéltenger

Levéltengeren
át fáradt, úszó cipők,
búvárnak sem jók.

Levélgyűlés - I.

Levélgyűlés van.
A szél csúnyán beleszól.
Összekavarja.

Levélgyűlés - II.

Levélgyűlés van.
Szél keményen beleköt.
Összezavarja.

Mementó - I.

Az el nem korhadt
levél tavaszi rügynek
bús mementója.

Mementó - II.

Az el nem korhadt
őszi levél a rügynek
Szomorú jövő.

Nagyképűség

Sárga tenger fent?
Hamar a földet éri.
A szél besegít.

Szemérem

Őszi napsugár
levelekre csókot ád,
Vöröslő szemérem.

A vég

Vége a nyárnak.
Vastag ködben önként hull
öngyilkos levél.

Falevél

Meleg és hideg,
élete és halála.
Nincs választása.

Céltalanság

A vízen úszó
falevelet szél viszi.
Ismeretlen cél.

Engedély nélkül

Őszi napsugár
engedély nélkül festi
Zöld-élő erdőt.

Gardrób

Az őszi erdő
galériájában nem
kell ruhatáros.

Ősz-galéria

Az őszi erdő
galériája éjjel-
nappal nyitva áll.

Újdonság

Ősz-galéria
mindig újdonságokkal
örvendeztet meg.

Avar-tenger

Avar-tengeren
sohasem úszik hajó.
Kikötője sincs.

Avar-tenger - II.

Az avar-tenger
sohasem fagy be, csak a
színe változik.

Divat

Divatba jöttek
a trendi falevelek,
Télre kimennek.

Elmúlás

Mosolygó levél
nem sejti a változást.
Vastag köd-halál.

Tarka szép halál

Falevél-eső
után világosság jön.
Tarka szép halál.

Levélröpködés

Tarka madárként
röpködnek vidáman fent.
Szél a vezérük.

Elúszó sziget
az ébredő Balaton.
Gyöngyház-ragyogás.

Megérinteném,
de mintha felhő lenne -
s oly távoli is.

Megöltél engem
illatozó szavakkal
s mit elhallgattál.

Fehér pillangók
repülnek át könnyedén
lelkünk tavaszán.

Kezemben kagylók:
érzelmes viszonyban így
a tengerekkel.

Oly váratlanul,
virágok csöndjein át
szólítsz magadhoz.

Ősök hitével
tégy ma bizonyosságot
létezésedről!

Virágok között,
gomolygó, őszi ködben
bolyong a lelkem...

A másik ember
tudom, az is én vagyok.
Ha jó, ha rossz is.

Nyírfácska árnyán
libben gyors, nyári szellő,
mert erre jártál.

Eljutok Hozzád,
zárt tereid feloldva -
már álmok nélkül.

Szememben fürdesz,
mint Hold éji tavában.
S felleget rajzolsz.

Közeli csúcsok!
Ha már messzebbről nézem,
eltörpülnek mind.

A tél kutyái
zúdulnak rá csatázva
a fájó völgyre.

Vad vizek partján
suhant velünk a tavasz...
s eltűnt hirtelen.

Míg téli szelek
az eget tatarozzák,
megvakul a Hold.

Magányos élet:
kockázatok halmaza,
kolduló király.

Arcunk mállott kő,
már testünk se létezik:
emlékek vagyunk.

Ártó szelekkel
küzd a kert: őszi magány
s pityergő galamb.

Gázlók kövein
elmúlt napok zenéjét
viszi a csermely.

Tört szárnyú veréb
szemben a nagy kutyával:
életét védi.

Az éj vizében
csillag-hálók feszülnek:
begyűjtik álmunk.

Levelibéka
ül a pálma levelén:
felhőkre figyel.

Ébredő szemed
tájain a Búcsúzó
oly halk és komoly.

Szilvakék alkony:
vágyaim ékszerésze
voltál hajdanán.

Milyen szánalmas
a boldog állati lét,
így, önmagában.

Tükrében álmok
s a fény lázas futása -
már esteledik.

Szélhordta homok -
s lám, meddőhányók mélyén
ébredő virág.

elvágyódott a Napba...
vissza sose jön.

Miért halkul el
amire úgy vágyódunk?
Csak muzsikaszó?...

Szirom-förgeteg
testünket csillagozza:
hűsítőn hat ránk.

Hogy zúg a folyó!
Élete fény és árnyék
s emléke Te vagy.

Terhet raktak rám
s én ettől könnyű lettem.
De nem súlytalan.

Hó szállingózik
az álmos alkonyatban:
a csend meséje.

Kicsiny hangyácska,
majd lelked erejével
te is győzni fogsz.

Büszke magára,
pedig csak rabolni tud:
múltat és jövőt.

Rózsa harmatján
méláz a reggeli Nap.
Könnyem arcodon -

Madár sírdogál;
fészke körül gyanakvón
száll le az alkony.

Mint illetlen csók
szádon, a csöppnyi árnyék
néha ráhajol.

Betakarítva
az utolsó termés is -
neked mi jutott?

Parázna éjben
kis halacskám ficánkol
épp eltűnőben.

Ősi Homályban,
mint elavult képzelet
élsz, mozdulatlan.

Jaj, a dobok már
folyton dobolnak belül...
és halálosan.

Mert nem hatja át
szíved vágyam, nem vagy más:
tanult szerető.

Mennyi dicsőség
áll megalázva a pénz
hatalma által!

Vadludak szállnak
s az ég fátyolként szakad
dermedt tó fölött.

Tétlen vágyaknak
és zavaros vizeknek
áramlásuk sincs.

Hallgat az erdő.
S a Hold míg tündérkedik,
lopkodja álmunk.

Szemed varázsa
még ott lobog a rózsák
hulló szirmain.

Csak kongó visszhang
s elnyűtt mondat foszlánya
a Te nagy Csended.

Él még a felszín,
de húz a rideg Mélység
vak szörnyeihez.

Lángoló kövek!
Hova lesz fényetek, ha
kihúny az égbolt?

Mint könny, remegve
hull az esővert levél:
szerelmes szavak...

Tied itt minden,
csak egyet el nem vihetsz:
a varázslatot.

A darázs vadul
hajlong egy rózsaszálon
s engem méreget.

A levágott rét
édes-fanyar illata:
tűnt gyermekkorom.

Háborús rémség!
Ahol megjelensz, vakít
Isten magánya...

Szín, hang, illatok -
felhevítik merészen
epedő vágyam.

Vak érzésekre
nem csábulok ostobán;
van mérlegelés.

Esti magányban
ül a nő tükre előtt:
sárguló fénykép.

Izzó gondolat -
szívemhez közelítem
s így neked adom.

Sivatag felett
amikor kel fel a Nap:
mennybemenetel.

Ereszünk alatt
csivitelnek a fecskék.
Hazataláltak.

Íme, a Halál:
meghosszabbítása, mit
életnek hívunk.

Bújtogat szemed
s tükrében ezer árnyék
hálója feszül.

A hó beborít,
mint hűvös pillantásod
a búcsú után.

Száraz gallyakon
citerázik már a szél:
magányos zenész.

Szemközti házon
angyali hollók játsszák,
hogy civakodnak.

Elárvult éden -
egy haldokló madár hull
a csillagfénybe.

Bár még nem voltunk,
de létezett Tisztaság
s vonzó Horizont.

Fák zivatarban.
S velük mozdulunk mi is,
hányódó lelkek.

Sirály sikoltoz
s kövek ameddig ellátsz:
lelki otthonunk.

VIDÁM HAIKUK

Csinoku (18. század)

A szitakötő arcát figyelem.
Arc? Ábrázat? Profil? Pofa?
Úgy találom, többnyire szem.

Dzsokusi

A varangyos féltékeny:
a fűben ül egész nap,
hátán csinos nejével.

Joszá Buszon (1716-1783)

Kilépek a büdös budiból. Szemben
gyönyörű lepke száll.
Elpirulok. Ezt most nem érdemeltem.

Erotikus emlékek

Tölgyfamakkok a faragott fatálon.
Trágár makkok! Mondjátok el nekem,
milyen szép volt garázda ifjúságom.

Kobajasi Issza (1763-1827)

Oly sárga, mint a nyíló kankalin,
s milyen mély és kerek a lyuk, melyet
a friss hóba vizeltem odakinn!

Acujin

AMI MARAD...

Föld, fém - lélegzet
elhagy, de idő, tenger
még továbbszalad.

Csiboku

NYUGALOM

Rohanó patak,
hűs, sima kis kavicsok
a talpam alatt.

Kato

ÖRÖKSÉG

Ma hangyát öltem,
s megijedtem: fiaim
figyeltek közben.

Banzan

BÚCSÚ

Most búcsút veszek
mindentől, pedig harmat
hull a fűszálra.

Kosztolányi Dezső fordítása

Sirao: HOLLÓFÉSZKEK
A csúnya hollók -
ők is a fészküket készitgetik,
mert a szülői szivek mind hasonlók!

Kinsha: HALÁSZOK
Hálót vetettek ők már sok-sok
ízben,
de mégse foghatták meg, ott
maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.

Ryokwan: ABLAK
Kifosztva áll szegény lakom.
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.

Ryusiu: KISGYERMEK
Eltévedett kisgyermek. Nézd az
árvát.
Sir-sirdogál.
És közbe fog egy szentjános-
bogárkát.

ISMERETLEN KÖLTŐK

MÁMOR

Csorgó bor nélkül
kinek élvezhető
a cseresznyevirág?

BECSÜLET

Lehunyom szemem,
és szép csendben elvérzem.
Ez a becsület.

Arimaru

ÉLETEM

Üde kis patak
Lohol vígan, majd meghal:
Elnyeli a folyam.

Szántai Zsolt fordításai
 
 
0 komment , kategória:  Léted érdeme/Haikuk/  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3415
  • e Hét: 28076
  • e Hónap: 73148
  • e Év: 2014428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.