Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 19:19:41, szerda
 
  GYIMESI LÁSZLÓ
Az ötödik kamra



A Koppers-féle horizontális kamrakemencék kigázosítási technológiája tökéletes, mondja, mutatóujját magasba emelve Józsi bácsi, a maga nemében csúcs, mint a négyhuszonnégyes gőzmozdony. Lehet simogatni, csiszolgatni, itt-ott javítani, de lényegét tekintve kész, mondhatni, örök.
Igen, a földgáz kiszorította, háttérbe került, pihenőbe. Nem halt meg! Visszavonult a rajztárak polcaira, vastag könyvek lapjain várja, míg eljön az ő ideje. Mert eljön! A földgáz nem tart örökké, a futurológusok tíz éve riogatnak, csak eddig, meg addig lesz elég, egy emberöltőre, többet én sem adok neki.
Bolond az ember! Elégeti a földgázt, a jövőjével fût! Alig van értékesebb alapanyag, sokoldalúbban felhasználható matéria, tudjátok ti is. Szén pedig van bőven, ha nem is kimeríthetetlenek, de hatalmasak a tartalékok. Ha a fekete kőszén elfogy, ott a barna, a lignit, a tőzeg! Sikeres kísérletek folytak azok kigázosítására, elgázosítására is. Kis módosítás a kemencéken, aztán jöhet! De jöhet a még csak ígérgetett biobrikett is, a mezőgazdasági hulladékból préselt szinte ingyen anyag, micsoda gazdag szénhidrogénforrás, ugye!
A rajztárakban, mérnöki irodák fiókjai mélyén együtt van hozzá minden: tervek, folyamatábrák, az idomkövek recepturái, az alaplemez, a regenerációs fûtés, a horgonyzás, a gépek rajzai, a szükséges szén adatai, a felfûtési diagrammok! Sikeres kísérletek dokumentációi, melléfogásaink leírásai is, persze, ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát. Akár holnap elkezdhetnénk az új blokkok építését. Közeledik a felismerés ideje, a rajzok leporolásának órája!
Csúcs volt, mondom, de nem csak az épületre, a gépekre, csőrendszerekre gondolok, nem ám! Az egész rendszer valahogy emberi volt. A szükséges és az elégséges egyensúlya uralta, ha értitek, mire gondolok, a leghatékonyabb egyensúly. Emlékeztek, egy-egy kitolás, újratöltés annyi energiát fogyasztott, mint egy egész falu. És száztizenhat kitolás volt egy nap! Két sûrûn lakott járás szükséglete... Tudnunk kellett bánni ezzel a hatalmas energiával, s az a rendszer hagyta, sőt megkövetelte, hogy jól bánjunk vele!
Példát? Mondhatok példát, de ezt csak az érti, aki ismerte a kemencét, dolgozott rajta, érte. Azért megpróbálom, egyszerûen, csak egyet! Tudjátok, a huszonnégy órás kigázosítás ezer fok fölött történik, ezerkétszáz fok van a fûtőfalakban, néha több is, a kohókoksznál mindig több! Az a tíztonnányi szén, amit egy-egy kamrába zúdítunk, az meg olyan hőmérsékletû, mint a környezet, mínusz tíz, plusz harminc fokos. Ezerkétszáz foknyi különbség! Értitek, mekkora sok lehet a kényes szilikakő falaknak ez a hirtelen, drasztikus hőmérsékletváltozás? Ha egymás melletti kamrákat töltenénk be, ki se bírnák. A tervezők tudták ezt, s mindenképpen el akarták kerülni a korai katasztrófát. Minden második, harmadik kerüljön sorra? A köztük lévő egy, esetleg két - még félig kigázolt - kamra nehezen egyenlítené ki a megterhelést. Az ötödik, hatodik, igen, ezek a jó megoldások. Legjobb az ötödik: így nincs túl messze egymástól a két kezelt kamra, míg az egyiket tolják, az előzőbe betöltött szenet ugyanarról a gépről lehet egyengetni, planérozni, ahogy mondtátok, ugye, a következő kamra előkészítéséhez sem kell mesze bóklásznia az ajtókezelőknek, felszállósoknak, fedélnyitóknak. És így két egymás melletti kamra töltése között legalább tizenhat óra telik el, inkább több, tizennyolc, húsz is! Szükséges és elégséges a távolság, elkerüljük a sokkhatást, kíméljük az embert is, amennyire lehet.
Igen, igen, az embert! A hatalmas gépek azt sugallhatnák, hogy az ember alkatrészszé silányul, kereke és csavarja lesz a szerkezetnek, alárendeltje, kiszolgálója, cselédje. A kemencén ez sohasem volt így! A gépkezelő, mind a kitoló-, mind az egyengetőgépen, a pajzskocsin, az oltómozdonyon, a töltőgépen parancsnoki hídra került, felelős kormányzója, gazdája lett a gépezetnek, lőerők ezreinek józan parancsolója, alázatos ura! Tudta, milyen erőkön van hatalma, ez megfontolttá, felelőssé tette. Ezért voltak a kemencések megbízhatóak, komolyak, kemények! A tolatási szünetekben tomboltak, mint a betöretlen csikók, éretlen ugratásokkal nevettették, keserítették egymást, de ha munkáról volt szó, senki sem tudta náluk jobban a rendet.
Mondom, csúcs volt a kemence, emlékezett tovább Józsi bácsi, a maga módján tökéletes, mint a négyhuszonnégyes mozdony, említettem volna már? Lehet. Összecsiszolt rendszerek együttmûködése jellemezte: mechanika, elektromosság, kémia... A vízrendszer körei, az iparvíz, gázvíz visszaforgatása, a kátrány elnyomatása, Worthington gőzszivattyúkkal, persze, a centrifugál nem bírja azt a viszkozitást, jó, jó, ez részletkérdés, bocsássatok meg. A gázelvezetés trükkjei, a hidraulikák, a hûtők, tisztítók sora, mind-mind áttekinthető, önálló, mégis a többivel szigorúan harmonizáló egységet alkotott, a szemlélőt is gondolkodásra, új felismerésekre ösztönözte, hát még azt, aki benne dolgozott! Úgy mûködött, mint egy kezes állat, mint egy kedves, bár hatalmas élőlény, s mi lehettünk az agysejtjei, a vezérlő idegszálai. Azok is voltunk, a szükséges és elégséges mértékben.
Nem halt meg, ismétlem, pihen. Ne feledje senki az ötödik kamrát! Szükséges és elégséges az a visszatéréshez. Szükség lesz majd a gázra, az így nyert metánra, a telített, telítetlen homológokra, a hidrogéntartalomra is. Nem fûtésre, dehogy! Alapanyagnak, mûanyagok, gyógyszerek, festékek, isten csudái készülnek majd belőle, mindenkinek elégséges. Eljön hamarosan a rajztári ébresztő, el bizony. S a fiad, az unokád odalép majd valamelyik parancsnoki hídon a kezelőpulthoz, és a mûszerek lámpa-szeme vidáman köszön rá: megjöttél, édes gazdám?

Hosszasan néznek a távozó egyenes derekú, galambősz férfi után, akkor sem volt nagyobb tisztelet a szemekben, amikor az üzem mûvezetője volt. Tudják, hogy húsz éven át a lelke volt a kemencének, alkoholbeteg főnök, álmodozó munkatársak, saját karrierjüket igazgató magasabb vezetők mellett ő volt az első számú gazda. Tudják, hogy megaláztatások sora érte, szívinfarktust kapott, nyomorúságos nyugdíját söprögetésből kellett kiegészítenie, tudják, hogy felülkerekedett a test bajain, visszaverekedte magát, s mivel már lebontották a kemencét, az új gázszolgáltatás diszpécsereként ment igazi nyugdíjba. Tudják azt is, hogy épüljön fel bárhol újra a kemence, Nyíregyházán vagy Nagyatádon, vagy akár a pokol közepén, Józsi bácsi ott lesz a felfûtésnél, ott bizony, ügyel a diagrammra, csapokat állít, szelíd tanácsaira mozdul a parti, mosolyog majd, mélykék zubbonyára új térképet rajzol a sós veríték.
 
 
0 komment , kategória:  GYIMESI LÁSZLÓ Az ötödik kamra  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2426
  • e Hét: 17655
  • e Hónap: 62727
  • e Év: 2004007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.