Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 19:47:30, szerda
 
  KOSZORÚ



Százötven éve született és kilencven éve halt meg Ion Luca Caragiale (1852-1912), a klasszikus román irodalom nagy alakja. Kiváló drámaíró, novellista és publicista volt, máig a legjelentősebb román szatirikus, humoros karcolataival pedig egy hazájában újnak számító mûfaj, a humoreszk, a kroki megteremtője. Kitûnő vígjátékainak, szatirikus novelláinak és humoreszkjeinek sziporkázóan leleményes, gyakran szójátékokra-szófacsarásokra épülő, a korabeli argóból is merítő nyelvezetével a modern, városi román irodalmi nyelv egyik megformálója lett. Élesszemû, kérlelhetetlen társadalombíráló volt, a román nacionalizmus és a kor álszent, korrupt társadalmának bátor és hivatott leleplezője. A hatalom meg is fojtotta lapját, a Moftul român címû élclapot, őt magát pedig egy arcátlan, koholt plágiumperrel ellehetetlenítette és emigrációba kényszerítette. 1904-től haláláig önkéntes számûzetésben élt Berlinben.
T. A.



ION LUCA CARAGIALE

A román árendás

Szóval, azt mondod, Ion, hogy én még tíz napi kapálást akarok a nyakadba sózni?
- Tekintetes úr... én elvégeztem a magamét.
- Két éve vagyok itt, s azóta csak te nem akarsz kötélnek állni, mi?
- Hajaj, nagy a család, tekintetes úr...
- Hát az enyém nem nagy, hallod-e? Itt is van négy gyermekem, két lányom meg a városi intézetben...
- No hát, még a városban is!!
- Két fiam Párizsban...
- Jajaj, szegény fejünk!!
- Láthatod, hogy nekem is éppen elég a bajom.
- Látom én, tekintetes úr, de hát amondó volnék, hogy ki-ki nevelje fel a magáét.
- Micsoda? Én tán veled akarom felneveltetni őket?
- Azt nem mondom, tekintetes úr, csak a kapálás dolgában nem hagyhatom a magam igazát.
- Megállj, Ion, megkapod a magadét!
Ezzel odamegy a paraszthoz és öklözni kezdi a fejét.
A paraszt kábultan kimenekül és a községházára siet panaszt tenni.
Egy óra múlva megjelenik a bojári portán a bíró, kucsmáját a kezében szorongatja.
- Ugyan mit tett az az akasztófáravaló Ion, tekintetes úr?
- Nem a maga dolga, bíró uram; inkább azzal törődjék, hogy holnapra itt legyenek a munkásaim, és ne feledkezzék meg az adósságáról, mert különben....
- Meglesz, tekintetes úr, kezét csókolom.
Másnap Ion kérvényt visz az alprefektushoz; az láttamozza és a bíróhoz utasítja.
A bíró megvakarja a fejét és azt mondja: - Minek hozod énhozzám? Mutasd meg a bojárnak.
- Még mit nem? Hogy megint fejbeverjen? Mutassa meg kend.
- Márpedig én nem mutatom, mert akkor újból előveszi az adósságot.
A paraszt bemegy a városba igával, és írásban panaszolja a prefektusnak, hogy a bérlő tíznapi kapálásra akarja fogni, s meg is verte.
A prefektus nyakig van a munkában, mert a kormánypárt helyi szervezetében veszedelmes széthúzás ütötte fel a fejét, s ha a kormány elveszíti híveinek egyrészét, ő is elveszíti az állását... pedig nagy családja van neki is.
Ezért az alprefektushoz utasítja a paraszt panaszát. Az alprefektusnak amúgyis van egy s más személyes elintéznivalója az árendással, hát hazaküldi a parasztot, hogy majd útközben beéri.
Be is éri, sőt el is hagyja.
Ahogy megérkezik a községbe, persze mindjárt az árendáshoz tart.
Nagyot eszik, iszik, alszik egy-két órát, karonfogja az árendást, beállít vele a községházára és odahivatja a panaszost.
Ahogy meglátja a parasztot, az árendás elvörösödik dühében.
- Mocskos, büdös bocskoros, te akarsz engem perbe fogni?!...
Ráront és elkezdi ököllel verni a fejét.
Az alprefektus szelíden csitítgatja: - Arghir úr, Arghir úr...
De az árendás se nem lát, se nem hall veszett haragjában. Tovább csépeli a szerencsétlent, csak akkor engedi ki a keze közül, amikor belefáradt.
Kimegy, de az ajtóból még visszakiáltja: - Jobb lesz, ha leszoksz a panasztevésről!
Mikor a paraszt magához tér egy kissé, az alprefektus megkérdi:
- No hát, mondd csak el, hogyan történt...
- Hiszen látta az alprefektus úr is...
- Nem ezt, amazt.
- Amaz is csak így történt, mint emez. Ha még harmadszor is nekem esik, egész nyáron nyomhatom az ágyat, télen meg éhenhalok. Inkább ledolgozom azt a tíz napot, Isten neki, fakereszt...
- No látod, ez már okos beszéd! Ha jó egyetértés van a parasztok meg az árendás között, mindkét fél csak hasznot húz belőle; ha az árendás meg a parasztok békességben élnek és szeretik egymást, az olyan, mint a Jóisten ajándéka egyiknek is, másiknak is, másiknak is... hallod-e?... mert az egyetértés az olyan nagy kincs, hallod-e, hogy ha szent a béke... hogy is mondjam... szóval békesség, szeretet, ez a legfontosabb.
Így folytatja az alprefektus jó óra hosszat. Elárasztja Iont tanácsaival, a arról sem feledkezik meg, hogy mennyire szívén viseli a kormány a parasztok érdekét, micsoda nagyszerû törvényeket hoz a védelmükre, ésatöbbi, ésatöbbi.
Azután a prefektushoz intézett jelentésében megírja, hogy a felek békésen kiegyeztek.

RÉZ ÁDÁM FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  ION LUCA CARAGIALE A román ár  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2005
  • e Hét: 17234
  • e Hónap: 62306
  • e Év: 2003586
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.