Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 19:50:15, szerda
 
  MÛHELY



IVÁN VILMOS

A test fegyelmezése a vallásban

"... s észrevevék, hogy
mezítelenek"

"És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggatának azért össze és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallék az Úristen szavát, aki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úristen elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a Kertben és megfélemlém, mivelhogy meztelen vagyok és elrejtezém."1 Ez talán az egyik legrégebbi híradás arról a jól ismert eseményről, hogy az ember felfedezi a testét és ezáltal bizonyos értelemben el is különül tőle. Amíg az ember még nem evett a tiltott fa gyümölcséből, "mezítelensége" még nem zavarta, a Bibliában leírt Paradicsomban mintegy öntudatlan, anyaméhi állapotban élhetett. Amióta azonban a tiltott alma tudatmagjai kihajtottak az ember agyában, tudatunk egyre szigorúbban igyekezett testünket irányítása alá vonni. Az emberi öntudat kialakulásáról jóval kevesebbet tudunk, mint azokról a morfológiai változásokról, amelyeken az ember az evolúció során átesett, de az feltételezhető, hogy az előember fölegyenesedett, újdonsült helyzetében már láthatta saját testének egész panorámáját, így szeme már nem csakis a külvilág eseményei felé irányult, hanem - és ez bizonyára összefüggésben volt az első primitív társadalmak ösztönkorlátozó szabályaival - megtanulhatta szabályozni és az eszközhasználat során fejleszteni testi képességeit. Így tehát a tudatosság kifejlődése nem választható el a testi fejlődéstől, mintha ez a két folyamat külön ösvényen futna.
A hordákba való rendeződés során, az új élethelyzetek természetesen változásokra kényszerítették az embert, aki képes volt megszabadulni a természetének olyan számára kellemetlen tényezőitől, mint például a szaporodási ciklusok. Teljesen azonban sosem tudta átformálni magát társadalmi rend szerint előírt mintába, mintha tudatosság fejlődése megelőzte volna a test visszafogott lépésekben haladó átalakulását, és úgy tûnik, mintha e két folyamat valamenynyire mégis csak elkülönülne egymástól, mintha test és lélek összhangja nem lenne szilárd, megrendíthetetlen jelenség, hanem egy olyan állapot, amelynek fenntartására vagy megteremtésére törekedni kell. A pszichoanalízis és a jungi mélylélektan is felhívta a figyelmet a pszichoszomatikus tünetek jelentőségére, melyek mintegy tudatalatti nyelven közölt jelzésként szolgálnak arra, hogy a fentebb említett összhang felborult.
J. G. Frazer Az aranyág címû könyvében, melyet Freud is sokat lapozgatott a Totem és tabu megírása előtt, részletes leírást ad a primitív törzsek társadalmi szabályozó rendszeréről, korlátairól, mint példul az incesztus tilalma, az exogámia létrejötte, a különböző tabuk, a lányok elkülönítése pubertás korban, vagy a menstruáló és szülő nők tabu alatt. Hogy egy példát kiemeljek, az ausztráliai menstruáló nőknek halálbüntetés terhe alatt tilos bármihez is hozzáérniük, vagy olyan ösvényen járniuk, ahol férfiak is megfordulhatnak. A menstruációt a test e megnyilvánulását a primitív törzsek bûnös, veszélyes jelenségnek tekintik, olyannak, amitől a lelket meg kell védeni. Freud részletesen tárgyalja Totem és tabu címû mûvében, pszichoanalitikus szemszögből elemezve és pszichoanalitikus rendszerét tovább szövögetve e szabályok ösztönkorlátozó szerepét, és mindazt a pszichés örökséget, melyet ezek a szabályok ránk hagytak.
Nem térnék ki azonban részletesen ezeknek a test felett ítélkező társadalmi szabályoknak és hatásaiknak az elemzésére, mert ezek a szabályok elsősorban a társadalmi rend fenntartásáért felelősek. Persze a vallások eszmerendszerei elkülöníthetetlenek a fennálló társadalmi rendtől, mégis a vallásokban a testi fegyelmezésnek van egy másik aspektusa is, ami nem más, mint a lélek megszabadítása a "hozzá tapadó" testtől. Dolgozatom tárgya ezért a vallások azon törekvésének leírása lesz, hogy miként juthat el, vagy inkább miként próbál eljutni az ember, egy csakis egyedül bejárható úton, a testtől való "megszabadulással" abba az ősi, paradicsomi állapotba, ahonnan anyagi megvalósulása során kivettetett. Természetesen e dolgozat keretein belül nem lehetséges valamennyi vallás testfegyelmezésének elemzése, ezért inkább két, mind gyakorlatukban, mind szemléletükben lényegesen eltérő, de mégis hasonló végcélú világvallást emelnék ki, névszerint a brahmanizmust, azon belül is a jógát, (mert ennek az irányzatnak a legkifinomultabb a testi fegyelmezése) és a keresztény vallást.

A szellemi lét átélése

Frazer, aki racionalista trónusáról enyhe lenézéssel tanulmányozta a primitív törzseket, részletesen leírja, hogy az első sámánok, varázslók miként válhattak a törzsek főnökeivé azáltal, hogy "mágikus képességeikkel" kapcsolatot tartva a szellemvilággal, befolyásolni próbálták a természeti erőket. Például az afrikai törzseknél, ahol az eső lételeme volt az embernek, a varázslóknak, mint "esőcsinálóknak" kellett a törzset szolgálniuk, és ha nem jártak sikerrel mágikus tevékenységük során, számolniuk kellett a nép haragjával. Láthatjuk tehát, hogy meglehetősen nagy felelősséggel járt, ha valaki ilyen erő birtoklására hivatkozott. Frazer ennek ellenére, elfogadva egy másik korabeli néprajztudós George Brown véleményét, a varázslókat ravasz karrieristáknak tekinti, akik kihasználták a népi hiedelmet: "Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy azok a férfiak, akik társaiknál ravaszabbak, azzal a képességgel hivalkodnak, hogy módjukban áll esőt csinálni, vagy ha ilyen hírnévre már szert tettek, kihasználják együgyûbb szomszédaik hiszékeny-ségét".2 Véleményem szerint azonban, képtelenség azt feltételezni, hogy az animizmust, mely a kezdetektől fogva mélyen benne gyökeredzett az ember gondolkodásában, néhány fondorlatos, uraloméhes ember tartotta volna életben, hisz a primitív törzsek egész gondolatvilága, rítusaik és társadalmi rendjük jelentős részben a szellemvilág lelki tapasztalásán alapszik, egy olyan élményen, mely ebben a formájában idegen a modern racionalista európai szemlélőtől.
A varázslóknak ezért mindig olyan embereknek kell lenniük, akik érzékenységük, és rendszeres gyakorlás segítségével (a sámán rangja általában apáról fiúra öröklődik) képesek kapcsolatot teremteni az istenekkel. Ezáltal a többiek szemében valamennyire istenekké válnak. Ennek az állapotnak az eléréséhez azonban elengedhetetlen a hit. Természetesen racionálisan nem bizonyítható, hogy ez az állapot a létnek valamiféle magasabb rendû megnyilvánulása lenne, hiszen a bizonyítás módja és célja között egyértelmû ellentmondás húzódik, mivel az irracionális, racionális érvekkel nem értelmezhető. Mint arra Jung is rámutatott Szellem és élet címû előadásában: "Még ha bizonyos lelki tevékenységek magyarázatára felhasználhatnánk is egy fejlettebb tudat lehetőségét, ez akkor is csak puszta feltevés maradna, mivel az ész képességét messze meghaladja, hogy ezt a magasabbrendû tudatot, mint ismeretet bebizonyítsa. Mindig fennállna az a lehetőség, hogy a tudatunkon túli sötétségben teljesen másként is lehetnek a dolgok, mint ahogy - akár a legmerészebb találékonysággal - elképzelésükre képesek vagyunk."3
A szellemek fizikai valóságát mindenképpen elvethetjük, de mivel az ember születése óta képes megtapasztalni magasabb rendû hatalmak létezését, ezért a szellemekről, mint pszichikai valóságról már nyugodtan beszélhetünk, és a sámánokat freudi terminusok szerint nevezhetjük olyan embereknek, akiknek tudatalattija és tudata közt szabad átjárás van, vagy ez esetben talán helytállóbb, jungi terminussal, a sámánok fogékonyabbak a mély-énjükből felszálló archetipusok érzékelésére a szilárdabban elhatárolt énnel rendelkezőknél. A kezdeti vallások, akárcsak a világvallások, dualista vagy trialista eszmerendszereknek tekinthetők - habár ez a szó persze nem fedi teljesen a vallások minden aspektusát -, megkülönböztetve testet és lelket, vagy testet, lelket és szellemet. Így a lélek vagy a szellem, ellentétben a tudományos arisztotelészi gyökerekből sarjadó felfogással, nem az anyagi világ egy magasabb szerveződési szintje, hanem olyan entitás, melynek lakhelye az anyagi és a tér-idő kontinuumán is kívülálló dimenzióban van.

A lélek megszabadítása a testtől

Mint arra már rámutattam, a vallásos felfogás szerint a lélek a testben lakozik, de nem része a testnek, a testi megvalósulás a léleknek csupán egy állapota, egy forma, amelybe beleömlik. A lélek, habár a fizikai világban kötve van a testhez, rendelkezik egy olyan dimenzióval, amelyet tisztán intellektuálisnak vagy szelleminek nevezhetünk, és ami nem más, mint maga az "Abszolút valóság", a formátlan önvaló, hogy egy európaibb, Kanttól kölcsönzött fogalommal éljek. "A lélek [...] kölcsönvesz sorsokat, de maga nem sors s ezért a sorsok kimerülésekor ő nem jut (létezésének) a végére. Vannak érzelmei, de csak a dolgok által lehet megindítani; van tudata, de csak a sorsok lévén lehet megtalálni őt. A sorsok közt van szellemi és van testi, ezért (az emberek) természete mind különböző."4
Tehát a fizikai világ minden megnyilvánulásában jelen van maga a Mindenség, csak azt eltakarja Mája fátyla, az anyag látszatvilága. A lélek eszerint egyfajta köztes állapot, az anyagi és a szellemi világ kentaurja, és habár a metafora kissé erőszakolt, mégiscsak kifejezi, hogy azt, amit léleknek neveznek, mely magában foglalja a tisztán szellemit, az anyagi világ (vagy hindu kifejezéssel a durva- test) hálózza be. Ahogy azt tökéletesen kifejezi versében egy középkori spanyol misztikus költő, Fray Luis de León: "Nagyság szállása, lélek / temploma szépségnek és tisztaságnak, / szülöttje magas égnek,/ minő hitvány gyalázat / tart börtönében a testi világnak?"
A test e "börtönéből" való szabadulás nem csupán bizonyos vallások lelki gyakorlatainak törekvése, ez a kísérlet figyelhető meg a legtöbb alkotói tevékenységben is, ahol nem magára az alkotásra gondolok, mert az természetesen forma, tehát anyagi megvalósulás nélkül nem jöhetne létre, hanem az alkotás folyamatát végigkísérő, sőt irányító szellemre, amit közismerten ihletnek neveznek, érzékeltetve magát a formanélküliséget, hiszen az ihlet szó etimológiai rokonságban van a lehelet szóval. Így tehát a mûvészek, persze képletesen szólva, pontosan ugyanazokkal a szellemekkel társalognak, mint többezer évvel ezelőtti őseik, a varázslók.
Goethéről tudjuk, hogy verseit kizárólag álló helyzetben írta, mert azt vallotta, hogy a test kényelme elpuhítja a szellemet. Plutarkhosz szerint az emberek ébren azért "érzékelik kevésbé a felsőbb lények szavát, mert szenvedélyeik kusza zavara gyötri őket, és szükségleteik hajszolása közben képtelenek odafigyelni, és értelmüket arra irányítani, amit nekik kinyilvánítanak. Ezzel szemben Szókratész szelleme tiszta és szenvedélytől mentes volt; testével szükségszerûségből, de csak a lehető legkisebb mértékben vegyült, továbbá, mivel sokkal fogékonyabb és érzékenyebb volt, gyorsabban tudta felfogni az őt érő hatást. Azt is mondhatjuk, hogy ez a ráhatás nem beszélt nyelv volt, hanem egy daimónnak a hangtalan figyelmeztetése, amely csupán gondolati lényege által teremtett kapcsolatot az őt felfogó ember szellemével".5 Plutarkhosz továbbá azt is leírja, hogy Szókratész nagyon dühös lett, ha azt hallotta, hogy különböző emberek arról mesélnek, hogy daimónjuk nekik ezt vagy azt mondta, hiszen tudta, hogy a szellem nem szavakkal kommunikál, "a daimón inkább hang érzékelése, olyan beszéd szellemi felfogása, ami valami egészen különös módon jutott el hozzánk; mint ahogy valójában az álomban sincs semmiféle hang, hanem mi csupán elképzelünk bizonyos hangokat és lelkileg érzékeljük, miközben azt hisszük, hogy tényleg valakinek a szavait halljuk."6
Analóg ezzel az a jungi gondolat, hogy "a lélek képszerû valami", üzeneteit archetipikus szimbólumok közvetítik. Bizonyára minden embernek rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy ha rövid időközökre is, ha ébren nem, de legalább álmaiban megérezze "daimónjának" üzeneteit, de vannak olyanok, akik képesek ezt a kommunikációt hosszabb időre is fenntartani, részben lelki alkatuknak, részben meg az ehhez szorosan kapcsolódó életmódjuknak köszönhetően. Vannak olyanok is, akik viszont arra törekednek, hogy testi, genetikai beprogramozott evolúciós örökségüket teljes mértékben "szellemi energiákká" szublimálják át, megszabadulva így minden "anyagi köteléktől", hogy egyesülhessenek a Mindenség princípiumával, legyen ennek a neve Brahman, vagy éppen Isten Országa.

A Jóga-egyesülés Brahmannal

A jóga szó maga egyesülést, eggyéválást jelent és a jógi, a jóga követőjének törekvése nem más, mint a benne lakozó önvalónak (atmannak) az anyagi kötöttségek alóli felszabadítása és ezáltal egyesülése Brahmannal. Mint ahogy azt René Guénon írja, itt egyfajta "metafizikai realizációról van szó, melynek során az egyéni lét egyesül az univerzális léttel."7 A jógi ezt az állapotot, a megvilágosodást, hosszú mentális és testi gyakorlás útján érheti el.
I. e. a 6. században egy hindu bölcs Patandzsali lejegyezte a jóga tanításait tömör érthető pontokban (jóga szutrák), melynek első pontja szerint "a jóga az elme változásainak megszüntetése". Ahhoz, hogy a jógi eggyéválhasson Brahmannal, az őseggyel, le kell csitítania gondolatainak minden vibrációját, zavaró áramlását, hogy felismerhesse és átérezhesse hogy őbenne is megnyilvánul maga az univerzális testetlen lét. Baktay Ervint idézve: "az elmének ezt a szakadatlan vibrációját, mûködését a hindu bölcsek rendszerint a hullámzó vízhez hasonlítják. A víztükröt hullámok, rezgések hozzák mozgásba, a felület számtalan izgő-mozgó lapra törik; a Hold tükörképe tehát nem jelenhet meg a víz színén igazi formájában, hanem táncoló, nyugtalan, eltorzult alakzatok sokaságára szakadva csillan meg a hullámok, gyûrûk, habok felületén. A hasonlat rendkívül plasztikus és világos; amennyire hasonlat egyáltalán rámutathat valaminek a lényegére, ez tökéletesen megfelel.
A Hold alatt ebben a hasonlatban a valóságot, a dolgok lényegét kell értenünk, végső fokon az önvalót. Az örökösen hullámzó, hányt-vetett elme, akárcsak a felbolygatott víz a Hold képét, nem foghatja fel és nem mutathatja meg a dolgok igaz mivoltát, benső valóságát, lényegét."8
A Brahmannal való egyesülésnek természetesen különböző lépései vannak. Mint említettem, fontos, hogy az ember felismerje, hogy az önvalót burkoló anyagi világ, a Mája fátyla, habár természetesen a Mindenség megnyilvánulása, mégsem maga a Mindenség, hanem pusztán látszat, ami mögött megfoghatatlan abszolút elvek lakoznak. Ezért a jógi első törekvése a test korlátaitól való megszabadulás lesz, aminek lényege, hogy szellemével tökéletesen uralja a testét. Ezt a különböző testgyakorlatokkal (ászanák) és légzőgyakorlatokkal (pranajamák) érheti el, amelyeknek sikeres gyakorlása a Hatha-jóga célkitûzése, és mivel témánkhoz közvetlenül ez kapcsolódik, részletesebben csupán a Hatha-jóga leírására törekszem, de ki kell emelnem, hogy a test legyőzése a jóginak csupán az első lépése ahhoz, hogy megkezdhesse a Rádzsa-jógát, aminek legfőbb gyakorlata a meditáció, amivel a jógi elérheti, hogy már ne csupán az anyagvilág manifesztációin keresztül közeledjen Brahmanhoz, hanem közvetlenül, formátlanul egyesüljön vele. Ezért a Rádzsa-jógát tartják a legmagasabbrendû, legtisztább egyesülésnek. A végső egyesülést elért jógi kívülállók számára megfogható állapotai a teljes nyugalom, a már csodákhoz hasonlítható képességek, és a korlátlan boldogság. Az alábbiakban tehát a Hatha-jóga ismertetésére szorítkozom, bizonyos helyeken azonban az érthetőség kedvéért, legalább érintőlegesen ki kell térnem a hindusztáni vallás filozófiájának alapgondolataira.

A Hatha-jóga

Az a gondolat, hogy az ember "tükörképe a Nagymindenségnek" (Baktay) és hogy benne ugyanazok az alapvető erők nyilvánulnak meg, mint a makrokozmoszban, a hindu vallásban is megtalálható. Eszerint a lélek (atman) a Brahman (Paramatman) a legfelsőbb önvaló része, és a test az önvalónak ugyanolyan megnyilvánulása, mint az egész természet maga. A hindu vallás ezen kívül még megkülönbözteti a durva- és a szellemtestet, melyek a lelket körülveszik, de a szellemtest egyfajta "anyagtalan test", amit a durvatest vesz körül, mely számára az előbbi érzékelhetetlen. A szellemtestben gyökeredzik az elme, és a Hatha-jóga szerint, erre a durvatesten keresztül is lehet hatni. Ez az alapja a testgyakorlatoknak, az ászanáknak és egyéb mozdulatoknak, a mudráknak, melyek mintegy kiegészítik az ászanákat. A különböző testtartások célja, hogy a test tökéletes egyensúlyban legyen, mentesen minden feszültségtől, és hogy a lélegzetszabályozás általi életáram (melyre majd részletesebben kitérek) könnyen áramolhasson a testben. Az ászanák rendszeres gyakorlása hajlékonnyá, lazává teszi a testet. Mióta Nyugaton is elterjedtek a Hatha-jóga gyakorlatai, az orvostudomány is felfigyelt ezeknek gyógyító hatására. A testhelyzetek serkentő hatással vannak a vérkeringésre, a máj és a vese mûködésére, hasznosak asztma, tüdőbetegségek kezelésére, stb.
A jógik azonban nem csupán egészségük megőrzésére törekednek. Mivel a hindu vallás szerint, nagyon kevés ember hivatott arra, hogy a Jóga útját járja, a hagyomány szerint maguk a jógik kerestek maguknak tanítványt. Ha a jógi eljutott testi korlátainak leküzdéséhez, a nyugatiak számára már csodáknak tûnő jelenségeket képes a testével elérni, ilyen például az, hogy némely jógi le tudja lassítani, vagy egy időre le is tudja állítani szívének és tüdejének mûködését, vagy vízben állva végbélnyílásán keresztül képes vizet szívni be a beleibe és bélcsatornáiba, hogy megtisztítsa szervezetét. A Hatha-jóga követőjének test feletti uralmához hozzátartozik nemi erejének szabályozása is. Mivel a hindu felfogás szerint a férfi nemi ereje megfelel az isteni teremtő princípiumnak, hatalmas szellemi energiák szabadulhatnak fel, ha a szexuális energiát nem a durvatest használja fel, hanem a jógi mindazt szellemivé szublimálva értelmét és öntudatát erősíti vele. Így tehát, a nemi fegyelmezés is azt szolgálja, hogy a jógi a durvatest megnyilvánulásait fegyelmezve a szellemtest erőire koncentráljon.

A lélegzet szabályozása

A lélegzet szabályozása elsőrendû fontosságú a Hatha-jógában, a testhelyzetek valójában a helyes légzés előfeltételei is egyben, mert a légzést a jógi csak akkor kezdheti el sikeresen a többezer éves módszer szerint szabályozni, ha már akár órákon át is kényelmesen el tud helyezkedni a különböző ászanákban, amelyek, mint azt említettem, lehetővé teszik a levegő és az energiák szabad áramlását. A jógi a lélegzetvétel szabályozásával juthat majd el az elme mûködésének leküzdéséhez. Annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megértsük, szükséges röviden felvázolni a hindu felfogást a világban megnyilvánuló energiákról, amelyet a régi bölcsek nem tudományos, hanem intuitív módszerekkel tártak fel, épp ezért kifejezésmódjuk inkább szimbolikus, de mondanivalójuk nagyon gyakran tökéletesen egybevág a legmodernebb fizikai és fiziológiai kutatások eredményeivel.
A jóga szerint az egész Univerzumban vannak bizonyos erőközpontok (Píthák), melyek mint a léterő közvetítói mûködnek. Ezek az erők valójában a szellemtestben rejlenek, de megvannak a fizikai megtestesülései is, úgy a Makro-, (égitestek), mint a Mikrokozmoszban. A jóga az emberben hét erőközpontot (csakrát) különböztet meg: ezek:
l. Muládhára-csakra, a gerincoszlop alsó végén
2. Szvádhisthána-csakra, a nemiszervek és a gyomor közt
3. Manipúra-csakra, a köldöknél
4. Anáhata-csakra, a szívnél
5. Visuddha-csakra, a nyak fölött
6. Ádzsná-csakra, a két szemöldök közt a homloküregben
7. Szahaszrára-csakra a homloküreg felső részében (Baktay Ervin után).
Ezekből az erőközpontokból áramlanak ki az életerők az indiai felfogás szerint, és ezek a központok kapcsolatban vannak egymással a Mikrokozmoszban és az egész Univerzumban is. Két alapvető pólust különítenek el az erőközpontok közt: a legalsót, a gerincoszlop alsó végén találhatót, és a legfelső csakrát a homloküreg felett. Az első megfelel a női princípiumnak, a befogadó negatív erőnek, a második a férfiúi pozitív isteni teremtőerő megnyilvánulása az emberben. A két erő központot egy hármas csatorna (nádi) köti össze, ezek: a szusumná (a gerincoszlop közepén fut végig), mellette párhuzamosan baloldalt található az idá és jobb oldalt a pingala. Ezeknek is megvan a kozmikus megfelelőjük, mint azt Sankara a 8. század végén élő filozófus írja: "az ida és a pingala (kezdete) az orr területén bal és jobboldalt található. Az ida a Hold útja, a pingala pedig a Napé."9 A levegő maga természetesen a durvatest része, viszont megnyilvánul benne a "szellemi levegő" (prána), amit életáramnak nevezhetünk, ami valójában a lét hordozója. Így válik érthetővé, hogy mért játszik oly fontos szerepet a lélegzet szabályozása a jógában, mint arra Baktay Ervin is rámutat: "A lélegzés folyamata eszerint valóban az egyénnek fizikailag is megnyilvánuló bekapcsolódása a létezés nagy áramkörébe."
A lélegzet-gyakorlatok magas fokán a jógi a bal orrán szívja be a levegőt, és jobb oldalt fújja ki, megtisztítva így a "fővezetékeket", és a "vezetékhálózatot", a végső cél azonban az, hogy az életáram a középső csatornába, a szusumnába kerüljön, ezt azonban a legalsó csakrában lévő negatív princípium ereje nem engedi. A jógi ezért arra törekszik, hogy az életáramot tudatosan irányítsa a pozitív princípiumot megtestesítő legfelső csakrába, hogy így egyesítse magában a két ellentétes pólust. A jógik szerint ekkor, amikor az emberben lakozó férfi és női princípium egyesül, a csakrák szellemileg láthatókká válnak, ezt a megvilágosodott állapotban intenzív elmélyüléssel meg lehet látni, és ezután a csakrák mûködései, a testben megnyilvánuló erők, irányíthatókká válnak. És mivel a csakrák a természeti erőkkel kapcsolatban állnak, a jógi eszerint nemcsak saját, hanem a természet erejét is uralhatja, így a hinduk teljesen természetesnek tartják mindazokat a jelenségeket, amiket a jógi a magasabb tudatállapotában véghez vihet, s amelyeket a nyugatiak csodáknak neveznek. A tiszta törekvésû jógi azonban nem használhatja fel ezeket a természeti erőket önös célokra, hiszen nem ez a célja, hanem hogy beleolvadjon a Brahmanba és hogy kövesse annak örök törvényeit. Röviden meg kell még említeni a vegetariánus táplálkozás hangsúlyozását is a jógában, mely szerint a könnyû ételek (gyümölcsök, zöldségek, magvak) a szellemtestet szolgálják, ellentétben a nehezebb ételekkel. Fiziológiailag is bizonyított, hogy a nehézkes emésztés során érzékszerveink tompulnak, elálmosodunk, mivel az emésztési folyamatok sok energiát vesznek igénybe.
Összegezve tehát, a jóga kettős hatású, egyrészt gyógyító, mivel a durvatesten keresztül hat és rugalmassá, egészségessé teszi a testet, továbbá egyenletessé és szabályozottá a légzést, másrészt pedig mindez a testi fegyelmezés lehetővé teszi a "szellemi" felszabadulását, ami a jógi számára "láthatóvá válik", tehát beteljesül az a törekvés, hogy az ember még életében "megszabadul testi kötöttségeitől". Ezt az állapotot azonban a megvilágosodást, az indiaiak szerint csak nagyon kevesen érhetik el, azok, akik már életükben eljuthatnak odáig, hogy "földi pályájukat" befejezzék, és ez az ember Karmájával van kapcsolatban, aminek részletezése azonban már nem kapcsolódna a témánkhoz.

Jézus szeretetvallása

Nem sokkal azután, hogy Tiániai Apolóniusz a Gymnaszofisztika, a jóga és a szofista filozófia egyesülésének hirdetője, ki életében rengeteg követőre tett szert, öngyilkos lett, s ezzel a Gymnaszofisztika teljesen eltûnt, Pál és Barnabás terjeszteni kezdte a keresztény hitet, amely mint tudjuk nagyon rövid idő alatt hatalmas tömegeket hódított meg. A hindu vallásúak Jézust hasonló istenembernek tartják, mint Krisnát, Visnunak a világfenntartónak megtestesülését, aki szintén az örök béke, a szeretet és a belső megtisztulás hirdetője. Jézus tanításai, ha szimbólumai másmilyenek is, sok pontban megegyeznek a megvilágosodott jógik szemléletével. A legegyértelmûbb hasonlóság a szeretet hirdetése felől ragadható meg. Ha az ember eljutott a "belső megtisztulásig", akkor "megtalálja Istent önmagában", sőt minden egyes létezőben (beleértve felebarátait). Tehát Isten nem egy felettünk álló nagyúr, aki a sorsunkat kedve szerint irányítja, hanem benne lakik teremtményeiben, de nem gyarló földi tetteikben, hanem magában a szeretetben. Mint ahogy a Rádzsa-jóga szerint a jógi eljutva a megvilágosodás állapotába megtapasztalja magában a természeti erőket, felszabadítja a benne lévő önvalót (atmant), ami a Mindenség része, úgy a hívő keresztény számára a tiszta szeretet elérése sem más, mint az isteni rész felszabadítása lelkében, amelyre - és ez nagy eltérést mutat a hindu vallástól - minden ember, de csakis az ember képes. Szent Ágoston írja a Vallomásokban: "Míg reád emlékeztem, túlhaladtam az állatokban is megtalálható részein, mert ezekben a részekben az anyagi dolgok képei között, meg nem leltelek [...] Mindez változó valami, te pedig változatlan vagy mindenek fölött, és mégis méltónak tartottad, Uram, hogy emlékezetemben végy lakást, amióta megismertelek."10 Bertrand Russell írja A nyugati filozófia történetében "A szervezeteknek megvan a maguk saját alapítói szándékától független élete. Ennek legszembetûnőbb példája maga a katolikus egyház, amely megdöbbentené Jézust, de még Szent Pált is, ha látnák".11 Valóban, kevés vallás távolodott el annyira a gyökereitől, mint a katolikus vallás, annak szinte minden doktrínájával, és ezért részletesebben csak a keresztény misztikusok testi fegyelmezésével és Istenkeresésével foglalkoznék, akik valamennyire függetlenedni tudtak az egyház többnyire politikai érdekektől befolyásolt szemléletétől. Nem véletlen, hogy sokuknak gondja is akadt az inkvizícióval.

"A bûn a lélekben van,
nem a testben"

A zsidó és a keresztény vallásban is alapvető fogalom a bûn. Az ember Istentől való távolságához alapvetően bûn tapad. Ádám és Éva már akkor bûnt követtek el, vétkeztek, amikor még az Úr kertjében élhettek, a teljes tisztaság állapotában. Azt hiszem, elég nyilvánvaló az ellentmondás. A Jó és a Rossz, mint a világ két ellenpólusa, természetesen megtalálható más vallásokban is, de ott pl. a kínai univerzizmusban, ez a két entitás egymást kiegészíti. Ellentétben az európai felfogással, ahol a Sátán számûzöttként él, pedig ha tanulmányozzuk a héber mítoszokat, észrevesszük, hogy meglehetősen közeli kapcsolatban áll Istennel. Marie-Louise Von Franz mítoszok és mesék elemzésén keresztül bemutatja, hogy ha az ember erőszakosan el akar bújni árnyéka elől, vagyis el akarja fojtani tudatalattijának negatív részeit, akkor az a tudat valamelyik vékony repedéséből újult erővel mindig újra kiszivárog. Szent Antal az első remete, tizenöt évig élt egyedül a kunyhójában, majd húsz éven át a sivatagban. Csakis annyi ételt és italt vett magához, amennyire szüksége volt, betartva a szigorú aszkézist, minden erejével küzdött a földi világ hiúságai ellen, de a Sátán folyton buja látomásokkal kínozta. "A bûn a lélekben van", amely "gonoszságra vágyik" - írja Szent Ágoston, máshol meg: "a bûn a lélek testivé válása". A Vallomásokban saját magát ostorozva részletezi, miként ejtik sokszor bûnös rabságba őt az illatok, a torkosság, a kíváncsiság, a szemek kívánsága és a hallás élvezete, tehát minden olyan testi élvezet, amely Istentől eltávolítja. A keresztény felfogás szerint, amikor a lélek a testi örömök felé hajlik, akkor a Sátán költözik belé, és ezért büntetnie kell magát kedve szerint, akár önostorozással, vagy hosszú böjttel. Ez lényeges ellentét például egy jógival, aki ha kudarcot szenved megvilágosodásának valamelyik stádiumában, mert pl. elmélyült meditációját hirtelen különböző gondolatok zavarják meg, akkor a guru bíztatására türelmesen tovább gyakorol.
Még mielőtt rátérnénk a misztikusok Istennel való egyesülésének tárgyára, kiemelném, hogy a kereszténységgel a zsidó kollektív bûn végleg egyéni bûnné változott át, hangsúlyozva az individuum szerepét, amely már megváltható. Idézve Russellt: "A kollektív bûnösség helyébe az egyéni bûnösség került. Eredetileg a zsidó nép vétkezett és bûnhődött is kollektívan, de a későbbiek során a bûnösség személyesebbé vált és elvesztette politikai jellegét is. Amikor a zsidó nép helyébe az egyházat tették, ez döntő változást jelentett, hiszen az egyház, mint szellemi entitás, nem vétkezhetett, csak az egyéni bûnös szakíthatta meg közösségét az egyházzal. A bûn, mint mondtuk, összefügg az én fontosságának tudatával. Ez korábban a zsidó nép fontosságát jelentette, de később már az egyénét - nem az egyházét, mivel az sosem vétkezett."12

Egyesülés Istennel

A keresztény misztikusok, ha nem is olyan radikális módon, mint a flagellánsok, szintén örökösen küzdöttek testük ellen, de ők a büntetéssel nem Isten bocsánatát kívánták elérni, hanem megfékezett testükkel és szellemük egyfajta eksztatikus állapotában, egyesülni kívántak Istennel. Tehát céljukat tekinthetjük hasonlónak a jógikéval, de módszereiket semmiképp sem. Amellett, hogy a középkorban Európa intellektuálisan jóval fejletlenebb volt az indiai világnál, a magányos misztikusok útjuk bejárásához nem számíthattak semmi olyan segítségre, amit például a jóga ősi hagyománya kínált az indiaiaknak, mivel az egyház szellemétől teljesen eltávolodtak, továbbá tudjuk, hogy a szerzetesrendek is lassan már az egyház karjaiként mûködtek, eltávolodva gyökereiktől.
Annak köszönhetően, hogy a misztikusok közül egyesek nagyon értékes irodalmi életmûvet hoztak létre (Szent Ágoston, Keresztes Szent János, vagy Ávilai Szent Teréz), betekinthetünk lelki életük sokszor eksztatikus küzdelmeibe. Egyik legfontosabb eleme a test fegyelmezésének a lemondás. A test örömeit, mint a szexualitást, a finom ételek és italok fogyasztását, vagy a test kényelmét a keresztények szerint le kell győzni, számûzni kell lelkünkből a testit, akárcsak a mennyből a Sátánt. Mint azt egy magyar 18. századi abbé, Faludi Ferenc írja:
"Ha test, vér megindul, háborgat rút ostrommal, / Böjttel sanyargatom, megtöröm ostorommal, / Tüskébe keverem áruló testemet, / Így oltván tüzeit, megmentem lelkemet!"
Az egyik legélesebb ellentét tehát a jógi felfogásával az, hogy a keresztények a testet nem irányítani és energiáit felhasználni kívánják, hanem legyőzni. A jógi, mint mondtuk, a szexuális energiát megpróbálja átszellemíteni, szellemivé szublimálni, míg a keresztény misztikus el akarja ûzni azt magától, ami persze lehetetlen. A jógi a meditáció és a testgyakorlatok során mindig ellenőrzi tudatával saját állapotát, és célja, hogy a tudatát kitágítsa, ellentétben a kereszténnyel, aki a tudatát meg akarja védeni.
A misztikus költők verseiből megtudhatjuk, hogy náluk az Istennel való egyesülés, vagy sok esetben ennek kudarca egy felfokozott lelki állapotban történt, náluk az egyesülésnek (Megváltásnak) nincsenek meghatározott fokozatai, melyeket türelemmel, hosszas gyakorlással kell elérni. A keleti világban a cél az éntől való teljes megszabadulás, hogy az ember beleolvadjon a Mindenségbe, mint azt Csuang-Ce mondja: "A nagy embernek voltaképpen nincs is énje: ez a legnagyobb, amire a sors feletti uralkodásban el lehet jutni."
A nyugati hívők azonban nem képesek és nem is akarnak megszabadulni énjüktől. Õk mindig az Istennel való kapcsolatukról beszélnek, az Isten vagy befogadja, vagy eltaszítja őket, tehát közvetlen kapcsolatban van velük. Ezeket a verseket olvasgatva úgy tûnik, mintha a hívők imádatuk lándzsájával eksztázisban rá akarnának rontani az Istenre. (Talán nem véletlenül lett ez a hasonlat ennyire fallikus szimbolikájú, ha visszagondolunk a fentebb leírt szexuális elfojtásra.) Az egyesülés tehát náluk nem beleolvadás a Mindenségbe, hanem Istennel való már személyessé vált kapcsolat az egyén és az Isten között. Emlékezzünk arra, amit Russell írt az individuáció folyamatáról. Az ember saját egyéni bûneitől szabadul meg. Az egyesülés nem univerzális jelenség, mint a jógiknál (az anyagitól való megválás és az önvaló felszabadítása), hanem személyes üggyé válik.
 
 
0 komment , kategória:  IVÁN VILMOS A test fegyelmezé  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2975
  • e Hét: 18204
  • e Hónap: 63276
  • e Év: 2004556
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.