Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-04 20:06:41, szerda
 
  KILÁTÓ



Néhány évi hazai tartózkodástól eltekintve, gyermekkorától Franciaországban élő unokahúgom mesélte el az alábbiakat, melyeknek leírására még 1997-ben bíztattam, s most közreadom.
K. N. I.


Találkozás a vezérrel

Hogy 1958-59 telén volt-e, már nem vagyok benne biztos. Arra viszont jól emlékszem, hogy La Trinité-sur-Mer-be való költözködésünk óta a második helyen laktunk már akkor. Az a ház sem volt egy palota, csak afféle tengerparti nyaraló, amelyben soha senki nem törődött a vizeshelyiségek modernizálásával, nem is beszélve a fûtési lehetőségek biztosításáról. Mégis jobb volt, mint az előző, mert végre egy épületben sikerült elhelyezni férjem orvosi rendelőjét, a röntgenfülkével és a váróteremmel együtt. Ezek foglalták el a tágasabb földszintet, míg háromgyerekes családunk az emeleten húzódott meg, két és fél pici szobában.
Volt ennek a háznak egy másik előnye is, mégpedig a telefonja. Akkoriban, csak nehezen és drágán lehetett telefonhoz jutni Franciaországban is, egy breton kisfaluban pláne. Az orvosoknak viszont soronkívül vezették be. Persze vissza is éltek ezzel a szomszédok meg távoli ismerősök, akik mind hozzánk jártak telefonálni.
Így volt szerencsém La Trinitének egy később illusztrissá vált fiához, aki 1928-ban született a falu egyik szerény házacskájában.
Édesapjának saját kis halászhajója volt és ott halászgatott a Morbihani-öbölben, míg 1942-ben aknára nem futott. Kiskorú hadiárva fia ezentúl a "nemzet védence"-ként bizonyos kiváltságokban részesült. Jó tanuló lehetett, mert a helyi katolikus elemi iskola után felvették a vannes-i jezsuita kollégiumba, ahonnan Rennes-be, majd Párizsba került, és jogászként végzett a Sciences Po-ra rövidített nevû főiskolán.
Egyetemista barátai 1949-ben meg is választották a párizsi jogász korporáció élére. Karrierjének további sikeres lefolyása talán annak is volt köszönhető, hogy - bár fel volt mentve a kötelező katonai szolgálat alól - ő maga határozta meg ezentúl, hogy milyen ütemben kövessék egymást életében a polgári élet politikai tevékenysége, azzal összefüggő akciói és kampányai, illetve az önkéntes és képzett katonatiszti kiküldetései. Ejtőernyősként megjárta Indokínát és Szuezt az Idegen Légióval, Algírban a hírszerző szolgálatba volt beosztva. Közben ő volt egy ideig a francia képviselőház legifjabb tagja, és Párizs egyik körzetében másodszor is megválasztották.
Hogy visszatérjek Le Pen úrral való találkozásomra, ő éppen az édesanyjánál járt látogatóban, és valószínûleg ott sem volt telefon a házban. Mi mást tehetett ejtőernyős-politikus létére, aki nyilván fontos híreket várt a fővárosból? Eljött hozzánk, annál is inkább, mert nagyon ismerősen hangzott neki az új orvos neve: rövidesen rájöttek mind a ketten, hogy kisdiák koruk óta ismerik egymást, hisz együtt koptatták a padokat a vannes-i jezsuitáknál. Erre férjem kihirdette az ukázt: szívesen látott vendégének rendelkezésére kell bocsátanom a telefont, és őt magát, míg meg nem történik a távolról jövő hívás, jó szóval kell tartanom
Így adódott az a helyzet, amely felmerül emlékezetemben valahányszor az FN mozgalom tekintélyes elnöke a televízióban szerepel.
Megjelent az ajtóban egy magas, nagydarab, szőke férfi, akinek félszemét fekete szalag takarta (később tudtam meg, hogy egyik verekedéssel összekötött választás előtti gyûlésén sebesült meg a jobb szeme). Gumicsizmástul és ázott matrózkabátban, igazán úgy nézett ki, mint egy kalózkapitány. Mellesleg nem hiszem, hogy ez őt zavarta volna, sőt... Hellyel kínáltam persze, és lehalkítottam a rádiót, amely hangja mellett zoknit stoppoltam a fiúknak.
Udvarian beszélgetésre azonban nem igen került sor, mert a hírolvasó egy-egy elkapott szavára hirtelen felugrott a vendégem. A referendumról számoltak-e be, vagy valamelyik választásról? Rengeteget szavaztunk akkoriban, De Gaulle nagy híve volt a demokráciának. Le Pennek nyilván nem tetszett, amit hallott: egyre sûrûbben ugrált, aztán már le sem ült, nagyokat lépett abban a pici szobában, egyik faltól a másikig, és oda-vissza rohangált, mint a ketrecbe zárt tigris, amelynek tébolyult pendlizése nem félelmet, hanem szánalmat kelt. Csakhogy ez az ember az öklét is rázta és dühöngött, egyre hajtogatva szitkait, bíztatva láthatatlan tömegeket, hogy ne várjanak tovább, puffantsák le végre gyûlölt ellenfelét.
Komolyan mondom, örültem, amikor megjött a férjem és elcipelte volt osztálytársát, hogy egy jeges whisky mellett együtt szidják tovább a kormányt.

E. M.
 
 
0 komment , kategória:  KILÁTÓ   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 239
  • e Hét: 18862
  • e Hónap: 63934
  • e Év: 2005214
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.