Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-05 07:50:01, csütörtök
 
  CSÁK GYULA
Régi vicc



1.

A férj kutatóorvos volt, időnként népszerûsítő tudományos cikkeket írt, amelyekhez felesége rajzolta az ábrákat. Mindig fel is tüntették, hogy az illusztrációkat Boér Anna készítette. A rajzok eredetijét bőrkötésû albumba gyûjtötték, s az album örök vándorúton volt Annuska rokoni és baráti övezetében.
- Mit szólsz, Pucika? - kérdezte az asszony, kiemelkedve a párnákkal telerakott dívány sarkából. - Magukra ismernek a bacik?
Mûszálas, pepita halásznadrág feszült rajta, hozzá vastag pamutból készült nyers színû, nagyon bő pulóvert viselt. Ebben az egyenruhában szeretett rajzolni, mert így jobban modern mûvésznek érezte magát.
A férj nem kedvelte, hogy felesége Pucikának becézi, de bölcsen tudomásul vette. Az idő múltával érlelődött benne ez a bölcselet, magát a bölcselkedésre való hajlamot pedig a feleségéből való kiábrándulása hozta magával - amint ezt megannyiszor újragondolta.
- Bizonyára remekül csináltad - mondta feleségét utánozó és gúnyoldódó gügyögéssel, anélkül, hogy felnézett volna papírjaiból. Olyan tanulmányt írt, amely a kutatóintézet igazgatója szerint "nagy kiugrás" lehet.
- Ezt csak azért mondod, hogy lerázz - duzzogott Annuska és visszamerült a párnák özönébe. Apró vállvonogatással igazított valamit a rajzon s egyszer csak emelkedő hangon, majdnem énekelve kérdezte: Felingerelt valami?
- Szó sincs róla.
- Nekem pedig határozottan az az érzésem.
A férj ezúttal felnézett irományából és színpadiasra sikeredett nyájassággal mondta: - Õszintén sajnálom, ha csalódást okozok, de nem vagyok ingerült. - Belül viszont elképedt: "Hogy ennek micsoda szimata van!"
Keserûen gondolt azokra a férjekre, akik mindent őszintén elmondhatnak feleségüknek, mert szeretett volna hozzájuk hasonló helyzetû lenni.
Összeakadt a tekintetük, s ettől mindketten zavarba jöttek. Annuska el is pirult, mélyen rajza fölé hajolt, majd eltávolodva tőle, félrefordított fejjel, csücsörítve tanulmányozta. A férjnek az a valahol hallott szellemesség jutott eszébe, hogy amelyik nő nem szokott pirulni, annak sok és nagy oka lenne a pirulásra, de leplezni tudja az igazat. Ámde ez sehogyan sem illett Annuskára, mert eddig még - a férj emlékezete szerint - soha nem pirult el. Ámbár ugyancsak a férj titkos gyanúja volt az is, hogy Annuska olyan személyiség, aki voltaképpen apáca szeretett volna lenni, de nyilvánosházban... Ebben a pillanatban akaratlanul bepillanthatott az előrehajló Annuska pulóverének felső nyílásán és gyorsan lehunyta a szemét, noha vonzotta a látvány. Arra gondolt, hogy önmagának és az egész világnak hazudik az a férfi, aki úgy tesz, mintha nem érdekelné egy szép női kebel.
Az asszony hangja úgy rebbent fel az enyhén duzzadt ajkak által rejtett száj fészkéből, mintha megriasztották volna. - Ugye jól gondolom Pucika, hogy te már nem szeretsz?
A férfi továbbra is lehunyva tartotta szemét. Hirtelen vad vágyat érzett, hogy felrúgja az asztalt és kiüvöltse magából azt, ami nyolcévi házasságuk alatt felgyülemlett benne. Amilyen hevesen érkezett azonban a roham, úgy vált semmivé, mert megölte az ágaskodó, kaján kérdés, hogy mi is az "ami felgyülemlett?"
Nem olyan egyszerû a válasz. Miközben ugyanis egyszerre vonzza valami ehhez a nőhöz és ugyanakkor taszítja - bûntudatot is érez irányában. Bevallani nem mert, mégis legfőbb vétke, hogy feleségül vette egyáltalán. Mentsége lehetne, hogy szerelemből tette, hogy első perctől komoly szándékkal gondolt rá. Így igaz, csakhogy az a férfi, aki házasság útján rabolja el egy nő vagyonát, rendszerint eskü alatt állítja, hogy Annuskának semmi vagyona nem volt, hacsak nem tagadjuk azt a tételt, amely szerint a szépség tagadhatatlanul jókora vagyon. És Annuska még ma is gyönyörû.

2.

"Nem legyőzni kell a nőt, hanem eleve elkerülni" - foglalta össze kusza gondolatait a férj, miközben mohó kíváncsisággal és élvezettel bámult ki az ablakon, hogy barátnőjéhez igyekvő felesége után lessen. Felségesnek találta azt a "kancamozgást".
Kisvártatva ellökte azonban magát az ablaktól és perverz, de főként mihaszna merengéséből cselekvésre váltott. Nagyot nyújtózott, azután sebesen összeszedte papírjait és az irattartóba dugta. Leemelt két bőröndöt az előszobaszekrény tetejéről és nem kapkodva, inkább megfontoltan, módszeresen pakolni kezdett, úgy, ahogyan ezt már számtalanszor megtette gondolatban. Miután lezárta a bőröndöket, azon kezdett elmélkedni, hogy mit írjon a búcsúlevélbe? Ez sem könnyû feladat, mert egy búcsúlevél írójának merő értelembe és józan észbe kell mártani a tollát, ha el akarja kerülni, hogy később visszaéljenek soraival. Közben pedig elmosolyodott, mert eszébe jutott egyik tudós kollegája, aki szintén gyártott népszerûsítő cikkeket, s aki fennen hangoztatta, hogy tökfejû ember az, aki nem gondol pénzre, amikor tollat ragad...
Ahha! A pénz! Tudta, hogy Annuska érzelmei soha nem voltak magas hőfokúak férje irányában, válás esetén tehát nyilván semmi más nem érdekli majd annyira, mint a vagyonmegosztás. Éppen ezért semmi szükség rá, hogy ő, a férj, levélben taglalja saját érzéseit. Semmi szükség erre! Nincs undokabb, mint a kimagyarázkodás! Az érzelmeit magába zárja és elviszi s minden mást itt hagy. Így hamar véget ér majd a per és amint valahol olvasta: nincs jobb álom annál, amit per nélküli napokon álmodunk. Jól jön a sok álmatlan éjszaka után. Jöjjön a nagyszerû magány, amelyet akkor is lehet szeretni, ha egyedül van az ember...
Végül úgy döntött, nem ír búcsúlevelet, hanem azonnal indul a megunt és megáporodott levegőjû börtönből. A halogatás: időlopás.
Leakasztotta ballonját a fogasról, válogatni kezdett kulcsai között, amikor megcsörrent a telefon.
- Te vagy, Pucika? - hallotta megborzongva Annuska hangját. - Itt vagyok Noéminél, tudod, a barátnőmnél, amit mondtam is neked, amikor eljöttem, de lehet, hogy szokásod szerint nem figyeltél. Figyelj rám, Pucika. Rakd be a kis fekete bőröndömbe a két sárga hálóingemet, a csauszínû cipőmet, azonkívül... De nem, nem jó így! Szokásod szerint egy csomó dolgot elfelejtesz. Inkább összeírom a dolgokat, és Noémi öccse értük megy. Hallod, amit mondok, Pucika? Miért vagy néma?
A férj rekedten és bizonytalanul szólalt meg. - Miért kellenek most neked ezek a holmik?
- Mert elköltözöm tőled, Pucika. Régen készülök rá, és most eljött az ideje. Hidd el, neked is jobb lesz. Idegenek voltunk és maradtunk egymás számára, csak te még nem fogtad fel. Nagy tudományú személy vagy, de a tudomány még senkit nem tanított meg arra, hogy esze legyen az élethez. Ne félj, nem akarok semmi zûrt. Állati klassz, modern válást csinálunk. Akkor küldöm Noémi öccsét. Szia!
- Miféle őrültségeket beszélsz? Anna. Annuska!
A másik világ már néma volt.

3.

Úgy tervezte, hogy azonnal elsiet otthonról, magával visz minden kulcsot, illetve elrontja a zárat, hogy ne tudjon bemenni Noémi öccse. Nem vihet el semmit, és Annát sem engedi elmenni, vagy vele megy ő is, akár a világ végére! Ez a szándék rögeszmévé kövült benne s elhatározta, hogy akár erőszak árán is ekként cselekszik, megfelelően annak, hogy minden eszmét erőszak próbál gyakorlattá tenni.
Kidobálta a berakott holmikat, visszalendítette a bőröndöket a szekrény tetejére, s akkorra úgy elfáradt, hogy le kellett roggyannia. Végigtörülte homlokát s most vette észre, hogy erősen verejtékezik. Arra is csak most figyelt fel, hogy a szíve szokatlan erővel zakatol, vagy inkább dübörög. "Miért van ennek a nőnek ekkora hatalma fölöttem? - ingatta fejét mellére hullajtva. - Hiszen a butaság tökélyre fejlesztette magát benne. És az elme tétlensége veszélyesebb a testi tétlenségénél. Lehet, hogy egy elmebeteggel élek együtt? Lehet, hogy én vagyok tébolyult? Dehát ez az őrült még a legértelmesebb cselekedetemben is megelőzött. Hamarabb döntött a válásunkról, mint én. Villámgyorsan cselekedett, holott általában semmit sem csinál szívesebben, mint a semmittevést! Most mégis határoz és végrehajt és ezzel távollétében is megaláz. Nem enged számomra egyetlen önálló mozdulatot. Felügyelete alá présel, miként egész együttélésünk alatt is tette. Pedig hát az övé, meg az én fejem... Csakhogy ez a remek fejem egyelőre még hatalmamban van! Sőt! Az egész életem a hatalmamban van! Valamit mégiscsak kezdhetek vele? ...Mi van akkor, ha például megszüntetem?"
Észre sem vette, hogy e gondolatsor folyamán megállás nélkül rohangászott a szobában, míg végül annyira kimerült, hogy leült a zongoraszékre. Néhány billentyût önkéntelenül leütött s bár csupán félig volt ura önmagának, tisztán felfogta, hogy a zongorán fehérek voltak a billentyûk a feketék helyén és megfordítva. "Egy darab Annuska..."
Hirtelen minden gondolatát elnyomta a testi fájdalom. Hátrafeszítette a nyakát, majd úgy kezdte forgatni a fejét, mintha meg akarna bizonyosodni, hogy jól van-e felsrófolva? A tudata hátterében azonban ott mozgott Annuska árnyképe. Gyûlölet és bosszúvágy támadt benne, miközben összemarkolta mellén az inget, hátha csökkenteni tudja belülről sugárzó kegyetlen fájdalmát. "Na, várjál csak!..."
Egy hősi hangya félholt legyet vonszolt a zongorán, olyan diadallal, mintha élvezné, hogy nem ismeri a részvétet. "Lehetséges ez a kép? Valóban ott a hangya?" Megijesztette, hogy esetleg nem ura idegeinek, ezért gyors fejszámolást végzett, hogy "ha kivonunk nyolcból tizet... És ha gyerekük lett volna? Van-e a világon lenyûgözőbb a fiatal, szép anyánál, karján egészséges gyermekkel?"
Annuska nem akart gyereket. Állította, hogy eljön a fiatal asszonyok életében egy korszak, amikor elkezdenek virágozni és kinyílni, mint a rózsák. Erre várt.
Különös félelemmel vette tudomásul, hogy lefeküdni vágyik. Minthogy Annuska soha nem volt igazi beszélgetőtársa, megszokta, hogy önmagával beszéljen s most már teljesen gátlástalanul tehette. "Na, mi az, Pucika? Arra vágysz, hogy lefeküdj? Fekve üdvözlöd életednek ezt az új mérföldkövét? Hm, az igazat megvallva, nagy a valószínûsége, hogy életünk mérföldkövei végül egyetlen sírkővé változnak. Vicces lenne, ha most meghalnék... Ámbár a halál nagyon régi vicc, viszont mindenkinek: új..."
Hanyatt dőlt a sezlonon, s két kezét összekulcsolta a mellén. Arra koncentrált, hogy nem szabad meghalnia. A sértett keserûség és a bosszú szomjúsága égett benne. Mindennek még teret kell kapnia a valóságban! Futólag Annuska szavai törtek elő emlékezete mélyéből; egy veszekedésük alkalmával ő öngyilkossággal fenyegetőzött, s Annuska akkor azt kiabálta, hogy nem az öngyilkossághoz, de bármi egyébhez gyáva. "Olyan gyáva vagy, hogy este az ágy alá sem mersz benézni!"
Külső zajokra próbált figyelni, de csönd övezte, csupán bentről hallatszott szíve dobogása. Váratlanul az jutott eszébe, hogy a szívdobogás a vér muzsikája.
Ez volt utolsó gondolata. Azután a muzsika is megszûnt. Mellén összekulcsolt kézzel találtak rá a holttestére.
 
 
0 komment , kategória:  CSÁK GYULA Régi vicc  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 15229
  • e Hónap: 60301
  • e Év: 2001581
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.