Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-05 10:56:32, csütörtök
 
  KUTAS JÓZSEF
Helyzetjelentés



Hat óra húsz perc
Fülemben még mindig a korai hírek mély hangú bemondónőjének szavai zsongnak: az első pillanatban azt hiszem, az arcom előtt szinte hallhatóan elzizegő hópelyhek a tél tolmácsolta, újabb információk, ezúttal az ember által elérhetetlen tartományokból. Amikor a pihék mögül a szél hangja is elér hozzám, kénytelen vagyok belelépni a jelenbe, a hétfőbe, amelytől - mint minden bérmunkás - undorodom, megvetem, azaz tartok tőle egy kicsit; mintha hús-vér ember volna, aki figyeli minden mozdulatomat a hajnal ködfátyla mögül.
Hat óra huszonegy perc
A járda a gyönyörû tervek megvalósításának tökéletes kudarcát példázza: a szomszéd Ernő felsózhatta ugyan, mert sárgásvörös foltokra hull, hull a hó, de a foltokat összekötő sávok kékesfekete fénnyel csillognak, mint a füstüvegből készített madártollak, valószínûleg dacoltak Ernő sójával, hamujával s egyéb fagygátló szereivel, és most úgy ragyognak, mintha éjszaka elnyerték volna a Síkos út a pokolba kiállítás fődíját. Két választásom marad - Magyarországon, gondolom -, de nem sokat meditálhatok, mert a BKV húszpercenként közeledő büszke járata elsuhan előlem, sötét árny a szürke télben, s csak forgathatom a fejem utána.
Az jut az eszembe, vajon ebben a percben hány ezren csinálják utánam ezt a mutatványt: egyik lábammal Ernő egyik sárkányszínû foltjára támaszkodom, a másik éppen csak súrolja a jég felületét, tekintetemmel az utca végén rostokoló égbolt márványfehér négyszögébe kapaszkodom: hull, hull a hó, és az a határozott érzésem, hogy csak rám, egyedül, mintha valamilyen belső erő segítségével irányíthatnám a hóesést.
Ha már az életemet nem, legalább a hóesést!
Hat óra huszonkét perc
Miért bizsereg a tarkóm, ami akkor szokott, ha kíváncsi pillantások hálóját szövi oda egy ismeretlen pók?
Miért nem tudok megmozdulni?
Jobb lábam, ami Ernő foltját tapasztja a megfagyott földre, kezd elzsibbadni, míg bal lábam létezéséről egyre homályosabb fogalmaim vannak, ilyeténképpen hasonlatossá válik a kvantummechanikához, a humorális idegrendszer mûködéséhez, a Jó és az Európai Labdarúgásért Baráti Kör alaptételeihez és mindenhez, ami a téli világhoz tartozik, és amit inkább csak átélek, mintsem pontosan megérteném törvényeit.
Átúszom rajta; és itt az át a leglényegesebb.
Hat óra huszonkét perc tizenhárom másodperc
Hull, hull a hó.
Még nem hallom szerencsére a fékező autóbusz - mindig úgy tesz, mintha sietne, s épp elkésőben volna valahonnan, nem pedig megérkezőben valahova - összetéveszthetetlen zörejeit: van időm befejezni a gyakorlatot.
Hat óra huszonkét perc huszonkét másodperc
A feleség tizenöt perc alatt berepítene a munkahelyre, de ez elvi kérdés; ameddig bírom, buszozom, nem halok bele, és neki nem kell kitérőt tennie: ezáltal mindketten megmaradhatunk a magunk szabadságélményében, és becsatolhatjuk a biztonsági öveket.
Hat óra huszonhárom perc
Nem biztos, hogy az Audi hóláncait szakszerû módon tettem fel tegnap.
Ernő kerítésének tetején egészen felborzolódott a hó, mint az öregember halántékán a haj: egyre erősebben fúj, vagdalkozik a szél, magamhoz szorítom hát az aktatáskámat, ez a válaszom. Lábamat előrecsúsztatom a jégen, de Ernő tapaszához ragaszkodom még egy ideig. Egy-két centit ha nyerek az üzleten, de kötöttem én ennél rosszabb boltot is, és, ahogyan ismerem magam - erről az oldalamról nincs takargatnivalóm magam előtt -, várnak még ennél pokolibb dolgok is a hátralévő években.
Években?
Lábam hirtelen megszalad, csaknem lemegyek spárgába, s erről azonnal bekattan, hogy valamikori karate tudásomat kellene kamatoztatni, de későn.
Hat óra huszonhárom perc huszonkilenc másodperc
Elhajítom az aktatáskám, valahol a hátam mögött csattanva ér földet, remélem, nem Ernő mustársárga foltját találja meg, tudom, mire hátrafordulok, ha hátrafordulok valaha is egyszer, félig már bekebelezi a köd, akár a tél egy sötétbarna katonáját, és földöntúli bátorság kell, hogy megmentsem.
Hat óra huszonhárom perc harminc másodperc
Most örülök, hogy nem húztam kesztyût; részint feledékenységből, de az én koromban a harminchat évvel a hátam mögött már ritkán tesz valamit ösztönösen, vagyis feledékenységből az ember, részint számításból, vagyis előre látott, a jövőben megvalósuló félelemből, mely a tömött buszra felpréselődve a kesztyû levételéhez szükséges, erőteljes mozdulatok miatt az utastársaktól kapott tekintetek miatt fog keletkezni.
Bal tenyeremmel megtartom magam, ez alatt a jobb láb lebegve keresi helyét térben s időben; nagyot koppan a térdem Ernő kerítésének egyik vasrúdján: szemem sarkából tétova becslést végzek, s megállapítom, néhány kilogramm súlyú, részben kővé fagyott, részben friss hótömb zuhant a lábamra.
Hull, hull a hó, fúj a szél, és szemközt a fehér háztetők között az imént még moccanástalan, hideg színû égen tarajos felhőhullámok úsztak át, s véstek bele furcsa, komoly redőket: mintha egy egyensúlyát vesztett óriás hagyta volna ott a talpnyomatát.
Hat óra huszonnégy perc
Bal kezemet kiszabadítom a testem alól, ez azzal jár együtt, hogy nem támaszkodom többé, és a kemény föld vendége leszek: tenyeremet magam elé kapom, hiszen fáj, lüktet, és a lehorzsolódott bőr mentén vér szivárog, enyhén rózsaszín, amint a felolvadt jéggel keveredik.
Hat óra huszonnégy perc egy másodperc
Jobb lábamban pedig sámándobot vernek a vérrögök barna bőrû bennszülöttei... még arra is futja ebben a hirtelen kozmikus méretûvé tágult másodpercben, hogy magam elé vetítsem a fenti jelenetet: így sem kevésbé elkeserítő.
Hat óra harminc perc
Az utca szûkülő hengerének kivezető nyílásában felbukkan, majd eltûnik a távolsági busz; nem csodálkozom, hogy hang nélkül jön és megy, akár az álmok, melyek sosem válnak valóra.
Nem fog a főnök örülni, hogy ma nem megyek be a céghez.
Viszont annak sem szokott örülni, ha bemegyek.
Sikerült kihasználnom Ernő, a kerítés építése során végzett hanyag munkájának kétségbevonhatatlan előnyeit, melyekért nyáron annyit bosszantottam: az egyik sarkot nem betonozta be egészen, talán az alkony akadályozta meg, és ebben a hézagban leltem menedéket.
Köszönöm, nyár! Köszönöm, alkony!
Hull és hull a hó, de a haragos pelyhek már megszelídültek.
Hat óra harmincegy perc
Nagyon fázom. De nem merek még egy utat megkockáztatni ezen a talajon, egy használható lábbal eleve kudarcra vagyok ítélve; ha nem reszketnék, elgondolkodnék, vajon két, külön-külön is egészséges lábbal nem kísértetiesen ugyanez-e a helyzet, de inkább elhalasztom a tárgyalást.
Alperes kontra felperes; megkérem az alperest, álljon pontosan a tükör elé, hogy a felperes megjelenhessen, ellenkező esetben a tárgyalást elnapolom.
Hat óra harminckét perc
Nagy kár, hogy a környékünkön csupa-csupa kényelemszerető ember él, felszín-vágyával, minimális emberbaráti viselkedésével, a látszat-életével maximálisan megelégedve. Ellenkező esetben kipislanthatnának az ablakon, és elválaszthatnának a kőtömbtől, melyet olyan hatalmasnak és hidegnek érzek, akár egy jéghegyet; legalább Ernő megszánhatna.
Hat óra harminchárom perc
Nem, Ernőben sem bízhatom; az ősszel hunyt el hasnyálmirigy-gyulladásban, azóta lengeti a szél az ELADÓ táblát.
A többi szomszéd pedig elbújt előlünk, akarva, akaratlanul, nem tudom, a feleség mesélt róluk ezt-azt, ilyet-olyat, amilyen kedvében hazaérkezett a világ másik végéről, s néha mintha igazán a világ másik végén töltötte volna a napot, és csak a rosszabbik énje találta meg a hazafelé vezető utat, a jobbik még ott tekereg a nagy és huzatos semmiben, ahol felejtődött...
Hat óra harmincnégy perc
Ha lármát csapnék...
Hat óra harminchat perc
Ha teljes erőmből kiabálnék...
Hat óra negyven perc
Hat óra negyvenöt perc
A kocsikijáróból pont nem látni ide, most pörög az Audi motorja, a laza hópihe fátylon a benzinfüst csap át, mint egy vastag, ősz szőrrel borított kar...
Hat óra negyvenhat perc
Elindulok. Lesz, ami lesz. Sem kezemet, sem lábamat nem érzem, gondolkodni viszont még tudok, és ez a fő.
Hét óra
Látom a kaput, a Kaput, a Kilincset, a Lábtörlőt, a Kukucskáló Nyílást, az Õszi Festés Alkalmával Elpötyögtetett Festékábrákat, a Fényt a Nyílásban!
Hét óra egy perc
Fényt? Miféle fényt? Végighúzom tekintetem a ház előtti hótakarón: mintha elhagyott fonalszálakat simítanék le a felületen; jól kivehetők egy autó keréknyomai, alaposan megfarolt, kétszer is, mire be tudott állni az udvarra.
Beállni?
Hét óra tíz perc
A garázs előtt idegen Audi parkolt, és tetejét szépen, egyenletesen lepte be a hulló-hulló hó, csupán a motorháztető gőzölög, mint egy bögre tea, mondhatom, ez megnyugtató látvány, a finom cigaretta füstjéhez hasonló füstpamacsokat elhajlítja, összetöri, szétzilálja a szél, de kissé távolabb formákba rendezi, mely formák merőben különböznek az eredetitől...
Nézem, nézem a karikákat.
Hét óra húsz perc
Odabent előbb elhalványult, majd kialudt a fény; még azt is meg tudom mondani, melyik lámpa üzemel odabent, a lámpa színére, az izzó szagára is emlékezem: ezek a megpörkölődött emlékek melegítenek a bejárati ajtó mellett.
Hét óra húsz perc öt másodperc
Egy villanás volt mindössze, de tetőtől talpig megrázkódtam: ha nem Ernő sózta-hamuzta fel az utat, és ő nem tehette, hiszen halott, csak én támasztottam fel a hajnal kábulatában, ha nem Ernő miatt kell látnom az idegen Audit a feleség garázsa előtt, ha nem Ernő rendezte így az egészet, akkor kicsoda?
Hét óra húsz után
Kicsoda? Kicsoda? Kicsoda?

 
 
0 komment , kategória:  KUTAS JÓZSEF Helyzetjelentés  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4351
  • e Hét: 4351
  • e Hónap: 83909
  • e Év: 2025189
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.