Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-05 11:14:11, csütörtök
 
  HORVÁTH EÖ TAMÁS
Oda és vissza



Érd után rendszerint el szokott bóbiskolni, és fel sem ébred Székesfehérvárig. Pontosabban a Velencei-tóig. Az a táj meg sem maradt benne igazán.
Nem aludt. Valami különleges határsávba ért, ébrenlét és álom mezsgyéjére. Ilyenkor zabolátlan képek, mondatok szabadultak el lelkének valamelyik titkos fiókjából, és ezek a képek annyira elképesztőek voltak, egyszersmind fékezhetetlen erejûek, hogy biztosan tudta, akármelyiket papírra vetné, hatalmas kulcsok kerülnének kezébe. De akárhányszor magához tért, perceken, pillanatokon belül elillantak ezek az ötletek.
Egyedül utazott, család nélkül, és viszonylag felszabadultnak érezte magát. Bizonyos dolgokat nem akart magával cipelni az osztálytalálkozóra. Nem a feleséget, gyereket jelentette ez, hanem a megkomolyodott, rendezett hátterû férfi életérzését. Õ volt a nyughatatlan bohóc, véges-végig a gimnáziumi évek alatt. Bolond Istók. Bármennyi fájdalommal, csalódással járt együtt ez a létképlet, megrabolt pillanataiban mindig talpra rángatta.
Velencefürdő tájékán már egészen magához tért. A partot fürkészte vajon nekivetkőztek-e a június közepének a kamaszlányok? Valahányszor megpillantotta ezeket az éppencsak-domborulatokat, kezdődő íveket, valami dobolás indult meg benne. Máskülönben mint tanár és kezdő rendező sokszor megtapasztalta: nem éri meg az izgalom ezekért az alakuló testtájakért.
Várta már, nagyon várta, hogy a vonat elérje Várpalotát. A Bakony jelentette azt a világot, melynek meghökkentő hepehupái mögé egészen különös dolgokat lehetett álmodni. Kicsiny falvakat még kisebb templommal, melynek foszladozó vakolatáról nyúltarcú magyar szentek szemeznek az emberrel. Városkákat, ahol pertuban van az értelmiség, és az egyetlen gimnázium nagytermében megtalálható még a régi, barokk szárnyasoltár.
Akkor, az ifjúság idején miért nem voltak ezek láthatóak?
Osztálytalálkozó lesz. Beülnek majd valami kedélyes, kis külvárosi vendéglőbe. Bort iszik, mert azt szereti, fehér bort. Mesél, ha kérdezik. Mesél arról pimaszfölénnyel, hogy úgy vitte valamire, hogy semmire sem vitte. Tátják a szájukat a többiek (már akik eljönnek): "te semmit sem változtál", és nem tudják, nem is merik bizonnyal kiejteni azt a szót, amivel telibe kaphatnák azonosságát.
Azokban az ifjú időkben nem volt barátnője. Karcsú és széparcú, akinek végigcsókolhatta volna meztelen testét. Az a szóbeszéd járta róla, hogy nincs ki mind a négy kereke. Vagy éppen több van neki eggyel. Tudta ezt, és nem is nagyon törte magát, hogy normálisnak mutatkozzék, csak várta az alkalmat, hogy robbanthasson, hogy elszökhessen a Városból, és úgy térhessen vissza, hogy bárkinek bármit gátlástalanul a képébe vághasson.
Aztán nem tért vissza.

Ha megáll, meg fog halni.
Így lenne talán a legkényelmesebb. Eldőlni hirtelen a homokban. Egy idő múlva nem perzselné már bőrét a sivatag. Rezzenetlen szemû viperák kúsznának hozzá, és ő nem tudna felpattanni, elmenekülni. S mivel képtelen volna mozdulni, meg nem marnák, de egyenként végigtekergőznének rajta. Élne még, de a keselyûk, hiénák odatelepednének köré. Meg sem várván, míg kimúlik, belevágnák már csőrüket, agyarukat.
Ha elereszti magát csak egy pillanatra is, vége.
Szúrt a mellkasa, fájt élesen. Eltörhetett a bordája, mikor annyira megverték. Karvastag husángokkal estek neki, és a gazda búcsúzóul teljes lendülettel arcába rúgott. A moslék miatt.
Sok minden ocsmányat, rothadt ízût megevett azokban a napokban, de ilyen szörnyût még soha. "Miért kedvelik ezt annyira a disznók?" Ez járt az eszében, miközben azon erőlködött, hogy ki ne okádja az állott, erjedt, pépes löttyöt. "Az ürülék sem lehet rosszabb."
Arra gondolt előtte, úgysem veszik észre a kondások, ha egy maréknyi vagy csak egy pofára való hiányzik a disznók ételéből. Mit is féltenének azon a lucskos-ragacsos akármin? Körberöhögnék legfeljebb. "Nézd a nyomorultat, a szarházit! Moslékot zabál, moslékot!" Mégis úgy lopakodott az ólhoz, a vályúhoz, mint aki gyilkolni, vérfertőzni készül. Észrevették.
Minden lélegzetvétel a Pokol. Most megáll, és megdöglik. Hát nem tökmindegy, hogy a Ház kapujában patkol el, vagy itt, úttalan úton, a homoktenger közepén?
Hallotta, ahogy a kutyák nyomában acsarognak, lihegnek, horkantanak, tarkóján csattogott leheletük. Csak száz lépés még, csak ötven a birtok határa. Csak kiérjen, és semmi közük hozzá. Csak ezt a nyomorult pár kis lépést! De azoknak tele a gyomruk, szinte játszanak csak vele, nem is üldözik igazán. Voltak -e valaha ezek a jól tápláltak, ezek a szolgák halálosan éhesek?
Már csak tíz lépés, talán öt, és nem fut tovább, mert ott magasodik fölötte két embertorony. Csóválják a fejüket és vigyorognak kajánul.

"Miért nem vagyok hûséges?"
A hatodik-hetedik pohár után senki sem hûséges. Valahogy minden félrelépés, lealacsonyodás könnyeden kezdődik. Oldottan. Féldeci kisüstivel, ha van, de az Unicum is megteszi. Jóízû ételekkel. "Fonák, kétélû dolgok ezek, a száguldás, a mámor, mondja a józan, megállapodott ember. De akkor miért kívánom annyira, ha tudom, hogy fals, ingatag dolgok. És akárhányszor élem is át a csömört, a kiábrándulást, mivégre vágyom újra és újra csillapíthatatlanul a gyönyört, a száguldást?"
Nem érezte jól magát. A roston sült fogas, a tartár, rá a száraz bor, ami fejébe sem szállt igazán, de mert mindezt hirtelen szinte behabzsolta, a gyomra és háta...
És nem ez volt a legnagyobb baj. A régi társak, akik oly természetesnek vették akkor, hogy ő a nyughatatlan bohóc, most azt szajkózták mind, hogy lám, semmit sem változott. De hangsúlyaik oly ügyetlenül estek lefelé, hogy egyből kiszivárgott: mind normálisak, rendezett hátterûek, akik másra sem vágynak, mint egy kis kéjre, száguldásra, de ezt sikerült már behelyettesíteniük más javakkal. Apróbbakkal, szolidabbakkal.
"Egyedül miért én nem vagyok hûséges?"
Megdöbbenve bámulta Tinát. Aki sem különösebben szép, sem okos nem volt. Csak egyszer, úgy másodikban összekerültek a fizikakísérleten. Tinának volt fiúja. De az iskolaköpenyt akkortájt oly kedvesen karcsúsítottra tervezték. És alatta a pulóver, és az alatt valószínûleg már csak Tina. Szóval, abban a pillanatban olyan erekciója támadt, mint soha később életében, mikor tátott szájjal bámulta a szexlapok címoldalát.
Elterebélyesedett kissé. Különösen a feneke, ami két gyerek után nem nagy csoda. És beszélt, fecsegett egyfolytában a maga különös, kissé cigányos torokhangján, amivel annak idején annyi fiúnak elvette az eszét, aminek - akárhogy is - volt egyfajta tagolatlansága, igénytelensége.
"Miért nem vagyok képes hûségesnek lenni?"
A régi osztálytársakon gondolkodott, akik jóval szorgalmasabban, rendszeresebben éltek nála. Akkor is. Most is. Ha elkövetnek valamit, előbb vagy utóbb, mindig kicsikarják önmaguktól a felmentést. Mert pontatlanok. Egyre felületesebben emlékeznek történetekre, arcokra, nevekre. Boldogok, mert felejtenek.
"És én? Én miért nem vagyok képes megöregedni?"
Tina búgott és csicsergett. Úgy tûnt, hogy nincs nagyon tisztában azzal, amit mond. Egyáltalán, hogy mond -e bármit.
"Nem is szép. És lelkileg sincs túlságosan eleresztve."
De akkorra megindult már benne a dobolás. Ha megfeszítené mindenét, ha bele is pusztulna, úgy vélte, akkor sem lenne képes visszaparancsolni ösztöneit. Semmit, az égvilágon semmit nem érzett Tina iránt. Csak le akarta fektetni. Keze talán már nem is saját keze volt, ahogy a nő dereka felé kúszott.
"Tényleg! Most férjnél van, vagy elvált már?"
Ezek voltak öntudatának utolsó mocorgásai.

Talán az a legkeserûbb pillanat, mikor a vonat a megyét is elhagyja. És hiába gyors: zötyög, rázkódik, ami külön bolygatja az ember másnapos gyomrát. Hát még ha a lelkiismeret is másnapos! Pedig nem hányt, csak egyszerre sok lett minden, túl sok. Az ital, az élvezet, ami nem is volt élvezet.
"Miért, miért, miért, miért, miért?"
Előző este: az aktus végéhez közeledve ugyanez zakatolt benne. És mindig, mikor olyasmit tett, amiről tudta, hogy rossz, de nem maradt elég tartása ellenállni.
"Egyszerû az egész. Kirohanok a vécére, dzsandázok egy retteneteset, és kizuhog belőlem ez az ocsmány éjszaka."
Aztán belátta, hogy ez, bizony, nem így mûködik. Nemcsak másnaposság, harmad-, negyed-, sőt: hetednaposság is van a világon. És az elkövetett tettek addig randalíroznak az ember lelkén, amíg... amíg... Meddig is?
"A test fájdalmát mindig a lélek fájdalma előzi. Gyógyulni kellene, Mennyei érzés az a bizonyos csikordulás az ember gyomra tájékán. A hányinger helyét egyfajta fejfájás foglalja el. Azonkívül ott még a lelkiismeret-furdalás. Hogy hûtlen vagyok. Hûtlen örökre. Ha megérkezem, szökni érkezem. Ha megszököm, úgy, hogy hazatérhessek valahová. Miért olyan csodálatos, hogy képtelen vagyok megvénülni?"
Városlőd, Kislőd, Szentgál. A vacsorát még biztosan nem lesz képes elfogyasztani. Néhány nap, néhány hét, amíg nem tud az asszony szemébe nézni. Éjszakánként különösen... Most már biztosan nem fog hányni.
"Keresek valamit. Valamit, ami úgy van, hogy nincs. És ennek a valaminek, ennek a keresésnek a kedvéért néhanapján iszonytató vágyam támad pocsolyába hengergőzni. És mindezt csak azért, hogy mélységes csömöröm legyen életem dagonyáitól, hogy elképesztően sóvárogjak egy talán meg sem nevezhető tisztaság és fényesség után. Amit egész biztos, hogy meg nem találok. Amíg élek, addig biztosan nem."
A gyomrát feszítő kősziklákból lassan kezdtek letöredezni a kis kavicsok. Szemét lehunyta, és bizarr képek, gondolatok pattogtak elő félöntudatából.
 
 
0 komment , kategória:  HORVÁTH EÖ TAMÁS Oda és vissza  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4164
  • e Hét: 11044
  • e Hónap: 56116
  • e Év: 1997396
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.