Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2012-04-06 05:26:57, péntek
 
  A klasszikus vagy európai értelemben vehető novellaforma meglehetős késéssel született meg Indiában. E század húszas-harmincas éveiben kezdtek novellákat írni, amiket főként - vagy majdnem kizárólag - a gyorsan szaporodó lapokban publikáltak. Ezért úgy tekintettek az olvasók a novellára mint újságmûfajra. A kiadók idegenkedtek a novellakötetektől, mert eladhatatlannak vélték. Hoszszú és nehéz küzdelmet kellett vívniuk az úttörő novellistáknak Indiában s valójában csak azután lettek elfogadottá, miután ismertté váltak Poe, Csehov, R. L. Stevenson, Gorkij, Hemingway, Kafka és más óriások írásai. Elsőként Dél-India négy nyelvén (tamil, kannada, malajalam, telugu) születtek sikeres novellák. Az alább közölt írás szerzőjének anyanyelve telugu, s egy angolul kiadott indiai gyûjteményes kötetből való.
Cs. Gy.



D. B. GANGÁDRA TILAK

Sétáló árnyékok

- Sötét van - jegyezte meg az agyonviselt katonai egyenruhában lépkedő férfi. A mellette bandukoló nő némán bólintott s úgy húzta szárija lecsúszott sarkát a vállára, mintha kevés lenne az ereje a mozdulathoz.
Amint a sarkon befordultak, végtelenül hosszúnak tetsző, széles útra értek. A kétoldalt emelkedő házak sora olyannak tûnt a néma sötétségben, mint roppant agyvelők - gondolatok nélkül. A ritkásan pislákoló utcai lámpák azt a benyomást keltették, hogy a torzarcú városnak bandzsák a szemei. Mindenféle félig kivájt lövészárkok ásítottak s mellettük rendetlen összevisszaságban buckák emelkedtek, akárha kutya kaparta volna a mélyedéseket. Az időnként feltámadó szél meg-megcsillanó, ezüstös port kavart; az egész környék sejtelmes veszedelmek fészkének hatott.
A nő aggodalommal kapta fejét a férfira, miközben elővillantak óriási fülbevalói.
- Merre járunk? - remegett meg a hangja.
- Nem tudom - felelte a férfi. Foszlott oldalzsákjába kotort, majd előhúzta kezét, anélkül hogy kivett volna valamit.
Félelmét akarván enyhíteni, megint megszólalt a nő: - Bármennyire félelmetes olykor a sötétség, érdekes is tud lenni.
- Egyetértek.
- Mégis zavaró azért, hogy semmit nem láthatok tisztán.
- Vannak dolgok, amelyeket sötétben olykor pontosabban láthatunk, mint világosban.
- Mire gondol?
- Képzeletjátékok, veszedelmek, amelyek mind az idegeinkbe költöztek ebben a mostani, nyomorúságos állapotban. - Emelkedő hangját lefojtotta, majd köhintett és mintha elszégyellte volna magát, gyorsan más témára tért. - El kell ismerni, hogy hatalmas város ez a Calcutta.
Megint batyujába csúsztatta a kezét s megint a semmit markolta ki. Egy ideig szótlanul haladtak.
Szentjánosbogár gabalyodott a nő hajába, majd kiszabadulva diadalmasan elúszott. Olyan volt, mintha gyertya szállna a levegőben.
Vasúti átjáróhoz érkeztek, ahol két döglött kutya feküdt a síneken. A férfi megszaporázta lépteit, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyják az átjárót, azután kötekedő évődéssel mormogta: - Minden létező pénzem odaadnám, ha megtudhatnám, hogy most mire gondol.
- Megmondom ingyen is - felelte a nő komoran. - Semmire se gondolok.
- Semmire?!
- Jól hallotta. Nincsen gondolatom.
A férfi meghökkent. "Mindenféle tankok, óvóhelyek, bombázások, világégésről harsogó újsághírek, Hitler, kettesben végzik itt félelmetes őrjáratukat - és ennek a nőnek mindez semmit nem juttat eszébe?" Felrántotta szemöldökét, rövidet, keserût nevetett, miközben újabb meddő kotorászás után előhúzta üres kezét.
- Például... merre van a férje?
- Egyiptomban szolgál.
- Ott szolgál. És miért lett katona?
- Miért? Miért? - kapta most pillantását a nő a férfira. - Maga miért lépett a hadseregbe?
- Itthon vagyok. A hazámban.
- Kap egy parancsot, és holnap külföldre megy.
- Nna... igen. - Üres villamosmegálló mellett haladtak el. Két erszényes borz mászott elő egy árokból és hosszasan, gondosan tanulmányozták a terepet. - Miért léptem a hadseregbe? - tette fel a kérdést ezúttal önmagának a férfi és úgy is folytatta, mint aki önmagának beszél. - Munka és kenyér nélkül voltam, ráadásul meghalt a feleségem. Ezért alakult úgy, hogy beléptem. - Megtorpant és egy láthatatlan pontra meredt a levegőben.
- Miért állt meg? - fordult hátra a nő.
- Ó - simította le haját a férfi -, elnézést... Nem is vettem észre, hogy megálltam.
- Mi történt a feleségével? - kérdezte a nő, miután csatlakozott hozzá a férfi, és együtt haladtak tovább a mindinkább tisztuló ég alatt. - Miért halt meg?
- Részt vettünk egy Gandhi által szervezett megmozduláson, amiért bebörtönöztek bennünket. Maláriát kaptunk, s a feleségem... - Elfúlt a hangja, melléhez kapott és belemarkolt foszlott ingébe.
- Isten az égben! - szólalt meg a nő, de csak ennyit mondott. Úgy tûnt, mintha küzdene, hogy elhárítson egy előtörő gondolatot, de hiába unszolta a férfi, tagadóan ingatta fejét a nő és többször ismételte, hogy "semmi... semmi". Háború, malária, magányosság, testi-lelki fájdalmak, Egyiptom, és neki megint annyi a mondanivalója, hogy: semmi.
Elkapta róla pillantását a férfi és az égre nézett, ahol a legfényesebb csillagcsoport elé éppen fehér felhőt hajtott a szél. Azután az úttest közepére figyeltek, ahol két fiatal, egyenruhás férfi haladt; egyikük indiainak látszott, a másik feltehetően angol volt. Úgy kapaszkodott az indiai hátára, hogy az alig bírta vonszolni.
Folytatni akarta társalgását a nővel, ezért megkérdezte: - Olvasta Wellstől a "Minden bekövetkezik"-et?
- Nem szeretem Wellset - vont vállat a nő.
- Ebben a könyvében minden háborús szörnyûséget felidéz. Modellt állhatnánk további borzalmak ábrázolásához neki.
Nevetni próbált, de köhögési roham lett belőle.
- A nagybátyám szívbajban halt meg - mondta a nő olyan tárgyszerû modorban, mintha faggatók előtt vallana.
- Miért vállalkozott rá, hogy ápolónő legyen? - kérdezte a férfi.
- Elment a férjem a sereggel, és értelmes célok nélkül maradtam. Õ azt javasolta, nyissak magániskolát, de ehhez nem kaptam pénzügyi segítséget. Ápolónőnek jelentkeztem egy katonakórházba. A sok ottani nyomorúság látványa csökkenti a szorongásaimat. Minden sebesült katona mögött a halált látom ólálkodni, s ebben a helyzetben jelentéktelennek látszik a saját bajom.
- Így igaz - biccentett a férfi, majd sebesen elhallgatott, nehogy megszakítsa társnője közlékenységét.
- Azonkívül reménykedtem, hogy valamelyik új sebesültben egyszercsak ráismerek a férjemre.
A hangszín változásából gyanította a férfi, hogy a nő sír, s ebben a pillanatban hálás volt a sötétségnek. Tétován a vállán lötyögő katonazsákba nyúlt, azonban ezúttal sem vett elő semmit.
A sugárútnak vége lett végre, s óriási térbe torkollott. Valaha parádék zajlottak itt, azután gyakorlótér lett, most pedig sátorözönt libegtetett a szél, és idegen hangokat, zümmögő dallamokat is hozott. Némelyik sátorból gyenge fény mutatta magát.
- Mi ez? - kérdezte meglepetten a nő.
- Burmai menekülttábor.
Noha éjszaka volt, sokan nyüzsögtek a sátrakon kívül. Az agyontaposott fövenyen itt-ott párocskák enyelegtek, gyékényeken öregek, gyerekek heverésztek, visítoztak, veszekedtek.
Valahonnan rendőrsíp hasított a levegőbe. A széltől zavarászott felhők mögül olykor csillagok leselkedtek.
Az egészségügyi járőrözést végző férfi és nő tovább haladtak, amíg egy kicsiny dombhoz nem értek, amelyen pálmafák csoportja nyújtózkodott. Tövükben rozsdaette, karosszéria és kerekek nélküli dzsip árválkodott. A férfi javasolta, hogy pihenjenek egyet, s a nő beleegyezett. Kis darabon szép volt a pázsit és oda telepedtek. Az előbújó Hold sápadt volt és hervadó virágnak látszott. Az árnyékok nagyon hosszúak voltak. A közelben mérges kígyóra vadászó mongúz bukkant elő, majd villámgyorsan eltûnt. A bágyadt holdfény megcsillant egyik-másik városi ház bádogtetején. A nagy téren zsúfolódó sátrak egybemosódtak. Néhány pillanatig tapintatos, nagyon mély csönd honolt mindenfelé.
A férfi elébb halkan, majd szinte hisztérikussá fokozódón felnevetett.
- Mi ütött magába? - kérdezte a nő széltől kuszált hajában babrálva. A férfi elcsendesült, sőt: nagyon halk lett.
- Magam sem tudom az okát, de rám tört valami... érzelgősség. - Minden korábbinál mélyebbre dugta kezét oldalzsákjába, majd kirántotta öklét és belecsapott a levegőbe. - Ez az istenverte háború!
A nő közelebb húzódott, s amikor megszólalt, hangjában aggódás és bársonyos gyöngédség remegett. Az arcán könnyek peregtek.
- Tulajdonképpen...
Ennél nem is mondott többet. A férfi alig érintve megsimogatta a könnytől ázott arcot, a nő pedig a férfi melléhez nyomta homlokát. Összefonódtak a pálmafák tövében.
Amikor a férfi - ki tudja, hányadszor - zsákjába dugta, majd előhúzta kezét, a nő megkérdezte:
- Mi az ördögöt keresel állandóan abban a vacakban?!
- Cigarettát - nevetett fel tiszta szívből a férfi. - Örökösen megfeledkezem róla, hogy régóta egyetlen darab sincs benne!
Egymást átölelve kuporogtak és a sátrak felé bámultak, ahonnan hol gyengébb, hol erősebb zsongást hozott a szél. A fakó holdfényben olyannak tûnt a város, mint egy hatalmas teknősbéka, amely minden végtagját behúzta.

CSÁK GYULA FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  D. B. GANGÁDRA TILAK Sétál  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 185
  • e Hét: 8974
  • e Hónap: 88532
  • e Év: 2029812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.